Globális jelenségek

Sajnálom, hogy a csillagász/fizikus szakma egy ilyen kiváló tehetséget vesztett, mint te. Mert már te 1-2 éve tudtad azt, amit a többi kutató csak sejthetett. Nem akarsz átnyargalni?

Mi a gond?

Milyen kiváló napfizikus lennél...

Épp errõl írtam ma az ághajlatváltozás fórumunkban: Link
Lassan egy éve hajtogatom.

Érdekes helyzet lehet a napfolt tevékenység gyengélkedésébõl. Link Felteszik a kérdést, lehet hogy fél évvel hamarabb és alacsonyabb szinten éri el a napfolt tevékenység a maximumát? Egy hónap múlva okosabbak leszünk, akkorra a tendenciából már a most következõ télre is rendelkezünk még egy prediktorral. Egy szóval izgalmas idõszak elé tekinthetünk, a régóta beharangozott hirtelen és drasztikus napfolt szám csökkenés talán most elkezdõdött?

Értem én, hogy SST-anomália, de az nyilván közeledik a 0-szinthez, ahogy a jégkiterjedtség min-max különbsége ("szórása") is szûkül és a különbözõ évek jégborítottsági értékei is jobban együtt futnak.
Csak a félreértések elkerülése végett (de jó, minden ismét rendben!) hangsúlyoztam, hogy nagyon nincs jó helyzetben sem a Kara- sem a Barents-tenger ( Link Link ). Persze, hûl a tengervíz, jó ütemben, de mostanra már jókora jégtakarónak kellene lennie a Kara-tenger környékén.
Az idei év még mindig a 2. (2-3.) legkisebb jégkiterjedésû, amit 1980 óta mértek.

Elgondolkodtató, hogy (bár ezt már sokat firtattuk), hogy az utóbbi idõszak nálunk is tapasztalt nagy hõingásai és a sarki jég nagy ingadozásai összefüggnek-e ? Évrõl évre tapasztalhatjuk a nagy jégolvadást, másrészt pl. az õszök szokatlanul melegen kezdõdnek (bár van kivétel, pl.2010) aztán egy csapásra télbe fordulunk. Tavaly pl. okt 7-ig tombolt a nyár, 15-tõl meg már kemény fagyok. Tegnap még nyári meleg és melegrekord, egy hét múlva meg lehet hogy megmaradó hó lesz. Vagyis talán van összefüggés: nagy nyári jégolvadások és õsz közepi nagy jegesedés és gyors és erõs lehûlés ? Aztán a telek sem annyira rekordmelegek 2007-8 kivételével.
A mostani cirkuláció nem hasonlatos az 1946-56 (1940-56 ?) közötti idõszakhoz ? Saját emlékeim nincsenek errõl, de sokszor belefutottunk abba, hogy abban az évtizedben is mennyi rekord volt: óriási hõhullámok, melegperiódusok és aszályok váltakoztak rekordhidegekkel, nagy havakkal, bõdületes esõrekordokkal, zivataros idõszakokkal, tavaszi fagyokkal stb. Vajon van adat arról, hogy a jég akkor is kevesebb lehetett a nyarakon ? Ha igen, akkor a késõbbi (zonálisabb) idõszakban viszont az biztos, hogy szépen visszafagyott.

