Érdekességek a 2016-os atlanti- és csendes-óceáni hurrikánszezonból

Érdekességek - Publikálva: 2016-12-29 18:56 | Becsült olvasási idő: kb 6 perc.

Mind az Atlanti-óceánon, mind a Csendes-óceán északkeleti térségében elõfordulnak egy-egy szezonban nevezetesebb, érdekesebb trópusi ciklonok. Vannak azonban olyan szezonok, amikor ezek bõséggel jönnek szembe az õket figyelõ meteorológusokkal. Ki ne hallott volna például a 2005-ös alanti hurrikánszezonról, amikor a hírhedt Katrina hurrikán pusztított New Orleans-nél, vagy amikor a Wilma hurrikán rekorderõsséget ért el, nem sokkal elõtte pedig a Vince hurrikán Európa partjainál garázdálkodott. Ráadásul mind a mai napig ez volt az egyetlen szezon, amikor olyan sok ciklon fejlõdött ki, hogy az amerikai Nemzeti Hurrikánközpont "kifogyott" a nevekbõl, így az utolsó 6 ciklont a görög ABC betûi alapján nevezték el. Bár ilyen kaliberû érdekességeket a 2016-os szezon nem tartogatott, hozott azért néhány emlékezetes pillanatot, a Hurrikánközpont által monitorozott mindkét térségben, és nem monitorozott területen is.

Alex, a januári kuriózum:

Nem is kellett sokat várni az elsõ érdekességre, hiszen az Atlanti-óceánon már januárban, vagyis a szokásosnál majdnem 6 hónappal korábban elkezdõdött a hurrikánszezon. Egy mérsékelt övi ciklon gondolta úgy, hogy a szokásokkal szembemenve nem Izland felé veszi az útját, hanem délkelet felé fordult. Ott azonban még viszonylag meleg volt a tenger, így a ciklon január 12-én szubtrópusi viharrá alakult át. Ezzel azonban nem ért még véget a történet, hiszen Alex a következõ napokban fittyet hányva a naptárra odáig fejlõdött és erõsödött, hogy 14-én 1-es kategóriájú hurrikán lett, látványos struktúrával. A januári mese azonban nem zárulhatott másként, mint hogy Alex északabbra kerülve 15-én az egyre hidegebb víz felett visszaalakult mérsékelt övi ciklonná, de elõtte még érintette az Azori-szigeteket. A ciklon igazi különlegességét az adta, hogy 1851. óta mindössze egyetlen alkalommal, 1938-ban volt még arra példa, hogy az Atlanti-óceánon januárban hurrikán fejlõdött ki. Bár emellett 1955 januárjában is tevékenykedett egy hurrikán az óceánon, de ez már 1954 decemberének végén kialakult, és akkor hurrikánná is erõsödött. E kettõ ciklon kivételével még további 3 szubtrópusi vagy trópusi vihar szelte a vizeket januárban, de ezek közül is volt egy, a 2006-os Zeta, mely még az elõzõ év decemberének végérõl nyúlt át az új évbe. Januárban kialakuló trópusi vihart legutóbb 1978-ban jegyeztek fel. Alex másik kuriózuma az volt, hogy ezekkel az említett ciklonokkal ellentétben nem az óceán trópusi, még télen is legalább 25-26 °C-os hõmérsékletû vizei felett, hanem attól jóval északabbra alakult ki.

Alex szubtrópusi viharként január 12-én, valamint hurrikánként 2 nappal késõbb

Kései kezdés után ciklondömping a Csendes-óceánon:

A Csendes-óceán északkeleti térségében hivatalosan május 15-én kezdõdik a hurrikánszezon, viszont 2016-ban július 2-áig mindössze egy gyenge trópusi depresszió alakult ki ebben a térségben, és az is csak 2 napig élt. Júliusban aztán egy igencsak aktív sorozat kezdõdött ezen az óceánon, melynek csúcspontja a hónapban zajlott, de lassan lecsengve egészen szeptember végéig folytatódott. Júliusban 7 elnevezett ciklon fejlõdött ki, mely rekordszámúnak számít (igaz 1985-tel és 2015-tel holtversenyben), ebbõl pedig 5 hurrikán volt, ami viszont már önálló júliusi rekord. Ráadásul ezek a ciklonok szinte kivétel nélkül egy jól bejáratott útvonalon vonultak végig egymás után, Mexikó partjaitól messze nyugatra. Ennek köszönhetõen szerencsére a szárazföldet egyik sem érintette, bár hosszú útja során Darby trópusi viharként eljutott Hawaii-ig. Az augusztusi ciklonok közül pedig Lester és Madeline egymás után, hurrikánként közelítették meg a szigeteket, de végül az elõbbi északra, míg az utóbbi délre kerülte el õket.

Egy idõben jelen lévõ 4 trópusi ciklon az óceánon július 21-én (Georgette ekkor még csak trópusi depresszió volt, így másnap kapott nevet)

Ulika, a háromszoros határátlépõ:

A csendes-óceáni ciklonok közül az egyik legérdekesebb a szeptember végén kialakult Ulika volt. Ekkor még nyíltak a völgyben a kerti virágok, és nyíltak még a zivatarbokréták is, melyekbõl az aktív hónapok utolsó ciklonjai születtek. A legutolsó rendszer azonban már meglehetõsen nyugatra merészkedett, így éppen csak az óceán keleti régiójában, a 140. nyugati hosszúsági körtõl alig keletre lett trópusi depresszió. Nem sokkal ezután azonban átlépte a határzónát, és az óceán középsõ régiójában érte el a trópusi vihar erõsséget. Ennek köszönhetõen az ottani névlistából kapott nevet, így nem Seymour, hanem Ulika lett a neve. Az elkóborolt ciklont a légkör azonban hazaterelte, így másnap az ellenkezõ irányból átlépve a határt visszakerült a keleti régióba. Ráadásul eközben folytatta erõsödését, és 1-es kategóriájú hurrikán lett. Ulika viszont csak nem akart ott maradni, így a harmadik határátlépését is elkövetve visszatért a középsõ térségbe, és ezt követõen feloszlásáig már ott is maradt. Korábban még sosem volt példa arra, hogy egy ciklon háromszor is átlépje a két terület határát, ahogy ezzel együtt arra sem, hogy egy, a keleti térségbõl származó ciklon a középsõben kapjon nevet, majd ismét a keletiben érje el legnagyobb intenzitását, és végül a középsõben oszoljon fel.

