Globális jelenségek

A tudományos megközelítés(ek) _lényege_ a steril tulajdonság. Bizonyíthatónak, alátámaszthatónak, konkrét és pontos számításokkal igazolhatónak kell lennie. Ez az állatok, népi jóslások esetén "finoman szólva" sincs jelen.
Itt az IPCC-feltörés is: Még a tudományos, számértékû adatokat is lehet úgy kombinálni, olyan módon leképezni egymásra, amivel teljesen más (véletlenül vagy szándékosan) hamis értékeket lehet kihozni adatsorokból. Persze az összetettség miatt nehéz bárkinek is "referencia"-adatsort felállítani (mérõhelyek, mérési idõpontok, városiasodás és a sok más többi...), de néhány e-mail egyértelmû volt. Viszont! Hogyan lehetne állatok viselkedése alapján józan, higgadt, politikailag befolyásolás-mentes bármit is mondani? Sehogy...
Az egyetlen útja a tudománynak ez, amerre ma halad.
A modellek alatt én nem a teljes, pontos, 100%-os leírást értem nyilván, mert olyan nincs, csupán az ismert paraméterek kezelését, amely aztán lehet olyan pontos, amilyen - nekünk ez jutott.
Továbbá szerintem a népi jóslások, meg állatok felkészülése olyan statisztikát állítana fel, amelyrõl kiderülne, hogy szinte teljes a véletlenszerûség.

Én is erre gondoltam: a Föld egyrészt kap energiát a bejövõ napsugárzásból, másrészt veszít a világûrbe való kisugárzás révén, emiatt nem zárt rendszer. Az üvegházhatás a kisugárzás egy részét tartja vissza, így a légkör hõmérsékletének emelkednie kell mindaddig, amíg a kisugárzott energia ismét egyenlõvé válik a bejövõ napsugárzással (azaz be nem áll az újabb egyensúlyi állapot).

[persze ahogy többen írtátok, a légkör eközben folyamatosan cseréli az energiát az óceánnal, édesvízzel, talajjal, stb... ezért mosolygok én az elkeseredett vitán, amiben egyesek mindenáron bizonyítani vagy cáfolni akarják a globális felmelegedés észlelhetõségét. közben simán elképzelhetõ, hogy a légkör javában nyeri a többletenergiát a fokozódó üvegházhatás miatt, tehát a dolog létezik, csak épp a számunkra alig-alig ismert óceáni rendszer valamilyen mechanizmussal a többletenergiát el is nyeli, és a víz hatalmas tömege és fajhõje + a jég jókora olvadáshõje miatt ez még évtizedekig vagy évszázadokig folytatódhat.]

Visszakanyarodva az elõbbi kérdéshez: ha viszont tényleg melegszik a légkör, akkor az összenergia mindenképp emelkedik (E=c*m*T). Ám nagy kérdés, mennyiben teszi mindez szélsõségesebbé az idõjárást. Bizonyos típusú "szélsõségekre" a többletenergia közvetlenül tud hatni, ilyen a helyi jellegû konvektív események (vagy a trópusi ciklonok) gyakorisága, hevessége. A szélsõségek más típusai (hõmérséklet-ingadozás, tartós csapadékok, sõt, a konvektív események egy része is) viszont a mi éghajlatunkon a mérsékelt övi ciklonok aktivitásának köszönhetõek. Ezek hajtóereje valóban a magas és alacsony szélességek közötti hõmérséklet-különbség, aminek a további alakulása nem egyenesen arányos a légkör energiájával.

Így van, sajnos ez igaz.

Adaz:
Köszi a kiegészítést . Természetesen nem feljtettem el, csak átmenetileg kihagytam az elméletbõl.
A légkör az óceánokkal kell, hogy kommunkáljon valahogy, a kettõ együtt a napsugárzással tekinthetõ majdnem zártnak. Úgy gondolom azonban, hogy attól még azért messze vagyunk, hogy az általad leírt alaszkai esethez hasonlók sokaságával gyakorlatilag föltérképezzük a Föld belsejét, ráadásul elõször nem árt a légkört és az óceánt megérteni.
Az óceánok persze szintén tudják befolyásolni a hõkontrasztot is, és ezáltal az idõjárást, ami szintén kihat a szélsõséges eseményekre is, de õ is hõ- és sókoncentráció-kiegyenlítõdésre törekszik, csak lassabban. Tény, hogy az óceán és a levegõ is energiát cserél egymással, és ugye kiderült, hogy ez nagyban befolyásolja az idõjárást is. (Csak az eszmecsere nem erre fektette a hangsúlyt )

