Felhõmorfológiai megfigyeléseim kezdete, tehát 1978. tavasza óta figyelem és jegyzem az undulatus-okaz (és a felhõk mozgásirányát). A leggyakoribb esetben, sõt túlnyomórészt a felhõ vonulási irányára merõlegesek a hullámok. (A haladási iránnyal párhuzamosak elég jól megkülönböztethetõek az égtáj egyik végétõl szétágazó, s a másik végében összefutni látszó felhõ-változattól a radiatus-tól.) Mig az elõbb emlitett hullámokat rendszerint a kiemelkedõ domborzati formák keltik, az utóbbiakat az igen erõs szélnyirás hozza létre. A kérdéses felvételen a merõleges hullámokra utólag rakódhattak rá a haladási iránnyal párhuzamos hullámok az idõlegesen/átmenetileg megerõsödõ légáramlás következtében.
Gyakori jelenség még a kis méretû, úgynevezett mikrohullámok jelenléte: ezeknél egyidejûleg találhatunk a vonulási irányra merõleges és párhuzamos hullámokat - elrendezõdésük azonban olykor egészen kaotikus.
