Heves esõzések szeptember elején
Időjárás-változás - Publikálva: 2014-09-24 19:23 | Becsült olvasási idő: kb 5 perc.
Szeptember elején idén elmaradt az indián nyár, helyette az azt megelõzõ idõszakra is jellemzõ, csapadékos idõjárással kezdõdött a meteorológiai õsz. Szeptember 10-e és 15-e között egy magassági ciklon hatására igen nagy csapadékösszegek hullottak szinte az egész országban, a Tiszahát kivételével jellemzõen 70 – 100 mm esõ esett az említett idõszakban, de voltak olyan állomások, ahol 160 mm közeli, illetve azt meghaladó csapadékösszeget regisztráltak (Siófok, Szentes). Az elsõ ábrán a csapadékos periódus utolsó napját, szeptember 15-ét megelõzõ 14 nap csapadékösszege látható. A legtöbb csapadék a középsõ és nyugati országrészben hullott, de a keleti országrészben is a havi átlagnál több esõ esett mindössze két hét alatt. Mivel a talaj a csapadékos nyár és a visszafogott párolgás miatt közel telített volt, illetve a ciklonban a csapadék nagy része heves záporok formájában hullott, ezért sokfelé alakultak ki villámárvizek, melyek többfelé okoztak komoly károkat. Elsõsorban a nyugati országrészben áradtak a folyók, melyek miatt falvakat kellett ideiglenesen kitelepíteni. Az alábbiakban ezen idõjárási helyzet meteorológiai hátterét és hatásait mutatjuk be.
A 2. ábrán a szeptember 10-én Európa idõjárását befolyásoló nagytérségû folyamatokat láthatjuk. Délnyugat-Európa felett egy nagy kiterjedésû sekély ciklon helyezkedett el. A déli területeken szabdalt, határozatlan nyomási mezõt, ún. bárikus mocsarat láthatunk, mely ekkor, és az ezt megelõzõ idõszakban is jellemzõ volt a térségre. A kontinens középsõ és északi területei fölött két anticiklon helyezkedett el, melyek közé egy alacsonynyomású képzõdmény ékelõdött. Ez a légörvény egy erõsen felcsavarodott, elokklúdálódott ciklon volt, melynek hullámzó hidegfrontja ebben az idõpontban épp hazánk felett tartózkodott (3. és 4. ábra), és sokfelé okozott esõt, záport, helyenként zivatarokat (5. ábra). Az okklúziós spirál ekkorra a talajon frontális jellegét már elvesztette, a magasban azonban még erõteljes volt a hõmérsékleti kontraszt, melyhez határozott magassági futóáramlás, jet-stream is társult.
1. ábra: 2014. szeptember 15-ét megelõzõ 14 nap csapadékösszege (metnet.hu)
2. ábra: izobár és relatív topográfia mezõ Európában 2014. szeptember 10-én 0 UTC-kor a GFS modell analízise alapján
3. ábra: 850 hPa-os pszeudo-ekvivalens potenciális hõmérsékleti mezõ Európában 2014. szeptember 10-én 0 UTC-kor a GFS modell analízise alapján
4. ábra: 700 hPa-os relatív nedvességi mezõ Európában 2014. szeptember 10-én 0 UTC-kor a GFS modell analízise alapján
5. ábra: kompozit radarkép 2014. szeptember 10-én 12 UTC-kor (metnet.hu)
A következõ két napban az alacsonynyomású központ gyors mozgással dél felé mozdult el, cut-off (leszakadó) ciklonná vált. Ekkor a térségünk felett hullámzó és megtorpanó, az okklúzióhoz tartozó frontrendszer csapadéksávja is a légörvény hatása alá került, a két rendszer egyesült. Szeptember 13-ára a magassági ciklon mozgása lelassult, és központjával Szlovénia, Horvátország felett közel egyhelyben örvénylett (6. ábra). Az áramlás csaknem zárttá vált a rendszer körül, a hozzá kapcsolódó jet továbbra is erõs volt, és az érett ciklonokhoz hasonlóan dél felõl U-alakban folyta azt körbe (7. ábra). Ekkor a ciklon felhõkarjaiban létrejövõ markáns csapadéksávok fejlõdését az határozta meg, hogy hol helyezkedtek el és merre mozogtak a jet-maghoz kapcsolódó erõsen divergens (szétáramlási) területek.
6. ábra: izobár és relatív topográfia mezõ Európában 2014. szeptember 13-án 0 UTC-kor a GFS modell analízise alapján
7. ábra: 300 hPa-os szél- és divergencia mezõ Európában 2014. szeptember 13-án 0 UTC-kor a GFS modell analízise alapján
14-én és 15-én a rendszer lassan tovább mozdult DK felé (8. ábra), miközben fokozatosan töltõdött, valamint a rendelkezésre álló nedvesség is fogyott. Továbbra is létrejöttek vonalba rendezõdött zivatarok, illetve többfelé esett az esõ, de 15-e délutánra már szinte mindenütt megszûnt a csapadék. 16-án és 17-én már csak magassági áramlásával határozta meg hazánk idõjárását, csapadékot nem okozott.