Amellett a kérdés mellett, vajon mi állíthatná vissza az arktiszi jégtábla vastagságát, legalább olyan fontos, hogy mitõl is vékonyodott az el. Persze, az átlagember rögtön rávágja: a globális felmelegedéstõl, mi mástól?
Azért ha jobban belegondolunk, rém furcsa képzõdmény az arktikus tenger kontinensnyi úszó jege, és még a laikus is láthatja, milyen sok faktor gyakorol -legalább potenciálisan- hatást a kiterjedésére és vastagságára. Azt hiszem, a meteorológia, hidrológia létezõ legösszetettebb jelenségével állunk szemben. Éppen ezért nagy merészség definitiv dolgokat állítani jövõbeli viselkedésével, sorsával kapcsolatban. Szóval, én csak kérdezni merek, és ötletelni sarkijég-ügyben.
Itt van mindjárt elsõnek az a kérdés, hogy a jégtábla alulról, a tengervíz felõl -vagy ellenkezõleg, felülrõl, a levegõ oldaláról erodálódik-e inkább. Ugyanis két oldalról érheti olvasztó hatás. A felsõ olvasztás tûnik kevésbé hatékonynak, mert az olvadékvíz elfolyása nem olyan egyszerû: beszivárog a jégtábla mélyebb rétegeibe, gyertyásítja, kásásítja azokat, de végsõ soron benne marad a jégben. Így jön létre a sarkkutatás úttörõinek réme, az un. "sarki sár", ami viszont a tél közeledésével gyorsan, készségesen újra megfagy.
A jégtábla vastagodása szintén sokrétû jelenség. Megvastagodhat úgy, hogy a jég felett erõsen lehûl a levegõ, emiatt a tábla alsó felszínén kristályosodás, jég appozició indul. Itt számításba kell venni, hogy a jégfelszínre esett hó nagyon jó hõszigetelõ, és éppúgy elszigeteli a viszonylag meleg tengervizet a jégtábla felsõ lapjával érintkezõ fagyos levegõtõl, ahogyan a vetéseket védi a kifagyástól a vastag hótakaró a mi teleinken.
Ennél sokkal hatékonyabb vastagságnövelõ faktornak látszik a jégtáblára esett hó felhalmozódása, firnesedése. Ez értelemszerûen fõképp a lehulló hómennyiség függvénye, amennyiben a nyári középhõmérséklet nagyjából konstans.
Itt lép be az elsõ potenciális visszaszabályozó mechanizmus: globális hõnövekedés esetén az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak, ott erõsebb lesz a ciklontevékenység, megnõ a csapadék mennyisége. A megnövekedett hóvastagság és az emelkedõ hõmérséklet "versenyt fut" egymással. Ha az elõbbi "nyer", kész a visszaszabályozás. Kérdés, nyer-e?
Ha megnövekszik a jégtábla vastagsága, úgy az nem olvad el a nyáron, és fehér színével magasan tartja az albedót. Ellenkezõleg: a tengervíz albedója kicsi, sokkal több hõt vesz fel a jégfelszínnél, így valóban circulus vitiosust indíthat el, ami a jég elvesztéséhez vezet.
Ha erõsen olvad a sarki tenger jege, úgy a felszíni vízrétegek kiédesednek, ami elméletileg (sõt, gyakorlatilag is) az észak-déli hõtranszport-tengeráramlatok lassulásához, gyengüléséhez vezet. Ha ezáltal kevesebb meleg tengervíz érkezik a jégtábla alá, annak alsó olvadása kisebb mértékû lesz -újabb potenciális visszaszabályozó mechanizmus.
Jelenleg valóban úgy tûnhet, hogy legalábbis a nyári jégkiterjedés tekintetében felborult az egyensúly, ez utóbbi zuhanórepülésben van, és az arktikus tenger nyári jégmentessége nagyon hamarosan bekövetkezik.
Azonban látva a hatótényezõk nagy számát és bonyolult interakcióit, ebben nem lennék annyira biztos. A 2009-es nyár megmutatta a folyamat spontán visszafordulásának lehetõségét.
Lehetséges, hogy az elhúzódó napfoltminimum változtatta meg a nagy cirkulációs szisztémákat: a cirkuláció pedig -a jégvastagság mellett- igen fontos tényezõje a sarki jég nyári fennmaradásának. Az erõteljes hûtõhatást gyakorló jégfelszín fölött ugyanis nagyon könnyen inverzió jön létre, ami konzerválja a fagyot. A ciklontevékenység ellene dolgozik az inverziónak -a jég szempontjából tehát jobb, ha magas nyomás, leszálló légmozgás van felette. Egyszóval, kedvezõbbek a negatív AO-s idõszakok, melyek talán(?) gyakoribbak alacsony naptevékenység mellett.
Idén nyáron igen erõs ciklonok jelentek meg a Jeges-tenger felett, melyek lehetetlenné tették az inverziót, és viharos szeleikkel feltörték, szétszórták a jeget. A szokatlanul mély jégkiterjedési minimumhoz ez nyilván hozzájárult. A széttördelt jég nagyobb tengerfelszínt borít be, mint az intakt jégtábla. A jégmagokat tartalmazó, amellett hidegebb tengervíz pedig feltehetõleg könnyebben megfagy, mint a szilárd részeket nem tartalmazó.
Lehet, hogy ebbõl adódik a jégkiterjedés mostani, robbanás-szerû növekedése. Végsõ soron ez is visszaszabályozó effektus, bár a jégvastagságot nem növeli.

