Globális jelenségek

A szoláris eredetû röntgen(részecske)sugárzás a sztratoszférában termikus változást, hõmérséklet-emelkedést indit el a földi pólus fölött, az pedig nyomást gyakorol a poláris hideg levegõtömegre, azt (ciklonképzõdéssel, hideglevegõ-leszakadással) alacsonyabb földrajzi szélességekre készteti/tolja.
HA már létezik egy vagy több poláris ciklon, azok légnyomás-központjai a szoláris hatásra tovább mélyülnek - ezt nevezik akcentáció-törvénynek. Utóbbiról Ludmány András debreceni napfizikus irt az 1977-ben megjelent Csillagászati Évkönyvben (Bp, Gondolat Kiadó)

Most akkor a röntgensugárzás lehûti vagy felmelegíti a sarki levegõt??

Érdekes amit írsz! Fõleg a felsõ lékörben elnyelõdõ UV sugárzás!

Ezt tudom. Kár, hogy abszolút nem értetted meg a hozzászólásomat...

Meg az elõzõeket sem, amiket lazán részletkérdésnek minõsítettél, pedig az ott leírt folyamatokban van a kutya elásva, nem a kisugárzott energia 0,1 százalékos ingadozásában.

Hát pedig van összefüggés a kevesebb napfolt, és a hidegebb klíma közt. Például az ún. Maunder Minimum alatt, amikor kb. 70 évig szinte egyáltalán nem volt napfolt a Nap felszínén, érdekes módon pont akkor volt a kis jégkorszak leghidegebb periódusa. Az pedig, hogy a napfoltok hidegebbek, ránk nézve nem sok jelentõsége van, inkább annak van, hogy ha több a napfolt,az intenzívebb aktivitást jelent a Nap részérõl, míg az ellenkezõje épp a fordítottját.

Ahogy az elmúlt napokban többen leírták, NEM a kevesebb folt miatt küld kevesebb hõt a Nap a naptevékenységi minimumok idején (mivel a napfoltok a környezetüknél HIDEGEBB területek a napfelszínen). Emellett (ahogy szintén többen leírták), valószínûleg NEM a Napból kisugárzott energia hajszálnyi változásaira reagál igazán a légkör, hanem a Napból jövõ részecskesugárzás és annak változásai hatnak a légkör felsõ rétegeire, azok pedig közvetve a klímára. Szóval a történet korántsem egyszerû, és a "részletkérdések" sokkal fontosabbak, mint gondolnád.

A kevesebb napfolt miatt a Nap kevesebb hõt tud a földre küldeni, ez pedig hidegebb légkört, és hidegebb klímát eredményez. Nagyjából ez a lényeg, a többi már részletkérdés. Ajánlom mindenki figyelmébe a következõ cikkeket:
Link
Link
Link
Link
Link
Link

Osztom ama állitást, hogy a nagy kiterjedésû napfolt(csoport)oknak az ugyancsak nagy, kompakt napfoltmaggal rendelkezõ aktiv szoláris területek fölött találhatóak a Nap koronájában az úgynevezett "korona plázsok" (coronal plage-ok - francia eredetû kifejezés), ahonnan erõteljes röntgensugarak hagyják el a Nap térségét és kedvezõ helyzetben (fõként akkor, amikor az emlitett folt(csoport) a Nap keleti peremvidékén van) a földi pólusoknál elérik bolygónkat. A sarki hideg levegõ a sztratoszféra termikus felmelegitése révén gyakorol hatást a troposzférára (ezt francia kutatók 2000-ben bionyitották be, s közölzék egy rangos szaklapban!): a permanens hideg levegõ ciklonális görbületre kényszerül, és délebbi földrajzi szélességekre - többek között a Kárpát-medencébe - is eljut (ez saját tapasztalat). A kifejtett naphatéás markáns lehûlést és csapadékot okoz, de viszonylag rövid élettartamú.

