Elsõ kérdés, vajon a mediterrán ciklon milyen mértékben földközi-tengeri "specialitás". Azaz, ha -teszem azt- nem létezne Földközi-tenger, hanem a helyén szárazföld lenne, akkor is létrejönnének-e ott ciklonok. A tengervíz hõtároló tulajdonsága biztosan segíti a ciklon keletkezését, még inkább kifejlõdését. Mégis úgy érzem, itt a globális cirkuláció általános szabályszerûségérõl van szó, nemcsak helyi jellegzetességrõl. A mediterrán ciklon elsõ megközelítésben "déli" ciklon, mert a szubarktikus alacsony nyomású övtõl (ahol a fõ ciklogenezis folyik) lényegesen alacsonyabb szélességeken helyezkedik el. Kialakulásának fõ oka, hogy mikor a zonális légmozgások meridionálisba váltanak, a gyors áramlások egyre délebbre helyezõdnek, és ott örvényléseket hoznak létre. Közben, az é-d-i hõcsere megtörténtével északon újra zonálisra fordul az áramlás, a déli ciklonok izolálódnak, lefûzõdnek a szubarktikus alacsony nyomású övrõl, majd feltöltõdnek, gyengülnek, eltûnnek. Ezzel befejezõdik egy Namias-ciklus, és új kezdõdik. Fenti történéseket gyakran nagyon jól nyomon követhetjük a szinoptikai térképeken.
Tovább bonyolítja a képet, hogy a blokkoló AC nyugati oldalán délnek tartó északatlanti alacsony nyomású légtömegek szintén a Mediterráneumba jutnak, mediciklonokká lesznek. Egyébként ez utóbbi szituáció roppant érdekes, igazi csemege. Az AC blokkolja a nyugati-keleti áthelyezõdést, ezért az északatlanti ciklonok annak nyugati peremén kénytelenek délkelet felé mozogni -ény-dk irányú ciklonális csatorna jön létre az Északatlantikától a Földközi-tengerig. A csatorna északkeleti határát a már említett blokkoló AC alkotja, mely télen fõképp hideg levegõt tartalmaz. A délnyugati határ pedig az észak felé kiterjeszkedett azori anticiklon a meleg levegõjével. Ezért -nagyon sajátságos módon- a csatorna ciklonjainak kelet-északkeleti (elõ) oldala hideglevegõt mozgat k-dk-i áramlással, míg a ny-dny-i hátoldal északnyugati áramlása enyhe. Nagyon kifejezett volt ez a szituáció 1993 hideg, havas novemberében.