Globális jelenségek

Egyáltalán látod, mit mutatnak a belinkelt ábrák? Segítek: azt, hogy 2006-ban még fogalmunk sem volt arról, hogyan alakul mostanra a naptevékenység. Ennél szebb példa nem kell arra, hogy a Nap viselkedése minden, csak nem megbízhatóan elõrejelezhetõ.

Hát ha így nézzük, akkor több évszázados jégkorszak vár ránk, mert a trend ezt mutatja

GFS effekt.

2006. márciusi elõrjelzés: Link Elég nevetséges így utólag.
2011. júliusi elõrejelzés: Link

"A naptevékenység váltakozását pontosabban elõre lehet jelezni, mint az idõjárás változását."

Hja, persze... Tudsz mutatni olyan elõrejelzést, ami mondjuk 2000-2005 táján megmondta volna, hogy a 2010 körüli napfoltminimum mélyebb és hosszabb lesz a korábbiaknál, az utána következõ maximum pedig olyan gyengécskén indul, ahogyan most látjuk?

A naptevékenység váltakozását pontosabban elõre lehet jelezni, mint az idõjárás változását. Utóbbi esetében több faktort kell figyelembe venni. Bár azt is olvastam nem rég egy angol nyelvû oldalon, hogy most olyan változások történhetnek a Nap felszínén, amilyenrõl még megfigyelésük sincs. És ha az bekövetkezik, nem tudják, hogyan fog viselkedni. Mindenesetre akár évtizedekre is eltûnhetnek a napfoltok központi csillagunk felszínérõl - amely ugye legutóbb a Maunder Minimum alatt volt - amely ugye épp a Kis Jégkorszak lehidegebb idõszakában volt... "Széndioxid-hívõ" olvasóktól nem várom, hogy levonják a megfelelõ konzekvenciákat, csak az elfogulatlanoktól.

Annyiban pontosítanom kell korábbi állításomat, hogy más vélemények szerint a naptevékenységben évszázados hullámzás van. Feltételezik, hogy a Maunder-minimum vége óta kis megtorpanásokkal növekvõ tevékenység mostanában tendenciát vált, ezután tartós csökkenést lehet feltételezni.

Ugyanannyira "állítják", mint amennyire a meteorológusok állítani tudják azt, hogy 10 nap múlva Szegeden napos, száraz idõ lesz 26 és 29 fok közötti maximumhõmérséklettel. Azaz: a Nap viselkedésére éppúgy vannak modellek, elképzelések, mint az idõjáráséra, de ezek ugyanúgy nem tekintendõk szentírásnak, mint egy hosszútávú idõjárási prognózis.

Ha a naptevékenység változása elõrejelezhetetlen, akkor a napfizikusok mi alapján állítják, hogy több-évtizedes napfoltszegény idõszak küszöbére értünk?

A klímamodellek azért nem számolnak a nap hatásával, mert ha nem számolnak vele, úgy is fizetnek érte. Mármint a klímamodellek elkészítéséért...

Még annyit, hogy Olson és Roberts elméletüket empirikus és elméleti sikon fejtették ki és tették közzé még a hetvenes években. Holes (?) és Halevy az ellentáborhoz, az "ellenkezõkhöz" tartoztak, de számitásaikkal csak megerõsiteni tudták kollégáik hipotézisét.
OTKA(Országos Tudományos Kutatási Alap)-pályázat alapján tudomásomra jutott, hogy az MTA neves szakbizottsága is (el)ismeri az Olson-Roberts-féle teóriát.

Szép napot! Két egyesült államokbeli tudós (ha jól tudom, Holes - ? - és Halevy) számitásokkal próbálták igazolni, miszerint Olson és Roberts elmélete téves, hamis. Az ismételt számitások végül is Olson és Roberts hipotézise mellett szóltak: a Földet négy alkalommal éri el a napszél mágneses szektorhatára (amely erõsen ivelt pályán éri bolygónkat), amely (legalább) az Újvilágban ciklonokat gerjeszt. Eredményük rangos folyóiratokban (pl. a Journal of Atmospherical Sciences-ben, a Science-ben) jelent meg.
Salo hozzászólásával teljesen egyetértek. Az éghajlat változásaiban - természetesen nem kizárólag - a Napnak jelentõs szerepe van. Magyarországon is folytak/folynak ilyen jellegû kutatások.

