Irene hurrikán - Pusztító trópusi ciklon az Atlanti-óceánon

Augusztus 15. körül egy trópusi hullám alakult ki a Zöld-foki szigetek környékén, mely a következõ napokban lassanként nyugat felé haladva egyre szervezettebb lett. A konvekció erõsödött, kiterjedté vált, de 20-áig nem volt tapasztalható zárt alacsony szintû cirkuláció. Az aznap esti repülõgépes mérések, valamint a mûholdképek szerint azonban megkezdõdött a szervezett örvénylés a rendszerben, így - mivel a szélsebesség idõközben meghaladta a 40 mérföld/órát - trópusi viharrá minõstíették, és megkapta az Irene nevet. A trópusi vihar fokozatosan észak-északnyugat felé kanyarodva másnap végigvonult a Kis-Antillák északi szigetein, ahol kiadós esõzéseket okozott.

22-én megközelítette, majd elérte Puerto Rico szigetét, ahol a sziget hegyeinek torlasztó hatása miatt a következõ napokban jelentõs mennyiségû, helyenként 100-300 mm esõ esett két nap alatt. Eközben Irene a sziget közvetlen közelében 1-es kategóriájú hurrikánná erõsödött. Az önönvízszerû esõ, valamint az orkán által kidöntött fák és oszlopok miatt jelentõs károk keletkeztek a területen, és a sziget nagy része áram nélkül maradt.

Az Irene által okozott áradások a puerto ricoi Canovanasban (kép: http://news.nationalgeographic.com/ ):
A hurirkán tovább erõsödve már 2-es erõsségûként érte  el Hispaniola térségét. Bár a centrum ezúttal távolabb volt a szigettõl, az orográfia miatti erõs csapadékhullás ismét többfelé okozott károkat (fõként a déli, délkeleti területeken). A hegység északi oldalán fellépõ fõnhatás miatt délnyugat felõl azonban szárazabb levegõ áramlott a rendszerbe, így a hurrikán átmenetileg 1-es erõsségûvé gyengült, de éjszaka fokozatosan távolodva ismét erõsödni kezdett.

Áradások a dominikai San Cristobal térségében (kép: http://society.ezinemark.com/ ):
23-án elhaladt a Turk-és Caicos-szigetek közelében, majd 24-én napközben a Bahamák déli szigeteit már 3-as kategóriájú hurrikánná fejlõdve érte el. Ezen a napon és másnap a hurrikán ereje számottevõen nem változott, miközben  északnyugat, majd észak felé kanyarodva átvonult a Bahama-szigetek felett. A leginkább érintett területek a Mayaguana-, Plana Cays-, Acklins-, Long-, Rum Cay-, Cat-, Eleuthera-, Harbour- és Great Abaco-szigetek voltak, ahol a ciklon korábban kialakult szeme többször is partot ért. A szem körüli, úgynevezett szemfal kiadós csapadéka és a benne lévõ orkán erejû szelek, valamint a hurrikánt kísérõ magas hullámok súlyos károkat okoztak a térségben, egyes kisebb települések szinte teljesen romba dõltek.

A hurrikán átvonuása a Bahamákon (kép: http://society.ezinemark.com/ ):
A Bahama-szigetek fõvárosának, Nassau repterének óránkénti METAR adatai (a Weather Underground adatbázisából), amitõl a hurrikán központja kb. 100 km-re keletre haladt el:

