Néhány hete megint előszedte a sajtó, mivel már elkezdett apadni az érdeklődés az ukrajnai háború iránt. Én az elolvasott pszeudotudományos cikkekből - mivel igazán tudományos cikket nem találtam, ha meg találtam volna,…
Néhány hete megint előszedte a sajtó, mivel már elkezdett apadni az érdeklődés az ukrajnai háború iránt. Én az elolvasott pszeudotudományos cikkekből - mivel igazán tudományos cikket nem találtam, ha meg találtam volna, azt úgysem fogtam volna föl - azt hámoztam ki, hogy az áramlat vagy leáll a sókoncentráció változásai miatt, vagy nem, és ha leáll, akkor vagy hidegebb lesz, vagy nem, általában pedig fogalmuk sincs, hogy mi lesz, mivel ha leáll, az vagy még a mi életünkben fog megtörténni, vagy nem. Ha pedig nem a mi életünkben fog bekövetkezni, akkor ugyebár akármit mondhatnak.
Hangosan röhögök.



Senkit sem szeretnék megbántani, annyi, de annyi területről hallottam ugyanezt. Táplálkozástudomány, mezőgazdaság, orvostudomány, számítástechnika, és még lehetne sorolni. Félreértés ne essék, nagyra becsülöm a tudomány embereit, én is dédelgettem ilyen irányú elképzeléseket az életemmel kapcsolatban, aztán valahogy másfelé fújt a szél.
Számomra egy tudós egyik legfontosabb tulajdonsága a többi között nyilván a tudásszomj, és mellette az alázat. Alázat, mert pontosan tisztában van vele, hogy mennyi mindent nem tud, emellett van annyira rugalmas, hogy beismeri, ha téved, és elfogadja, hogy néha bizony felül kell vizsgálni az addig tényeknek vélt dolgokat. Az én személyes véleményem, hogy mostanában nagyon sok lett az ún. ex catedra kijelentés, amit nem illik megkérdőjelezni, mert azonnal rádsütik a tudománytalanság, ne adj' Isten az áltudományosság bélyegét, vagy éppen azzal vádolnak meg, hogy valamelyik lobbi szekerét tolod. Vicces, hogy többnyire pont azok teszik ezt, akiknek a kutatásait sok esetben mamutcégek finanszírozzák, nyilván puszta emberbaráti szeretetből.