Kérdések és válaszok

Elvileg egyidejûleg lép fel a zonális és a meridionális fázis az egész féltekén. Talán Te is olvastál arról, hogy a légkör mozgásait un. forgókáddal modellezik. Ez sekély folyadékkal töltött edény, melyet bizonyos (és változtatható) sebességgel megforgatnak. A forgáspontra (pólus) jéggel töltött edénykét helyeznek, ez reprezentálja a sarki hideget. A forgó edény szélét ellenben melegítik, ahogy a hemiszférának is a legnagyobb kerületû része (az egyenlítõ) a legmelegebb. Az edényben a folyadékot megfestik, hogy a kialakuló áramlások jól láthatók legyenek. Kezdetben a forgókádban körgyûrû-szerû folyadékáramlások jönnek létre (zonális fázis), majd az egész körív mentén az áramlások egyszerre beörvényesednek (meridionális fázis) Aztán újra a körgyûrû jön, majd ismét örvényesedés -a kádban is kialakulnak a Namias-ciklusok. Jól megfigyelhetõ a forgási sebesség, és a pólus-ekvator hõdifferencia hatása az áramlások milyenségére, és a ciklus periódusidejére. Úgy tudom, a numerikus globálmodellek alapját éppen az ilyen forgókádas modellezés vetette meg. A net-en "Hõtranszport forgó rendszerben" cím alatt találhatsz nagyon jó képeket a kísérleti berendezésrõl.
A valóságban persze nem feltétlenül egyszerre lép fel a meridionalitás és a zonalitás az egész féltekén, ennek oka az, hogy túl azon, hogy fõleg az északi hemiszférán és télen nem feltétlenül a pólus környéke a leghidegebb (hanem Észak-Eurázsia, Szibéria), az orográfia és az óceánok is erõsen beleszólnak a hemiszférikus cirkulációba (Pl. az Atlanti-óceánon gyakori a zonális áramlás, az eurázsiai kontinens felett a légmozgás rendszerint meridionálisabbá válik) A déli féltekén sokkal közelebb áll a valós helyzet a forgókádas modell viszonyaihoz. Ennek ellenére egy általam olvasott szakkönyv szerint az északi hemiszférán is felfedezhetõ hajlam az egyszerre fellépõ vonal szerinti légáramlásokra, és örvényesedésre (pl. Európa és Észak-Amerika viszonylatában)
Amit az egyes fázisok hosszának, és az é-d-i hõkontrasztnak összefüggésérõl írtál, azzal 100%-ig egyetértek, én is pontosan így gondolom a dolgot.
Hideg teleinken, mikor kiterjedt és erõs a hidegbázis, a zonális idõszakok mindössze 1-2 hétig tartanak, a többi blocking. Enyhe teleken, mikor a hidegbázis csenevész, a viszonyok fordítottak: a blocking idõszakok tartanak 1-2 hétig, a zonálisok több hétig. Maga a hullámzás azonban szinte kivétel nélkül minden télen megfigyelhetõ.
A Namias ciklus fázisainak hossza különbözõ, de egymással ezek sohasem cserélõdnek fel, ez elvileg is lehetetlen. Ezért hosszútávú és egyéb latolgatásainkban -a modellek mellett- nagyon nagy hasznunkra van, ha tudjuk, éppen milyen fázisban vagyunk. Én ezt általában számon tartom, ahogy a Hosszútávúban utaltam is rá -eddig még nem csalatkoztam benne. Fõleg télen van ennek jelentõsége, mikor a kiélezett hõkontraszt miatt a fázisok sokkal szabályosabban követik egymást, mint nyáron. Véleményem szerint nyáron, elsõsorban is annak második felében a kis hõkontraszt miatt a ciklus a meridionális fázis végén megáll, és sokáig ott vesztegel. Talán ez az a helyzet, amit bárikus mocsárnak nevezünk.

Szép napot kivánok! Nagyon örülök, hogy a felvetett kérdéseidre végül is rájöttél és megadtad a választ (az 17829. számú hsz-ra utalok: nekem ugyanaz a véleményem).

Átnyálazva a vonatkozó oldalakat a következõkre jutottam: A Namias ciklus logikus, azonban van néhány felmerülõ kérdés:

- vajon az egyes fázisok (Namias 4-et különböztet meg de szerintem 2 alapfázis van és a harmadik a köztes állapotok) egyidejûleg lépnek fel a féltekén?

- a fázisok hossza egymáshoz képest aránytalanul eltolódhat. Gondoljunk itt a 90-es évek zonális teleire, amikor is a zonális fázis heteken, vagy az egész télen át tartott és a meridionális fázis illetve az abba átforduló fázisok egyszerûen nem jelentkeztek.

Véleményem szerint a heteken-hónapokon át tartó erõs zonális fázis akkor léphet fel, ha sarkvidék valamilyen oknál fogva bemelegszik (vagy a trópusi öv hûl le valamelyest). Emiatt tompul a hõmérsékleti kontraszt a sarkvidék és a trópusi öv között. Melynek hatására a zonális áramlás lassul. A lassulás eredménye lehet, hogy csökken a zonális áramlás széleinél a szélnyírás. Ennek következtében pedig nem alakulnak ki azok az örvények, turbulenciák, amelyek egyébként növelnék a zonális áramlás hullámainak amplitúdóját és beindítanák a meridionális hõcserét.

Ellenben ha az alacsony és magas szélességek közti hõkontraszt nõ, akkor valószínû az is, hogy a zonális áramlás gyorsabban örvényesedik és hamarabb fordul át a légkör a Namias ciklus meridionális fázisába.

Végsõ soron a Namias-ciklus fázisai bár egymáshoz képest valóban sorban következnek, az egyes fázisok idõben jelentõsen elnyúlhatnak. De vajon mi okozhatja a sarkok bemelegedését? Vagy a trópusok lehûlését?

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#68879 - 2013-01-05 10:22:16)

A Namias ciklussal mi történik, ha a NAO extrém pozitív fázisba lép? Mint pl a 90-es ével elsõ fele?