Tényleg nem errõl van szó, én sem hiszem, hogy a napfoltciklus a napállandó változásain keresztül hatna a földi klímára. Ennek ingadozása annyira parányi, hogy csak nagyon hosszú idõtávon, a többi kondició (földpálya, földtengely hajlásszöge, üvegházgáz-tartalom, albedó, koninensek elhelyezkedése) változatlansága esetén befolyásolná -esetleg- a földi hõmérsékletet.
Igy hát más mechanizmus(oka)t kell feltételeznünk.
1. Az általad is említett napszél komolyan szóba jön. Részecskéi a pólusoknál ütköznek a légkör gázmolekuláival, kinetikus energiájuk részben hõvé alakul. Ez megváltozatatja a sarki magaslégkör hõeloszlását, így abba az irányba hat, hogy a kisugárzás lehetõsége csökken (saját hipotézisem). Tehát napfoltminimum esetén, mikor kicsi a napszél, a sarkvidék téli lehûlése nagyobb lesz, és vica versa. A mostani mély minimum idején az Antarktisz erõs lehûlése, a jégborítottság növekedése erõsíteni látszik ezen elképzelést. Érdekes módon mindez nem következett be az Arktisz esetében -azonban erre fel lehet hozni, hogy itt a jég alá befutó tengeráramlatok miatt a folyamatok bonyolultabbak, több hatótényezõ van.
2.A felsõ lékörben elnyelõdõ UV sugárzás szintén melegítõ effektus révén erõsíti a térítõi magasnyomást. Jelenleg számomra ez tûnik a legerõsebb faktornak. Közel egy éve figyelem a térítõi (azori) AC viselkedését, összehasonlítva azt a sarkvidék anticiklonjaival. Szintén figyelemmel kísérem a NAO és AO indexek alakulását, mint olyan indikátorokat, melyek fõképp a fenti arányra vonatkoznak. Úgy látom, elég egyértelmû összefüggés körvonalazódik. Az ominózus 2010-es évben az azori magasnyomás egészen visszahúzódott, a zonalitás ennek megfelelõen minimálisra csökkent. Az indexek huzamosan negatívak maradtak. Azóta erõsödött a naptevékenység, erõsödött a térítõi magasnyomás befolyása és a zonalitás -igaz, nem nagy mértékben, s ez teljesen meg is felel a még mindig elég alacsony naptevékenységnek. Májusban az addig növekvõ tendenciát mutató naptevékenység váratlanul visszaesett, és lám, a január óta kissé megnövekedett indexértékek újra csökkenni kezdtek. Mindez elég sokatmondó.
3.A napszél a kozmikus sugárzás eltérítésén keresztül is hat(hat) a földi klímára. A kozmikus sugárzás ionizáló hatásával a kondenzációt, a felhõképzõdést segíti. Ebbõl kifolyólag napfoltminimum idején a föld összfelhõzete megnövekedne. E mechanizmus mûködésérõl nincsenek adataim, megfigyeléseim.

Nem igazán errõl van szó. A hõmérséklete hidegebb ugyan a napfoltnak, de területén erõs anyagkiáramlás van. Ez az, ami miatt az aktív Nap napszele nagyobb, és ez a Földre érkezõ kinetkius energia alakul a felsõ légkörben hõvé, illetve késleltetve ez okozza az alsó légkörben is a "válasz-reakciókat", amirõl nem tudjuk, hogy konkrétan mik, de sejtjük, hogy vannak .
Amit a 7462-ben írtál, a wiki-s cikkben, amit Nunatak linkelt, szinte szó szerint benne van . Érdemes végigolvasni azt is, és a fáklyapontokról szóló wikit is: Link (Petrovay Tanárúrnak van egy pár könyve errõl, ha jól tudom. Ott tanít nálunk az ELTE-n, csillagászainktól majd kérdezõsködök, ha lesz lehetõségem.)

Hát nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg az interneten: a fényesebb területek neve kromoszferikus fáklya. Valóban a napfoltokat is létrehozó mágneses háborgások generálják, csak ellenkezõ elõjellel. Kimerítõ irás található minderrõl a neten Opitz Andrea tollából, "napállandó" címszóval lehet rákeresni.

