Meteorológiai esélylatolgatások

Leül a laptoppal és talál 50 olyan évet, ahol mediciklonos októberi hónapot száraz enyhe január követett.

Tisztán látom, ahogy a kommented elolvasása után Váraljamet Olivér egy laptoppal és 2 napi hideg élelemmel a hóna alatt elindul egy csendes, távoli irodába/könyvtárba

No, látom, hogy Hari Sheldon féle távkapcsolati várakozások, amelyeket nagyon sokra tartok, az átlagosnál hidegebb decembert valószínûsítenek.

Én nem értek nagyon az egészhez, de volna még valami, amit nagyon érdemes volna megvizsgálni. És elnézést, ha ezzel csak nyitott kapukat döngetek. De talán még jobban ki lehetne tágítani a téli idõjárás õszi idõjárás alapján történõ elõrejelezéseit.

A 80-as évek végétõl a 2000-es évek elejéig voltak szubjektív megfigyeléseim, amelyek alapján egy idõ után összefüggést véltem felfedezni az októberi és a januári idõjárásra vonatkozóan, de nem minden esetben. Késõbb el is kedvetlenedtem emiatt, és annyira nem figyeltem ezt. De mivel a Hari Sheldon-féle szeptemberi idõszakon alapuló decemberre vonatkozó összefüggés léte nagyon közel áll ahhoz, amit mintha láttam volna esetenként (szûkebben (Magyarország, Közép-Európa) és szubjektíven) az október és a január között, érdemes volna szakmailag, objektívebben megvizsgálni.

Akkori megfigyeléseim az október csapadékos jellege és a januári hidegre, illetve hóesélyre vonatkozott. Eszerint nekem úgy tûnt, de ezt azért le kellene ellenõrizni, hogy a nagyon száraz októberek után nagyon enyhe januárok jöttek, és a nagyon csapadékos októereket követõen hideg, néha nagyon hideg és havas januárok. Alapvetõen a makroszinoptikus helyezetekbõl próbáltam januári makroszinoptikus helyzetekhez jutni. Mintha sok októberi csapadék esetén az sem lett volna mindegy, hogy a csapadékos idõjárás zonális irányításhoz kapcsolódott vagy mediterrán ciklonokból adódott. Mondjuk októberben a mediterrán ciklonok szoktak inkább sok csapadékot adni, a nyugati frontok nem nagyon. Ha nem tévedek.

Tehát akinek van ideje, és még nem nézett ez után senki sem, legalábbis alaposan, fõleg a Hari Sheldon féle szeptemberrõl decemberre elõrejelzésekhez kapcsolva, akkor lehet, hogy még okosabbak lehetnénk. Az idei októberi idõjárás, annak elsõ fele alapján mindenképpen blocking-os hideg januárt várnék akár jelentõsebb hóval is, ez talán december végétõl kezdõdne, mivel a csapadékos õsz is szeptember végén kezdõdött, emlékeim szerint. És ha beválik, akkor nyilván esély volna az elhúzódásra is, akár február elejéig.

Hangsúlyozom, hogy a (vélt) összefüggéseket a kiugróan száraz, anticiklonális és mediterrán ciklonokban gazdag októberek esetén figyeltem csak meg, de talán tetten lehet érni mélyebb, távolibb, egyéb paraméterek és területek vizsgálata során is. Például a Hari Sheldon-féle elõre decemberi beválása vagy be nem válása esetéhez is lehetne ezt viszonyítani, illetve, utólag javítani.

Semmi baj, de tényleg! Értem az álláspontodat, és Te is érted az enyémet. (Utóbbit azért e helyen most egy mondatba sûrítem: annyiféle megnyilvánulása van a kapcsolatnak (nem egyszerûen pusztán korrelációk, hanem például eddigi tudásunk szerint független meteorológiai mezõk valószínûtlenül nagy hasonlósága stb.), hogy én a kapcsolat hogyanjának nem ismerete ellenére tényként kezelem a kapcsolat létét.) A tudomány és a tudományos módszerek iránti õszinte (nekem icipicit doktriner, de az nem baj, bizonyos dolgokban én is az vagyok) elkötelezettségedet tisztelem és elismerem, a továbbiakban is számítok a kritikai észrevételeidre!

Elnézést kérek a túlzásért Tõled is, Hari Seldontól is.

Ez így rendben van, csupán arra kérlek, hogy ne érdekesség legyen már az, ami szakmai körökben is elismert.

