Meteorológiai esélylatolgatások
Nos igen. 
Látszanak Március "dilis" idõjárás jelei. A mostani Délnyugat-Európai mediterrán ciklon magasság teknõje a hét elején Közép - Európa fölé helyezõdik, s ék szerepet játszik majd a hét további részében. Eleinte Azori szk. felöl benyúlló Brit blockoló Ac és Kelet - Európai anticiklon közé ékelõdve, majd egyre inkább az alacson nyomás nyugatabbra hullámzik, míg Közép - Európa újra elõoldali helyzetbe kerül. Közben északnyugat felöl újabb s újabb légköri frontok és légörvények tartják fent az alacsony nyomású teknõt Nyugat- és Közép - Európában.
A körképet sejte ez változékony,csapadékos idõt sejtet Európa ezen részei felett, de hazánkban javarészt elõoldali szituációban némi napsütésre, s kissé kevesebb csapadékot sejtet a jövõhét második felének vége felé...
Látszanak Március "dilis" idõjárás jelei. A mostani Délnyugat-Európai mediterrán ciklon magasság teknõje a hét elején Közép - Európa fölé helyezõdik, s ék szerepet játszik majd a hét további részében. Eleinte Azori szk. felöl benyúlló Brit blockoló Ac és Kelet - Európai anticiklon közé ékelõdve, majd egyre inkább az alacson nyomás nyugatabbra hullámzik, míg Közép - Európa újra elõoldali helyzetbe kerül. Közben északnyugat felöl újabb s újabb légköri frontok és légörvények tartják fent az alacsony nyomású teknõt Nyugat- és Közép - Európában. A körképet sejte ez változékony,csapadékos idõt sejtet Európa ezen részei felett, de hazánkban javarészt elõoldali szituációban némi napsütésre, s kissé kevesebb csapadékot sejtet a jövõhét második felének vége felé...
Érdekes... de hogy mit vált ki az kérdéses, tekintve, hogy az igazán hideg légtömegek jelenleg ÉNY ra helyezkednek el, DK en meg a 10 fokos izoterma nyalogat T850 en.
"De a mostani helyzet nekem irányadó arra , hogy a hirtelen beköszöntõ tavaszi, enyhe napokkal idõrõl idõre számolni lehet/kell, ami végül pozitív anomáliába is tolhatja a mérleget (mivel az inverziós hatások dinamikus idõjárás mellett kiiktatódnak). Jellemzõ lesz az idõjárásnak ezen változékonysága a tavasz elsõ felére is, ekkor ez már az anomáliára ellentétes hatással lehet. "
Hogy ez most meridionális musztert jelent e ránk nézve, kérdéses, várakozásaim szerint a hideg zöme az atlanti térségre szakadhat le USA keleti partjain okozva újabb viharokat,de ugyanakkor ezzel valóban leállítva a nagytérségi nyugati áramlást, de... Ha leállna a nyugati áramlás akkor végül inkább DK rõl kapnánk be a koranyarat, ami persze megint kevéssé valószínû... ugyanis a hideg a poláris meleg által letolva szétpréselõdik, ezzel idõnként kisebb részletekben beörvénylik majd hozzánk ÉNY áramlással folytatva egy ál-zónális felállást.
Hétrõl hétre lesznek melegebb és hidegebb periódusok és kettejük kötélhúzása nyomán köztük a különbség egyre nõ. Márciusra elég "dilis" idõjárási helyzet állhat elõ, egy-két nap alatt beköszöntõ 20-25+ fokokkal, majd 1 nap múlva havazással, de már láttunk ilyet. Persze ez aztán meg április elejére oda fejlõdhet hogy kelet és nyugat felõl is szorongatva épp hozzánk ragad be a hideg -7 -8 fokos áprilisi éjszakákat hozva, és mire szabadulunk tõle, oly késõ lesz, hogy 30 fokos kánikulával integet be a tavasz. (1997-98 tele és tavasza) Érdemes lenne megnézni az ilyen szélsõséges helyzeteket, mert tavaly aug-szeptember is ilyenre sikeredett, lehet esetleg a sztratoszférikus melegedéshez és a tavasz jellegéhez távkapcsolat? Emlékleim szerint 2012 aug 13 ára virradóra olyan löttyenetet kaptunk É-ÉK felõl, hogy Zabarban majdnem fagyott és min rekord dõlt, igaz ez csak múló pillanat volt a nyárban, majd utána jött a java, brutál hõhullám és még másfél hónap nyár következett...