Ulika hurrikánként szeptember 27-én, valamint az útvonala (a piros vonal jelzi a 140. nyugati hosszúsági kört, mely az óceán keleti és középsõ régióját elválasztja) - az ábrán kör jelöli a trópusi ciklon állapotot, illetve sötétkék szín a trópusi depresszió, világoskék a trópusi vihar, sárga az 1-es kategóriájú hurrikán erõsséget

Matthew, a rég látott atlanti 5-ös:

Az Atlanti-óceánon a 2005-ös erõs szezon után gyakran pangás következett, volt, hogy trópusi ciklon és hurrikán is alig alakult ki egy-egy szezonban. Emellett 5-ös erõsségû hurrikán utoljára 2007-ben volt, így ahogy a hazai viharvadászok várnak egy rég látott szupercellát, úgy várták az ottani hurrikánfigyelõk is, hogy mikor szakad meg ez a hosszú sorozat. Végül szeptember 30-áig kellett várniuk, mivel ekkor a néhány nappal korábban kialakult Matthew ciklon a Karib-tenger déli része felett, Columbia partjainak közelében elérte a csúcskategóriát. Mindezzel a 2004-es Ivan hurrikán rekordját is átadta a múltnak, hiszen annál kissé délebbre lett 5-ös kategóriájú, amelyre még nem volt példa. Annak ellenére, hogy Matthew mindössze 12 óráig volt 5-ös, a következõ 5 napban végig 3-as vagy 4-es kategóriájú maradt, és eközben északias irányba mozogva érintette Haitit, Kubát, a Bahama-szigeteket és az Egyesült Államok délkeleti partvidékét. Így viszont sajnos nem csak a hosszú idõ után észlelt 5-ös kategória révén, hanem a tetemes károk és áldozatok miatt is beírta magát a történelemkönyvekbe.

Matthew közel 5-ös erõsségûként Columbiától északra szeptember 30-án, valamint Haiti és Kuba között október 4-én

Otto, a névtartó:

Bár a szezon a két térségben teljesen eltérõen indult, a szezonzárás mindkét helyen ugyanúgy, sõt, ugyanazzal a ciklonnal történt. Az atlanti szezon utolsó trópusi ciklonja, Otto november végén fejlõdött ki a Karib-tenger délnyugati csücskében. A kaotikus áramlási viszonyok közepette néhány napig egy kis területen bolyongott csak, de eközben átmenetileg már elérte az 1-es kategóriájú hurrikán erõsséget is, rövidesen azonban visszagyengült trópusi viharrá. 23-án aztán megindult nyugat felé, és ezzel együtt jelentõsen megerõsödött. Mielõtt megközelítette Nicaragua és Costa Rica határvidékét, már a 2-es és 3-as kategória határán mozgott az erõssége. Ennek, illetve gyorsabbá váló mozgásának is volt köszönhetõ, hogy a ciklon túlélte a partraszállást, és átjutott a hegyvidékekkel is megtûzdelt, ám ott még viszonylag keskeny közép-amerikai földszoroson. A túloldalon aztán a csendes-óceán meleg vize várta, bár ekkor már csak trópusi vihar volt. Várta ugyanakkor a szárazabb légkör és a nagyobb szélnyírás is, melyek el is intézték, hogy már ne tudjon visszaerõsödni. Otto volt az elsõ ciklon, amely a két térség közötti átkelés során megtarthatta a nevét, a Hurrikánközpont korábbi gyakorlata alapján ugyanis az ilyen ciklonokat rendre átnevezték az adott térség éppen soron következõ nevére, amennyiben az trópusi vihar vagy hurrikán maradt/lett az átkelés után. Otto volt továbbá a Közép-Amerikát valaha legdélebben elérõ hurrikán, valamint a Nicaraguában valaha legkésõbb partot érõ hurrikán is.

Otto a közép-amerikai partot érése elõtt, még az atlanti régióban november 24-én, valamint már a Csendes-óceán felett másnap

Trükkös Trixie, a mediterrán ritkaság:

Az év egyik legnagyobb érdekessége azonban nem az atlanti és nem is a csendes-óceáni térségben történt, hanem a Földközi-tengeren. A halloweeni ködhomályból egyszer csak egy meglepõen jól fejlett trópusi vihar bontakozott ki, mely azért nem volt elõzmények nélküli. A kiváló mediterrán ciklon már október 26-án kialakult Olaszország térségében, majd a következõ napokban szervezett konvektív magot kialakítva szubtrópusi karakterisztikát öltött. 30-án azonban még szervezettebb és erõsebb lett a ciklon, így hivatalos szervezet, a NOAA mûholdas egysége (Satellite Analysis Branch) is trópusi képzõdményé minõsítette Trixie-t. A ciklon halloween okán kicsit ugyan ráijesztett Görögországra, de 31-én már le is gyengült, amint összeolvadt egy hidegfronttal. Útját azonban kiadós esõk és orkán erejû széllökések kísérték.