Globális jelenségek

A pécsi maximumoknál az eltérés az 1901-2000-es 100 éves átlaghoz képest július 15-e óta +0,2°C
Két hetes átlagban is csak az elmúlt 2 hétben van -5 fok körül az eltérés. Nyilván az országos átlagos eltérés is 0 fok körüli lehet.

Csak az a helyzet, hogy a szeptember is õszhöz tartozik, akkor viszont 3-4 fokos pozitív anomália lett Link
A -4,8 fokos eltérés összességében ROSSZ ADAT! Ráadásul már -5,1-et mutat
Ahogy nézem október sem mindenütt lett hidegebb: Link

Akkor tisztelettel megkérlek,hogy nézd meg jobban azt a görbét. Fõleg az októbert és a novembert, mert fõleg ebben a két hónapban nagyrészt jóval átlag alatti hõmérsékleteket mérhettünk. Naponta követem ezt a grafikont, nem most zuhant le hirtelen kemény mínuszokba, hanem lassan érte el ezt a szintet. Tavaly ilyenkor novemberben bõben mértünk 15-20 fokokat, ehhez képest idén szinte végig fagyponthoz közeli, vagy az alatti értékek voltak - nem januárban, novemberben. Az egy õszi hónap...

Ha az átlagtól való -4,8 fokos eltérésre gondolsz, az hibás. A grafikont végignézve a hõmérsékleti görbén kb. ugyanannyi átlag alatti szakasz van, mint átlag feletti, 4 fokkal átlag alá pedig már csak egészen kevés helyen megy. Ebbõl holtbiztos, hogy nem jön össze július közepe óta -4,8 fokos negatív anomália. (Ahhoz egyébként az elmúlt 100 év leghidegebb õszét kellett volna átélnünk.)

Érdekes adat:
Link
Hol is van az a híres, félelmetes globális felmelegedés?
Csak költõi volt a kérdés. Természetesen az ég világon sehol...

Link Nehéz elfelejteni Koppenhága komikumát.....Túl azon hogy egy jó kis botrány elõzte meg, a sok "hívõ " kemény keleti szélben, hófúvásban állt sorban, hogy bejusson...A viszonylag jámbor idõjárású Koppenhága keményen ostorozta a hívõket! A lényegen ez mit sem változtat, az EU szélsõségesen karbonellenes. Az élet írhatja felül ezt is , mint annyi mindent, hideg napok jönnek európára, nagyon hideg évek.

Helyesbítés: a jelenlegi legmélyebben fekvõ szárazulat a Holt-tengernél van: -418 m. Mindegy, a nagyságrendek változatlanok.

Valóban, elég scifi-ízû viszonyok uralkodtak akkoriban. Hiszen a jelenkorban, ha jól emlékszem, a legmélyebb szárazulat talán 200 m-rel fekszik a tenger szintje alatt. A Földközi-tenger kiszáradt medencéjének esetén ez a mélység helyenként elérte a 4-5 ezer métert! Elképesztõ klíma lehetett ott.

A fagyáspont megemelkedése a jég és hóborította területek kiterjedéséhez vezet, ami növeli az albedót. Az albedó (a földgolyó fényvisszaverõ képessége) megváltozása véleményem szerint az eljegesedések kialakulásának egyik legfõbb tényezõje. Ha a lehûlés következtében nõ a jég és hóborítottság, akkor a felszín a napsugárzásnak nagyobb hányadát veri vissza a világûrbe, s ezzel tovább fokozza a lehûlést. Tehát circulus vitiosus-ról van szó, önerõsítõ folyamatról. Az albedó öngerjesztés útján való növekedése egyike azoknak a nem túl számos mechanizmusoknak, melyek képesek a földi klímát kibillenteni egyensúlyi állapotából. Lehetséges, hogy annak idején éppen a messinai sókrízis adta meg a végsõ lökést a circulus vitiosus beindulásához.
Persze képtelen gondolat, hogy mi történne, ha a víz fagyáspontja nem 0 C lenne, hanem
magasabb -de érdekes eljátszani vele. Valószínûleg matematikailag is meg lehetne fogni, hány fokos fagyáspont-növekedés kellene ahhoz, hogy a földön progresszív eljegesedés kezdõdjön. (Olvadási periódusban viszont a magas fagyáspont a jégtömegek gyors eltûnését vonná maga után, hiszen az ilyen jég kevesebb negatív hõenergiát tárolna)
Ha igaz, hogy a Földközi-tenger elpárolgott víztömege lecsapódás révén 10 m-rel megemelte a világóceán szintjét, az szintén az eljegesedés irányába hatott: a partvonalak mentén sok helyen nagy területû, sekély öblök képzõdhettek, melyek épp sekélységük folytán hamarabb fagytak be.
Érdekes helyzet lehetett: míg a kiapadt Földközi-tenger mélyföldje a pokol tüzében pörkölõdött, addig ezzel paralel, sõt éppen ennek következtében, a magasabb szélességeken szép lassan növekedni kezdtek a jégtömegek.
Különösen érdekes az Arktisz eljegesedésének kérdése, ugyanis a kiédesedés és az azzal járó fagyáspont-emelkedés elsõsorban a tengeri jég mennyiségét növeli meg.
A kronológia sokat tudna mondani a fenti történések esetleges összefüggéseirõl. Tud valaki közölni valami idõrendi kimutatást a témában?

Valóban, annak a környezetnek a klimatikus viszonyait is ínyencség elképzelni
A Maryland egyetem honlapján találtam egy cikket errõl: Link

Amire eddig nem is gondoltam:
"Elméleti számítások révén (Clausius-Clapeyron viszony), a tengerszint alatt négy kilométerrel a levegõ hõmérséklete 40 fokkal magasabb lehetett a tengerszintinél, így ott akár 80 fok körüli hõmérsékletek is kialakulhattak, ami az élet legtöbb formája számára elviselhetetlen. A légnyomás 1,45 és 1,71 bar (1,102 és 1,300 mmHg) között mozoghatott a medence fenekén. A viszonylag magasabban fekvõ területek viszont még szárazabbak voltak, mint a mélységiek."
Erre még Lász is csettintene egyet, ha arra sétálhatott volna!