Neem, a valóban hivatalos tudomány nyilván tudja, hogy a Nap irányítja a légkörzést . Az viszont való igaz, hogy a légköri felsõ határfeltétel a Napállandó, illetve a geofizikai csatolások. Ezen belül úgy tudom, a Napállandó értéke valóban abszolút állandónak van kezelve, holott (ugyan kis mértékben) de változik a naptevékenység változásai miatt. Ez is egy ok lehet, s most kezdjük azt látni, hogy ez lehet az elsõdleges.
Eddig úgy tudtuk, hogy ami miatt nem mûködik a rendszer, az az alsó határfeltétel, a bioszférikus csatolás pontatlan leírása, ezen belül is elsõsorban az emberi eredetû üvegházgáz (fõleg a szén-dioxid, a metán és a víz) kibocsátásának pontatlan becslése. Erre nincs elõrejelzés, a gazdaság is kaotikus rendszer, így maradtak az IPCC-féle "hasraütések" . Nyilván ez ma is ok, de ma már egyáltalán nem biztos, hogy ez az elsõdleges.
(
Harmadik okként a különbözõ homogenizációs eljárásokat teszik felelõssé, melyek a régebbi különbözõ körülmények között történõ mérések eredményeit hívatottak a maiakra "átszámolni", illetve a paleoklimatológia eredményeit beolvasztani. Ezek között állítólag olyan is volt, ami eltüntette a Maunder-minimumot . Ugyanakkor ez az elõzõ kettõnél mégiscsak kisebb hatásnak tûnik, ezt úgy látszik, elég hatékonyan sikerül pontosítani.
)

Így tehát elég sok helyen borulhatnak a számítások, ami egyébként jó táptalaja a lobbiérdekek felerõsödésének. A sok különbözõ eredmény közül mindenki azt veri nagy dobra, ami számára a legkedvezõbb hatással jár.
A valódi tudomány persze ezt úgy csinálja, hogy a régi idõk klímáját is modellezik, és minél jobban visszaadja, annál pontosabbnak mondják a modellt, illetve ennek segítségével javítják is. Csak mi ezeket a valódi eredményeket ritkán látjuk.

(Egyébként kétlem, hogy ne lenne bizonyított a naptevékenység hatása. Hiszen a Nap irányítja a légkörzést, tehát a napállandó változása kell, hogy elõidézzen változást a légkörben is. Az meg bizonyított, hogy pl. simán a napciklus során is már kis mértékben változik a napállandó. Még ha konkrét bizonyíték nincs is, úgy tudom, ez az elmélet elfogadott.)

Klímamodellekrõl hallotam, az általad említett számítási módról viszont nem. Ez, ha megfelelõ premisszákból indul(na) ki, korrekt eredményeket hoz(na).
A kutya szerintem épp itt van elásva: a kiindulási alapoknál. Kérdés, hogy a klímamodellek figyelembe veszik-e a naptevékenység változásait. Véleményem szerint aligha, hisz jelen állás szerint ez elõrejelezhetetlen. A nap fizikai állapotában beállott változásokról bízvást kijelenthetõ, hogy azok hatást gyakorolnak a földi légkör energiaháztartására és általános viselkedésére. A legutóbbi évek (és az elmúlt századok idõjárási krónikái) erõs gyanújeleit szolgáltatták ennek (ld. Maunder- minimum és kis jégkorszak, vagy a tavalyi-tavalyelõtti év sokatmondóan anomáliás cirkulációja).
A "hivatalos" tudomány mégis azt mondja, hogy a naptevékenység hatása a földi klímára egyáltalán nem bizonyított -lehet, semmilyen hatással sincs rá.
Ha ez az elõfeltevés mégsem helytálló, akkor a jelenlegi klímamodellek számításai borulnak, nemde?

Szemelvények a megyei napilap júl. 9. szombati számában megjelent, "Hõséghullám még három napig" c. cikkébõl:

"Bár sokan úgy érzik, régen is voltak ilyen nyarak, az adatok arról tanúskodnak, hogy manapság sokkal gyakoribbak a hõhullámok. Az OMSZ adatbázisa szerint a mostani a 21. hõhullám az elmúlt két évtizedben, miközben a megelõzõ 90 évben mindössze 13-at regisztráltak."

