| | Salgótarján |
És nálad? Havazik? Villámlik? Már látod a peremfelhőt? Regisztrálj, fotózz, majd TÖLTSD FEL! | ||
Kattints a képekre, ha látni szeretnéd a többit is. Vagy inkább a TÉRKÉPES ÁTTEKINTŐRE vagy kiváncsi? |
2011.07.23-26. Front, záporok, zivatarok
Itt a látvány kevesebb volt, nagyon sötét lett és egyre erõsödõ zápor, közeli dörgésekkel volt a jellemzõ. Elõtte már Ny felõl halk morajlások jó fél óráig voltak, aztán hirtelen besötétedett és már zuhogott is. Érdekes volt, hogy hol innen, hol onnan csapott az esõ, idõnként szinte monszunszerûen. Gyakorlatilag minden égtájban vizesek lettek az ablakok. Kb 35 mm esett ebbõl a tömbbõl, a késõbbi felvonásokkal együtt a csapadék ma reggel 8-ig 37,1 mm lett.
Gyááá, mekkora már ahogy forog!
Kicsit szárazabb lett volna a talaj, lehet felszedett volna ezt-azt.
Ez már tényleg majdnem tornádó.
Kicsit szárazabb lett volna a talaj, lehet felszedett volna ezt-azt.
Ez már tényleg majdnem tornádó.
Szombaton (július 23) koraeste, DNy felõl igy érkezett egy látványos multicella, amely már nem ért el engem (csapadék: 0 mm), mert részben kikerült, részben pedig szétesett: Link (látványos panoráma fotó) Készült 2 párhuzamos videó is róla: Link ill. Link¤t=23072011-Samsungmulticellwithshelfcloud.mp4 A látvány mellett fõleg az erõs szél és az arcus volt figyelemre méltó.
A ma kora esti élményemet muszáj vagyok megosztani veletek.
Délután 5 óra után kezdett el erõsebben gomolyfelhõsödni, de igazi tömb nem tudott összeállni. Fél hat felé viszont egyre sötétebb lett az égkép észak, északnyugat felé. Közben a felhõk mozgása inkább kelet-nyugat, északkelet-délnyugat irányú volt.
Egyre jobban sötétedett most már inkább északnyugat felõl. Egyre sûrûbben vizslattam a felhõket, hogy vajon rám húzodik-e a rendszer. Lehetetelen volt megállapítani a felhõk mozgásának irányát. Mentek és jöttek mindenfelõl!
Végül az egész rendszer elindult nyugat-délnyugat felé. Egy sötét peremfelhõszerû rendszert láttam a délnyugati égbolton, mögötte egy masszív homogén felhõzetet(abból kapták lászék a mannát). A kifutófelhõt erõsen figyelve MINTHA örvénylõ mozgást láttam volna felfedezni, de elhesegettem ezt a lehetõséget. Késõbb az egész rendszer elmozdult tovább dél felé. Na ekkor lemondtam az egészrõl, közepes mennyiségû káromkodások közepette...
Ahogy dolgoztam otthon, azt vettem észre, hogy fel kell kapcsolni a villanyt, annyira besötétedett, nem láttam a klaviatúrát.
Felszaladtam az emeletre, körülkémlelni...és akkor láttam meg a hegy elõtt imbolygó tubát!
Elõször nem is akartam elhinni, hogy az, de nem lehetett más. Tömör, felhõbõl kinyúló teste volt, ami egyre vékonyodott a föld felé. Hol megnyúlt, hol visszahúzodott, hol szinte vízszintesen tekergett. A földet nem érte el, bár nem sok hiányzott néha.
A látványtól lenyûgözve, megbabonázva csak álltam és néztem. Nem voltam felkészülve az eseményre, így mire eljutott az agyamig, hogy fényképezni kellene, addigra visszahúzodott a tölcsér, illetve eltûnt a Kamaraerdõ fölött tomboló felhõszakadás esõfüggönye mögött.
Hatalmas élmény volt. Ami bosszant, hogy elmulasztottam lefényképezni. Lehet, hogy az életben nem látok többet tubát. Bár az agyam merevlemezébe azért rendesen beégettem a látványt...
Bocs a hosszért és a fényképtelenségért!
Délután 5 óra után kezdett el erõsebben gomolyfelhõsödni, de igazi tömb nem tudott összeállni. Fél hat felé viszont egyre sötétebb lett az égkép észak, északnyugat felé. Közben a felhõk mozgása inkább kelet-nyugat, északkelet-délnyugat irányú volt.
Egyre jobban sötétedett most már inkább északnyugat felõl. Egyre sûrûbben vizslattam a felhõket, hogy vajon rám húzodik-e a rendszer. Lehetetelen volt megállapítani a felhõk mozgásának irányát. Mentek és jöttek mindenfelõl!
Végül az egész rendszer elindult nyugat-délnyugat felé. Egy sötét peremfelhõszerû rendszert láttam a délnyugati égbolton, mögötte egy masszív homogén felhõzetet(abból kapták lászék a mannát). A kifutófelhõt erõsen figyelve MINTHA örvénylõ mozgást láttam volna felfedezni, de elhesegettem ezt a lehetõséget. Késõbb az egész rendszer elmozdult tovább dél felé. Na ekkor lemondtam az egészrõl, közepes mennyiségû káromkodások közepette...
Ahogy dolgoztam otthon, azt vettem észre, hogy fel kell kapcsolni a villanyt, annyira besötétedett, nem láttam a klaviatúrát.
Felszaladtam az emeletre, körülkémlelni...és akkor láttam meg a hegy elõtt imbolygó tubát!
Elõször nem is akartam elhinni, hogy az, de nem lehetett más. Tömör, felhõbõl kinyúló teste volt, ami egyre vékonyodott a föld felé. Hol megnyúlt, hol visszahúzodott, hol szinte vízszintesen tekergett. A földet nem érte el, bár nem sok hiányzott néha.
A látványtól lenyûgözve, megbabonázva csak álltam és néztem. Nem voltam felkészülve az eseményre, így mire eljutott az agyamig, hogy fényképezni kellene, addigra visszahúzodott a tölcsér, illetve eltûnt a Kamaraerdõ fölött tomboló felhõszakadás esõfüggönye mögött.
Hatalmas élmény volt. Ami bosszant, hogy elmulasztottam lefényképezni. Lehet, hogy az életben nem látok többet tubát. Bár az agyam merevlemezébe azért rendesen beégettem a látványt...
Bocs a hosszért és a fényképtelenségért!
Most jöttem meg Veszprémbõl, a vonat Tárnoknál ment bele a Pest környéki piros gócokba, párszor elég közel csapott le a villám, meg volt, ahol csak 100 m körül volt a látástávolság. Szerencsére Kelenföldre érve megelõztük a cellát és csak kicsit áztam meg.