Érdekes és értékes gondolat a messinai sókrízis kapcsolatba hozása a jégkorszakokkal. A Földközi tenger többszöri kiszáradásáról már régebben olvastam, de a tény nem indította el az asszociációimat klimatológiai irányban -holott a dolog eléggé kézenfekvõ.
A sokszoros kiszáradás helyenként csaknem kilométernyi vastagságú sóréteget deponált a fenéken, s ez irdatlan mennyiséget jelent. A világtenger eszerint jelentõsen kiédesedett, magasabb lett a víz fagyáspontja. Rögtön folytatom...

Nyilvánvaló (ha eltekintünk attól, hogy a Tethys az elõdje, és annak kelet felõl bezárulása az Eurázsiai- és az Afrikai-, Arab-lemez ütközése során történt), de ezt a cikk elején le is írják.
Amit próbálok elképzelni, az az, ami a medence újra feltöltõdése után történhetett.
"A lehûlés a miocén során felgyorsult, körülbelül 5 millió évvel ezelõtt az Antarktisz legnagyobb részét már gleccserek borították." ( Link ), emiatt csökkent a tengerszint, ami az elzáródásban is szerepet játsz(hat)ott, majd "A medencében lerakódott só óriási mennyisége viszont kivonódott a világóceánból, amelynek sótartalma így jelentõsen csökkent, ez pedig emelte annak fagyáspontját és így hozzájárult jégkorszakok kialakulásához." ( Link ), majd az óriási területû száraz mélyföld helyére tengervíz került, ami valahogyan hatott a terület légköri cirkulációjára. Ami igazán érdekelne, hogy mindezeknek és az arktiszi jégtakaró kialakulásának mennyiben van közük egymáshoz. Vagy talán túl sok az a kb. 3 millió év a messinai sókrízis és a pleisztocén kezdete között?

A Földközi-tenger kiszáradását leginkább a Gibraltár körüli szoros bezárulása okozhatja.

"A Földközi-tenger vize a párolgás révén bekerült a földi körforgásba és eloszlott, ezzel a világóceán vizét mintegy 10 méterrel emelte meg.[17] A medencében lerakódott só óriási mennyisége viszont kivonódott a világóceánból, amelynek sótartalma így jelentõsen csökkent, ez pedig emelte annak fagyáspontját és így hozzájárult jégkorszakok kialakulásához."
Link

Igazán újszerû és érdekes infó számomra, hogy a Földközi-tenger kiszáradása volt a kezdõ lökés jégkorszak kialakulásához. A jelenlegi úgy tudtam 2.5 millió éve tart, szóval ennek valami más oka lehet
(Remélem jó helyre raktam, bár talán inkább földtanos téma)

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71747 - 2011-11-16 01:58:52)

Több ismerete lesz az 1000 év alatt elõforduló szélsõségekrõl, összességében sok döntéshez több adattal rendelkezhet. Szerintem a szélsõség ott kezdõdik a medencénk idõjárási viszonyai között, ha az ember szekérem el tud jutni a Balaton medrén keresztül Siófokról Tihanyba, vagy csónakon nagyjából toronyiránt Békéscsabáról Szarvasra, esetleg januárban virágoznak a gyümölcsfák és április végére beérlrlik a termést. Ez még mindig emberi léptékkel felfogható, spárzáz éves nagyságrendben egyszer elõforduló valószínûséggel kezelhetõ. Ja, hogy az elmúlt tízezer év legerõteljesebb naptevékenységû idõszakához viszonyítunk, és ezt figyelmen kívül hagyva kijelölünk egy másik paramétert az adott idõszakban, ami lineáris tendenciát mutat és azzal keresünk egy látszólagos kapcsolatot egyetlen ki tudja, milyen módon mért klímaparaméterrel?

A klíma fórumban pl.megtalálható egy-két használható grafikon, köztük a Vostok antarktiszi állomás 5,5 millió éves átlaghõmérsékleti adatsora. Másik gépen mentettem le, csak emlékezetbõl: -3,5 m évig a klíma stabil volt, sem a földpálya paraméterek változása, sem a naptevékenség változása érdemi módon nem befolyásolta. -3,5 m év és kb -1m év között az aálaghõmérséklet kb. lineárisan csökken, valószínûen a középamerikai híd kialakulása és az India-Ázsia kontins ütközés következtében fellépõ termohalin cirk. változás miatt - megváltozik a sarvidéki és az Indiai óceánba lefolyó édesvíz aránya. Kb. - 1 milla évtól az átlaghõmérséklet stabilnak tûnik, de -3,5 m évtõl a Föld pályájának változásaiból származó hõmérséklet változások amplitudója a korábbiakhoz képest lényegesen megnövekszik. A naptevéenység változásából származó hõmérséklet változás, bár elõidézhet kis
jégkorszakot, nagyságrendjében kevésbé, vagy nem változott, de legalábbis a kevés adatból ordítóan nem érzékelhetõ.
Addig, amíg ezeknek a válzozásoknak az okai és a paraméterei nem tisztázottak, nem létezhet elfogadható hosszú távú/klíma elõre jelzés. Aki pedig ezeknek az ismereteknek a hiányában képes bármilyen adatsort felelõsséggel extrapolálni, az csak a Világ Esze, vagy nagytudású mérnökasszony Felesége lehet (ez már a történelem, de egy doktori disszertáción magyar kiejtéssel elhangzott a cokettõ).

Bocsánat a szófosásért. Absolút met. amatõr vagyok, de a munkámban gyakran kell olyan több szakmát érintõ problémákat elemeznem, megoldanom, ahol az elején az érintett szakmákról csak annyit tudok, hogy ott is érvényes a négy alapmûvelet, meg a középiskolában tanult megmaradási törvények.
Nyûgös emberi mivoltomból adódóan: Történjen már valami, tudom, hogy az átlagnak valahogy ki kell jönnie, DE MIÉRT KÉT EGYMÁS UTÁNI ÉV ÁTLAGÁBAN
Elcsavartam a szálat, szerintem 71722-tõl a klímában lenne a helye.