Az a különbség, hogy megindokolom a kételyeimet, ami miatt hiányolom a teljességet. Ám én szintén nyitott vagyok a kritikára, a kérdéseim és felvetéseim helytelenségére. (Jöhetnek!) Az õszintét megvallva Hari Seldonon is ezt láttam, nyitottságot. Semmiképp nem szeretnék gátja lenni az új felismeréseknek, de ne álljunk meg a felismerés pillanatában!

Azért az furcsa, hogy egy szakmai körökben elismert meteorológus kutatási témáját degradálod le szimpla érdekességnek, kicsit kisebb egót ajánlok. Ez a gõgös tudományos beállítottság inkább gátja mint segítsége az új felismeréseknek.
Ebben egyetértek Thermometer kollégával.

Szeretném leszögezni, hogy nem állítom, hogy ami nincs (egyelõre) bizonyítva, az nincs is. Ebben Hari, én és Te is egyetértünk. Azt viszont határozottan állítom, hogy ami nincs bizonyítva, az nem feltétlenül igaz. Ez különbözteti meg a "sejtés"-t, a "tétel"-tõl, pl. matematikában. Amíg sejtés, addig lehet, hogy kiderül az ellenkezõje. Ezért is keresik ilyen témákban nagy lendülettel a sejtések bizonyítását, hogy tétellé váljanak. (Nem egyet az utóbbi néhány évben bizonyítottak be.) Hiszen ha jó a bizonyítás, akkor az immáron tétel felhasználásával akár további sejtéseket lehet belátni. Addig NEM! (értsd: amíg valami csak sejtés, addig nem lehet azt felhasználni más tényezõk belátásához) Hogy párhuzamot állítsak: amíg a DAI sejtés (mert nincs bizonyítása), számomra nem bír érdemi információval a decembert illetõen, legföljebb érdekességként. Hiszen eredményét nem használhatjuk "bizonyításra".

Ahogy leírtad, úgy mûködik ma a kvantumfizika: alkotnak egy elméletet, egy "modellt", amely modellezi a mûködést, felállítanak egyenleteket és tételeket, ezekbõl pedig kijönnek olyan dolgok, amelyeket még nem igazoltak (pl. új részecskék létezését, legyen ez mondjuk a Higgs-bozon). Attól, hogy egyelõre NINCS ellenpéldája egy ilyen modellnek (azaz minden eddig megfigyelt tény MEGFELEL a modell leírásának), a modellrõl nem tudjuk, hogy helyes! Mennyire fontos ez? Végül is nem annyira, csak dollár milliárdokat költenek rá, hogy a modellben létezõ egy-egy elemet (pl. a Higgs-bozont - építettek miatta egy LHC-t...) megtaláljanak, ezzel lépésrõl lépésre igazolják a modell egy-egy részének a helyességét. (A szép az, hogy nem csak egy jó modell van, hanem a kvantumfizikára csak ma ismerünk néhány tucatot, melyek jól leírnak mindent, amit eddig megfigyeltünk, de még nem biztos, hogy jók - cáfolni egyelõre nem sikerült.)
A fontos tanulság, na: attól, hogy létezik egy, az eseményeket akár jól leíró modell, ez nem feltétlen helyes.
Régi példa: atommodellek. Régen teljesen más elképzelések voltak az atomokról, mint ma. Mindegyik egy modell volt, leírta a helyes mûködést, jónak tûnt. Aztán jöttek kísérletek, melyek bizonyították, hogy mégse jó a modell és tovább finomították. Néha egy-egy modell 20-30 évet is megélt, általánosan elfogadott modell volt, mire megdõlt. Ma már mosolygunk a hülyeségnek tûnõ akkori (20. század eleji stb.) atommodelleken, de akkor azok teljesen komolynak tûntek! Sõt, kinevették, aki elõállt egy-egy újabbal. További info: Link (a kedvencem a mazsolás puding atommodell :-D )

