Felhőatlasz
Felhőnemek:
Cirrus (Ci):
Fehér fonalakból illetve fehér vagy fehéres színű, keskeny csíkokból álló, elkülönült felhők, amelyeket
rostos-fonalas vagy fátyolszerű szerkezet jellemez.
Nagy magasságuk okán kizárólag jégkristályok alkotják, általában áttetszők, átlátszóak, ritkás megjelenésük
miatt.
Cirrocumulus (Cc):
Magas szintű gomolyfelhő, népies nevén bárányfelhő, amely árnyékot nem adó, igen apró gomolyokból
(többé-kevésbé szabályos elrendezésben), bordákból álló, vékony fehér sáv.
Nagy magasságuk folytán kizárólag jégkristályok alkotják.
Cirrostratus (Cs):
Magas szintű rétegfelhő, más néven fátyolfelhő, nagy vízszintes kiterjedésű, átlátszó, fehéres, enyhén
fonalas vagy sima szerkezetű felhőfátyol, amely részben vagy egészben beborítja az eget, az égboltot
fehéressé varázsolja. Magassága okán kizárólag jégkristályokból áll, halo-jelenséget is előidézhet.
Altocumulus (Ac):
Középmagas gomolyfelhő, amely fehéres vagy szürkés lapokból, legömbölyített tömbökből, hengerekből áll, ezek
többé-kevésbé szabályos elrendezésűek.
Általában vízcseppek alkotják, télen állhat jégkristályokból is. Gyakran okozhat koszorú-jelenséget és
irizációt. Amennyiben lap alakú jégkristályokból áll, okozhat halo-jelenségeket is.
Altostratus (As):
Középmagas rétegfelhő, szürkés vagy kékes felhőréteg, amely részben vagy teljesen beborítja az eget.
Szerkezete egyenletesen sima vagy rostos, barázdált.
Függőleges kiterjedése akár több ezer méter is lehet, vegyesen alkotják vízcseppek és jégkristályok. Ebből a
felhőnemből már gyenge csapadék is hullhat.
Részben átengedheti a Nap fényét, ám ebben a tárgyak nem adnak árnyékot, és a Napkorong - ha egyáltalán
látható - elmosódott.
Stratocumulus (Sc):
Alacsony szintű réteges gomolyfelhő, szürke vagy fehéres felhőlepel, felhőréteg, amely legömbölyített vagy
hengeres elemeket tartalmaz, így vannak sötétebb részei is. Magassága folytán nyáron vízcseppekből áll,
télen vegyes halmazállapottal bír.
Stratus (St):
Alacsony szintű rétegfelhő, szürke, jellegtelen, egyenletes felhőalappal bír.
Néha szétszakadozik, a hideg téli időt kivéve folyékony halmazállapottal bír.
A Kárpát-medencében jellegzetes téli inverziós, hidegpárnás időjárási helyzet (a medencében megülepedett
hideg levegőre a magasban rásiklik a melegebb levegő) tipikus felhőfajtája, több száz méteres vastagságban
ülepszik meg ilyenkor a ködös levegő, mely fokozatosan bezáruló stratus-takarót képez.
Cumulus (Cu):
Gomolyfelhő, túlnyomóan vertikális, azaz magassági kiterjedéssel jellemezhető felhő, a konvekció látható
jelei. Alapja alacsony szintű, de függőleges kiterjedése révén a középmagas felhők rétegébe vagy akár még
feljebb is növekedhet. Jellemzője, hogy a felhők elkülönülten állnak, éles körvonalúak, függőleges irányban
gomolyszerűen vagy tornyosan fejlődnek és felső részük gyakran karfiolra emlékeztet. A légköri labilitási
viszonyoktól függően fejlettségük, vertikális kiterjedésük tág határok között változhat. A ~ fejlettebb
formájából a Cu Congestus-ból záporok is kialakulhatnak. Jellemzőjük, hogy jelentékeny függőleges
kiterjedésű, felső részük karfiolra emlékeztet, azonban a tetejükön az elmosódás még nem látszik.