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71736 - 2011-11-15 21:53:43)

Kicsit szélesebb látókört adhat annak, aki forgatja néha ezeket a köteteket. Több perspektívából vizsgáltam már a könyvben fellelhetõ adatok alapján az éghajlatunk tulajdonságait. Persze csak úgy a magam kedvéért. Szerintem alábbhagyna a sokszor megalapozatlan mutogatás az "éghajlatváltozásra". Minden bizonnyal magába szállna számos illetõ, aki már egy beragadó ciklonnál, vagy több hónapos szárazságnál az "éghajlatváltozás" szent tanait ismételgeti. Tanulságos lehet mindenki számára, én mindenesetre semmin nem tudok csodálkozni az idõjárás tekintetében amióta ezen köteteket áttanulmányoztam! Nincs új a nap alatt, olyan szélsõséges évek, évtizedek fordultak elõ, aminek a mostani idõjárás legfeljebb lábjegyzete lehetne. Ilyenkor jön általában a kontra, hogy dehát a szélsõségek gyakorisága megnõtt.... Mihez képest? Mert az elmúlt ezer évhez képest nem! Ja , hogy az 1960 - 1990 közötti idõszakhoz képest?

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71728 - 2011-11-15 21:01:43)

A fordított esemény sem igazán ritka: a Hidrológiai Közlönyben olvastam pár évtizede a következõt: Valamikor Mária Terézia idejében a Fertõ tó kiszáradt. Ráfogták egy vízimolnárra: a Répce vizét Bõsárkány felé terelte. Nem biztos, hogy túlélte az ítéletet, arról nem volt szó. Néhány évvel késõbb a Fertõ tó akkora lett, hogy a környékbeli falvakat elöntötte.
Minden esetre hatalmas munka a Réthly könyv: az összes fellelhetõ írásos dokumentumot mondatról mondatra át kellett vizsgálni, hogy fellelhetõ-e benne bármilyen idõjárással kapcsolatos információ. Nem tudom, hogy hosszú távú tervezéseknél, kockázat elemzéseknél felhasználják-e a benne található információkat?

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#71722 - 2011-11-15 20:20:52)

Mindenesetre a Réthly könyvet lapozgatva feltûnt, hogy nem is ritka az ilyen szitu. Egyik évben úszik minden a belvíztõl, a másik évben siralmas aszály, aminek a hatása a középkorban még tragikusabban csapódott le.

Egy érdekes fotó-sorozat, és cikk:
Link

"Ráadásul a naptevékenység idén éri el a legalacsonyabb szintet."

Ez semmiképpen sem igaz. A naptevékenységi minimum 2009-ben volt, idén már javában kifelé tartunk belõle: Link Pl. ma ennyi folt van a Napon: Link

Látva, hogy ilyen színvonalon kezdõdik a cikk (persze a stop.hu-nál és társainál ez megszokott) inkább nem is pazaroltam vele tovább az idõmet...

Link

Az öngerjesztõ folyamat alapkellékei (hó és jég) a pólus környékén egész éven át megvannak, ellenben ezek a téli félévben az Arktiszt körülvevõ szárazföldek északi övezetében szintén adottak lesznek az ott kialakuló hótakaró következtében. Ebbõl a szempontból fõleg a roppant kiterjedésû eurázsiai kontinens jön számításba. Fenti elmélet megvalósulási formája az ezen a területen télen felépülõ szibériai anticiklon, mely jócskán lenyúlik a tajgaövig, hideg légtömegei nemegyszer a Kárpát-medence idõjárását is huzamos ideig meghatározzák.
A létrejövõ délebbi hidegmag(ok) nyilván szerves kapcsolatban vannak az arktikus hidegtömegekkel, azokkal egységes egészet képeznek.
Vegyük most már azt a teoretikus lehetõséget, hogy az arktikus tenger tartósan jégmentessé válik, ellenben a környezõ szárazföldeken ezek gyors kihûlése miatt a téli félévben továbbra is létrejön a hótakaró.(Persze kérdés, hogy a hóesésnek alapvetõ feltétele-e az arktikus jégtömegek hûtõ hatása, vagy sem. Feltehetõleg ez NEM alapvetõ feltétel.)
Ebben az estben a pólus közvetlen környékén nem valósulhat meg öngerjesztés, hideg anticiklonok nem jöhetnek létre. A környezõ szárazföldeken azonban igen. Az arktikus hidegpool nem sapkaszerûen borul a poláris régióra, hanem körgyûrûszerûen veszi azt körül, és éppen a sarkpont környéke ebbõl a szempontból "lyukas": ott nincs hideg AC, a hõmérséklet magasabb, a légnyomás alacsonyabb, mint délebbre.
Nézzük a következményeket -ezek elég megdöbbentõek. A szubarktikus hideg gyûrûbõl a magasnyomású, hideg levegõ nemcsak dél felé, hanem északra is megindulna, a pólus alacsonyabb nyomású, enyhébb területe felé. Az észak felé mozgó hideg légtömegeket a coriolis erõ éppúgy jobbra térítené, ahogy azt a szubtrópikus öv forró levegõjével is teszi. A szubarktikus övezet északi határán tehát kialakulna egy igen furcsa délnyugati hideg szélrendszer. "Paradox" ciklonális örvények keletkeznének így, déli, délkeleti oldalukon a hideggel, az északi-északnyugatin a meleggel.
Rögtön megjegyzendõ, mindez nem pusztán utópia, valami hasonló eddig is volt, mégpedig éppen Európa környékén. Az északatlanti tengeráramlás miatt itt az arktikus vizek magas szélességekig jégmentesek még télen is -ellenben a dél-délkeletre elhelyezkedõ szárazföld vastag hótakaróval borított. Szinte adott tehát a fent tárgyalt elméleti elrendezõdés.
Feltehetõleg éppen innen adódnak a kontinensünkön télen gyakori "makroszinoptikai fejreállások": délkeleten a hideg, északnyugaton az enyhe idõ.
Visszatérve elméletünkhöz, ki kell jelenteni, hogy annak alapfeltevése tiszta formában szinte biztosan nem valósulna meg. Az arktikus óceán nem válna teljesen jégmentessé, hanem a pólus közvetlen környékén, és Grönlandon ill. attól északra megmaradna az örök hó és jég. Itt továbbra is hideg anticiklon fejlõdne, s ez a poláris légkörzést még komplikáltabbá tenné. Roppant hektikus cirkuláció és örvénylések jellemeznék az északi sarkvidéket a téli félévben. Ennek következtében ott megnõne a csapadék mennyisége, s ez a csapadék túlnyomórészt hó lenne. Kulcsfontosságú tény ez: a vastagabb hótakaró a még meglévõ jégfelszíneken nyáron sem olvadna el maradéktalanul, ezért ott megindulna a felhalmozódás, a jégtömegek születése. Az egyik legfontosabb "visszaszabályozó" mechanizmusról van itt szó, mely biztosítja a hemiszféra éghajlatának viszonylagos állandóságát.
Végezetül annyit: nem hiszem, hogy az arktikus jégmezõ fogyása elõsegítené hideg északkeleti áramlás, kontinentális hatás érvényre jutását Európában a téli félévben -éppen ellenkezõleg, hátráltatná. Az elmélettel összhangban ekkor a szubarktikus hideg AC-koszorú légtömegei megoszlanának a pólus és a mérséklt öv között: hozzánk ezért kevesebb jutna belõlük.