Egyszer már ingadoztam, hogy megírom a hipotézisemet a távkapcsolat mechanizmusáról, de aztán arra gondoltam, ez bizony nem az én tisztem. Butaság és százfontos önteltség volna, ha képzett meteorológus helyett én kezdenék magyarázni dolgokat, amihez nem is értek megfelelõ szinten, ráadásul éppen az említett meteorológus szellemi termékének kérdésében.
De, miután ismételten felmerült a probléma, kerülve minden részletes magyarázatot, slágvortokban ide írom, mi a gyanúm, ill. mit tudok elképzelni.
Szerintem a szeptemberi észak-atlanti légnyomásértékeket a mi decemberünk középhõmérsékletével egyrészt egy bizonyos, hemiszférikus léptékû hõeloszlási minta (óceánok vízhõmérséklete!) másrészt a Namias-ciklus kapcsolhatja össze. Ennek a következménye a kb. ugyanazon a helyen kb. 2 hónap elteltével újra felálló (vagy fel nem álló) blokkoló AC. Aztán lehet, egész máshol van a kutya elásva.
A heurisztikus probléma megoldás a természettudományokban mindig gyakori volt. Sokszor fedeztek fel olyan összefüggéseket, melyeknek pontos mechanizmusa csak késõbb tisztázódott. A természettudomány, bár matematikai apparátussal is dolgozik, nem vegytiszta matek. Itt nem szabály az, hogy ami nem bizonyítható, az nincs is -ebben Harival értek egyet.

Valóban, engem is (jobban) nagyon érdekel, hogy a légnyomás hogy utazik át 3 hónap távlatából hozzánk, hiszen ennek magyarázata hamar lesöpörne minden ellenérvet az asztalról. Csakhogy ez hiányzik.
Értem, amit mondasz, azt is értem, miért csábító megfelelõ bizonyítás hiányában az összefüggést elfogadni, de azt nem értem, miért elegendõ ez önmagában és miért nem kell a bizonyítás. Egyetemi tanulmányaim alatt nagyon "belém nevelték", hogy megérzésekbõl nem lehet eredményeket kapni, heurisztikusan nem lehet problémát megoldani. Masszívan ismerni kell a háttéranyagot, meg kell lenni a száraz elméleti tudásnak ahhoz, hogy a gyakorlati problémákat meg tudjuk oldani, és hiába akartam ezt megúszni, általában jól megbuktam, ha így mentem el vizsgázni, vagy laborra. Emiatt én nehezen tudok visszafelé elfogadni elméleteket, nekem valahogy nagyon hiányzik a háttérmagyarázat, bizonyítás, az õszintét megvallva szerintem a tudomány is így van vele... Annyit megígérhetek, hogy nem fogok kritizálni meg panaszkodni, beletörõdöm, hogy ezzel nem fogunk egyetérteni, aztán hátha egyszer Neked sem lesz elég az összefüggés, és utánajársz az okoknak. Akkor nem az adatokból jönne ki a képlet, hanem a magyarázat adja ki, és lehet, hogy sokkal pontosabbat, adott esetben elõrejelezve egy esetleges ellenkezõ elõjelû kimenetelt.
Ráadásul nekem a 0.8 vajmi kevés. Ha van valami korreláció, legyen mondjuk 0.6, akkor bõven hibahatáron belül van 60 évnyi adatból a 0.8, mint "véletlenek összejátszása". A 0.6-os korreláció pedig szinte a 0.5, ami meg ugye a teljes véletlen (hiszen ha kisebb lenne, mint 0.5, mondjuk 0.2, akkor ellenkezõ elõjellel 0.8-as pontosságú lenne ugye :-) ).

Sok elõrejelzõ központ vár enyhébb decembert (hozzánk?), ha jól olvastam valaki linkjét. Vagy 6-7 központ elõrejelzése volt ott, és a leghûvösebb is átlag feletti decemberrel számolt. Értem én, hogy nem tart ott a tudomány, hogy ezek megbízhatóak legyenek, de biztos vagyok benne, hogy ezeket az eredményeket nem 2-3 túlságosan ráérõ lusta ál-tudós sütötte ki egy tea mellett ebédszünet után, hanem hosszú évtizedeken át csiszolt modellek technológiája, kutatása, fejlesztése és mérése hozta ki. Ha ezek mind átlagnál enyhébb decembert várnak, nem lehet, hogy még van 1-2 (vagy 50-100) olyan tényezõ, amit nem vettél figyelembe, és ha figyelembe vettél volna, akkor sokkal pontosabb lenne a prediktor? Simán el tudom képzelni... Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy egymagad (bármennyit is szánsz az adatok reverz korrelációjának meghatározására) jobb elõrejelzést tudsz készíteni, mint ezek együttesen. Nem sértésként akartam mondani, hanem elgondolkodtató gondolatként (hisz nem ismerem a hosszútávú modelleit az említett elõrejelzõ központoknak). Ezeket a problémákat majdnem teljesen kiküszbölné, ha feltárnád a kapcsolat közvetítõ tényezõit. (Szerintem ha van kapcsolat, akkor az nem csak e két paraméter között lenne kimutatható, hanem sok egyéb között is, bár nem erre indulnék, legfeljebb segítségképpen.)
Persze az idõjárásé az utolsó szó, és szerencsére bárki meg fog tudni magyarázni bármilyen eredményt. Ha hidegebb lesz a tél, a DAI bizonyít a hosszútávú modellekkel szemben, "elveri azt". Ha enyhébb lesz, akkor az elõrék épp beletrafáltak, a DAI-nak pedig eljött az az egy fekete év. (Aztán a fenéket, hiszen a bizonytalanságok mindkét oldal tévedéseit lehetõvé teszik.)

