Egyébként többszáz éve így mennek ott a dolgok. Az 1995-ös kitöréskor is kitelepítettek mindenkit a kalderából. A zöldfoki kormány házat építtetett nekik a biztonságosabbnak vélt DNY-i lejtõkön, néhény ember Sao Filipe-be költözött. Azonban pár év elmúltával szép lassan visszaszivárogtak a kalderába, és ismét ott építettek házat maguknak. A felfelé vezetõ út mellett rengeteg olyan elhagyott házat láttunk, amit magára hagytak a visszaköltözõ emberek. Elõször (és másodjára sem) tudtuk elképzelni, hogy mi a fenét lehet csinálni a többszáz méteres kalderafallal körbevett bazalttengerben. Egyébként kétségkívül lélegzetelállító egy magamfajta vulkánbuzinak a pahoehoe lávamezõn botorkálni, a 10-20-30 méter magas töredezett megszilárdult a'a' lávafolyás elvégzõdésénél állni, meg olyan formák között járkálni, amit csak könyvbõl látott elõtte az ember, no de ott élni?! Persze a helyiek ebbe születtek bele. És ahogy lentebb is írtam, egy-két olyan helyen, ahol régebben járt lávafolyás, és a talajosodás is elõrehaladott állapotban van, elkezdtek kávét és szõlõt termeszteni. Igazi ütõs vöröset lehet kóstolni és hazavinni a helyi kocsmákból 
Nyilván bort, mert az északi típusú hölgyek nem ezen a környéken honosak Az a hotel is elpusztult a mostani kitörés alkalmával, ami a vulkántúrák kiindulópontja volt (és ahol kiváló kardhalat ettem). Mondjuk hotelnek nevezték, de egyébként itthon egy jobb állapotú gazdasági épületnek nézném... és ezért szerettem. Szóval elvannak az emberek, na.A Fogo kelderája nem a "szokásos" módon alakult ki. Azaz nem beszakadásos kaldera, hanem keleti része "egyszerûen" a tengerbe csúszott úgy 80 ezer éve.