Valószínûleg nem kevés idõ lesz, mire megértjük, feltérképezzük a visszacsatolásokat, így egy "darabig" várni kell azzal, hogy pontosabban lehessen klímát elõrejelezni. Mindemellett hasznosak a mostani próbálkozások is, még akkor is, ha némelyik klímamodell gyakorlatilag használhatatlannak tûnik.

köszi, átolvasom.

A trópusokon a nyomási gradiens erõ uralkodik. Ahol a Nap merõlegesen süt, ott a melegebb levegõnek alacsonyabb a nyomása, ezért oda a térítõk felõl áramlik a levegõ. Ez a passzát szél, ami a Coriolis-erõ miatt keleties. A magasban fordított az áramlás. Ez az egész a Hadley-cella. A térítõk mentén leáramlás van, ahonnan a levegõ egy része észak felé indul el, a Coriolis-erõ miatt itt nyugatiassá válik. A sarkokál pedig hideg, magas nyomású levegõ van, ami sarkok szétáramlik, így itt is keletiek a szelek.
A mérsékelt övtõl a Hadley-cellát a szubtrópui magasnyomás, a sarki területeket pedig a polárfront választja el. A magasban ezek fölött vannak a jet-ek, amikben nagyjából egyensúlyi áramlás van. Elõbbinek a környezetében azonban kisebb a hõkontraszt, ezért stabilabb. A légkör energiamérlege itt még enyhén pozitív, kb. a 35. szélességi körnél válik nullává, onnan a sarkok felé viszont sokkal negatívabb, így a polárfront környéke instabilabb, könnyen megtörik, behullámzik a polárfront (attól függõen, hogy a hõkontraszt hol nagyobb); ezek a Rossby-hullámok, õk felelõsek a ciklonok, anticiklonok kialakulásáért, amik gyorsabb hõcserét hoznak létre, mint a trópusok Hadley-cellájának viszonylag rendezett áramlása.

A trópusokon tehát a kisebb hõkontraszt, a kis Coriolis-erõ és a turbulencia hiánya miatt rendezettebb az áramlás, de itt is a hõkontraszt (ill. a belõle adódó nyomási gradiens) tartja fenn az áramlást.

Link
Itt vannak pl. az egyensúlyi mozgásokról is, meg egyebekrõl jobb leírások (sajnos nincs fönt az összes elõadás a Korny-ben, a lényeg ott lenne).

Ebben igazad van, sosem fogunk rájönni ilyen (tudományos) hozzáállás mellett hogy hogyan is mûködik az idõjárás. Alapvetõen más irányból kellene vizsgálni szerintem ezt a kérdést, mégpedig a néhány nagy biztonsággal beváló jóslat (Katalin, bár ez évben pont bukott...) és az állatok, növények viselkedése alapján. Ezzel el lehetne jutni a pár napon belüli folyamatok megértéséhez, talán messzebbre is bizonyos növények, állatok télre/aszályra stb való felkészülésének vizsgálatával, majd ebbõl kiindulva jobban meg lehetne érteni az ok-okozati összefüggéseket talán. A jelenlegi tudományos megközelítéssel az a baj, hogy túl steril, legalábbis szerintem.

Bár én még csak ismerkedem a témával, nagy érdeklõdéssel olvasom, illetve gondolom át magam is az eszmecseréteket. Az a meglátásom, hogy túlontúl laboratóriumi körülményekben gondolkodtok még mindig. Ebbõl az eszmecserébõl is a klímaváltozás kérdéskörének azon buktatója merül fel, hogy túlontúl sok a változó, amelynek alapján konkrét eredményt lehetne felmutatni, pozitív és negatív visszacsatolások tömkelege merül fel. Ha beviszünk egy változót az adott elméletünkbe, akkor is egyes logikusan felmerülõ eshetõségek is idõben eltérõ visszacsatolásokat okozhatnak, tehát a következmények idõben eltolódva jelentkeznek, azaz nem úgy és nem akkor hatnak egymásra, ahogy várnánk, így a végkimenetel alapjaiban változhat meg.