Itt a fórumon is mágiáztak már ki sokan ciklusokat, periodicitást, összefüggéseket magányosan az adatokból, és õk is várnak hideget-meleget, de azok ellen is lesöpörhetõek lesznek az érvek a decemberi érték után: hát "most épp kivétel volt", vagy pedig "na látod, mondtam én, hogy ilyenkor nem lehet átlagosnál hidegebb a tél". Nem akarom ezeket összemosni a DAI-val, de akadnak hasonlóságok.

Köszönöm a cikkeket, könyvjelzõzve Remélem lesz idõm elolvasni õket, már a címek is érdekesen hangzanak!

Ez így teljesen korrekt - kezdhetem én is, köszönöm a kérdéseket, észrevételeket.

Elõször egy kis pontosítás: nem 30-40, hanem 63 év alapján készült a statisztika, illetve hóadatok 1967 óta vannak.

Elsõsorban a hóexpanzió tovagyûrûzésérõl kérdeztél ("milyen események viszik át a hatást onnan ide"), de engem sokkal jobban érdekelne, hogy a szeptemberi és decemberi légnyomás közötti kapcsolat hogyan s miként mûködik, mi köti össze õket (mert az a döntõ, az õsz eleji nagy hóexpanzió már csak ráerõsíthet a negatív anomáliás várakozásokra). Õszintén meg kell mondanom, hogy egyik kérdésre sem tudom a választ. Meg kell elégedjek azzal, hogy rátaláltam egy jelenségre (szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália - decemberi Kárpát-medence környéki átlaghõmérséklet), és az azt kiváltó közvetlen okra (a szeptemberi és decemberi légnyomás kapcsolata), Judah Cohen (például Link Link ) felismerése nyomán pedig az õsz eleji hóexpanzióval is finomodott a leírás. Amíg a légnyomás-rejtélyre a válasz meg nem születik, csak a kapcsolat meglétének további bizonyítékainak gyûjtögetésére szorítkozhatom. Gyûjtögetem õket, mert nem osztom, hogy amire nincs magyarázat, az nem is létezik. (És persze reménykedem, hogy évrõl évre húzogathatom a strigulákat, ötbõl legalább négyszer.)

Azért a hóexpanzióról egy-két szót. Szerintem elég logikus, hogy ha zonalitás uralkodik Európa fölött, hiába várakozik a felhalmozódott hideg levegõ Szibériában, többnyire nem képes az átlag alá nyomni a decemberi átlaghõmérsékletet, lásd 2013 decemberét. Az északi-sarki jégtakaró (a mérések kezdete óta) megfigyelt fogyatkozásával (amely szerintem bármikor megfordulhat) kapcsolatban elmondható, hogy a szeptember-december kapcsolat az utóbbi évtizedben is igen jól mûködött, tehát sarki jég mennyiségének nem látszik komoly befolyása a dolgokra. Ahogy nem találtam kapcsolatot a naptevékenységgel sem.

Sok-sok (ha belegondolunk, zavarba ejtõen sok!) zavaró tényezõ jöhet szóba, és hát éppen ez mutatja meg a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália erejét: minden más hatás együtt átlagosan öt decemberbõl csak egyszer képes belerondítani az alapvetõen általa formált vagy elõrejelzett képbe.

Ez így teljesen korrekt, valahogy én is így képzelem el a beválások lehetõségét, talán azért a 80% még mindig kissé sok nekem ily távoli dolgoknál, kevés adatból (ha jól tudom, 30-40 év áll rendelkezésre). A bajom inkább az (erre utalt 'ironikus megjegyzésem'), hogy sokan itt a MetNet-en ezt valami szent prediktornak hiszik, amely 100%-os beválással (vagy jólelkûen 95+% stb.) kezelik, így el sem tudják képzelni, hogy tévedjen. Én erre szeretnék egy kicsit rávilágítani, ilyen típusú "ködöt szeretnék oszlatni". Csodák márpedig nincsenek.