"De a mostani helyzet nekem irányadó arra , hogy a hirtelen beköszöntõ tavaszi, enyhe napokkal idõrõl idõre számolni lehet/kell, ami végül pozitív anomáliába is tolhatja a mérleget (mivel az inverziós hatások dinamikus idõjárás mellett kiiktatódnak). Jellemzõ lesz az idõjárásnak ezen változékonysága a tavasz elsõ felére is, ekkor ez már az anomáliára ellentétes hatással lehet. "
Hogy ez most meridionális musztert jelent e ránk nézve, kérdéses, várakozásaim szerint a hideg zöme az atlanti térségre szakadhat le USA keleti partjain okozva újabb viharokat,de ugyanakkor ezzel valóban leállítva a nagytérségi nyugati áramlást, de... Ha leállna a nyugati áramlás akkor végül inkább DK rõl kapnánk be a koranyarat, ami persze megint kevéssé valószínû... ugyanis a hideg a poláris meleg által letolva szétpréselõdik, ezzel idõnként kisebb részletekben beörvénylik majd hozzánk ÉNY áramlással folytatva egy ál-zónális felállást.
Hétrõl hétre lesznek melegebb és hidegebb periódusok és kettejük kötélhúzása nyomán köztük a különbség egyre nõ. Márciusra elég "dilis" idõjárási helyzet állhat elõ, egy-két nap alatt beköszöntõ 20-25+ fokokkal, majd 1 nap múlva havazással, de már láttunk ilyet. Persze ez aztán meg április elejére oda fejlõdhet hogy kelet és nyugat felõl is szorongatva épp hozzánk ragad be a hideg -7 -8 fokos áprilisi éjszakákat hozva, és mire szabadulunk tõle, oly késõ lesz, hogy 30 fokos kánikulával integet be a tavasz. (1997-98 tele és tavasza) Érdemes lenne megnézni az ilyen szélsõséges helyzeteket, mert tavaly aug-szeptember is ilyenre sikeredett, lehet esetleg a sztratoszférikus melegedéshez és a tavasz jellegéhez távkapcsolat? Emlékleim szerint 2012 aug 13 ára virradóra olyan löttyenetet kaptunk É-ÉK felõl, hogy Zabarban majdnem fagyott és min rekord dõlt, igaz ez csak múló pillanat volt a nyárban, majd utána jött a java, brutál hõhullám és még másfél hónap nyár következett...
Talán a terjedelem okán és azért, mert angolul van, eddig -úgy látszik- nem sokan olvasták el az SSW -rõl (Sudden Stratospheric Warming -Hirtelen Sztratoszférikus Felmelegedés) szóló cikket. Holott a téma a levegõben lóg már pár hete, és sok hidegváró vérmes reményeket fûzött az SSW által (esetleg) kiváltott makrocirkulációs módosuláshoz.
Végigolvastam az értekezést, most pedig megpróbálom röviden összefoglalni, mit tudtam meg belõle.
A jelenség lényege, hogy a sarkvidék közelében a magaslégkörben, a sztratoszférában (10 hPa-os nyomásnívó) hirtelen nagyon megemelkedik a hõmérséklet. A hõmérséklet-emelkedéssel nyomásnövekedés társul, a rendellenesen meleg levegõ pedig a sarkvidék felett leszáll, lefelé mozog. A mostanit megelõzõen például 2013 január elején, valamint 2009-ben fordult elõ ilyen epizód. Tehát, az SSW nem különösebben ritka. Nagyon fontos, hogy SSW kifejlett formában csak az északi féltekén, és csak télen áll elõ.
A sarkvidék fölött leszálló, és tovább melegedõ légtömeg áthelyezi, torzítja, vagy teljesen szétzilálja a poláris örvényt, ezért az északi félteke magasabb szélességein a nyugati áramlás megszûnik, sõt keletire fordul. Ezáltal a hideg, szibériai légtömegek szabad utat kapnak Európa irányába. Ezzel párhuzamosan sokáig csökkent marad az AO index értéke.