Az általatok folytatott eszmecserét máris bõvíteném az óceánok és tengerek által megvalósított hõtranszporttal. Ha jól tudom, akkor három alapvetõ tényezõ merül itt fel. Az óceánok hõmérséklet különbsége, a sókoncentráció mértéke (amely egyaránt függhet a hõmérséklettõl és az édesvíz beviteltõl + a tengerek alatti domborzat, mint befolyásoló tényezõ) és a szelek hatása (pl. passzát). Ha tehát az óceánok által megvalósított hõcserét nézzük, akkor máris nem elég csupán a légkörben meglévõ energiatranszportot vizsgálni. Ráadásul az óceánok nyilvánvalóan másként, illetve késleltetve reagálják le ugyanazon hatásokat. Azért is az óceáni áramlatokat hoztam fel, mert napjainkra nyilvánvalóvá vált az éghajlat alakulására gyakorolt rendkívüli hatásuk. Tehát ha hõtranszportot vizsgálunk, nem elegendõ csak a gáznemû anyagokkal foglalkozni. Ha jól tudom, egyes klímamodellekbe már igyekeznek tengeráramlatokkal kapcsolatos a változókat (sókoncentárció stb.) is beépíteni.

De hogy szélsõséges példát említsek a változók sokaságára. A minap egy ismeretterjesztõ csatornán igen érdekes filmet láttam. Azt hiszem Alaszka téréségében van egy parti vulkán, amelynek kitörései jellemzõen szezonálisak, és sikerült párhuzamot vonni a térség szezonálisan jellemzõ légnyomása és a kitörések között. A magasabb vagy alacsonyabb légnyomás ugyanis hatással volt a parti térségben elhelyezkedõ víztömeg mennyiségére. Ez pedig önmagában olyan tényezõ volt, amely a parti kõzeteket összepréselve pont elegendõ volt a magma felszínre juttatásához. De hogy mit is akartam ezzel mondani. Csak azt ,hogyha figyelembe is vesszük elméletünkben a naprendszer, a légkör folyamatait, az óceánok folyamatait, még nem mentünk le a föld alá. Akár az sem kizárt, hogy egy klímaingadozás elõidéz egy vulkánkitörést, ami negatív visszacsatolásként hathat. Tehát még egy csaknem tökéletes elmélet is elcsúszhat egy ilyen banánhéjon.

Igen, ez világos. De a "nem mérsékelt" övben mi hajtja az "idõjárást" ? Pl a sarkok felett a hosszú téli éjszakákon, egyenlítõ felett, stb?

A mérsékelt övi ciklonok és anticiklonok keleti és nyugati oldalán játszódik le a hõcsere. Egyik oldalon megy a meleg, másikon jön a hideg. Minél nagyobb a hõkontraszt az adott képzõdmény északi és déli része között, annál erõsebb lesz a hõcsere, annál hevesebb eseményeket tud produkálni a képzõdméy.
Ha viszont kicsi, vagy nincs hõkontraszt, ezek a képzõdmények nagyon gyengék, vagy ki sem alakulnak. Stabilitásukat szerintem nem az határozza meg, hogy pl. egy AC-t szétrombol-e egy ciklon, hanem az, hogy a hõkontraszt mennyi ideig és milyen mértékben marad fenn. Hõcsere hiányában tehát nem csak az nincs, ami megzavarná a képzõdményeket, hanem a képzõdmények maguk sincsenek , hiszen ha a hõcsere megtörtént, megszûnt a hõkontraszt, akkor megszûnik az áramlás és ezért leépül a képzõdmény.
És, mivel ezek a folyamatok a légkör szempontjából belsõ folyamatok, a légkör összenergiáját nem változtatják.

