Globális jelenségek

Az tény és írtam is, hogy hegyvidékeken a nagy záporok vize lezúdul a lejtõkön, de ez nem jelentett soha gondot, bár vannak olyan emberek, akik meredek lejtõn is kukoricát termelnének, de kevés az ilyen és régen a dombvidékeken- mint amilyen a szülõhelyem is- tudták, hogy hol mit érdemes termelni. Másrészt nem akut probléma nálunk a felhõszakadás-elfolyás témakör. Pl. mi 3 kertet mûvelünk lapos, patakparti területen (Pápa,Csesznek,Nagyalásony), de felhõszakadás 3 éve nem nagyon volt, az elfolyási veszteség is 0, hisz inkább belvíznek kéne lenni, de az sem volt. Évek óta napi 30-40 mm a max. napi csapadék egy év során, az sem zivatarokhoz, hanem ciklonokhoz szokott kötõdni. Vagyis nem 1 óra, hanem 12-24 óra alatt hullott, van ideje elszivárogni a talajba. 2010 májusában volt rendesen elfolyás meg belvíz is errefelé, de az egy 50 évente elõforduló durva mediterrán ciklon eredménye volt.
A hegyvidéki csapadékvíz elfolyásnak meg nagy haszna is van, mert patakokat és folyókat táplálnak. Ha csak forrásvíz csordogálna bennük, akkor a Duna helyén lehet hogy csak egy rábányi vízben feneklenének meg a hajók.

Azt ne felejtsük el, hogy az Alföld sem tökéletesen sík, pl. a Nyírség is az Alföld része, ahol a legmagasabb pont mintegy 100m-rel emelkedik a Tisza szinte fölé. Hasonló terület a Kiskunság, és a többi lösztakaró is. Itt bizony vannak olyan meredek lejtõk, ahonnan elfolyik a víz. Valóban vannak nagy területek, ahonnan nem folyik el a víz sehova, de ezek nem teszik ki az Alföld nagyon nagy részét. A szikesek vagy az árterek mikroformái tipikusan olyanok, hogy egy felhõszakadás vize elég nehezen hasznosul. Egyrészt a magasabb térszínrõl lefolyik az alacsonyabbra, még akkor is, ha a szintkülönbség csak centikben mérhetõ. Másrészt az alacsonyabb területen keletkezõ belvizek az aljnövényzetet betakarják, és így az nem kap levegõt, ami egyenesen pusztítani is képes. Emiatt olyan különbségek alakulnak ki a felsõ talajréteg vízellátottságában, hogy pl. a szikháton és a szikfenéken teljesen különbözõ lesz az aljnövényzet.
Tehát elég, ha a terület csak annyira nem tökéletesen sík, hogy néhány tíz centis magasságkülönbségek legyenek, s máris találni fogunk olyan helyeket, ahol észrevenni a különbséget a hirtelen lezúduló és a csendes csapadék hasznosulása között. Ahhoz, hogy a csapadékhullás fajtája ne okozzon problémát, olyan nagy méretû, tökéletesen sík területek kellenek, mint pl. a Nagykunság egy része, melyek azonban az Alföldnek is csak egy kis hányadát teszik ki.
Azt is meg kell jegyezni, hogy ha valahol egy belvizes terület van, abból jelentõs mennyiség visszapárolog a levegõbe anélkül, hogy a növényzet hasznosítaná.
Ha még azt is hozzávesszük, hogy a konvektív csapadékok (a légköri kényszerek (front, konvergencia, stb.) által irányított konvekciót leszámítva) szeretnek a hegyvidéki területeken hullani, akkor még inkább azt kell mondanom, hogy nem igaz az, hogy a konvektív csapadék hasonló mértékben hasznosulna, mint a csendes csapadék. Az biztosan igaz, hogy a hegyvidékeken a hasznosulás jelentõsen rosszabb, mint az Alföldön, de valószínûnek tartom, hogy legalább az Alföld nagyobb részén szintén van különbség.