Ami minket különösen érdekel a hosszútávú esélyek szempontjából, az benne van ebben a néhány diagramban (ezek a szóban forgó, Randall Gates Simpson által írt cikkbõl valók):
Link
Az SSW epizód 2013 január elsõ napjaiban következett be. Ettõl fogva láthatóan megszaporodtak a negatív hõanomáliás idõszakok, az átlaghõmérséklet kora tavasszal alacsonyabb volt, mint tél közepén. Az adatok Közép-Angliából származnak. A szerzõ feltehetõen azért választott európai helyszínt, mert kontinensünk, fõleg annak nyugati része különösen érzékeny a téli nagytérségi áramlás keletiesre fordulására.
Mindez összefügg az AO index tartósan negatív voltával, ahogy a következõ ábra mutatja:
Link
Látszik, hogy a hatás igen elhúzódó lehet, hiszen még több, mint 3 hónap elteltével, áprilisban is érezhetõ. A szerzõ véleménye szerint a negatív AO a téli idõszakban nedvesebb, hidegebb idõvel jár az alacsonyabb szélességeken, mint a pozitív. Mi viszont tudjuk, hogy az AO negativitása meridionalitást jelent, azaz mély teknõket és magas gerinceket, aminek következtében a mérsékelt szélességeken tényleg megnõ a csapadék mennyisége -legalábbis a pozitív AO reprezentálta (északi) zonális állapothoz képest. Viszont hõmérsékleti szempontból nem ennyire egyértelmû a helyzet, mert a meridionalitás teknõ elõoldallal, enyhe idõvel is járhat. Viszont, úgy látszik, a tél vonatkozásában az atlanti hatásnak nagyon kitett Európában a váltakozó elõ és hátoldalak összességében még mindig hidegebb idõt okoznak, mint a folyamatos zonális, enyhe légáramlatok.
A szerzõ hangsúlyozza, hogy az AO értékének az SSW csak az egyik tényezõje, még sok más dolog is hat rá. Viszont kifejezetten fejlett SSW elég erõsen a negatív AO értékek, azaz féltekei léptékben meridionális muszterek felállása irányába tolja a cirkulációt.
A diagramokból is látszik, hogy ez a hatás eléggé hullámzó, bizonyos idõszakokban nem teljesen egyértelmû, ellenben cserébe nagyon elnyújtott.
Mindebbõl az következik, hogy az SSW-tõl azt várni, hogy pár héten belül biztosan meghozza a hideg telet, hiábavaló. Viszont azt igenis várhatjuk, hogy a következõ hónapokban megszaporodnak a meridionális, azonális makroszinoptikai képek. Ennek ugyan a modellek egyelõre nem adják egyértelmû jelét, azonban a következõkben érdemes lesz figyelgetni a makrocirkuláció alakulását.
Végül, az érdekesség kedvéért, meg kell említeni az SSW-t kiváltó valószínû okot. A megfigyelések azt mutatják, hogy a melegedés kiinduló pontja az eurázsiai kontinens szíve, nevezetesen a Taklamakan sivatag.
Link
A téli szibériai légnyomási maximum itt északias irányú szeleket ad, melyeket a medence déli peremén rendkívül meredeken felemelkedõ Kunlun San hegylánc a magasba kényszerít. E szelek sebességét a szerzõ véleménye szerint esetleg a jet stream is segíti, valamint ebben a térségben télen elég alacsonyan van a stratoszféra. A lényeg, hogy az emelkedõ meleg levegõ valamiért nem hûl le a tágulás miatt, hanem termikus hullámként betör és robbanásszerûen szétterjed a sztratoszférában a pólus felé a magaslégköri szelek szárnyán.
Link
Link
Végigolvastam az értekezést, most pedig megpróbálom röviden összefoglalni, mit tudtam meg belõle.
A jelenség lényege, hogy a sarkvidék közelében a magaslégkörben, a sztratoszférában (10 hPa-os nyomásnívó) hirtelen nagyon megemelkedik a hõmérséklet. A hõmérséklet-emelkedéssel nyomásnövekedés társul, a rendellenesen meleg levegõ pedig a sarkvidék felett leszáll, lefelé mozog. A mostanit megelõzõen például 2013 január elején, valamint 2009-ben fordult elõ ilyen epizód. Tehát, az SSW nem különösebben ritka. Nagyon fontos, hogy SSW kifejlett formában csak az északi féltekén, és csak télen áll elõ.
