Hurrikánok és tájfunok

Folytassuk, he-he:
A globális légkörzés egyik stacioner eleme a Hadley-cella, ez az egyenlítõ mentén felszálló, 30°-os szélességekig jutó majd ott leáramló és KELETIES passzátszelekkel visszaérkezõ légtömegeit fogja össze.
A felszállt, NYUGATIAS irányba forduló levegõ a 30° közeli szélességnél, tehát a leáramlás elõtt (a szubtrópusi front mentén) éri el sebességének maximumát, ez a tulajdonképpeni szuptrópusi jet.
Ezért írtam, hogy a Hadley-cirkuláció határához van kötve a szubtrópusi jet, így mozgása egybeesik a Hadley-cella évszakos mozgásával.
A leáramló levegõ egyik része nem a keleties passzátokkal megy vissza az Egyenlítõ felé, hanem észak felé fordul, a környezeti levegõnél magasabb hõmérsékletû levegõtömeg felsiklásra kényszerül, és 8-10km magasságba feljut (a polárfront mentén) a 60% körüli szélességekig, közvetlenül a tropopauza alatt polárjetként.
Mivel a polárfront folyamatos meanderezõ mozgást végez, a polárjet is ezzel együtt meanderezik (ezzel alakítva a mérsékelt övi cikloncsaládok pályáit).
A polárfront északi oldalén leérkezõ, majd 30°-os szélességig visszajutó levegõje máris megalkotta a másik stacioner elemet, a Ferrel-cellát.
Ez a légkörzés ide vonatkozó része.

A trópusi ciklonok a két passzátöv találkozási sávjában kialakuló trópusi összeáramlási övezet (ITC) környezetében "szeretnek" kialakulni, legalábbis ahol az ITC átlépi az 5°-os szélességet. Ez igaz mindkét féltekére, hisz az ITC északi és déli szélsõ helyzete mindkét féltekén a nyári idõszakot fogja össze (északon májustól novemberig, délen decembertõl júniusig).
Az összeáramlási övezet mentén kialakuló "szélcsendövben" foltokban óriási felhõtömbök alakulnak ki, ezek a kialakulási gócok.

Az El Nino ügyében az óceáni vízkörzés egy elemét kell megemlíteni, az egyenlítõi felszálló víz övezetét, ezt tünteti el ugyanis a "fiúcska".
Ennek kialakulásáért felelõs az egyenlítõ mentén fújó állandó keleties szél hatást gyakorol az óceánvíz felszínére, ami a Coriolis erõ miatt északi féltekén jobbra, a délin balra sodródik, azaz tulajdonképen az Egyenlítõ vonalától mindkét irányba kifelé, így máris a híres egyenlítõi felszálló övezet alalkulhat ki, hideg vízfelszínnel.
Itt kapcsolódik össze az óceáni és a légköri vízkörzés.
Ez az felszálló víz övezete a "normális" évek legnagyobb részében szépen kettéosztja szimmetrikusan a passzátöveket, a bennük uralkodó konvektív folyamatok között konvektív gátként.
Az északi félteke nyarán következik csak be ettõl átmeneti eltérés, mikor is az ITC erõsen északra vándorol, így a déli félteke délkeleti passzátja átlépi az Egyenlítõt, ám az asszimmetriával még az Egyenlítõ mentén ott marad a felszálló hidegvizes övezet, konvektív gátként.
A "fiúcska" felléptekor azonban a nyár végén nem áll vissza a szimmetrikus elosztás, sõt, az Egyenlítõ mentén is konvergencia jelenik meg, azaz a hidegvizes felszálló övezet megszûnik, az ITC nem húzódik vissza, ez hatást gyakorol karácsony környékén a dél-amerikai partokra, és innentõl már ismerõs a történet és a "fiúcska" elnevezése is.
Ekkor felborul a Déli-Csendes-Óceán áramlási rendszere, legtöbbször fél évre, ám vannak El Nino idõszakok, amik egy évnél nagyobb idõszakot is átfoghatnak.

Ekkor lép be az, amirõl nagyon jól összefoglalva írtál, ám gondoltam részletezem a kiindulási dolgokat.