Nimbostratus (Ns):
Esőrétegfelhő, mely szürke, sötét, elég sűrű ahhoz, hogy a Napot eltakarja, csapadékhulláskor elmosódott
megjelenése van.
Nagy függőleges kiterjedéssel bír, a réteg a magas szintű felhők szintjére is kiterjedhet, így nyáron is
vegyes halmazállapot jellemzi.
Cumulonimbus (Cu):
Zivatarfelhő, a tornyos gomolyfelhők továbbfejlődéséből keletkező hatalmas felhőtorony, amelynek felső része
a tropopauzát áttörve, időnként a sztratoszférába is benyúlhat. A felhő attól a pillanattól minősül Cb-nek,
amikor a felső széle elmosódottá válik. Vitás esetben döntő kritérium az, hogy villámlás, mennydörgés és
jégeső csak Cb-vel járhat együtt.
Formai típusok:
Castellanus (cas):
Több felhőnemhez (Ci, Cc, Ac és Sc) tartozó felhőforma, a felhőelemek felső részén elhelyezkedő, bástyaszerű
tornyocskák, kitüremkedések, gyakran vonalba rendeződve.
Fibratus (fib):
Vékony, egyenes vagy gyengén görbült szálakból, fonalakból álló felhőforma, kizárólag magas szintű felhőkhöz
(Ci és Cs) tartozik.
Floccus (flo):
Pelyhes, bolyhos felhőforma (Ci, Cc és Ac felhőtípusa), főként a felhőelemek aljára jellemző.
Spissatus (spi):
Megvastagodott, fonalas felhőforma, kizárólag cirruszhoz tartozik, sűrűsége folytán szürke színt is
felvehet.
Uncinus (unc):
Kizárólag cirrushoz tartozó felhőtípus, olyan cirrusz-fonalak, melynek végein horgok, kapcsok alakulnak ki.
Lenticularis (len):
Lencse alakú, lekerekített, sima és éles körvonalú felhőforma (Cc, Ac és Sc felhőnemhez tartozik), gyakran
hosszan elnyújtott alakban.
Stratiformis (str):
Gomolyos szerkezetű felhőnemekhez (Cc, Ac és Sc) tartozó, réteges felhőelemek.
Nebolosus (neb):
Ködszerű, ködösödő, az egész égboltot beborító (Cs és St felhőnemhez tartozó) homogén felhőforma,
megkülönböztethető jegyeket nem tartalmaz.
Fractus (fra):
Csapadékhulláshoz kötődő, tépett, szabálytalan felhőfoszlányok, alacsony szinten (Cu, St) fordul elő
Humilis (hum):
Lapos gomolyfelhő, a gomolyfelhő képződés kezdeti fázisa.
Mediocris (med):
Mérsékelt gomolyfelhő, a gomolyfelhő képződés közbenső fázisa, már markánsabb, kissé karfiolszerű
megjelenéssel, szürke felhőalappal.
Congestus (con):
Tornyos gomolyfelhő, az erős gomolyfelhő képződés jellemzője, meglehetősen magasra törő, sötét alappal
rendelkező felhőtípus.
Calvus (cal):
Kopasz zivatarfelhő, a tornyos gomolyfelhő továbbfejlődésével jön létre, a felhő tetején, már elmosódó
kontúrokkal, de a cirrusból álló üllőszerű forma még hiányzik.
Capillatus (cap):
Borzas zivatarfelhő, a konvektív folyamatok csúcsa, a troposzféra felső részébe feltörő felhőzet vízszintes
irányba kiterjedve cirrus-jellegű sapkát, avagy üllőszerű formát alkot.
Altípusok:
Duplicatus (du):
Több felhőnemhez (Ci, Cs, Ac, As és Sc) tartozó, olyan felhőváltozat, amely legalább két rétegben, magassági
szinten fordul elő.