A sarkvidék fölött leszálló, és tovább melegedõ légtömeg áthelyezi, torzítja, vagy teljesen szétzilálja a poláris örvényt, ezért az északi félteke magasabb szélességein a nyugati áramlás megszûnik, sõt keletire fordul. Ezáltal a hideg, szibériai légtömegek szabad utat kapnak Európa irányába. Ezzel párhuzamosan sokáig csökkent marad az AO index értéke.
Ami minket különösen érdekel a hosszútávú esélyek szempontjából, az benne van ebben a néhány diagramban (ezek a szóban forgó, Randall Gates Simpson által írt cikkbõl valók):
Link
Az SSW epizód 2013 január elsõ napjaiban következett be. Ettõl fogva láthatóan megszaporodtak a negatív hõanomáliás idõszakok, az átlaghõmérséklet kora tavasszal alacsonyabb volt, mint tél közepén. Az adatok Közép-Angliából származnak. A szerzõ feltehetõen azért választott európai helyszínt, mert kontinensünk, fõleg annak nyugati része különösen érzékeny a téli nagytérségi áramlás keletiesre fordulására.
Mindez összefügg az AO index tartósan negatív voltával, ahogy a következõ ábra mutatja:
Link
Látszik, hogy a hatás igen elhúzódó lehet, hiszen még több, mint 3 hónap elteltével, áprilisban is érezhetõ. A szerzõ véleménye szerint a negatív AO a téli idõszakban nedvesebb, hidegebb idõvel jár az alacsonyabb szélességeken, mint a pozitív. Mi viszont tudjuk, hogy az AO negativitása meridionalitást jelent, azaz mély teknõket és magas gerinceket, aminek következtében a mérsékelt szélességeken tényleg megnõ a csapadék mennyisége -legalábbis a pozitív AO reprezentálta (északi) zonális állapothoz képest. Viszont hõmérsékleti szempontból nem ennyire egyértelmû a helyzet, mert a meridionalitás teknõ elõoldallal, enyhe idõvel is járhat. Viszont, úgy látszik, a tél vonatkozásában az atlanti hatásnak nagyon kitett Európában a váltakozó elõ és hátoldalak összességében még mindig hidegebb idõt okoznak, mint a folyamatos zonális, enyhe légáramlatok.
A szerzõ hangsúlyozza, hogy az AO értékének az SSW csak az egyik tényezõje, még sok más dolog is hat rá. Viszont kifejezetten fejlett SSW elég erõsen a negatív AO értékek, azaz féltekei léptékben meridionális muszterek felállása irányába tolja a cirkulációt.
A diagramokból is látszik, hogy ez a hatás eléggé hullámzó, bizonyos idõszakokban nem teljesen egyértelmû, ellenben cserébe nagyon elnyújtott.
Mindebbõl az következik, hogy az SSW-tõl azt várni, hogy pár héten belül biztosan meghozza a hideg telet, hiábavaló. Viszont azt igenis várhatjuk, hogy a következõ hónapokban megszaporodnak a meridionális, azonális makroszinoptikai képek. Ennek ugyan a modellek egyelõre nem adják egyértelmû jelét, azonban a következõkben érdemes lesz figyelgetni a makrocirkuláció alakulását.
Végül, az érdekesség kedvéért, meg kell említeni az SSW-t kiváltó valószínû okot. A megfigyelések azt mutatják, hogy a melegedés kiinduló pontja az eurázsiai kontinens szíve, nevezetesen a Taklamakan sivatag.
Link
A téli szibériai légnyomási maximum itt északias irányú szeleket ad, melyeket a medence déli peremén rendkívül meredeken felemelkedõ Kunlun San hegylánc a magasba kényszerít. E szelek sebességét a szerzõ véleménye szerint esetleg a jet stream is segíti, valamint ebben a térségben télen elég alacsonyan van a stratoszféra. A lényeg, hogy az emelkedõ meleg levegõ valamiért nem hûl le a tágulás miatt, hanem termikus hullámként betör és robbanásszerûen szétterjed a sztratoszférában a pólus felé a magaslégköri szelek szárnyán.
Link
Link
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat