Most kivételesen nem az alább olvasható hozzászólásodra válaszolok, hanem egy Met. társalgóbelire. De a téma ide vág. Idézlek: "Nem a hideg tesz be neki(k a ciklonoknak). Azért kezdenek délebbi pályára mozdulni a…
Most kivételesen nem az alább olvasható hozzászólásodra válaszolok, hanem egy Met. társalgóbelire. De a téma ide vág. Idézlek:
"Nem a hideg tesz be neki(k a ciklonoknak).
Azért kezdenek délebbi pályára mozdulni a ciklonok, mert az AO negatív fázisba billen. Nem
azért mert a hideglégtömeggel nem tud mit kezdeni. Hanem a megnövekedett
(magasabb) légnyomás az, ami betesz neki; a ciklonoknak.
A légnyomás átrendeződés a kulcs. "
Itt egy alapkérdést vetettél fel, amin én már huszonéves koromban sokat agyaltam. A probléma: vajon a légnyomás, a bárikus képződmények határozzák meg a légtömegek mozgását -vagy épp fordítva, a különböző hőmérsékletű légtömegek, azok mozgása rajzolja meg a bárikus musztert? Már akkor arra az álláspontra helyezkedtem, hogy valószínűleg is-is.
Járjuk körül a témát! Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy több évtized szinoptikai megfigyelései alapján úgy látom, a feltűnő és túlnyomó az első lehetőség. A légtömegek mozgása döntően úgy történik, ahogy a Buys-Ballot széltörvény azt előírja. A bárikus mező, az izobár-térkép, plusz az általános nyugati drift eléggé könyörtelenül megszabja a közeljövőt és a lehetőségeket. A mai napig azzal kezdem a makroszinoptikai tájékozódást, hogy megnézem a tengerszintre átszámított izobár-térképet. Ez a körvonalakat már mindenképp megadja.
Viszont néha nem abba az irányba mennek a folyamatok, amit az aktuális bárikus muszter sugall, és itt lép be a képbe a második lehetőség. Nem túl gyakori és feltűnő ez. Jó, figyelmes szem kell az észrevételéhez. Illetve, egy kivétel van, mikor a jelenség ordítóan szembeötlővé válik: télen, mikor nagy mennyiségű, igen hideg levegő halmozódott fel a közelünkben. Ekkor mit se számítanak a máskor tragikusan rossznak számító előoldali/zonális légnyomás-elrendeződések. Pár nap alatt teljesen átformálódik a bárikus mező, és a hideg leszakad ránk.
Feltételezem, hogy ennek hátterében a hidegdepó környékének nagy hőgradiense, az ebből kifolyó masszív ciklogenezis áll. Szerintem nagyobb összefüggésbe is kiterjeszthetjük a dolgot: itt általános makrocirkulációs törvényszerűségről lehet szó. Arra gondolok, hogy a féltekei légmozgások, a jet meanderezése egységes szisztémát képez, ahol az összes hullám hat valamilyen mértékig a másikra. Emiatt lehet, hogy néha rettenetes hidegfelhalmozódások sem tudnak leszakadni, alacsonyabb szélességek felé tért nyerni. A hemiszféra más részei is beleszólnak a konkrét hely, szegmens folyamataiba úgy, hogy ott nem tud leszakadni a hideg. Például túl erős nyugati drift miatt. Ezen a helyen a bárikus muszter uralkodik a légtömegek elmozdulásán, mint általában.
Egészen más az eset, ha egy hidegmag a féltekén túlnyomóvá, egyeduralkodóvá válik. Akkor annak a környezetében feltehetően olyan erejű ciklonképzés indul, ami fütyül a hemiszférikus légmozgásokra, és megcsinálja a maga "külön bejáratú" bárikus elrendeződését. Ez pedig a hideg és meleg légtömegek elmozdulásával térben tovább terjed, és végül a hemiszféra jó részén kibillenti egyensúlyukból a mozgásokat, "felfejti a féltekei muszterek szövetét" Épp ezért neveztem el az ilyen hidegmagot a félteke 'vezér hidegpontjának'.
Jó példa erre a közelmúlt néhány történése. Észak-Amerikában brutális méretűre növekedett egy hidegmag. Megelőzően Kelet-Szibériában volt a félteke aktuális hidegpontja, az amerikai hidegraktár gyenge volt. Nyugat-Eurázsia szegmensében egyáltalán nem is lehetett hidegdepót találni. Ennek ellenére itt sorozatos leszakadás, teknőképződés volt tapasztalható, amit valószínűleg a nyugati drift gyengesége ( általános féltekei hatás!) tett lehetővé. Majd Észak-Amerika középső sávja kapott 2, egymást követő hidegelöntést, ami kiterjedt havazásokkal járt. Utána igen nagy területen AC épült ott fel, és szinte pár nap alatt kialakult a giga hidegfelhalmozódás. Ez aztán tovaterjedően átalakította a félteke légkörzését. Az addig renyhe atlanti "ciklongyár" felpörgött. Európa térségében ennek hatására felgyorsult a nyugati drift, a teknősödési hajlam erősen csökkent/csökken, zonális hajlamnak adva át a helyét. A távol-keleti hideg légtömegek folyamatosan nyugat felé vándorolnak. Látható, hogy az egész félteke hőmérsékleti és bárikus képe átalakulóban van. Lehet, ennek részjelensége a sarkvidéken emelkedő légnyomás, ami ez esetben tényleg lehet hideg légtömegektől független, pusztán aerodinamikai eredetű.
Vagyis nincs miről beszélni, ha az első lehetőség.