Mondom SST-anomália, Te minden snowhunteres beírásra zsigerbõl visszatüzelõ kolléga.
Soha nem mondd, hogy soha ("szinte teljesen kizárt").

Azért ne feledd, hogy a zonalitás elmúlt években való visszaszorulása is szerepet játszik ebben, a meridionális hõtranszport erõsödése a nyári félévben csodákra képes.

Az évtizedes visszacsatolásokra (pl. AMO) gondoljál, a szánalmasan kicsi (1979-tõl...) idõsor egy hosszú visszacsatolási ciklust se fogott még át.

No-no, se a Kara- se a Barents-tenger anomáliája nem akar összeomlani, sõt ami azt illeti, egyelõre egy deka jég sincs rajta, pedig ilyenkor már bõven növekednie kellene:
Kara-tenger: Link
Barents-tenger: Link
Az igazi kérdés meg nyilván a jég vastagsága: az okozza ezeket a durva nyári olvadásokat, s akadályozza a vastag jég ismételt kialakulását. Ha akár pozitív is lenne az anomália ezen a télen (ami szinte teljesen kizárt), még mindig nem oldja meg a következõ nyár problémáját: a vékony jég hamar szétdarabolódik, azt hamar szétkapja 1-2 ciklon, s mindjárt ismét történelmi rekord dõl. Ezen a téli kiterjedtség szûkebb szórástartománya (közelebbi anomália-értékek) nem sokat segít, kérdés mitõl billen ez vissza. Ha a visszaszabályozó hatás nagyobb léptékû (100 éves vagy nagyobb nagyságrend), vagy most épp nincs, stb. akkor a jég tényleg el fog olvadni, mert ez a jelenleg kialakult spirál oda vezet.
Fogalmam sincs, milyen visszaszabályozó (természetes) hatások lehetnek.

Látványos a jégnövekedés: Link
A 2007-es év után tavalyi is lehagyóban: Link

Még kifejezõbb az SST-anomália térképe: Link
A rohamosan befagyó Kelet-Szibériai és Laptyev-tenger felõl érkezõen a Kara-tenger pozitív anomáliája összeomlóban, ahogy az egész északi-hemiszféra sarki térségeinek.

Bizony, figyelem néhány napja.
Itt is nagyon látványos (10.07-10.17.): Link

Nagyon gyorsan nõ a sarki jégtakaró ( Link és Link - Link - Link ). Fõként a sarki régió fagy be, az elmaradás a délebbi régiókban pedig most kezd negatív anomáliaként megmutatkozni (Kara-tenger Link ), mint negatív anomália (eddig nem volt, de nem is kellett, hogy legyen jég, most még nincs, de már kéne legyen). A sarki jég növekedési üteme egészen elképesztõ Link .

Miközben az északi jégsapka idén rekord kicsire zsugorodott, addig groteszk módon az Antarktiszon közel 20 millió km2 jéggel új pozitív rekord született. Link

Na végre! Megindult a jégnövekedés!

