A
szitálás is a hulló csapadékformák közé tartozik.
Szitálás esetén a hulló vízcseppek átmérõje 0,5 mm alatt van, a vízfelületre érkezve nem keltenek hullámzást. Amennyiben a túlhûlt vízcseppek a talajon lévõ tárgyakhoz ütközve megfagynak, akkor ónos szitálásról beszélünk.
Szitálás az alacsonyszintû rétegfelhõzethez köthetõ. Amennyiben
köd van és a hulló vízcseppekre az szitálásnál felsorolt kritériumok fennt állnak, akkor ködszitálásról beszélünk. Ködszitálás esetén is áll ami a szitálásra vonatkozik, azaz a hulló vízcseppek átmérõje 0,5 mm alatti és amennyiben a túlhûlt vízcseppek a talajra érkezvén a talajon lévõ tárgyaknak ütközve megfagynak, akkor ónos ködszitálásról beszélünk.
Mivel az éghajlati naplóban nem áll rendelkezésre külön
szitálás rublika, ezért a szitálást az esõ, az ónos szitálást az ónos, ködszitálást pedig az elõzõ kettõ valamelyikével illetve értelemszerûen a
köd megjelõlésével javasolt feljegyezni. Célszerû ilyenkor a megjegyzés rovatban pontosítani a hulló
csapadék formáját.
