92-ben kukoricánk sem termett, az az év ember emlékezet óta a legmoslékabb volt nálunk. Embertelen meleg, csapadék meg még csak hírmondónak sem. Kár, hogy akkor még taknyos 6 éves voltam, és nem mértem a dolgokat, mint…
92-ben kukoricánk sem termett, az az év ember emlékezet óta a legmoslékabb volt nálunk. Embertelen meleg, csapadék meg még csak hírmondónak sem. Kár, hogy akkor még taknyos 6 éves voltam, és nem mértem a dolgokat, mint most. Mindenesetre gyakran fel van emlegetve az az év. Az egyik ismerősünknek például 4 hektáron volt vetve kukoricája, és egy fél zsákkal termett neki összesen, és azt is arra fogtuk, hogy valószínűleg odapisiltek az őzek a tövére, és így látott az a pár tő kukorica folyadékot. Nekünk meg hüvelykujjnyi gubicsok teremtek mindössze, a kombájnt sem volt érdemes ráküldeni, mert nem jött volna vissza az ára annak sem. Ja, és nem homokról beszélek, hanem 40 aranykoronás feketeföldről, az ország legjobb minőségű termőföldjéről.
Az kegyetlen. Ez kicsit más fórumtéma, de azért felteszem a kérdést: A kukoricát muszáj itt hazánkban ennyire erőltetni? Nem inkább egy min. 800-1000 mm-es csapadékú helyre való? Pl. USA dél-keleti része, Brazília, Kína, stb? Meg a feketeföld (mészlepedékes csernozjom) is kész pazarlás a kukoricának. Vagy én látom rosszul? Az Alpok völgyeiben láttam Ausztriában 2-2,5 méterre növő csodálatos kukoricát, amikor bicajtúráztunk. És ott aztán nem éppen feketeföld van...