Egyetértek! Lassan épp az ellenkezõjét kezdik el sugallni, hogy antropogén klímaváltozás nincs. Én ezzel nem tudok egyet érteni. Hogy ne legyen jelentõs hatása a kibocsátott széndioxidnak, ezt én nem fogadom el.

Azért az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az a szénhidrogén összlet, amit napjainkban egy év alatt eléget az ember, annak hozzávetõleg 1 millió év kellett, hogy létrejöjjön... Szóval az sem fogadható el, hogy ez a durva beavatkozás a szén-körforgásba minden nemû következmény nélkül lejátszódhat...

Nagyon érdekes, gondolatébresztõ írás. Az elsõ ilyen gondolat, hogy mennyire lényeges momentum az arktikus és szubarktikus vidékek klímájában a hideg anticiklonok létrejöttének öngerjesztõ folyamata. Ennek legfontosabb kelléke a jég, de még inkább a hófelszín. Ez jó hõszigetelõ képességével elszeparálja a talaj hõjét a fölötte elhelyezkedõ légrétegektõl, lehetõvé téve azok kisugárzás általi mértéktelen lehûlését. E jelenséget itthon is tapasztalhatjuk majdnem minden télen: ha hideg légtömeg tartózkodik felettünk, derült, szélcsendes az idõ, de nincs hó, akkor éjjel lehûl a levegõ, mondjuk, -5, -6 fokra (a -10 ilyen helyzetben már ritka). Ellenben ugyanilyen kondiciók mellett, ha vastag hótakaró is van, a hõmérséklet játszi könnyedséggel lezuhan -15, -20 fokig. Az erõsen lehûlõ levegõ hideg AC-t generál, ami felhõoszlató hatásával tovább növeli a kisugárzást, erõsíti az AC-t (íme, a pozitív visszacsatolás) Folytatás következik...

Érdekes kontextus a légköri képzõdmények elhelyezkedésének a vizsgálata.

Az elmúlt évek tendenciája az évrõl évre zsugorodó sarki jégsapka. Mi ennek a következménye?
Ha megnézzük a földfelszíni hõmérsékleteket jól látni a tengeri jeges területek fölötti jó 10-20 fokos különbséget. Azonban a kontinensek erõsebb lehûlés miatt, illetve a felgyülemlõ hó miatt a kontinenseken kb a 60. szélességi kör mentén is erõs lehûlési gyûrû látható.

A jég zsugorodása azzal jár, hogy a sarkpont felett egyre inkább a melegebb hõmérséklet utalkodik, viszont a kontinenseken ez a "hidegyûrû" hamarabb alakul ki mint a sarki jég fölötti hidegmag. Ez azt jelenti hogy a jeges tenger nagyobb vízkitettsége miatt magas nyomású képzõdmények helyett alacsony nyomású képzõdmények válnak dominánsá. Illetve a késõbbi jégbefagyás miatt is egységes magas nyomású masszív zóna nehezebben alakulhat ki.

A szárazföld északi része fölött a kontinenseken viszont ugyanúgy a szibéria maximum ki tud majd alakulni. A nyomási mezõ tehát átrendezõdik. Kérdés hogy milyen folyamatokat indít ez el.
Ami valószínû, hogy a tundra területeken a téli tartós ÉK-i áramlást egy nagyon hektikus áramlás váltja majd fel. A tundrán ez a délnyugati szelek domináns megjelenése utal.

Ha viszont a szárazföldek fölött kialakul télen ez a magas nyomású öv (tajga zóna szintje) és ezek összekapcsolódnak ez azt is jelenti hogy az öv északi peremén a jeges tenger parti sávjában nyugatias áramlások uralkodhatnak, míg az AC öv déli szélességein keleties áramlások válhatnak uralkodóvá. A be nem fagyott jeges tenger alacsony nyomású ciklonjaival ez összekapcsolódik, így alakul ki egy cirkumpoláris nyugati áramlási rendszer.

Az elmúlt tél kicsit már ezt meg is erõsítette, emlékszem és említettem is milyen tartós AC alakul ki Szibéria fölött ami kelet nyugati tengelyt vett fel, északi oldalán nyugati áramlással nálunk pedig keletivel. Nem is véletlen, hogy az elmúlt 2 télen Angliában is szokatlanul havas és hideg idõ volt. Ezt akár összefüggésbe is hozom a jeges tenger egyre késõbbi befagyásával, hiszen egységes magas nyomású rendszer télen nagy kiterjedésû hó és jégfelszínek fölött tud kialakulni. Ha késik a befagyás ez a rendszer is késõbb épül ki, a napállás miatt viszont a szárazföldek jóval erõsebben le is hûlnek. Ez csak a földrajzi elhelyezkedés miatt tud kialakulni.