Szívesen. Vékonyodott, az 1980-as években 3,5 m körüli jégvastagság is volt a sarknál, az elmúlt 3 évben a maximum 2,7-2,8 m (2011-ben); 2010: 2,6 m, 2012: 2,6 m. A legkisebb (amirõl tudok) 2010 szeptemberében volt (1,4 m). 2007-ben 1,8 m, 2011-ben 2,2 m, idén eddig 2,3 m a minimum. A legkisebb vastagság akörül van, amikor a jéggel borított terület is a legkisebb, a legnagyobb jégvastagság viszont nem márciusban van, amikor a legnagyobb területen található jég, hanem általában 2 hónappal késõbb, májusban, a vékonyodás pedig többnyire június végén indul meg.

Kõszi , megint okosabb lettem. Vajon a sarknál vékonyodott-e ?

A jégvastagság Szibéria felõl Grönland irányába nõ. Az Északi-sarkon jelenleg 2-2,5 m vastag a jég, a Grönlandhoz közelebb esõ területeken 4-5 méternyi van jelenleg.

Ez igaz lehet (nem mértem meg), de arról szól-e a fáma, hogy a tengeri jég milyen vastag ? Valójában nem csak a felszíni kiterjedés, hanem a vastagság is fontos szerintem. Amikor visszafagy a télen a víz, akkor nem mindegy, hogy 20, 50, vagy 100 cm (vagy több is lehet, fogalmam sincs ?). Lehet, hogy visszafagy nagy területen, de vékony lesz és nyáron, ha elég meleg van és egyéb tényezõk is elõsegítik, akkor könnyen elolvad. Másrészt alulról egyre vékonyodik, és ha elér egy bizonyos vékonyságot, akkor aztán egy csapásra nagyon nagy területrõl eltûnik. Erre vonatkozóan van- e adat, vagyis az eddig még el nem olvadt sarki vizeken mennyit vékonyodott ?

Az Északi-Sarkon hiányzik közel 2 millió km^2, a Déli-Sark többlete 150-250 ezer (0.15-0.25 millió). A nagyságrend sem mindegy

Ahogy alább olvastam ez még jól is jöhet
Korábbi kapcsolódó cikk Link

Alighanem megint megtanulhattunk valamit. A 90-es évek elejéig elég enyhe telek voltak jellemzõek (kivétel néhány, pl. 1970,1979,1985-87) és úgy gondoltuk, hogy a globális melegedés enyhe teleket hoz, míg a nyarak tûrhetõek lesznek. Valójában ugyanakkor Eurázsia tele nem a sarkvidéki jégtõl, hidegtõl függ elsõsorban. Pont az ellenkezõje zajlott az elmúlt években: hiába csökkent a jég, az óceáni,nyugati területek talán inkább még hûltek is de legalábbis nem sokat melegedtek (itt két fõ klímahatás van: óceáni és sarkvidéki irányítás). Nálunk, ahol szubtrópusi és szárazföldi klímahatás is van a másik kettõ mellett, nem biztos, hogy a sarki hatás gyengülése enyhe telet hoz. Helyettesítheti a szárazföldi és lehet cudar hideg. Ha valami oknál fogva ez sem érvényesül, akkor jön a brutálmeleg tél (akár a nyarakon tapasztalt rekordok), mint 2007-2008-ban. Szibéria hidege nem annyira a Sarkvidékébõl táplálkozik, és ha az óceáni hatás erõs, a nyugati szelek eljutnak Szibériába, akkor pont a hideget fokozhatják (inkább a tél végén) a nagy hótakaró képzõdése és az általuk kiváltott kisugárzás révén (a hóra januártól rátelepedvén a szibériai AC). Ha az AC keleten marad, akkor persze kapunk egy enyhe de általában változatos telet, ellentétben a nyarakkal, melyek vagy esõsek (ritkábban), vagy szaharaiak, de mindig melegek.

Szerintem teljesen jogos a feltételezés. Adott télre szóló elõrejelzést nem mernék erre alapozni, hosszabb távú tendenciát annál inkább. Többen fejtegették itt a Metneten is, hogy miközben a nyaraink évtizedes skálán "szépen" melegszenek, a telek nem zavartatják magukat, sõt a különösen hideg idõszakok még gyakoribbak is pl. a 70-es, 80-as évekhez képest. (Miközben az összes "klímaváltozásos" modellszámítás inkább a telek enyhülését adná.) Adja magát a magyarázat, hogy a nagy jeges-tengeri vízfelület Szibériában masszívabb hótakarót és masszívabb Ac-t generálhat, amivel nálunk erõsödik a hajlam a keleti hidegbetörésekre, miközben az atlanti ciklonok és frontjaik az Ac-rõl "lepattanva" képtelenek eljutni Európa belsejébe.