Bevallom férfiasan, ezt nem tudom. Morfológialag nem a napfolthoz tartoznak az erõsebben sugárzó területek, minden bizonnyal a mágneses erõvonalak szisztémája teremt kapcsolatot köztük. Úgy képzelem, ezeknek olyan a struktúrájuk, hogy bizonyos helyeken akadályozzák a belsõ hõ felszínre jutását (ez a terület a folt), máshol meg segítik.
Valamelyik MetNet-es rovatban olvastam egyébként az erõs naptevékenységhez tartozó fényesebb területekrõl -nagyon értelmesen leírta az illetõ, mirõl van szó, rögtön felfogtam a lényegét.
Maga a mechanizmus 100%, hogy létezik, ezt onnan is tudni lehet, hogy a napállandó (a felületegységre jutó sugárzó energia) napfoltmaximumban egész kicsit nagyobb, mint minimumban.

Ennek a melegebb és intenzívebben sugárzó területnek mi az elnevezése?
Úgy tudtam, hogy a napfoltok állnak két részbõl: umbra (a folt középsõ része, amely sötétebb, hidegebb) és penumbra (a folt széle,amely világosabb, de a nyugodt felszínnél még ez is hidegebb.

Az, hogy a 2010-es év a legmelegebb, ebben a relációban nem jelent semmit. A naptevékenység változásai (ha hatnak egyáltalán a földi klímára) nyilván hosszú latencia-idõvel éreztetik hatásukat. Ugyanilyen joggal azt is lehetne mondani, hogy 2010 és társai az 50-es évek "modernkori" naptevékenység maximumának késõi következményei.
Egy ideje figyelem az áramlási musztereket a naptevékenység függvényében. Most úgy látom, az elõbbi elég érzékenyen reagál az utóbbi változásaira. (Pesze lehet, hogy tévedek, amellett ez a bõ egy év messzemenõ következtetések levonására nem ad alapot. Az sem világos, hogy az áramlási muszterek változásai miképpen hatnak a globális átlaghõmérsékletre, vagy Európa átlaghõmérsékletére)
Mindenesetre a gyanú fenáll, különös tekintettel a sokat emlegetett Maunder-minimumra.
Itt két rendkívüli esemény (a napfolt nélküli 70 év és nagyon alacsony hõmérsékletû idõszak) idõbeli egybeesésérõl van szó, s ez mindenképp fel kell keltse a figyelmünket.
Ráadásul a múlt század 10-es éveiben is volt egy rövidebb inaktív periódusa a napnak, és akkor szintén elõfordultak szélsõségesen alacsony hõmérsékletek.

Nem kell kijavítani, mert jól gondoltad. Az igaz, hogy a napfolt gyengébben sugároz, mint a nyugodt felszín, de a foltok mellett mindig megjelennek olyan területek, melyek viszont melegebbek, intenzívebben sugároznak az említett nyugodt napfelszínnél. A lényeg, hogy a szumma pozitív: a napfoltok kevésbé csökkentik a sugárzást, mint amennyire a fényes területek növelik. A "nyugodt" nap ezért valóban "hûvösebb".

Vagy mindkettõ. Az a baj, hogy egy ilyen "jóslással" is címlapra lehet kerülni...

Akkor ezek vagy hazudnak, vagy a cikk fordítója követett el kapitális baromságot..

"A napfoltban a hõmérséklet közel 2000 °C-kal alacsonyabb a napfolton kívüli, nyugodt napfelszín 5700 K-es hõmérsékleténél, ezért a foltból érkezõ hõmérsékleti sugárzás intenzitása csupán negyede a nyugodt napfelszínének."
Link

A cikk forrása ugyanaz.

Az hidegzuhanyként ért, hogy "a napfolttevékenység szüneteltetésének vajmi kevés köze van a Nap melegéhez és fényéhez". Én úgy tudtam eddig, hogy a napfoltmentes periódusokban a nap által kibocsátott energia kisebb, mint a napfoltos idõszakokban. De javítson ki valaki, ha rosszul gondoltam!

Scientists predict rare hibernation of sunspots Link