Ezért tudnak tartósan hasonló helyzetek kialakulni:
Link

Meg is lepõdtünk hogy az óceán fölött hogy tud ilyen tartós keleti áramlás kialakulni, heteken hónapokon át. Nos én ennek egy lehetséges okát ebben látom. Ez télen nálunk is egy gyanított keleties dominanciát okozhat, mit tavaly.
A sarki jég hiánya a Jeges-tenger fölött egyre inkább késleteti magas nyomású központok kiépülését. Nagy kiterjedésû és magas nyomású területben így tud kialakulni a tartós keleti áramlás, azonban a fenti okok miatt ez csak a szárazföldek fölött épülhet ki, így a Jeges tenger parti területein Eurázsiai tundra részein, Észak-európában Észak-amerika partjainál nyugati áramlások dominálnak. Míg elsõsorban Eurázsiában a 40-50.- szélességi kör között keleties áramlás.

Elõször tessék megnézni és utána nyilatkozni.

Ez egy érdekes videó komment: "Nem tudom, hogy a CO2-tõl melegszünk-e, és hogy melegszünk-e egyáltalán. De az élõhelyünk megóvása és a globális felmelegedés megakadályozása nálam nem ugyanazt jelenti. Remélem, a film konklúziója nem az lesz, hogy nem kell vigyázni az élõhelyünkre, mocskolhatjuk és kizsákmányolhatjuk továbbra is, mert a környezetvédelem és a környezetbarát technológiák fejlesztése csak egy politikai propaganda..."
Mindent elmond.

Én is pont így gondoltam. Elõször talán csak rosszul gondolták, de valaki "rákapott" a témára.
Igazából nem tudok mit mondani arra, hogy én minek "hiszek". Mindkét oldal egyre hangosabban szajkózza az igazát. Kellõ érdeklõdéssel, de higgadtan kell közelíteni a kérdéskör felé. Sem az armageddon következik, megöljük a bolygónkat, sem pedig a nyugi gyerekek, ez csak egy "érdekcsoport vészjósló forgatókönyve" verziónak nem hiszek.
Ezért tetszik az olyan írás, mint ami a tankönyvünkben volt. Felhívja a figyelmet a veszélyekre, de nem bulvárosan, nem a szélsõségeket kiemelve. Kínál megoldási lehetõségeket és elgondolkodtat. Én ezt az utat követem.

Ne felejtsétek el, hogy az "éghajlat", mint fogalom, emberi absztrakció eredménye, több ténylegesen létezõ és mérhetõ "dolog" (idõjárási elemek) értékeinek konszenzusok (tehát megváltoztatható egyezmények) általi általánosítása. Fõ alakítói a napsugárzás és a Föld tengelyferdesége, minden egyéb tényezõ csak módosítja ezek hatását, és az üvegházgázok a rengeteg tényezõ közül "csak" egy csoport, azon belül a CO2 "csak" egy tag... Sokkal bonyolultabb ez a kérdés (mi a múltbeli, jelenlegi, jövõbeli, bármikori éghajlatváltozás okozója?), mint azt bárki gondolná, szvsz.

Ettõl félek én is..

Ez a belinkelt videó éppen úgy üzleti érdekeket képvisel, mint amelyek eltúlozzák a veszélyt. Csupán arra jó, hogy multinacionális érdekeket szolgálva alátámassza, miért nem kell visszafogni a természetpusztítást
Mert nyilván csak szerényebbek lettek gleccserek, ezért húzódnak vissza, s nem olvad a döntõ többségük

"Hibás feltételezés vagy szándékos félrevezetés..."

Szerintem mindkettõ egyben.
Elõször jött a szakemberek hibás feltételezése, ami miatt elindult a globális felmelegedés-lavina, majd valakik rájöttek, hogy ez jó üzlet lehet, valakiknek érdekében állt ezt mégjobban felfújni, és utána már nem volt megállás.

Hajmeresztõ, hogy amikor 1000 milliárd dollárokat költ az emberiség egyetemekre, professzorokra, kutatóbizottságokra, világkonferenciákra és közben mûholdak, radarok, szondák és mûszerek sokasága méri a légkört ezer féle szempontból, addig olyat olvashatok lelkes amatõröktõl, hogy hibásak az egyetemi könyvek következtetései, tévednek a professzorok, nem is úgy van a valóság, ahogy a bizottságok állítják vagy téveszmékrõl papol a konferencia. Az egész éghajlat téma más kezd számomra is unalmassá válni és gépiesen mérem az adatokat, de már meditálni dolgokon nincs is kedvem. Mindenki csak a saját verzióját ismételgeti évek óta, semmi elõrelépést nem látok.
Pl. az sem értem, hogy miért alakult ki a csúszóátlaghoz való viszonyítás. Ismétlem én is magam, amikor azt mondogatom, hogy 30 év átlagában nagy eltérések lehetnek,kicsi az intervallum éghajlati skálán. Ugyanakkor 100 évekre visszamenni sem szabad, mert ennyi idõ alatt minden kiátlagolódik, kisimul és ehhez sem lehet viszonyítani. 200-300 év alatt több fokos felmelegedések és lehûlések is lehetnek, így ezek kiolthatják egymást átlag szempontjából.Most alig 1 fokos felmelegedés tapasztalható kb. 50 év alatt,de az utóbbi 30 év átlagához képest persze ennyi sincs. Ha van is felmelegedés, ez regionálisan (Arktisz) lehet látványos, de globálisan nem túl sok, hogy óriási vészrõl (Holnapután ) papoljanak...

A felmelegedés hívei nagy részben ezt az üvegházgázt (azaz az általunk a légkörbe juttatott többletét) teszik elsõként felelõssé abban, hogy melegszik a légkörünk. Gondolom ezért emelte ki a videó ezt a gázt és érvelt amellett, hogy az üvegházhatásban minimális szerepe van (a korábban gondoltakkal ellentétben), az emberi többlet CO2-nek meg még ennél is kevesebb.
Említi a mûsor azt is, hogy az üvegházhatást 95%-ban a légkörünkben nagy mennyiségben jelen lévõ vízgõznek köszönhetjük. A vízgõzt egyik fél sem vonja kétségbe, mint jelentõs üvegházgázt. Az arányát nyilván másként ítélik meg, de ez már nem ér meg annyi "boncolgatást" szerintem a 70 perces videóban.

Az egész mûsor fõ mondanivalója (a korábban leírt etikai, morális kérdéseken túl) az, hogy amit korábban tényként és szentírásként hittünk, tanultunk (magam is ezt tanultam környezetvédelembõl), azaz a CO2 szint emelkedése egyenes arányban áll légkör hõmérsékletének növekedésével egyszerûen téves. Hibás feltételezés vagy szándékos félrevezetés... nem tudom, de a film szerint nem igaz ez a korábbi tézis!