Persze a bizonyításhoz meg kellene vizsgálni az oroszországi hótakaró- és légnyomási viszonyokat az elmúlt 30-40 évre visszamenõen, ha ott nincs változás, akkor az elmélet bukik.

Az északi-sarkvidéki jégtakaró viselkedése a pozitív visszacsatolás klasszikus esetének tûnik. A melegedés önmagában nem indokolná, hogy ennyire csökkenjen a jégborítás, de ha egyszer megindul egy ilyen tendencia, akkor a nagyobb szabad vízfelület elkezdi visszafogni a kisugárzásos õszi lehûlést. Ezáltal a téli jégtakaró sem tud elég vastagra hízni, következõ nyáron még több olvad el belõle, és így tovább. A Déli-sarkvidéken ez a visszacsatolás nem mûködõképes, mert magas szélességen nincs tenger, van viszont egy hatalmas szárazföldi jégtakaró.

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#125520 - 2012-08-29 18:24:40)

Még szerencse, hogy a jóval nagyobb kiterjedésû Antarktisz körüli óceáni jég továbbra is jól tartja magát, sõt átlag fölötti maximumon zár valószínûleg. Link Úgy látszik, hogy azt a térséget nem érinti a borzasztó mértékû globális felmelegedés.

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#125518 - 2012-08-29 18:13:36)

Szép:Link

Valami csoda kell hogy megelõzze...

Azon gondolkoztam, hogy az ennyire alacsony arktiszi jégborítás az októberi szibériai hófelhalmozódásra még akár kedvezõen is hathat, hiszen a nagyobb jégmentes terület + nedvességet táplál a légkörbe, így több hó eshet Szibériában, hiszen a nagy, egybefüggõ jégtömb felõl érkezõ hideg légtömegek nagy vízfelületen mennek majd keresztül, így több hó eshet Szibériában a szokásosnál az õszi hónapokban.

Véleményetek??

Nos igen, az egy sokkal zártabb rendszer. Oda nem törhetnek csak úgy be holmi meleg áramlatok

Délen:

Link

Vajon hol fog megállni? Link

Ez igen, 250 éves folyamatos mérési adatbázis!? Páratlan valóban. Jó lenne látni Ilyenbõl kellene minél több, és az éghajlat változásának hosszabb periódusú, ciklikus összetevõit is lehetne vizsgálni, és aztán összevetni az emberi hatásokkal. (nem mindegy, hogy álló, vagy robogó vonatból ugrunk ki nekifutásból )

Azért tényleg nagyon alacsony a jégborítottság az északi sarkon, Link a 2008-2010 javuló tendenciája az utóbbi 2-2.5 évben megint romlik, most a 2007-es alá is csökkent az aktuális jégborítottság. Közben belefutottam még néhány Alpokkal kapcsolatos cikkbe is: Link Link
Kíváncsi lennék, ha ez egy normális ingadozás, vajon meddig tarthat, meddig csökkenhet le?

A jégsapka lökésszerû fogyatkozásai nem olvadási, hanem lecsúszási rohamok lehetnek. Ahogy írod is, Grönlandon messze több hó hullik le, mint amennyi nyáron el tudna olvadni. A jégsapka viszont nem nõ az égig, hanem az anyaga a gleccsereken keresztül folyamatosan csúszik ki a tengerbe. Ez a folyamat nyilván nem egyenletes, hanem ha valahol "túl sok" hó és jég gyûlt össze, akkor ott átmenetileg felgyorsul. Persze a felmelegedés ezt elõsegítheti (ha a jég és az alapkõzet közé olvadékvíz kerül, akkor sokkal könnyebben lecsúszik a jégtömeg), de tökéletesen állandó klíma mellett is oszcillálna a gleccserek sebessége.