* Ami érdekelne, hogy erre van már elméleted (gondolom van, mert kész tényként kezeled), hogy pontosan milyen események "viszik" át a hatást onnan ide? Természetesen mindenki sejti azt, hogy ha ott hideg van már az õszi évszak elején, akkor nálunk nagyobb eséllyel lesz hideg a téli évszak elején, hiszen az ott gyülekezõ hidegbõl "majd csak" mi is kapunk valamit. De miért ne lehetne mindemellett masszív zonalitás Európában?
* Az is mindenkinek ismerõs, hogy ott északkeleten gyûlik-gyülekezik a hideg, de mégse talál ide, elég hozzá néhány héten át egy izlandi ciklon, nem? Milyen hatás váltja ki azt, hogy ott akkor nincs erõs ciklon? (Remélem eltekinthetünk olyanoktól, hogy helyi hidegpárna északi zonalitás esetén, mert az véletlen helyi hatás, de az év ettõl még ellenpélda lenne).
* Mi van, ha ez az egész változik azzal, hogy fogyatkozik az északi-sarki jégtakaró évrõl évre? (Remélem ez nem vita tárgya.) Nem lehet, hogy ez a hóexpanziót ugyan pozitív irányba tolja (sok vihar, nyílt tenger, több hó), ugyanakkor északon több heves ciklonnal jár (köztük a skandináv térségben, Izlandon), ami hozzánk mi mást szállítana, mint meleget? Nem lehet, hogy ez adta a fals értékeket az idõ elõrehaladtával és adhat akár késõbb is? Tudom, most már a hóexpanzió nem számít, de nem biztos, hogy mást ez nem befolyásol (lévén a hó fölött úgyis hamar felépül egy hideg AC ha jól tudom).
* Van ennek köze a naptevékenységhez? Sokan hangoztatják, hogy ez a döntõ érv teleink milyenségében és ritka a kivétel. Nem lehet, hogy ez kimutatható ezeken az adatsorokon is, esetleg kibukik a korreláció "hullámzása" a naptevékenység változásával? Sajnos ebben a témában nagyon nem vagyok otthon (mivel jár a heves vagy éppen harmatgyenge naptevékenység télen), de érdekes szempont lehetne.
* Sokan emlegetnek itt sokféle ciklikusságot, melegebb ciklust élünk, elnyúlt, gyenge napfolttevékenység miatt ilyen meg olyan a légkörzés, utóbbi idõk enyhe tele miatt várható nagy valószínûséggel enyhe tél. Ha hideg lesz: az õ elméletükben jött el az ideje annak a "maximum 1-2 kivételnek", és ha enyhe lesz, akkor a DAI-nak jött el egy év "kivétel". Értem én, hogy igazából ez így rendben is lehetne, de nem világít rá ez egy olyan problémára, hogy sokféle összefüggésbõl sok eredmény hozható ki és elég néhány kivétel ennek megúszásához? (Itt most nem a DAI-ra gondolok.) Ezért tartom fontosnak, hogy bárki bármilyen értékeket is 'mágiáz' ki az adatokból, azokat nem lehet azért elfogadni, mert szépen kijönnek, hanem alá kell támasztani makrocirkulációs folyamatokkal, korábbi kutatások eredményeivel, áramlási folyamatok megváltozásaival, stb. Hiszen ezek adják meg majd a magyarázatot, és ezek kutatásával a bizonytalanság is jól becsülhetõ (sõt mi több, kiszámítható) lesz - gondolom én.

Ezek a kérdések azok, amelyek engem foglalkoztatnak és nem mindig tudok rajtuk kiigazodni. (Csak mert a kételyeimre rákérdeztek, gondoltam megosztom.)

Valószínûséget megtestesítõ index magától értetõdõen nem lehet 100 százalékos beválású, ezért arra törekedni értelmetlen is lenne. De amire a szeptembert és decembert összekötõ kapcsolat mára (pontosabban tavaly tavaszra) letisztult, nem is nevezhetõ és nevezendõ indexnek, különösen pedig nem összebarkácsolt képletnek: egyszerûen arról szól, hogy az észak-atlanti térség (az északi szélesség 50-90° és nyugati hosszúság 0-90° által határolt terület) aktuális szeptemberi légnyomásátlaga a sokéves átlag (jelesül én az 1951-2013-ashoz viszonyítottam) alatti vagy feletti. A Kárpát-medence térségére ez alapján átlagosan 5-bõl 4-szer várhatjuk az elõrejelzés beválását.