Elõkeresem a napokban az egyetemi könyvemet és beszkennelem a globális felmelegedéssel kapcsolatos részt. Tanulságos. Bár nem mai írás, talán több helyen hibás következtetéseket tesz, de visszafogott hangneme, elgondolkodtató stílusa miatt mindenképpen ajánlott olvasmány. Akit érdekel annak szívesen elküldöm.

De miért csak a CO2-t említik?

Megnéztem. Elég sok tanulságot szûrtem le belõle. Az, hogy ez a globális mézesmadzag egy borzasztó nagy üzlet, azt már eddig is sejtettem. De a tényekkel szemben álló, "megkérdõjelezhetetlen" igazság, miszerint a klímánk melegszik és ezért mi vagyunk a felelõsek, mert túl sok CO2-t engedünk a légkörbe... Hát ez több mint vicces.
Az utolsó bejátszások között pedig elhangzik a megállapítás, miszerint ez az egész hajcihõ arra jó, hogy visszavesse a fejlõdõ (?) világ fellendülését.
Mondjuk a napenergiát igenis fontos alternatívának látom a bolygó energiaigényének kielégítésére, ráadásul Afrika ebbõl a szempontból a legideálisabb kontinens, de pont egy elmaradott, szegény régiónak ezt a technológiát kizárólagosan kellene használni, holott még igencsak gyermekcipõben jár... A fejlett nyugat diktál itt is...

Folyton melegszik és hûl a légkör, errõl szól az éghajlat.
A kiindulási alap szándékosan rossz megválasztása (a kora középkori mostanihoz képest jóval erõsebb meleg-idõszaka például kifelejtõdik az IPCC által terjesztett hokiütõ-diagramjáról) miatti hisztériáról egyre több oldalról bizonyosodik be (pl. az angol "mti" leleplezése, ahol kiderült, hosszú éveken át félre kellett vezetni a társadalmat...), hogy ami globális, az az átverés...

A videón a világ vezetõ tudósai nyilatkoznak, kéretik elõször végignézni.

Azért ez így jelenidõben nem teljesen igaz. Az is elég nyilvánvanló, hogy az elmúlt évtizedben megállt a hõmérséklet emelkedése, azelõtt viszont tény, hogy melegedés volt. Link

Néhányan megkérdõjelezik még a globális felmelegedés tényét is. Teljesen fölösleges ugyanis valóban globálisan melegszik a földfelszín.
Tényeket nem kellene már megkérdõjelezni.

A nagy globális felmelegedés csalás - Link

A küldött véleménnyel tökéletesen egyetértek, a kapott válasszal kevésbé (a válaszadó monogramja alapján sejtem, kirõl lehet szó, akinek - életkorából fakadóan - mentsége lehet a kellõ tapasztalat hiánya, illetve az érintett témakörben - naptevékenység-idõjárás kapcsolat - való alapvetõ tájékozatlansága; zárójeles megjegyzésemre kizárólag az általam emlitett tények késztettek). Egyetlen pillanatra sem feledhetjük ugyanis azt a tényt, hogy bolygónk a Nap külsõ koronájában/légkörében tartózkodik. Az is bizonyos, hogy ennek ellenére jelenleg viszonylag kevés, a Föld felsõ- és alsó légkörére gyakorolt szoláris hatást ismerünk.

Érdekes..kérdések és ..válaszok...

Mindenkinek ajánlom figyelmébe az OMSZ Klímamodellezõ Csoportjának legújabb kérdõívét, melyet az elõzõ kérdõívvel kapcsolatos kritikákat figyelembe véve állítottak össze: Link

Napokkal ezelõtt egy levelet kaptam a kutatás vezetõjétõl, amelyben megköszönték javaslataimat, és felhívták figyelmemet a visszajelzések alapján készített újabb kérdõívre is. A külsõ visszajelzésekkel kapcsolatos döntéseiket rendkívül tiszteletreméltónak tartom. Íme az általam küldött vélemény, majd az érkezett válasz:

A kérdõív során sokszor nehéz volt választ adni, mert olyan eldöntendõ kérdésekre kellett válaszolni, ahol nem tényekrõl, hanem csak valószínûségekrõl beszélhetünk. Például: a klímaváltozás kapcsán sokszor nem beszélhetünk egyértelmû okokról, vagy okozatokról, csak valószínûsíthetjük azokat. A kérdõív sajnos nem ad olyan válaszlehetõségeket, amelyek szerint az éghajlatváltozás nagyon is létezõ jelenség, azonban semmi nem lehet természetesebb a változásnál (az éghajlat mindig is változott ugyanis). A természetes okokat sem ártana jobban megjelentetni a lehetséges magyarázatok között. A naptevékenység klímára gyakorolt hatása egyáltalán nem merül ki a besugárzás értékének enyhe változásaiban (csak az IPCC gondolja így, nehogy már jelentéseiben konkurens elmélet szerepelhessen...) Amennyiben a naptevékenység gyengül, a Nap által létrehozott mágneses tér is gyengül. Ennek következtében intenzívebb kozmikus sugárzás éri el a Föld légkörét, amelynek felhõképzõdést serkentõ hatását sikerült igazolni. Az erõteljesebb alacsonyszintû felhõképzõdés módosítja a sugárzási egyenleget. Naptevékenység erõsödésénél a hatás ellentétes, melegedést kiváltó. Egyes elméletek szerint a globális felhõborítottság változásai a naptevékenységtõl függetlenül is mozoghatnak, ezek is megváltoztathatják a felszíni a hõmérsékleti viszonyokat. Az ISCCP mûholdas adatsora szerint 1980 és 2000 között 3-4 százalékkal visszaesett a globális alacsonyszintû felhõborítottság, ezzel együtt globális felmelegedést figyelhettünk meg. Az utóbbi 8-10 évben 0.5%-os növekedés volt, ezzel együtt nem emelkedett tovább a globális hõmérséklet. A HadCRUT3 adatai alapján a legmelegebb év 1998, az 1997-2011 közötti 15 éves lineáris trend zérus. Az 1981-2000 közötti trendmeredekség ellenben 0.2°c /évtized.