Még pontosabban nem a Hadley-cella mozgását követi, hanem a következõ történik

El Nino idõszakában a magas SST erõsebb párolgáshoz és ezáltal elvileg erõsebb konvekcióhoz vezet. Vagyis több látens hõ szabadul fel, mely a troposzférába érve kondenzálódva kicsapódik. Ez az erõsebb konvekció erõsítõen hat a Hadley-cirkulációra, mely a felsõ troposzférában a felszabaduló energiát a pólusok felé osztja el. Ezáltal a felsõ troposzféra felmelegszik (250 hPa környékén), egészen a szubtrópusi területekig, miáltal a planetáris frontálzónában (azaz a Handley- és Ferrel-cellák határán, a 30. szélesség környékén) növekvõ hõmérsékletkülönbségek alakulnak ki. Ez a magasabb hõmérsékleti gradiens a szubtrópusi jet megerõsödésében és annak az Egyenlítõ irányában való elmozdulásában mutatkozik meg. Az erõs jetstream hatással van a közepes szélességek (azaz a Ferrel-cellában lévõ rendszerek) ciklonális örvényeire is, és a troposzféra csekély, ám globális hõmérsékletcsökkenését okozza a 30-60° szélességek között, ezáltal komoly hatást gyakorol a ciklonútvonalak alakulására is. Nagyon sok tényezõ utal arra, hogy az STJ és az ITCZ ellentétes fázisban mozognak, azaz az STJ legdélebbi meanderpontja (vagy minimuma, ha úgy tetszik) az ITCZ legészakibb meanderpontjával (maximumával) esik egybe (és fordítva, persze), azaz a jet formálisan "belefúj" az ITCZ-be.
Tényleg izgalmas a téma

Pontosabban a szubtrópusi jet követi a Hadley-cella mozgását, ami elõre jól prognosztizálható évszakos mozgást jelent.
A meleg-asszimetrikus (El Nino) helyzetben épp az a probléma, hogy az ITC nyári északra tolódása állandósulhat, és nem tér vissza az Egyenlítõ felé a nyár végén, azaz felborítja a passzát-cirkulációt.
Izgalmas a téma, he-he!

A szélnyírást több szempontból kell ott vizsgálni. A szélnyírás fõ forrása (normále esetben egész évben) a jetstream 2 fajtája; az egyik az É-Amerikát átszelõ erõs poláris jet, a másik a délebbre, a karibi térség és Mexikói-öböl felett is húzódó, gyengébb szubtrópusi jet; mindkettõ igen komoly szélnyírást okoz. Télen a jet délebbre húzódik, és bár az öböl vize meleg, a szélnyírás megakadályozza a konvektív rendszerek kialakulását. Nyáron a jet visszahúzódik É felé (azaz gynegül a szélnyírás), de még mindig kialakulhatnak a hurrikánokat gátló értékek.
A másik komoly szélnyírás-forrás a mezoléptékü, atmoszférikus Walker-cirkuláció. Ha ez gyenge, akkor komoly szélnyírás lép fel, ha erõs - Ausztrália közelében felemelkedõ trópusi légtömeg, Dél-Amerika leszálló légtömeg -, akkor gyenge magasszintü szelet okoz az atlanti térségben, ami csökkenti a szélnyírást. Az El Nino ebbe szól bele, hatalmas óceáni áramlási rendszere okán (és mivel nagyjából abban a térségben hat, ahol a Walker-cirkuláció ténykedik) gyengíti a Walker-cirkulációt és ez okozza a szélnyírás növekedését.

Gondoltam,hogy a Nyuszi nem ugrik ki a bokorból és nem megy el katasztrófatúristának

Egyébként pedig a levezetésed teljesen logikusnak tûnik... Kicsit olyan ez,mintha kicsiben a szupercellákat néznénk ... Ha nagy a szélnyírás,de kicsi a labilitás,nem alakulnak ki... Ám ha kialakulnak,mert minden feltétel adott,akkor tombolnak...
Azaz a nagyobb skálán is bõven lehet kapcsolatot találni a kisebbekkel, az alapkoncepciók teljesen hasonlatosak...

Amúgy egy dolog zavar, amire most így álmos fejjel ötletem sincs, mert igazából még sosem gondoltam bele - vajon miért lenne El Nino idején nagyobb a szélnyírás a teljes vertikumban? Ez most kifejezetten zavar -

Biztos, hogy van ahhoz köze.

Az El Ninónak van a hurrikánszezonra hatása, ahogy írtad is.
Ám az idei szezon akár egy globális folyamat része is lehet, hisz évek óta monoton csökkenõ tendenciát mutat a trópusi ciklonok száma (és ne feledjük, szeptemberig 19 volt az idei összlet és a gyengus hurrikánszezon miatt akár a tavalyi negyvennél is jóval kevesebb trópusi ciklon is kijöhet): Link

Akkor vajon ezért annyira stabil a brit AC?!

Ennek azt hiszem New Orleans mellett az egész karibi térség kifejezetten örül...
Rendben van minden a SST-vel?! /T (sfc)