Amiben a medencei helyzet látványosan hasznos tulajdonság, az a mélyben lévõ vizek esete, csakhogy ezeknek a vizeknek a nagyon nagy része nem a talajban, hanem sokkal mélyebben van (pl. termálvizek). Azokon a területeken, ahol a talajvíz hidrogeológiai okokból magas (forrásvidékek környéke pl.), ott a csapadék hatását ez elnyomhatja.
Így alakulhat ki olyan a helyzet, ami a saját példánk:
Tolmácson a déli dombok felsõ részein (ahonnan elvileg lefolyik a víz) sokkal jobban hasznosul a konvektív csapadék, mint nálunk északon a két patak völgyében, mivel a talaj délen egy zivatar után hamarosan telítõdik, míg nálunk elfolyik a víz a két patakon. A titok nyitja, hogy a déli dombokon olyan szerencsésen vannak betelepülve agyagrétegek, hogy a Szurdok utca fölött vízzel telítõdik egy réteg, ahonnan az alsóbb agyagrétegek fölött a víz az utca kertjeinek a talajába áramlik. (És az sem kell, hogy az utca mérhetõ csapadékot kapjon, elég, ha a domb kap valahol feljebb.) Nálunk lent meg a homokban nem marad meg, hanem elvezetõdik mélyebb rétegekbe, így a kertek a zivatar után hamar kiszáradnak.

Nekem az tetszik leginkább (a múlt század csapadékviszonyaival kevesen fekszünk és kelünk), amikor ezredszer is azt olvasom, hogy a sok csapadék meg a heves zápor nem hasznosul, meg elfolyik, meg nincs ideje beszivárogni, mélybe jutni, gyökerekhez kerülni, talajvizet növelni, kútszintet emelni stb. Ezek szerint a kevés igen, az hasznosul, mert nem folyik el.
Mindez egy olyan országban, melynek fele tökéletesen sik meg majd az egész egy medence. Ha vannak is meredek lejtõk pár százalékon, ott nem nagyon van mezõgazdaság, max. fû vagy erdõ. De ha véletlenül leesik valahol 50 mm egy nap vagy 1000 mm egy évben, azonnal beirja valaki: jaj de kár, ez nem hasznosul mert elfolyik...
Szerk. Jut eszembe: ha városban zuhog az esõ, valóban minden árokban, csatornában azonnal folyik a viz, mert a tetõk, beton, aszfalt valóban nem hasznositja és azonnal derékig ér egy felhõszakadáskor, ha összefolyik a mélyebb részeken. De ha az alföldi rónaságban van ilyen vagy erdõkben, nem hiszem, hogy olyan sok elfolyna. Ha elõfordul annyi csapadék, hogy a talaj sem bir vele, akkor hatalmas belvizi tavak lesznek milliónyi hektáron éppen azért, mert a lavór aljáról nincs hova folynia.

Akkor mi volt ezekben az években? Miért is nem sivatag az országunk? Miért nem pusztult ki a sok növény? Miért nem hasznosult normálisan a lehulló csapadék?
Néhány éves csapadék mennyiség ha érdekel bárkit is a fõvársora és kiegészítve:
1854: 342 mm
1856: 486 mm
1857: 276 mm, Eger 235 mm, Alföldön néhol 180 mm!
1858: 502 mm
1861: 367 mm
1862: 461 mm
1863: 297 mm
1864: 447 mm
1865: 336 mm, sokfelé 200-250 mm
1866: 431 mm
1868: 447 mm
1869: 439 mm
1871: 433 mm
1873: 391 mm

Az aszályhajlam 1840-es évektõl indult, sokszor forró nyarakkal, és az 1850-60-as években csúcsosodott ki, mint látjuk az évekbõl. Ezekben az évtizedekben a legcsapadékosabb év az 1853-as mely 622 mm-t hozott, és az 1867-es év akkor 658 mm hullott.
Tehát ha most a gyakori éves 600-700 mm nem hasznosulnak akkor, hogy is hasznosult a 400 mm alatti évek sorozata? Elvileg sehogy, de mégis zöld az országunk és mégis megmaradtak az erdõségek, hogy is lehetséges ez? Nem tudom, talán ufók? Lehet:-)

És ezek után vált csapadékosabbá az idõ ismét.
Nálunk újra aszályos évek jelentkezett a 1940-es és az 1980-as években és a 1990-es évek elején majd újra több csapadék hullott, ami most is tart.
Akkor majd lehet sírni mikor ilyen évek sorozata jön majd, mert simán jöhet hisz az éghajlatunk, a medencénk nagyon is alkalmas erre. És mi történik? Semmi, a növény és az állatvilág hozzá van szokva lesznek elhullások, pusztulások de ez természetes szelekció, az élet része.
Az meg az emberiség hibája, hogy fügézik, meg kukoricát vetünk ezerrel, olykor gyapottal próbálkozunk és mi történik megdöglenek elõbb-utóbb, vagy mesterséges tudjuk csak feltartani az életüket. De az árpa, rozs, búza stb mi éghajlatunk alkalmas növényei röhögnek ezen az egészen és jól érzik magukat. Ez van a fenyõkkel, hisz tajgán jól elvannak néhol 100-200 mm csapadékkal évente, de a tenyészidõ rövid, így sok energiát nem kell fektetni, hogy túlélje az aszályos néhány hetet, háát igen nálunk néhány hónap alatt pusztul, mert behurcolt növény szegényke!

