Zivataros tavaszutó

Európa idõjárása egyelõre zonális elrendezõdést mutat. A ciklontevékenység az északi területekre szorult vissza, a kontinens délebbi, nagyobb részén anticiklonális hatások uralkodnak. A két eltérõ jellegû terület között, nagyjából a 60. szélességi kör mentén egy nyugat-keleti irányú futóáramlás húzódik a középtroposzférában.

 

 

500 hPa-os geopotenciál és felszíni légnyomás; GFS elõrejelzés

 

A fõ anticiklonális központok a Kárpát-medencétõl távol, az Azori-szigetek térségében, ill. Kelet-Európában fognak elhelyezkedni az elõttünk álló néhány napban. Ennek köszönhetõen hazánk környezetében egy jellegtelen, alig-alig változó nyomási mezõ alakul ki, ami a nagyobb térségeket érintõ csapadékhullásnak nem kedvez, ellenben jó táptalajt biztosíthat a helyi hatásokra kipattanó záporoknak, zivataroknak.

 

 

ECMWF modell tengerszinti légnyomás elõrejelzése

 

A zivatarképzõdéshez egyrészt erõs feláramlások szükségesek, a megfelelõ mértékû emelõhatást az alábbi feltételek segíthetik:

 

- felszínalapú labilitás az erõs besugárzás hatására, http://www.metnet.hu/?m=kislexikon&id=411/

- nagy vertikális hõmérsékleti gradiens,

- konvergencia (összeáramlás), http://www.metnet.hu/?m=kislexikon&id=424 http://www.metnet.hu/?m=kislexikon&id=105/

- domborzati akadályok a felszínközeli áramlás útjában (orografikus emelés), http://www.metnet.hu/?m=kislexikon&id=378/

- front,

- örvényesség-advekció, http://www.metnet.hu/?m=kislexikon&id=494/

- divergens terület (szétáramlás) a magasban futó áramláson belül (= jet "szívóhatása").

 

Ezek közül a következõ napokban az elsõ 4 feltétel lehet adott. A modellek nagy területre 1000 J/kg körüli CAPE értékeket számolnak, de a többi labilitási paraméter (Thompson-, LIfted-index, stb.) is bõven elegendõ komolyabb konvekcióhoz. A vertikális hõmérsékleti gradiens (az 500 és 850 hPa-os szint hõmérséklet-különbsége) helyenként meghaladja a 30 fokot, ez is kiváló érték. Kisebb-nagyobb összeáramlásokra szintén számíthatunk, hegységeink pedig - bár nem túl magasak - már többször bizonyították, hogy adott esetben megfelelõ emelést képesek biztosítani az intenzív gomolyképzõdésnek.

 

 

Konvektív hasznosítható potenciális energia, GFS

 

 

Vertikális hõmérsékleti gradiens, GFS

 

 

Alacsonyszintû nedvesség-konvergencia, GFS

 

A zivatarképzõdés másik elengedhetetlen követelménye, hogy a feláramlásokhoz megfelelõen nedves légköri viszonyok tartozzanak. Ebbõl a szempontból a kezdeti idõszakban korántsem olyan jók a kilátások, mint a labilitás tekintetében.

 

 

 

Skew-T diagram, GFS

 

Az ábrán a zöld vonal jelöli a légréteg harmatpont-profilját, amibõl következtethetünk az egyes szintek nedvességi jellemzõire. 3 dolgot lehet kiemelni a diagramról:

 

- száraz felszínközeli réteg,

- 800 hPa (kb. 1800-1900 m magasan) környékén egy nedves réteg,

- középszinten erõs kiszáradás.

