Boncolgassuk egy kicsit még a témát. Szerintem itt a hidegmagok és a nyugati drift jelentik a két főszereplőt a történetben. Külön csavar, hogy e kettő még össze is függ egymással... Hogy hidegmagok mikor és hol…
Boncolgassuk egy kicsit még a témát. Szerintem itt a hidegmagok és a nyugati drift jelentik a két főszereplőt a történetben. Külön csavar,
hogy e kettő még össze is függ egymással...
Hogy hidegmagok mikor és hol alakulnak ki, azt a félteke geográfiai
viszonyai eléggé meghatározzák. Először valószínűleg a szárazföldibb
környezetben kiépülő észak-szibériai fejlődik ki, ill. neki fórja van az
észak-kanadaiakkal szemben. Mivel a tengeribb kanadai (Hudson-öböl,
Labrador, Ellesmere-föld) terület a tél legelején még nem hűlt le
kellőképpen, az egész sarki hidegbázis összességében még gyengébb. Ezért
a féltekei nyugati drift is egyelőre relatíve lassú. Emiatt a
fejlődésben előbbre tartó szibériai (észak-eurázsiai) hidegmag (és
kapcsolt területei) viszonylag könnyen leszakadnak -ránk.
Ez lehet a magyarázata a nálunk tél elején gyakran tapasztalható hideg etapnak.
A napforduló környékén azonban az észak-kanadai hidegraktár általában rapid
fejlődésnek indul, hiszen ilyenkorra már kihűl, befagy ott a tenger.
Ezt a hidegmag-kifejlődést látjuk most a szinoptikai térképeken. A sarki
hidegbázis ezzel egészében is sokkal erősebb lesz, mint volt az ősz
végén, tél elején. Ebből kifolyólag a nyugati drift nagyon felgyorsul,
és ez már önmagában nehezíti régiónkban a hidegleszakadást. Ha ez még nem volna
elég, a megelőzően hidegleszakadásos, meridionális áramlási képű európai
térségben épp a meridionalitás nyomán le van nullázva a hőkontraszt, újabb
meridionalitás, hidegleszakadás már csak ezért sem keletkezik.
Felteszem, ez a karácsonyi hóolvadás, nyugati áramlás fizikai oka.
Január második felére, február elejére viszont az történik, hogy az eurázsiai
hidegmag regenerálódik, sőt tovább izmosodik (jó esetben), újra megnő
itt a hőkontraszt. A nyugati drift pedig lassul, hiszen ekkorra már a
félteke szubtrópusi területei is lehűlnek. Ekkor kaphatjuk mi a
hidegleszakadások második, immár masszívabb "felvonását" -januárban,
februárban.
Hihetőnek gondolom, hogy a 'lyukas közepű tél', 'szendvicstél' ebben leli magyarázatát.
Külön aleset, mikor az eurázsiai hidegmag a félteke vezér hidegpontja, de
legalábbis fejlettsége a napforduló táján is összemérhető a kanadaiéval
(ez az, ami most sajnos nincs) Ilyen esetben a tél közepi nullázódást
követően az eurázsiai hidegraktár nagyon gyorsan regenerálódik, és az
erős nyugati drift dacára is korán (már január elején) újra ránk szakad.
Gyakran brutálisan. Egy röpke "karácsonyi" zonalitás ilyenkor is van,
de lehet, csak egy hétig, 10 napig tart. Aztán csőstül jön újra a fagyos
levegő. Ilyesféle tél volt pl. 1978/79, 1984/85, és 1995/96.
Arról az esetről is szót kell ejteni, mikor az eurázsiai hidegmag (Svalbard, Novaja Zemlja, Északi-Ural) gyenge, rosszul regenerálódó, vagy praktikusan nincs is (mint most, sajnos)
Feltételezhető, hogy minél gyengébb ez a hidegraktár, amellett minél erősebb más hidegraktár a féltekén (ez általában a kanadai szokott lenni, de az északkelet-ázsiai is szóba jön), azaz minél inkább ez a távoli hidegraktár a félteke vezér hidegpontja, annál rosszabb a helyzet nálunk leszakadás szempontjából. Ilyenkor szokott az lenni, hogy egy nyúlfarknyi tél eleji hidegebb intermezzó után boldogan zónázik fölöttünk a légkör heteken, sőt hónapokon át. Illetve folyton délnyugati, nyugati légpálya van fölöttünk, és legfeljebb január legvégén, februárban próbálkozik megint valami csenevész hideg. A lyukas tél lukja óriási!
Az elméleti eszmefuttatásokból visszatérve a konkrét esetünkre: sajnálatos módon egyelőre ez utóbbi eset látszik az idén megvalósulni. Túlfejlődött kelet-szibériai és kanadai hidegraktár, nyugat-eurázsiai hidegfelhalmozódás egyelőre sehol!
LinkHogy még kellemetlenebb legyen a dolog, ez a kép egyáltalán nem most alakult ki, hanem jó ideje ilyen már. Sőt, ilyen is marad, ameddig a modell ellát. 180 óránál ez a kép:
LinkBár itt nyugat Szibériában már mutatkozik némi lehűlés. Ez pedig átvezet minket a következő megfontoláshoz: a kérdés az, hogyan változhat meg a mostani áldatlan állapot. Kérdés, hogy keletkezik a nyugat-eurázsiai hidegmag. Priméren, helyben keletkezik, vagy valamelyik másik hidegraktár ide terjedése révén? Az utóbbi esetben honnan jöhet a ráterjedés? Grönlanból? Kelet-Szibériából? Mindkettő esélyes, és egyik sem.
Bár, a 180 órás kép mintha azt mutatná, hogy a kelet-szibériai hidegmag kiterjed nyugat felé. Kérdés, kifutja-e magát a folyamat.
Ha egyik sem következik be, túl sok jót az idei téltől nem várhatunk. Érdekesek lesznek időjárási szempontból a következő hetek.
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 45. sorozata