8. ábra: izobár és relatív topográfia mezõ Európában 2014. szeptember 15-én 12 UTC-kor a GFS modell analízise alapján
Ahogy már említettük, az idõszak során a csapadék legnagyobb része záporok formájában, zivatarok kíséretében hullott. Ennek következményeképp nagy mennyiségû esõ esett rövid idõ alatt, mely az egyébként is telített talajra érkezve nem tudott beszivárogni, ezért lefolyásra kényszerült. Így az érintett területeken utcákat öntött el a víz, illetve kialakultak villámárvizek (flash flood), valamint több nyugat-magyarországi folyó is áradt, településeket veszélyeztetve.
A csapadékos periódus során a helyzet különösen kedvezõ volt ún. beágyazott zivatarok kialakulásához. A magassági ciklon fölénk helyezõdésével a ciklonális (az óramutató járásával ellentétes irányú) forgás miatt annak keleti oldalán meleg és nedves levegõ áramlott észak felé az alacsony légrétegekben (9. ábra). Eközben a ciklon ún. hátoldalán és a magasban hideg levegõ áramlott dél felé. Ennek a differenciált hõmérsékleti advekciónak eredményeként a légkör labilissá vált, mely az egyébként is meglévõ csapadéksávokon belül kedvezett a zivatarok létrejöttének. További kedvezõ feltétel volt a magaslégkörben fújó jet-stream is, mely egyrészt szívóhatást gyakorolt az alacsonyabb szintekre, így a levegõ feláramlását tovább fokozva, másrészt a hozzá kapcsolódó erõs vertikális szélnyírás lehetõvé tette forgó, ún. szupercellás zivatarok létrejöttét is.
9. ábra: 850 hPa-os hõmérsékleti advekció Európában 2014. szeptember 13-án 0 UTC-kor a GFS modell analízise alapján
A nagy csapadékösszegek létrejöttéhez azonban ez még nem elég. A levegõ igen nagy nedvességtartalma és az erõs konvergencia (összeáramlás) együttes hatására alakulhattak ki sokáig egyhelyben veszteglõ zivatarok, melyek ugyanazon terület felett hullatták csapadékukat akár órákig is. A ciklon áramlási rendszerében, felhõkarjaiban kialakuló konvergenciavonalak mentén a cellák egy terület fölött egymás után haladhattak át, illetve elõfordult, hogy látszólag ugyanazon cella vesztegelt egyhelyben, és okozott ott akár 40 mm-t is meghaladó csapadékot pár óra leforgása alatt (10. ábra). Jellemzõ volt továbbá, hogy ezen vonalak mentén több zivatarcella torlódása következett be, mely az adott terület felett különösen heves esõzéseket okozott. Amint az a 12-ei és 14-ei rádiószondás felszállások eredményeibõl is látható (11. és 12. ábra), a csapadékos periódus legintenzívebb napjaiban az egységnyi légoszlopban levõ kihullható víztartalom (a legalsó, PWAT (precipitable water) érték) meghaladta a 30 mm-t, sõt, a 40 mm-t is elérhette, mely igen sok. Ennek nagy része a már említett dél-európai sekély ciklonális mezõ által felhalmozott nedvességbõl származik, mely a ciklon elõoldalán érkezett folyamatosan hozzánk. A felszállásokból kiderül továbbá, hogy a felhõk alapja igen alacsonyan, 1000 m alatt húzódott, ezért a kihulló csapadék párolgása minimális volt.
10. ábra: kompozit radarképek 2014. szeptember 13-án 14:30, 15:00, 15:30, 16:00 UTC-kor. Megfigyelhetõ a „veszteglõ” cella Siófok felett (metnet.hu)
11. ábra: a 2014. szeptember 12 0 UTC-kor felbocsátott budapesti rádiószondás felszállás ferdediagramon ábrázolva (http://weather.uwyo.edu/upperair/sounding.html)
12. ábra: a 2014. szeptember 14 12 UTC-kor felbocsátott budapesti rádiószondás felszállás ferdediagramon ábrázolva (http://weather.uwyo.edu/upperair/sounding.html)
Az idõszak során a dinamikai folyamatok összjátéka és számos kényszer egybeesése miatt maradhatott fenn a csapadékot adó rendszer hosszú ideig, illetve jöhettek létre olyan helyzetek, melyek során kis területen sokáig hullott nagy mennyiségû csapadék, ezzel helyi áradásokat okozva. Összességében elmondható, hogy a hasonló idõjárási helyzetek nem példa nélküliek, és nem is ritkák térségünkben, ezért a megfelelõ felkészültség és együttmûködés a társadalom minden szintjén fontos a nagyobb károk elkerülése érdekében.
Írta: elteforecast