Igaz nálunk itthon is van kultúr növény de locsoljuk és aránylag tetszik neki, de a hideget télen, és egy-egy forró idõszakot nagyon nem csípi, pl 2010-es télen volt kifagyás, tavaly nyáron kiszáradás is, de ez benne van az ilyen hobbi növények életébe.

"Az aszály az 1865 - körüli idõszak fogalmával kezdõdik."

Természetesen az elmúlt néhány év száraz idõszakaitól lényegesen nagyobb aszályok is elõfordultak régen. De ettõl függetlenül a hazánkra korábban is jellemzõ hektikus csapadékeloszlás még tovább "fokozódott" mostanság. Vagyis tényleg nem követi egymást több száraz év (mint ahogyan régen gyakran tette), de egy-egy száraz év után hirtelen heves csapadékok hullanak, ami kevésbé hasznosul. Ergó hiába jön egy száraz év után felhõszakadásokkal tarkított nyár, attól még a talajnedvesség az alsóbb szinteken nehezen áll vissza a normális értékre ez pedig persze úgymond "nem tesz jót" a természetnek.
Persze egy csapadékos évkezdet (mint idén) csodákra képes.

A fenyõfõi õsfenyves õshonosságát illetõen némi vita van a szakemberek között. Utánanéztem a dolognak a net-en, a mérvadó források többsége szerint az ottani erdeifenyõ állomány részben telepített, de részben bizonyosan õshonos: reliktum a jégkorszak utáni nyír-erdeifenyõ idõszakból.
Magam azt tapasztalom, hogy az erdeifenyõ homoktalajon napjainkban is jól érzi magát a Kisalföldön is, sõt, szaporodni képes. Ebbõl két dolog következik: ez a faj nagyon nagy mértékben képes akklimatizálódni és/vagy a nyír-erdeifenyõ idõszak klimatikus viszonyai olyan döbbenetesen nem tértek el a maiaktól.
A botanikusoknak mindenesetre az a véleményük, hogy az erdeifenyõ természetes elterjedésének határa a Bakonyalján húzódik, ettõl keletre és délre ez a fa már nem õshonos, állományai mind telepítettek.
A fügével hasonló a helyzet annyiban, hogy termeszthetõségének északi határán vagyunk, elsõsorban az erõs téli fagyok, a kifagyás lehetõsége miatt.
Az ilyen határterületeken az adott faj megsínyli a kisebb éghajlatingadozásokat is.
Ebbõl következõen az idõnkénti tömeges megbetegedés, sõt kipusztulás sem ok arra, hogy belõle az éghajlat tartós, nagymértékû megváltozására következtessünk.

Igen, errõl az apróságról, hogy mi az õshonos, meg mi a telepités igen elfeledkeznek "szakembereink". A Bakonyban létezik egy õsfenyves (Fenyõfõ), de az sem biztos, hogy annyira õsi. Hamarosan elterjed mindenfelé a füge hazánkban (már én is ültettem) és ha beütne egy 87-es januári idõ és rommá fagynának, biztosan arról sirnának a szakemberek, hogy globális lehûlés van és ezért fagyott el a sok aranyos fügefa.

Egyszerûen egy helytelen telepítés következményei omlanak most ránk , és persze mutogatnak globális felmelegedésre, meg bûbájosságra, szemmel verésre, meg ki tudja mire... Az embereknek mindig kellenek könnyen emészthetõ ellenségképek, boszorkányok, bûbájosok, prikulicsok. Most hogy egy paraszthajszállal "nagyobb" a tájékozottság ez már nem elég, ha felüté a fejét a gonosz nyomósabb, kézzelfoghatóbb magyarázat kell: Na ilyen a globális izé is... Ezek a fenyõfélék az elmúlt sok x ezer évben nem voltak õshonosak nálunk, még a luc is csak igen kevés helyen, talán csak az Õrségben. Ennyi a lényeg a többi csak szerecsenmosdatás. Vesszen az írmagja is, a Bükkben is egy undorító beteges gócot alkot ha az ember belebotlik valahol az erdei fenyõbe, meg hasonszõrû társaiba...Pfujj.
A cikkben az utóbbi három év aszályáról alkotott apokaliptikus kép pedig elképesztõ tájékozatlanságról ad képet. Mi nem tudjuk mi az az aszály...szerintem. Az aszály az 1865 - körüli idõszak fogalmával kezdõdik, és láss csodát nem száradtak, pusztultak ki akkor sem a magyarországi erdõk!