Még annyit a témához, hogy Grönland belsõ részein a hómérleg (az egy év alatt leesõ és elolvadó hómennyiség összege) nagyrészt pozitív, tehát itt napjainkban is jégfelhalmozódás folyik. A sziget peremein persze más a helyzet, és más Izlandon is. Itt a foltokban szintén fennmaradt belföldi jégtakaró ( a Vatnajökull jege például az 1000 m vastagságot is eléri) egyértelmûen a legutolsó jégkorszak terméke. Noha ezen a terülen tetemes a téli hómennyiség, azonban ez a nyár folyamán teljesen el is olvad. A sziget nedves, fagypont közeli évi középhõmérsékletû klímájának köszönhetõ csupán, hogy a múltban deponálódott jégtömegek helyenként átvészelték az enyhébb évezredeket. Grönland ebbõl a szempontból sokkal jobb helyzetben van. Amíg a Vatnajökull és társai megvannak Izlandon, addig a grönlandi jégért sem kell nagyon aggódni.

Nekem is az volt az elsõ gondolatom, hogy valamiféle hosszantartó makrocirkulációs elrendezõdés áll a háttérben. Sajnos, a GFS kartenarchiv csak 2012 júniusáig ad szinoptikai térképeket. A július már hiányzik, holott jégolvadás szempontjából nyilván sokat mondó lenne. Május és június tekintetében feltûnõ a grönlandi magasnyomás gyengélkedése, meglehetõsen aktív ciklonok jelenléte a térségben. Ergo felerõsödött advektív hatásokkal számolhatunk, és tekintetbe véve Grönland földrajzi elhelyezkedését, ide advektíve jóformán nem érkezhet az eleve ott levõnél lényegesen hidegebb légtömeg -melegebb annál inkább.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy valamilyen "egyéb természeti jelenség" játszik közre. Ha az egész földön érezhetõ általános felmelegedés okozna egy ekkora ugrást, akkor a globális átlaghõmérsékletben is meg kell jelennie egy hasonló ugrásnak.
Szerintem a grönlandi jég olvadását a grönlandi hõmérséklet emelkedés okozta, ami szerintem a szinoptikus skálájú események miatt következhetett be (egy amolyan "melegrekordos" idõjárási helyzet). Bár annyira nem figyeltem az atlanti idõjárási eseményeket, így nem emlékszem konkrétan. (Valaki meg tud ebben erõsíteni, vagy elképzelhetõ, hogy tényleg globális(abb) folyamat okozta a dolgot?)

Köszönet a nagyon informatív válaszodért, tulajdonképp mindent megtudtam belõle, ami érdekelt. Tulajdonképp azért akadt meg a szemem a grönlandi olvadással foglalkozó íráson, mert tegnap egy bulvárhírt olvastam ugyanerrõl. A cikk elõször azt közölte, hogy a jégsapka vékonyodása nem monoton folyamat, hanem idõszakonként, mintegy rohamokban jelentkezik. Ezek között nyugalmi idõszak van, mikor is a jég mennyisége nem növekszik ugyan, de legalább stagnál. Állítólag két ilyen olvadási "rohamot" regisztráltak: az egyik 1985 és 1999, a másik pedig 2005 és 2010 között. Rögtön ezután azt olvashattam, hogy igen ám, most is erõsen olvad a jég (holott nyugalmi idõszak kezdõdött úgy 2 éve) Ezen a ponton tettem le az újságot. Bulvárlap, -gondoltam- lehet, egy szó sem igaz az egészbõl.
Hát, eszerint mégiscsak van alapja a hírnek. Jelen szellemi közállapotokat ismerve fogadnék, hogy a legtöbb olvasónak az "jön le" az irományból, hogy a globális felmelegedés
miatt olvad a grönlandi jég, hamarosan talán írmagja se marad... Nekem pedig az a véleményem, hogy elõször is, a 30 év messze kevés idõ ahhoz, hogy hosszútávú tendenciát olvassunk ki belõle a klímára vonatkozólag. Másodsorban, ha már 1889-ban is elõfordult hasonló mértékû nyári olvadás, ezt a mostanit biztosan nem írhatjuk holmi hokiütõ-szerû, folytonosan emelkedõ globális hõgörbe számlájára.