Megjegyzésem: nincs okunk arra, hogy e tényt a széndioxid emisszió "nyakába varrjuk". A gyakori hõhullámok 1988-tól datálódnak, s akkor, vagy röviddel azelõtt semmiféle ugrásszerû változás nem történt a légkör széndioxid koncentrációjában tudomásom szerint. Viszont az idõpont annál jobban korrelál a nap mágneses terének változásával, ugyanis ez épp akkortájt kezdett csökkenni, és csökken egészen mostanáig.

"L. M. éghajlatkutató lapunknak kifejtette, hogy az éghajlatváltozással leginkább a nyarak középhõmérséklete emelkedik a Kárpát-medencében."

Megjegyzésem: itt igazán nagy bajok vannak a kréta -azaz az üvegházhatás, globális felmelegedés dogmája- körül. Mivel az üvegházhatás a hõkisugárzás csökkentése által vezet felmelegedéshez, ezért a hõmérséklet növekedésének kifejezettebbnek kell(ene) lennie a téli félévben, mint a nyáriban. Ugyancsak kifejezettebbnek a kisugárzási lehetõségre különösen érzékeny poláris területen. Az elmélet hívei kezdetben így is gondolták, hirdették ezt. Mostanra kiderült, hogy éppen az ellenkezõje történt annak, aminek elvileg történnie kellett volna. A nyarak váltak érezhetõen melegebbé, míg a telek csak kis mértékben változtak. Átlagnál alacsonyabb, sõt jóval alacsonyabb középhõmérsékletû telek elõfordultak a közelmúltban Közép-Európában (ld. 2009/10), a nyarak viszont az utóbbi két évtizedben rendszerint átlag feletti, legfeljebb átlag körüli középhõmérsékletet hoztak. Kifejezetten hûvös nyár talán a 80-as évek közepén volt utoljára. Ennek oka egyértelmûen a nyugati áramlások elerõtlenedése, ezzel összefüggésben a nyáron hûtõ atlanti hatás csökkenése. Klímánk megváltozásában így nem a melegedés a feltûnõ elem, hanem annak kontinentálisabbá, szélsõségesebbé válása. A nyugatiáramlás-hajlam kisebbé válásának makroszinoptikai megnyilvánulása a légköri képzõdmények kelet felé áthelyezõdésének erõs lelassulása, ennek következtében a meridionális áramlási képek dominanciája a zonálisok ellenében. Ezt több kutató összefüggésbe hozta a gyenge naptevékenységgel, elképzelésüket én is igazolódni látom. A mostani hõhullám is annak a következménye, hogy az Atlanti- óceánról közeledõ ciklon a Brit-szigetek fölött stagnálni kezdett, ezért elõoldala huzamosan fölöttünk tartózkodik. A 70-es évek mostanitól különbözõ klímakorszakában is megvoltak a "kezdeményei" az efféle hõhullámoknak, de akkor a ciklonok relatíve gyorsan mozogtak kelet felé, a hátoldal hamarosan fölénk került -az elõoldali áramlás nem tudta tartósan "ránk húzni" a szubtrópusi forró légtömegeket, a hõhullám nem fejlõdhetett ki.

"A Magyar Tudományos Akadámia felkérésére tavaly publikált tanulmány szerint 2040-ig akár további 2,4 fokos melegedés jöhet ebben az évszakban."

Megjegyzésem: az effajta "játék a számokkal" nagyon jellemzõ. Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?

A cikk szakképzett klimatológus megnyilvánulásain alapszik, akinek szakértelmében nincs jogom kételkedni. Mégis a széndioxid emisszió-globális felmelegedés "kórusában énekel" õ is, szemmel láthatóan hamisan. Az ember értetlenül áll a tény elõtt. Az biztos, hogy bizonyos érdekkörök kiterjedt promóción, kongresszusokon, továbbképzéseken keresztül manipulálni képesek egyes szakágak tudományos közvéleményét. Talán ilyesmirõl van szó ebben az esetben is.