Így van!
Ez az év még akár simán kijöhet átlagos csapadékúra vagy átlag felettire is úgy, hogy az ország egyes részein komoly szárazság volt.
A 70-es években a dinamikusabb nyugati áramlás mellett lehetett egy átlag alatti éves csapadékmennyiség mellett normális nedvesség a talajban, mert nem voltak ezek a 2-3 hétig felhõtlen idõszakok, nem 30-35-40 fokok voltak.
Most esik 30-40-50 mm, és másnap sehol nem látsz tócsát.
Régebben 15-20 mm után sokfelé állt víz.
A hõmérséklet és a csapadék ilyen durva ugrálását egyik növény sem viseli jól, a fenyõk meg pláne nem.

Teljes mértékben igazat adok.

Tény, hogy az utóbbi pár évtizedben a csapadékeloszlás egyenetlenebbé vált, mint amilyen volt, pl. a 70-es években. Kis túlzással: sivatagi száraz idõszakok váltakoznak özönvizes idõszakokkal. Mindez legvalószínûbben a nyugati drift, az atlanti hatás gyengülésével függ össze. Meridionális klímakorszakban vagyunk, ez már-már kétségbevonhatatlan tény. A lehetséges okok taglalása messzire vezetne, ebbe most ne menjünk bele.
Azzal az állítással semmi bajom se lenne, hogy: "a csapadékmennyiség hektikus változásait a növényzet idõnként megsínyli"
De a növényi betegségket azonnal, gondolkodás nélkül a "globális felmelegedés" számlájára írni, ez az intellektuell számára kötelezõ óvatosság teljes hiányáról árulkodik.

„Látják azt a fenyõt? Patakokban folyik le a törzsén a gyanta."
Nem vagyok sem erdész, sem botanikus, de ha egy fenyõ ilyen mennyiségû gyantát tud termelni, akkor gondolom nem a vízháztartással (azaz a közelmúlt csapadékmennyiségével) van a probléma. Ráadásul a fenyõket álítólag valamilyen gombaféle támadta meg tömegesen, ami pedig köztudottan nem a szárazságot kedveli.
Mindemellett az elmúlt 3 év aszályosságában azért van valami igazság is. Az éves csapadékmennyiség és az egy adott hónapban mért hótakaró vastagsága nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem váltak hosszabbá az utóbbi években a csapadékmentes idõszakok, és ez nem terhelte meg a vegetációt. Hiszen a fenyõállomány mellett a cikkben a tölgyekrõl is szó van, õk pedig relatíve jól tûrik a csapadékmentességet, a légköri aszályt és a hõstresszt is, legalábbis a fenyõkhöz vagy mondjuk a bükkhöz képest. Egy ilyen szárazabb idõszakban a legyengült fákat megtámadhatta az a gombaféle, ami a neki kedvezõ nedvesebb idõszakokban még annális de sokkal jobban szaporodik.

A cikk jó példája annak, hogy lehet helytálló megfigyeléseket helytelenül, sõt, tendenciózusan interpretálni, és a helytelen koncepció alátámasztására végül hamis, buta állítást felhozni.
Nem évek, de néhány évtized óta figyelem a balaton-felvidéki, bakonyi, kisalföldi feketefenyõ-állomány állapotát.
Ezek a fák valóban több helyen pusztulnak, de pusztulásuknak valamiféle kártevõ az oka, mely kedveli a nagy meleget. (Vagy pedig a nagy melegben manifesztálódik a kártétel)
Ha a hõhullám elõtt már lehullott pl. 500 mm csapadék a kérdéses évben, a néhány 35+ fokos maximumot hozó nap után akkor is tömegesen száradnak a feketefenyõk (és kisebb mértékben, az erdeifenyõk is)
Biztos, hogy a növényeket próbára teszi az erõs sugárzó hõ, a gyengébb, vagy eleve beteg egyedek elpusztulhatnak a nyári hõségidõszakokban.
De ez nyilván a múltban is így volt, önmagában ebbõl a ténybõl nem vonhatunk le messzemenõ következtetést a klíma változására vonatkozóan.
A cikk azon állítása, miszerint az elmúlt 3 év "rútul aszályos volt", teljességgel hamis!

A Keszthelyi hegység után a Mátra a soros a sajtóban: Link