Köszönöm, kedves mentorom, a bíztatást. Hát majd igyekszem... Azért vannak itt rajtam kívül is, akiknek lenne hova felzárkózni, talán még inkább, mint nekem. Vajh, õket miért nem nógatod?

Erre mi a magyarázat egyébként? Mi történt "máshogy" az elõzõ évekhez képest?

Különbözõ hullámhosszakon felvett mûholdképekkel a nedves (olvadó) és a "tiszta" hó ill. jég megbízhatóan elkülönül. A gyenge pont az, hogy a felhõvel borított területekrõl nincs információ. (De Grönland belsejében azért ritkán borult az ég, és épp itt megy ritkaságszámba az olvadás.)

Mûholdas megfigyelések kb. 30 éve vannak, azóta a legnagyobb egyidejûleg olvadó terület Grönland 55%-a volt (idén 97%). A jégsapka tetején mélyített fúrásokból (ahol jól meg lehet különböztetni az olvadás után összefagyott havat a simán tömörödött változattól) az derült ki, hogy 1889-ben volt utoljára hasonló esemény.

A jégsapka tetején egyébként van meteorológiai állomás, az adatokból az is kiderül, hogy a tengerszint feletti magasság 3207 m: Link

Mûholdakról gyakorlatilag 100% bizonyossággal megállapítható. Még a tömörsége, összetétele, vastagsága stb stb stb is Meg még "millió" egyéb dolog. Tessék felzárkózni egy kicsit

Köszönöm. Mindenesetre érdekes lehet akkor,hogy ez a szezon véletlenül alakult arra így,vagy akár egy tendencia kezdetét jelenti majd.

Voltaképpen milyen tengerszint feletti magasságban helyezkedik el Grönland központi területe? A jégtakaró vastagsága -ahogy írod- 2-3 km. Irdatlan súlya alatt nyilván behorpad kissé a földkéreg, de még így is biztosan eléri a magashegységi nívót. Ilyen tengerszint feletti magasságban, a pólus szomszédságában elég ritka lehet az olvadás.
A másik gondolat, hogy miképp állapították meg az olvadás tényét, valamint területi kiterjedését. Nyilván nem úgy, hogy terepbejárást tartottak. Feltételezem, hogy a világûrbõl detektálták -ez esetben kérdés, hogy a vizsgálati módszer mennyire megbízható.
További kérdés a múltbeli elõfordulás.

Valószínûleg arra gondolt, és a mérések is ezt az eredményt adták, ha jól tudom, hogy ekkora területen még nem regisztráltak megolvadást. Tehát még 2-3 centit sem.

Szerk: hülyeséget írtam. Arra gondolt, hogy miként befolyásolja a telet Hát az valóban nem sokat jelent(het)

Valószínûleg sehogy, mert a grönlandi jégsapka belsõ része (ahol az idei rendkívüli olvadás történt) 2-3 km vastag. Hogy ebbõl most pár centi leolvadt, az ebbõl a szempontból nem oszt, nem szoroz.

Több hírforrás foglalkozott azzal nyáron,hogy a grönlandi jég/hó olyan ütemben és mértékben olvadt el mint még a mérések óta soha. Link Érdekes lehet a késõbbiekben,hogy ez mennyire és milyen irányba befolyásolja az õszt illetve a telet.

Semmi. Nem hinném, hogy "a föld fog a sarkából kidõlni". Az valószínû, hogy sokan rálihegnek és a saját kedvenc üzleti elméletük igazolását fogják bizonygatni vele.

Az Északi-Sarki jégkiterjedés a 2007-es aug.05.-i érték alá esett...mi lesz itt?

Egy kis video a Cyberlink-tõl; Argentína-Patagonia, de szerintem tavaly nyári film.
Link