Intortus (in):
Kizárólag cirrus felhőnemhez tartozó felhőváltozat, ilyenkor a cirrus-szálak felismerhető alakzat nélkül
csavarodnak, összegabalyodnak.
Radiatus (ra):
Ilyen esetben a magassággal változó szelek egy területről sugárirányba, legyezőszerűen alakítják a
felhőzetet (Ci, Ac, As, Sc, St és Cu esetén fordulhat elő).
Vertebratus (ve):
Csupán cirrus felhőnemhez tartozó, meglehetősen ritka felhőváltozat, ilyenkor a felhő megjelenése bordázott,
gerincvonalas.
Undulatus (un):
Mindhárom magassági szinten előforduló (Cc, Cs, Ac, As, Sc és St felhőnemeknél), hullámszerű megjelenése a
gomoly és rétegfelhőknek.
Laconosus (la):
Mindhárom magassági szint, gomolyos felhőtábláiban (Cc, Ac, és Sc), üregek, barázdák és lyukak találhatóak,
a felhőzet felszakadozásának kezdeti állapota.
Perlucidus (pe):
A gomolyos felhőzet felszakadozásának további fázisa (Ac és Sc esetén), a felhőelemek egyre jobban
eltávolodnak egymástól, közöttük az égbolt egyre nagyobb hányada tűnik elő.
Translucidus (tr):
Olyan, gomolyos felhők (Ac és Sc) esetén alakzat, réteges felhők (As, St) esetén réteg, melynek csekély
vastagsága révén a Nap és a Hold fénye átlátszódik.
Opacus (op):
Olyan, gomolyos felhők (Ac és Sc) esetén elem, réteges felhők (As, St) esetén réteg, melynek vastagsága,
sűrűsége folytán a Nap és a Hold körvonalai nem láthatóak.
Járulékos alakzatok:
Mamma (mam):
Olyan lefelé irányuló, kebelszerű domborulatokat mutató felhőalap, mely több felhőnemhez ( Ci, Cc, Ac, As,
Sc és Cb) tartozhat.
Incus (inc):
A borzas zivatarfelhő (Cb capillatus) rostos cirrus jellegű felső részének jellegzetes, üllő alakú formája.
Pileus (pil):
Sapkaszerű, Cu és Cb felhőnemhez tartozó kísérőfelhő, a gomolyfelhők által megemelődő vagy áttört záróréteg
nedvességének kicsapódása.
Arcus (arc):
Főként, a heves zivatarfelhők (esetleg Cu) előtt kialakuló, leggyakrabban vízszintes felhőgörgeteg, igen
fenyegető ívet alkotva.
Tuba (tub):
Nagyon ritkán cumulus, ám szinte kizárólag zivatarfelhők felhőalapjából lelógó, felhőoszlop, tornádótölcsér,
igen erős, kis átmérőjű, zárt légörvény.
Velum (vel):
Hosszú, vízszintes, vékony felhősáv, mely több gomolyfelhőt (Cu és Cb) is keresztezhet.
Pannus (pan):
Tépett felhőfoszlány, mely több felhőnemet (As, Cu és Cb) kísérve jelenik meg.
Virga (vir):
A talajt el nem érő, egyenes vagy ferde eső, vagy hó csapadéksávok, amelyek a felhőnemek többségének (Cc,
Ac, As, Sc, Ns, Cu, Cb) felhőalapjából indulhatnak el.
* A teljes felhőatlaszban megtalálható a cirrushoz kapcsolódó virga fotója is, ami a WMO katalogizálásába
nem szerepel, ettől eltekintve érdekességképp bemutatjuk.
Praecipitatio (pra):
Azok a csapadéksávok, melyek elérik a talajt (As, Sc, St, Ns, Cu és Cb felhőnemekhez tartozhatnak).