A Nap sugárzása tudja növelni az összenergiát, ez igaz, ráadásul csillagászati okokból ez úgy valósul meg, hogy a sarkok és az egyenlítõ között nõ a hõkontraszt, ezért amikor a Föld éghajlata melegebb, akkor általában nõ a hevesebb események száma az erõsebb ciklonok, anticiklonok miatt (más kérdés, hogy az anticiklon nem lehet tetszõlegesen erõs, a ciklon viszont igen). Ha "kikapcsolnánk" a Napot, akkor elõbb utóbb a légkör hõmérséklete kiegyenlítõdne és megszûnne a teljes légkörzés, függetlenül attól, hogy mekkora a légkör belsõ energiája.

Még egy tényezõ van, a sarki jég. Ha a sarki jég olvad, az jódarabig visszafogja a sarkok melegedését, majd amikor elolvadt, az óceáni áramlások megindulásával jóval gyorsabban kezd melegedni, ami pozitív visszacsatolásként gyorsabb hõcserét eredményez. Ezért (bár ez csak tipp inkább) a leghevesebb ciklonok akkortájt tudnak kialakulni, amikor éppen fogyóban van a jég, vagy már épp elfogyott.

Szerintem hõcsere hiányában nincs ami egy adott területen lévõ légköri képzõdményeket megzavarja, így legyen ott bármi, az tovább marad fenn, mint ameddig intenzív hõáramlás mellett ott maradhatna.

Nekem nem egyértelmû hogy a hõáramlás jelenti a stabilitást, de ettõl még lehet

A napsugárzás miatt nem vagyunk zárt rendszer.
De most komolyan arról beszélünk, hogy a légkör összenergiája ugyanakkora a legnagyobb jégkorszakban meg a legmelegebb földtörténeti korokban meg most? Ezt ugye senki nem gondolja komolyan?

Minden közegben annyi energia van, amennyi a tömegébõl, hõmérsékletébõl meg a fajhõjébõl következik. Miért nem egyértelmû akkor hogy az összességében melegebb légkörben több energia van?
Ha ugyanannyi energia lenne benne és emellett melegedne, akkor a térfogatának csökkennie kell, nem ?

Hát, legfeljebb a Föld, mint szilárd test hathat rá külsõ erõvel (súrlódás az alsó légkörben), itt pedig ugye az óceáni hatások jönnének be. Ez valóban nem elhanyagolható, de így együtt csak meg kellene maradnia az összenergiának .

Ja, meg persze a Napsugárzás.
Ha melegszik a légkör, az azt jelentené, hogy vagy a Napból érkezõ sugárzás nõtt, vagy a Földrõl történõ kisugárzás csökkent (pl. üvegházhatás miatt). Ekkor egy új - a magasabb energiával rendelkezõ - egyensúlyi állapot felé fog tartani a légkör (és az óceán). A Földön egyetlen kérdés lehet (csillagászati okokból), hogy a sarkok és a trópusok energiamérlege hogyan változott. Pl: Nagyobb lett-e a hõkontraszt, vagy kisebb.
A légkör tehát nem teljesen zárt, hat rá a Napsugárzás . De egy-egy légköri folyamat, egy-egy hõtranszport nem változtathatja meg a légkör teljes energiáját, hisz ez BELSÕ folyamat a légkör szempontjából. (Remélem jól gondolom)

ZMarton:
"a csökkenõ hõtranszport miatt egy anticiklon tovább maradhat stabil"
Ez szerintem azért nem jó, mert a csökkenõ hõtranszport éppen azt jelenti, hogy a meridionális áramlások erõssége csökken, tehát NEM maradhat stabil sem az AC, sem a Ciklon. Vagy ha stabil marad, akkor jóval gyengébb. (Vagy miért pont az AC maradhat stabil, miért nem a ciklon? Számomra ez így nem igazán logikus.)

De akkor Salo mondta helyesen, nem ZMarton, nem? Vagyis energia jön ki-be, és ennek van egy... indexe, vagy ilyesmi. Bár ez így rémesen leegyszerûsített, azért nem egy pohár vízrõl van szó (ami párolog, meg süti a nap), hanem egy bolygóról...

Zárt rendszerben van, de a Föld légköre szerintem korántsem az.

Az összenergia növekedhet? Nincs energiamegmaradás?

"ha a globális felmelegedés kizárólag a sarkok melegedését okozza, miközben a trópusok hõmérséklete állandó" és "Ráadásul ezek a folyamatok nem változtatják a légkör teljes energiáját" .