 

A szárazabb alsó réteg valószínûleg nem fog okozni különösebb problémát a konvekciónak. Alacsonyszintû konvergenciák, magasabb dombok, hegyek közelében a kényszerhatás könnyûszerrel a nedves szintig emeli a feláramlásokat, megindulhat a gomolyképzõdés. Középszinten azonban ott van az újabb száraz légréteg, melynek bekeveredõ levegõje sok esetben "megöli" a feláramlásokat, a gomolyfelhõk nem tornyosulnak tovább, idõvel elpárolognak. Kellõen magas labilitás és erõs kényszerhatások esetén azonban olyan erõs és gyors feláramlás keletkezik, ami izolálódik a környezetétõl, így a magasabb szintek száraz levegõje képtelen a bekeveredésre, a gomolyfelhõ tovább fejlõdik, végül kialakul a zivatarfelhõ.A zivatarfelhõk típusát alapvetõen a vertikális szélnyírás határozza meg. A jellemzett idõszakban erõsebb magassági szél nem lesz felettünk, így csak kismértékû szélnyírásra (10 m/s alatt, 0-6 km-en) számíthatunk, ami leginkább az egycellás zivatarok képzõdéséhez elegendõ.

 

 

0-6 km-es vertikális szélnyírás

 

Az egycellás zivatarok általában rövid életûek (20-30 perc), gyenge-közepes villámtevékenységgel, kiadós záporesõvel járnak, esetleg aprószemû jég és erõs vagy 60-70 km/h körüli széllökések kísérhetik.
Az egycellás zivataroknak azonban van egy speciális változata, ami már jelentõs károkozásra képes. Ezeket "pulse type" zivataroknak nevezik. Jellegzetességük, hogy a hagyományos zivatarokkal ellentétben a maximális intenzitás után nem egybõl visszafejlõdés következik, hanem átmeneti gyengülést követõen újabb felerõsödés. Kialakulásukhoz erõsen labilis légállapot szükséges, de nem árt, ha vannak egyéb markáns emelõhatások is. Külsõ ismertetõjegyeik:

 

- túlnyúló csúcs az üllõ tetején, ami a feláramlás pillanatnyi erõsségének megfelelõen visszahúzódhat, majd újra föntebb tornyosulhat;

- extrém magasság, akár 15-16 km;

- a "mezei" egycellás zivatarokhoz képest hosszú élettartam (40-60 perc);

- heves kísérõjelenségek.

 

Száraz légprofil mellett a nagyméretû jég (2-3 cm), a viharos kifutószelek (80+ km/h) és száraz légzuhatagok* jelentik a fõ veszélyforrást. Nedves légrétegzõdés esetén pedig a nedves légzuhatagok és a felhõszakadások okozhatják a legtöbb problémát. A GFS modell elõrejelzései alapján helyenként akár 1500-2000 J/kg-nyi energia állhat a konvekció rendelkezésére, ami már elégséges lehet "pulse type" monocellák keletkezéséhez.

 

* légzuhatagok: http://www.metnet.hu/?m=kislexikon&id=364

 

 

Egycellás zivatar életciklusa

 

Összefoglalva: csütörtöktõl hétfõig szeszélyes területi eloszlásban jellemzõen egycellás zivatarok kialakulása várható hazánk területén, kezdetben fõként a hegyvidékek környékén, összeáramlási zónák mentén, késõbb már másutt is. Az eleinte meglehetõsen száraz légköri viszonyok erõsen csökkentik a zivatarképzõdés esélyét, akár az is elõfordulhat, hogy nem, vagy csak egy-két helyen nõnek fel zivatarok. Az érem másik oldala, hogy a száraz légprofil megnövelheti a kísérõjelenségek (jégesõ, szélvihar) erõsségét. Az idõszak második felében a benedvesedõ légkörben nõ a konvektív cellák kialakulásának esélye, ezzel együtt a hirtelen lezúduló nagy mennyiségû csapadék válhat elsõdleges károkozóvá.

 

Vasárnapra a futóáramlás behullámzik, ÉNy-Európa fölött teknõ alakul ki, ami késõbb kelet felé tolódik. A teknõn belül ciklon mélyül ki - Brit-szigetek, majd Skandinávia fölötti központtal -, melynek hidegfrontja valószínûleg hazánkat is érinti hétfõn vagy kedden. A teknõ déli részén a futóáramlás megközelíti térségünket a középtroposzférában, ennek hatására kissé növekszik a vertikális szélnyírás, ami már inkább a multicellás zivataroknak kedvez. A jövõ hét eleji fronttal kapcsolatban azonban még igen sok a bizonytalanság, nem beszélve az utána következõ idõszakról, így ezek részletezésére a mostani cikkben nem térünk ki.

 

 

Írta: Varga "JoeJack" Ádám