Ami pedig a módszer folyamatos változását, mint kritika tárgyát illeti. Nos, létezik (mert megléte számomra nem valószínû, hanem tény) egy kapcsolat, amely az euro-atlanti térség különbözõ területei között a szeptemberi és decemberi légnyomás (és ennek következtében a decemberi hõmérséklet) között mutatkozik. Erre nem jöttem rá azonnal, ami azért elnézhetõ nekem. Ennek a kapcsolatnak többféle meteorológiai megnyilvánulása, következménye van. Elõször egy gyenge megnyilvánulására figyeltem fel (a szeptemberi magyarországi csapadékmennyiség és a decemberi átlaghõmérséklet között), aztán képbe jött az õsz eleji szibériai hótakaró gyarapodás is. Majd elõbbivel kapcsolatban a közép-európai légnyomás - amelynek szerepe a vizsgálódás 30-ról 60 évre növelésével késõbb elhanyagolhatónak bizonyult - került figyelembe. E tapogatózások után viszont mára egyértelmûvé vált az észak-atlanti légnyomás-anomália döntõ szerepe. Ennyi röviden a történet. A letisztult módszer tavalyi debütálásakor jól vizsgázott, reménykedem, hogy a második alkalommal is sikeres lesz. Persze a 80 százalékos valószínûség az 80 százalékos valószínûség. Dehát azért mégiscsak 80 százalékos...

Természetesen a klímamodellek eredményeire se legyinthetünk, mondván: hülyeség!
Nyilván van valami a hemiszféra hõeloszlási és cirkulációs állapotában, ami inkább enyhe telet von(hat) maga után.
De Hari Seldon statisztikai vizsgálódásait szintúgy nem lehet vállrándítással elintézni. Nincs okom és jogom mást feltételezni, mint hogy adatai korrektek, nem "retusáltak"
S ha ez így van, az általa vázolt kép sokat mondó és nagyon meggyõzõ. S ez most átlagnál hidegebb, vagy átlagos hõmérsékletû decembert sejtet. Hozzá kell azonban tenni, hogy a sokévi átlagnál minimálisan (kevesebb, mint egy fokkal) enyhébb december valószínûsége sem elhanyagolható idén a Hari-féle statisztika szerint. Ami nem valószínû, az a vastagon pozitív hõanomália most decemberben.
Tehát, talán nincs is akkora ellentmondás a DAI és a klímamodellek jövõképe között.

Végre valaki aki ne törik be, csak úgy.

Természetesen a DAI nem halálbiztos, azt Hari is megírta, hogy itt valószínûségekrõl van szó. Pozitív szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália mellett is van némi valószínûsége a kifejezetten enyhe decembernek. Hogy mekkora ez a valószínûség? Nem valami nagy: 1950 óta mindössze négy olyan év volt, mikor szeptemberi pozitív nyomásanomáliát követõen egy fokot elérõ vagy meghaladó középhõmérséklet-többlettel zárt a december.
Viszont minimális pozitív hõanomáliák elég sokszor elõfordultak ilyen elõzmények mellett is.
Tehát az átlagosnál kissé enyhébb december (pozitív hõanomália 1 foknál kisebb) nem volna meglepõ.
A konklúzió: az idei decemberünk minden lehet, de az átlagost vastagon meghaladó középhõmérsékletû nagy valószínûséggel nem lesz.

A mesterünk (Hari Seldon) prediktorjai, anomália indexei támadnak!

Egy biztos, ritkán látható összecsengés mutatkozik közöttük.

1.: A legelsõ kutatásában, még a szeptemberi hazai csapadékadatokkal és a szibériai hóexpanzióval számolt prediktor, azaz az anomália az 1981-2010-es +0,23°C-os országos átlagtól.
2.: A továbbfejlesztetett prediktor (amibe belekerült a szeptemberi észak-atlanti nyomásanomália a szeptemberi hazai csapadékadatok rovására), a már DAI, azaz az anomália az 1981-2010-es +0,23°C-os országos átlagtól.
3.: A legfrissebb kutatási termék, amit Derick-koma ötletesen DAIv2-nek nevezett el (itt már az észak-atlanti nyomásanomália az úr).

1.: -1,1 -> -0,9°C az ebbõl várható országos decemberi közép
2.: -1,3 -> -1,1°C az ebbõl várható országos decemberi közép
3.: -1,4 -> Ez a -1,4°C a várható decemberi medián.

Ez azt jelenti, hogy az idei decembert bizony ritkán látható összhangban mutatják az indexek.

Lehet bizakodni.