Ez így nem lehet teljesen jó, ha a sarkok melegszenek, akkor a teljes légkör átlagos hõmérséklete is, tehát az össz energia is több lesz.

Az igaz, hogy a folyamatokat elsõsorban a hõtranszport hajtja, de ebbõl nem feltétlen következik, hogy a szélsõségek csökkennek.

Pl. a csökkenõ hõtranszport miatt egy anticiklon tovább maradhat stabil (nincs ami lerombolja), ez havas téli éjjeleken hidegrekordokat, nyári nappalokon melegrekordokat adhat. Nem a transzport, hanem pont a hiánya.

Nem egyszerû ez a dolog, de az biztos, hogy minden folyamatot energia hajt és melegebb közegben több energia van.

Nem biztos, hogy a T növekedése a szélsõségek növekedését okozza. A mérsékelt övben a sarkvidék és a délebbi területek közötti hõkontraszt irányítja a folyamatokat, mivel a légkör (entrópiamaximumra, ezáltal) hõkiegyenlítésre törekszik, mivel ekkor kerül egyensúlyba. Ilyen szempontból mindegy az átlaghõmérséklet, szóval ha a globális felmelegedés kizárólag a sarkok melegedését okozza, miközben a trópusok hõmérséklete állandó, akkor a hõtranszport folyamatok erõssége csökkenni kezd, így a szélsõségek száma is csökken.
Ráadásul ezek a folyamatok nem változtatják a légkör teljes energiáját, így itt is csak az energiasûrûség térbeli eloszlásáról lehet szó, ami gyakorlatilag a hõmérséklettel egyenértékû, szintén kiegyenlítõdõ mennyiség. A légkör teljes hõenergiája pedig jóformán csak az ûrbe történõ kisugárzással csökkenhet (itt jön a képbe az üvegházhatás).

Szerintem inkább az lehet, hogy melegszik a légkör (mindegy mi miatt ez esetben), tehát több energia van benne (c*m*delta T -vel több), ez hevesebb idõjárási eseményeket tud produkálni, a hevesebb eseményekbe pedig több szélsõség fér, esik bele.

Azt lenne érdemes megvizsgálni hogy a kis jégkorszak leghidegebb 15 éves idõszakában a szélsõségek gyakorisága (persze nem a rekord hideg, hiszen ettõl volt "jégkorszak") mekkora volt az elmúlt 15 évhez képest.

A globális felmelegedés az klímaváltozás.
De a klímaváltozás nem feltétlenül globális felmelegedés kell, hogy legyen.
Egy adott klímaváltozási tendencia eredményezhet globális felmelegedést.
Ha példának okáért az anticiklonok száma növekszik a klímaváltozás nyomán, helyesebben ha a klímaváltozás az anticiklonok idõszakok számának és idõtartamának növekedésben érhetõ tetten, akkor ez a nyári félév erõsebb melegedése miatt éves szinten is felmelegedéshez, magasabb átlaghõmérsékletekhez vezethet.
A felmelegedés viszont úgy is elképzelhetõ lenne, ha az idõjárási események számában, gyakoriságában, rendszerességében, azok évszakos jellegében nem tapasztalhatnánk lényeges változást, hanem minden esemény csupán magasabb hõmérsékleti tartományban zajlana.
Így talán már van értelme a kérdésnek...

"A globális felmelegedés okoz-e klímaváltozást, vagy a klímaváltozás okoz-e globális felmelegedést?"
Ennek a kérdésnek így nem sok értelme van.
A fogalomzavar az, ami fokozódik, bár a kérdés elsõ fele inkább közelebb lehet a valósághoz.
Egyébként ez egy véget nem érõ vita, mert a "klíma" sem állandó, ahogy a viszonyítási pontok is erõsen lebegnek. Attól tartok, mindenki meg fogja találni a neki tetszõ álláspontot igazoló "statisztikai" adatsort.
Ezt most csak azért írtam, hátha marad valami nyom utánam. 50 millió év múlva, mikorra valszeg hatalmas (Himalájával vetekedõ) hegylánc emelkedik a Földközi-tenger helyén, hátha visszaolvassák az akkori makik Tamáska hsz-ét is.

Rekord hideg után rekord meleg: itt a globális felmelegedés?
Link