A válaszlevél tartalmából: Külön szeretnénk megköszönni, hogy az általános kérdésekre adott válaszai mellett a megjegyzések rovatban megfogalmazta a témával és a kérdõívvel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait (emlékeztetõül ez levelemet követõen olvasható). Engedje meg, hogy röviden reagáljunk az Ön felvetéseire: Egyetértünk abban, hogy az éghajlatváltozás témakörében számos olyan kérdés van, amelyre nem lehet kategorikus igennel vagy nemmel válaszolni, s a korrekt válaszadás csak valószínûségek megadásával lehetséges. Ugyanakkor szem elõtt tartva azt a törekvésünket, hogy kérdõívünkkel minél szélesebb bázishoz jussunk el, szükséges volt a kérdések illetve válaszlehetõségek bizonyos egyszerûsítése. Abban is egyetértünk, hogy az általunk megadott alternatívák nem minden esetben fedték le az összes válaszlehetõséget. Ezt a kérdõív újabb változatában igyekeztünk oly módon orvosolni, hogy amellett, hogy nagyobb gondot fordítottunk a "szkeptikus" álláspont kifejezésére, itt már lehetõség van az elõre rögzített válaszokon túlmutató vélemények részletezésére is. Kérdõívünkkel alapvetõen az elmúlt évszázadban megfigyelhetõ klímaváltozási tendenciák ok-okozati viszonyait és részleteit boncolgattuk, amelynek, való igaz, van egy lényeges természetes összetevõje is. Mindazonáltal a természetes éghajlatalakító tényezõk nagy része általában hosszabb, több-évszázados-évezredes idõskálán fejti ki hatását, amire a kérdõívben nem akartunk részletesen kitérni. Egyetértünk abban, hogy a naptevékenység éghajlatra gyakorolt hatásmechanizmusa széles, mint amit kérdõívünkben megjelöltünk. Mindazonáltal a kérdések és válaszok megfogalmazásánál tekintettel kellett lennünk a témában kevésbé jártas kitöltõkre is, ezért sok esetben csak egy-egy jellemzõ, a köztudatba jobban bekerült megfogalmazással utaltunk a jelenség hátterére.

Üdvözlettel,
Sz.G, az OMSZ Klímamodellezõ Csoportja nevében

Figyelmetekbe ajánlom ezt a cikket, ebben a füllesztõ szeptember közepi melegben. Link A relatív nagy naptevékenység ellenére jól látszik a nap ernyedt, nem túl erõs tevékenysége, az összehasonlító grafikonon.

Link Tud valaki részletesebb cikket (HU), esetleg diagrammot?

Az elõttem szólók nagyon jól leírták a lényeget, én csupán két (bár egymással erõsen összefüggõ) dolgot tennék hozzá.
Ha feltételezzük, hogy a klíma változásai kvázi-periodikusak, akkor egy T idõ hosszúságú adatsoron belül csak a T-nél kisebb periódusidejû jelenségek szedhetõk ki (vagy mág az sem). Ha ezeket sikerül maradéktalanul azonosítani, és a rendszerbõl kivesszük, kapunk egy csomó jelenséget, amirõl nem tudjuk, hogy periodikus-e. Ezek vizsgálatakor ezt nem is feltételezhetjük, így elõfordulhat, hogy van közöttük öngerjedõ folyamat. Az öngerjedõ folyamatnak a hibája exponenciálisan nõ, így a T idõ utánra készített elõrejelzésekben ezek hibái "pillanatok" alatt dominánssá válnak. Az ilyen elõrejelzések emiatt még az 1,2*T-ig sem nagyon szoktak használhatóak lenni. Ez az, ami miatt a klímamodellek eredményeit erõsen fenntartásokkal kell kezelni.
A mi esetünkben külsõ hatás is közrejátszott, rég nem látott mértékben (kb. ezrelék, ami soknak számít) csökkent a napállandó 2 év alatt. Meggyõzõdésem, hogy ez a 2007-es IPCC-jelentés alapjául szolgáló modellfutások peremfeltételei között nincsen (miért is lenne, hisz ezt senki nem tudta elõre). Ez okozta, hogy az egyébként is az optimista szcenáriók mentén haladó idõjárás egy szempillantás alatt fordulatot vett, és az elõrejelzések megbuktak.

Röviden tehát: ha csak 100 éves adatsorunk van, akkor abból az is sikernek mondható, ha 20-30 évre pontos az elõrejelzés. Ha pedig váratlan változás történik, szinte "azonnal" újra kell futtatni a modellt a megváltozott peremfeltételekkel, és pontosítani az eredményt.

(
Ma már szerencsére a valódi klimatológusok nem kötik az ebet a karóhoz, hogy az ember okozza egy az egyben a klímaváltozást, s a modellek fejlesztése elkezdett egy "közös", ember és természet által egyaránt alakított világot kialakítani peremfeltételként, s érdekes módon ezeknek mintha pontosabbak lennének az eredményeik, nem száll el bennük +6-8-akárhány fokkal a globális átlag 100 év alatt, amit fizikailag képtelenségnek tartottam.
)

