A berhidait én is élveztem, még Budapesten, csak mérges voltam, hogy felébresztett, mert egy nehéz edzõtáboron voltam éppen túl :) Aztán volt egy 2000-ben (azt hiszem), na az már kicsit megrángatta a házakat itt Bécsben…
A berhidait én is élveztem, még Budapesten, csak mérges voltam, hogy felébresztett, mert egy nehéz edzõtáboron voltam éppen túl
Aztán volt egy 2000-ben (azt hiszem), na az már kicsit megrángatta a házakat itt Bécsben is, éjszaka hatalmas zúgásra ébredtem, majd remegett minden. Ez a tegnapi csak emlékeztetõnek volt jó 
Jóska: sokan "rángatóznak" néha félálomban
A volt fõnököm így törte el a lábát, akkorát rándított rajta félálomban, hogy a fal fogta meg 
Te Nyuli! Fõnöke csak az indiánnak van, meg az állomásnak.
A berhidaira én is emlékszem, akkor panelban laktunk, a 8. emeleten. Még most is hallom a fülemben a morgást, olyan ritmusa volt, mintha egy gatter ment volna a ház alatt. A szekrények dülöngéltek, a falak láthatóan nyeklettek ide-oda, az akváriumból kilötyögött a víz, a sörösdoboz gyûjteményem leborult. Rémisztõ volt, fõleg az emberek rohangálása. 16 évesen tudtam, ha arra ébredek, hogy jön-megy az ágy alattam, akkor már mindegy.
Utána volt több utórengés is, az egyik nem semmi volt, még aznap délelõtt: morgás, aztán mintha egy hullám ment volna el a ház alatt. Emelkedés, süllyedés, aztán semmi. Se rezonancia, sem kilengés, csak egyszer fel és le. Na, az rémítõbb volt, mint a kora reggeli fõrengés.