A Bahamákat észak felé elhagyva gyengülni kezdett a hurrikán, így visszafokozták 2-es erõsségûvé. Ennek ellenére a nyílt vizek felett 25-én éjszaka rövid ideig ismét kifejlõdött a szeme, de néhány óra múlva eltûnt. Bár 25-étõl kezdve a szélsebesség kevéssel ugyan, de fokozatosan csökkent, a légnyomás csak 26-án reggel érte el minimumát, 942 hPa-t. 26-án a nap második felében Irene mozgása egyre északkeletiesebb irányú lett, miközben a ciklon északi felén lévõ kiterjedt, beágyazott zivatarokkal tarkított csapadéksáv elérte Dél- és Észak-Karolina, majd Virginia állomok keleti partjait. A hurrikán éjszaka már megközelítette a partokat, de közben a vihar tovább gyengült, így éjjel 1-es kategóriájúvá minõsítették. A légnyomás azonban továbbra is meglehetõsen alacsony, 950 hPa körüli volt a központban. A cikloncentrum 27-én délelõtt ért partot Észak-Karolinában, Beaufort közelében. A "szemfalban" (valódi szem ekkor már nem létezett, de a radarmérések alapján megfigyelhetõ volt a csapadékmentes központ) a környéken többfelé 80-90 km/h körüli szélsebességet mértek 120 km/h körüli széllökésekkel, de közvetlenül a tengerparton ennél erõsebb volt a szél, ott 150 km/h körüli lökések is elõfordultak.

Az orkán által felkorbácsolt hullámok Észak-Karolina partjánál (kép: http://www.wgnc.net/ ):
Az alábbiakban három észak-karolinai város, Beaufort, Hatteras és Manteo légnyomás, valamint szél adatai METAR és SPECI jelentésekbõl (a Weather Underground adatbázisából) láthatóak. A települések elhelyezkedése:
A beauforti mérõállomás adatain nagyszerûen végigkövethetõ a trópusi ciklonok átvonulásakor lezajló idõjárási események sorozata. A kezdetben 60 km/h körüli, 100-110 km/h-s lökésekkel kísért szél a szem érkezésekor hirtelen legyengült és irányt váltott, majd késõbb hirtelen újra megerõsödött a légmozgás, és az erõteljes légnyomásesést gyors légnyomás-emelkedés váltotta fel, miközben a légnyomás minimuma 950 hPa közelében volt. A hurrikán hátoldalán fellépõ hirtelen szélerõsödés miatt az idõjárási állomás feltehetõen károkat szenvedett, mivel ottani idõ szerint déltõl már csak légnyomás adatok álltak rendelkezésre (a két diagramm idõskálája emiatt eltérõ).
A közvetlenül tenger partján, egy kis szigetíven fekvõ Hatteras-ban nem volt olyan nagy mértékû a légnyomáskülönbség, mert a ciklon centruma távolabb haladt el, de mivel kelet felõl nyílt víz határolja az állomást, a hurrikán érkezése elõtt fellépõ szélsebesség nagyobb volt, a legerõsebb széllökések meghaladták a 140 km/h-t.
Manteot már kicsit késõbb, a délután második felében érte el a vihar, így jobban megfigyelhetõ volt a délutánig fokozatosan erõsödõ szélsebesség, illetve csökkenõ légnyomás. A legerõsebb szél közvetlenül a hurrikán központjának érkezése elõtt volt, majd késõbb gyengült a légmozgás.
27-én a szárazföld felett csak kissé vesztett erejébõl a trópusi ciklon, s tovább haladva észak-északkelet felé ismét kijutott a víz fölé. Erõsödni azonban már nem tudott az alacsonyabb vízhõmérsékletek és a szárazföld közelsége miatt, így 1-es erõsségû hurrikánként haladt el Virginia, Maryland, Delaware és New Jersey államok partjainak közelében, kiadós esõt és erõsen viharos széllökéseket okozva a partközeli területeken. Eközben fõként a szûkebb tengeröblökben gyorsan bekövetkezõ, néhány méteres tengeszint-emelkedést is megfigyeltek. A hurrikán (melyben a szélsebesség már éppen csak elérte az 1-es kategóriához szükséges minimális értéket) 27-én hajnalban ismét partot ért a New Jersey állambeli, Atlantic City-tõl kb. 15 km-rel északkeletre lévõ Little Egg Inlet közelében, majd ezt követõen trópusi viharrá gyengült.