Elöljáróban leszögezem, én is úgy látom, hogy az üvegház hatás vitán felül áll: bizonyos gázok (pl. széndioxid, vízgõz, metán) szinte akadálytalanul átengedik a látható fényt, a hosszúhullámú hõsugárzást viszont alig, így akadályozzák a földfelszín hõjének visszasugárzását a világûrbe. Így csapdába ejtik a hõt, tényleg úgy funkcionálnak, mint a melegház üvegtáblái.
A mechanizmus annyira egyszerû, hogy a kisgimnazista is azonnal megérti, mirõl van szó. A széndioxid emisszió növeli az átlaghõmérsékletet, ez teljességgel kétségbevonhatatlan fizikai törvényszerûség. A hõnövekedés átalakítja a cirkuláció mechanizmusát, a hõmérsékleten túl megváltoztatja a csapadék mennyiségét és területi eloszlását -ezek pedig olyan körülmények, melyek az ember életfeltétleit érintik. Az urbánus ember már nemigen fogja fel, hogy létfenntartása például a mezõgazdasági termeléstõl függ: az ennivalót még a mikroprocesszorok világában sem lehet "letölteni" a számítógéprõl.
Szóval, a klímaváltozásnak csupán a felmerült gyanúja is rettenetes, alarmíroznia kellene legalább a kimûvelt fõket és a világ vezetõit.
Érdekes, hogy egyes éghajlatkutatók milyen angyali nyugalommal dobálóznak a számokkal, azzal, hogy az évszázad végéig 3-3,5 fokos globális hõmérséklet-emelkedés feltételezhetõ. Félre az illúziókkal: klímabizottságok ide vagy oda, ekkora változáshoz képtelenség alkalmazkodnia a civilizált emberiségnek. A 2050-es hazai fiktív idõjárásjelentés jópofa demonstrációnak tûnhet, holott megvalósulás esetén ez maga volna a halál. Tehát, legalábbis potenciálisan, soha nem látott világkatasztrófa fenyeget!
Ehhez képest sajnos nem sok minden történik. A pénzérdek úgy látszik, jelenleg mindennél erõsebb, nem beszélve arról, hogy a civilizált ember sem hajlandó jottányit sem változtatni megszokott életmódján. Az eddigi intézkedések csak a felszínt kapirgálják, csak arra jók, hogy a politikusok kitehessék a kirakatba: hiszen mi megtettük a dolgunkat!
A világ szekere pedig tovább szalad a szakadék felé, s mi rémülten, tehetetlenül szemléljük, hogy senki sincs, aki megállítaná az apokalipszis lovait.
Nagy-nagy szerencsénk, hogy a helyzet azért nem annyira egyértelmû, ahogyan sokan hiszik, s nemegy klimatológus hirdeti. Az üvegház gázok mennyisége csak az egyik, bár nagyon fontos tényezõje a földi hõmérsékletnek. Ott van például mindjárt elsõnek a napállandó, amely jelenleg csakugyan nagyjából konstans, de a földtörténeti korokban 25%-os lefelé ingására is volt eset. Nagyhatású faktor még az albedó, a földgolyó fényvisszaverõ képessége. Aztán: a sarkvidék kisugárzásának növekedése fõleg a téli félévben, a hideg anticiklonok felépülésének öngerjesztõ folyamata révén alacsony naptevékenység idején. Ez egyféle ellen-üvegházhatásnak fogható fel. Ezenkívül nyilván vannak még biológiai és egyéb tényezõk is -azaz elég sok minden jöhet a segítségünkre, ha már mi magunk képtelenek vagyunk segíteni magunkon.
Ráadásul az sem teljesen világos, hogy a fenti faktorok milyen súllyal esnek a latba. Az alapkondiciók megváltoztatásával, új tényezõk bevezetésével az éghajlati modellek más és más eredményt adnak.
Érzésem szerint klímaváltozás van (mindigis volt), de ennek populáris szemlélete szinte biztos, hogy nem "kóser". A tudósok álláspontja remélhetõleg hamarosan finomodni fog a kérdésben. Jó alkalmat szolgáltatott erre a mostani, modern korban még nem tapasztalt hosszúságú és mélységû naptevékenységi minimum: ráirányítja a figyelmet e tényezõ fontosságára.
Összefoglalva: az üvegház hatás erõsödése, az abból adódó melegedés létezõ, s véresen komolyan veendõ probléma. Azonban nem szabad egyoldalú szemlélettel nézni ezt a dolgot. Pánikra nincs ok, valószínûleg a legoptimistább elõrejelzések fognak igazolódni.

Félre értettél (de talán mégsem), 30-50 évnyi megfigyelés egy ember életében igenis nagyon szép adatmennyiség! Nem, nem is 100 évre gondoltam, nem is emberi léptékekben mért idõskálán. A jégfúrások által prezentált adatokat sem sorakoztatnám fel megdönthetetlen érvként (lehet ez az én elvakult, szkeptikus véleményem), ezeket nem tartom precíz, elegendõ pontossággal bíró, egy-egy helyi mikroklímát mutató vagy épp figyelmen kívül hagyó reprezentatív adatnak.Nem tudom milyen mértékben lehetséges leképezni belõlük a hajdani klímát, azaz mekkora a fokokban kifejezhetõ hibahatára, gyanítom nem tizedfokokról van szó...
Szép dolog a környezettudatos életmód, amit nagyon helyeselek is, azaz ne szennyezzük az ivóvíz készletet (egyébként ez sokkal elõbb probléma lesz, mint azt most gondolnák egyesek), a tengereket, az élõhelyünket ne rakjuk tele veszélyes hulladékokkal stb. stb stb. Az amerikai e témában készült "sikerfilmekre" nem reagálnék, számomra az maga a hülyeség kiteljesedése. A 2050-2100 évekre prognosztizált forgatókönyv már most ezekben az években megbukott, néhány éves idõskálán sem tudta modellezni a változást, nemhogy 2100-ig. Klímaváltozás mindig is volt és lesz is, nyilván az ember maga is a kölcsönhatás része. Rengeteg mindent uralmunk alá hajtottunk az évezredek alatt, de azért maradt egy-két olyan dolog amire nincs eszközünk, hogy döntõ léptékben befolyásoljuk (szerencsére). Szerintem ez a globális felmelegedés címû már-már "hisztérika" pro és kontra a pénz körül forog, mindkét oldalnak elemi megélhetési érdeke a maga lobbiját erõltetni. Nyilván emlékszel a 70-80-as években amikor a jégkorszakot várták - talán ugyanezek akik most a "globális felmelegedés" mint szent, megdönthetetlen tényét sulykolják a köztudatba. Nem akarlak én meggyõzni, sõt senkit sem, nem vagyok én politikus... Egy már sokat linkelgetett filmet azért ajánlanék, ez sem szentírás, csak gondolatébresztõ! Link
Az én megítélésem szerint sokkal nagyobb probléma (most és a jövõben még inkább) és ebben mindenképp egyetértek James Lovelockkal (is), hogy túl sokan vagyunk emberek a Földön, fajunk túlságosan elszaporodott, az ivóvízkészletek fogynak bla, bla, bla.... de abba is hagyom, ezek az én szubjektív véleményemet tükrözik!