Viharos tenger New Jersey állam partjainál (kép: http://news.nationalgeographic.com/ ):
A délelõtti órákban a vihar központja elérte New York-ot, ahol a légnyomás 965 hPa közelébe süllyedt, de a maximális széllökések a városban már nem érték el a 100 km/h-t. A környékbeli tengerparti, és magasabb tengerszint feletti magasságú helyeken azonban még elõfordult ennél erõsebb szél. A város alacsonyabban fekvõ részei víz alá kerültek, így a közlekedés a település jó részén teljesen megbénult. Délután Irene elérte az USA északkeleti államait, valamint Kanada keleti vidékét, ahol egyre jobban vesztett erejébõl, és a felhõzet struktúrája is kezdett átalakulni. Ennek megfelelõen késõ este az amerikai Nemzeti Hurrikánközpont poszttrópusi ciklonná nyilvánította a korábbi trópusi vihart.

A New York alacsonyabb részeit elárasztó megemelkedõ tenegrvíz (kép: http://www.zimbio.com/ ):
A new yorki Kennedy-repülétér szél- és légnyomás adatai (a Weather Underground adatbázisából) is remekül tükrözik a hurrikán átvonulását. A vihar a várost már legyengülve érte el. Az éjszakai, reggeli órákban megfigyelhetõ, hogy gyakran változik a szélsebesség és a szélirány, ami feltehetõen a mérõállomás környezetében elhaladó, lokálisabb zivatargócoknak köszönhetõ.
A hurrikán, majd trópusi vihar kiadós mennyisgû csapadékot okozott az egész keleti parton, aminek következtében az ott található folyókon jelentõsebb árvizek indultak meg, és ezek okozták a károk túlnyomó részét. Ehhez a part menti, vagy az öblökhöz közeli településeken hozzájárult a tenger néhány méteres emelkedése is. Néhány kelet-amerikai város 26. és 28. közötti, három napos összesített csapadékadata az ogimet.com adatbázisát felhasználva (az csapadékösszegek nagy része az adott helyen 24 óra alatt hullott):

Newark: 226 mm
Mount Washington: 170,2 mm
Wallops Island: 168 mm
Wilmington:  166,5 mm
Atlantic City: 149 mm
Philadelphia: 146 mm
New York (La Guardia repülõtér): 146 mm
Richmond: 136 mm
Windsor Locks: 132 mm
New York (Kennedy repülõtér): 127 mm
Allentown    : 125 mm
Albany: 122 mm
Baltimore: 119,6 mm
Washington DC (Reagen repülõtér): 97,3 mm
Wilkes-Barre - Scranton: 95,3 mm
Burlington: 87 mm
Bridgeport: 86,7 mm
Concord: 77,3 mm
Binghamton. 69,5 mm
Norfolk: 68,5 mm
Providence: 50 mm
Boston: 44 mm
Washington DC (Washington-Dulles repülõtér): 32 mm

A hurrikánok környezetében kialakuló konvektív cellákat gyakran kísérik tornádók, és ez nem volt másként az Irene esetében sem. Útja során a Bahama-szigeteken, és az USA keleti partvidékén is megfigyeltek tornádókat, vagy feltételezhetõen tornádó okozta károkat. Az amerikai Storm Prediction Center (SCP - http://www.spc.noaa.gov/climo/online/ ) adatbázisa alapján 26-án az észak-karolinai Columbia és Belhaven településekrõl érkezett tornádójelentés, míg 27-én a virginiai Sandbridge Beach-bõl és Chincoteague-ból, valamint a delawarei Lewes-bõl.
Egy bahamai torndóvideó, melyen két, egymáshoz közeli tölcsért is sikerült megörökíteni a készítõnek 24-én: http://www.youtube.com/watch?v=i6T3SzryAnI

Összességében Irene több milliárd doláros károkat okozott útja során, Puerto Ricotól az USA keleti partjáig tartó pusztító útja során. Bár a hurrikán több emberéletet is követelt, az érintett területeken idõben felkészültek a várható viharra, így a halálozási szám nem volt magas.

Mûholdkép-animáció a hurrikán útjáról (NHC-NOAA képek):



További, jobb minõségû mûholdképek és videók megtekinthetõk itt: Link

Írta: Hérincs Dávid (Zivipötty)