Meteorológiai társalgó

Anyósomék is ezt prédikálják Mindenszentekkor a temetőben. Néha meg kell kérdeznem, hogy azért még hazajöttök? 

Istenünk ott  is  velünk,  Ő  megsegít  reméljük...

Egyébként bírom, ha beázik a bakancs/cipő.  Nem fázom. Egyszerűbb a lábköröm levágása is. És hiába van X pedikűrös ismerősöm, nem kell szívességet kérni, és bort vinni nekik.

[elég volt a borgőzös hozzászólásokból. mod.]

Csak azért voltam bosszús, hogy mindenhol leírtátok, és mégis.

[mod.]

Így is van...nem s érzem úgy, véletlenül sem... a válasz megfogalmazás se az semmiképpen, csak szimpla, bár mélységében áttekintő ismeretterjesztés ami régi mániám, mert fogalmi és tartalmi zavarok, kívülről generált csúsztatások vannak - és ez nem neked szól, aki törzstagja voltál az Ipoly-Metnet nylit napoknak  - az erdőn kedélyesen sétáló kollégákkal kapcsolatban, vagyis csak kihasználtam a magas labdát, mint dobott alkalmat és semmi több, hátha néhány emberben tisztul a kép, ha legközelebb szakszemélyzeti egyenruhával találkozik az erdőn...

Nem akartalak bántani, nem is tettem meg, szerintem véletlenül sem. Az erdő az én hazám is, mindig ott vagyok otthon, bátyám más habitus, ha 5 perc alatt nem találunk például bronzos vargányát, már ideges mégis vele szeretek a legjobban gombászni járni. Na, meg persze ő vezet. Anyai vonalon csallóközi, apain bánsági. Így volt mindenféle állampolgár a családban.

Dehogy egészen egzakt és ne csak liraian terjengős legyek. A terepet odafenn, ahol a kishölgy közlekedett, kb. így kell elképzelni a múlt hétvégén.

Meg így:

Ha csak normál, tök általános utcai farmer van rajta - ne talán még egy leggings-et vagy mi a búbánatot is húz alá (semmi high tech cucc, de még Decathlonos kategória se - amivel nincs is semmi baj, ha már kiállta a használat próbáját - akkor nem az egész lába, combtőtől a talpáig szenved másodfokú fagyási sérülést, hanem csak a lábfeje fagy el erősebben, ami nem ugyanaz a kategória. Olyan fájdalmai voltak, hogy menni nem tudott, úgy vonszolták ki az Égés-bérc nyiladékig, ahol már alpesi mentőszánban kellett lehámolni, az elsősegély után. A Múzeum körúton elvacoghat két antikvárium között a virgácsaival egy szövetnadrágban, de itt kb. az első tíz percben a szövetanyag a vizes hó teljes víztartalmát mint egy szivacs felvette és a leadott, de egyre alacsonyabb testhője miatt a szövetanyag sajátosságaiból eredően, csurom túlhűlt vizes (vagyis fagypont alatti) maradt. Egy farmeren, ahogy Palui is említette a 2007-es emlékeiben, mivel sűrű szövésű, alapvetően munkaruházatnak tervezett ruhadarab, hajlamosabb a mély hóban fagyott jégkéreg képződni és felrakódni a lábszáradra, ha nincs kamáslid. Ez egyben furcsa mód de egy fajta szigetelés is, még ha per pillanata nem is úgy érzed. (A 90-es évek elején mivel nem volt más, én is egy mezei Casuccit hordtam, de alatta eredeti poprádi Priorban vett csehszlovák gyapjú hegymászó térdzokni volt, ami jól ismerten vizesen is melegít. Bár az első mély havas jégszobor élmény után anyám volt kedves orkánanyagból házi lábszárvédőt kreálni. Egész jól bevált. Tehát a ruha jellege, minősége a hivatalos műveleti jelentés alapján is, nagyon számított a fagyás súlyossága kapcsán. Nem véletlen, hogy levarázsolták róla és többszörösen melegítőfólia rétegekbe tekerték mint egy múmiát kb.. A cipőjét pedig inkább hagyjuk, a hegymentőseink fotói alapján még a boltba leugrást is megondolnám urbánus közegben. Tény ,hogy a hölgy nem egy kiránduló típus, de a kísérője nem volt teljesen gyakorlatlan, se felszerelés nélküli. (Ez az igazán bájos....)

A riasztásaink eredményességét meg magunk is, mint professzionális állami szervezet - egy állami erdőkezelő nem éppen foxi-maxik gyülekezet -  visszamérjük a Hegyimentők műveleti jelentésein keresztül. Bár tízezer ember körüli látogató kóválygott az első kritikus hétvégén, a fele általa sose ismert NHH-an, mert a Kékes le volt zárva, Dobogókő meg elesett - sokan onnan jöttek át -, sikerült annyit elérni, hogy a nagy része este levonult, a nem nagy kihívásokat jelentő, taposott nyomvájús üzemi úton, míg másokat sikerült lebeszélni, hogy este 5-kor nekivágjanak a Cseresznyfa rakodótól. Vagyis semmi sem felesleges, ha csak egy emberrel is kevesebb kerül bajba, már megérte. Azon a hétvégén két, este elkeveredett, kimerült, átfagyott kirándulót sikerült megtalálni és kimenteni.

A következő hétvégén már erőteljesebben és jobban összehangoltan kommunikáltunk, kihasználva a gyors közösségi média felületek adta lehetőségeket, hogy szombaton ne gyertek, tervezzétek át vasárnapra. Ha a Börzsöny is kap a Dunántúli 100-sokból, akkor le is zártuk volna a NHH feé tartó úvonalakat, ahogy az Egererdő  a hozzá tartó Kékestetőt. Ezt az erdőtörvény simán lehetővé teszi.  (Vis major)
Ennek köszönhetően a hegyimentő jelentés alapján alig háromtucatnyi, vizsonylag gyakorlottabb merészkedett fel főleg, mert egy ideiig az NHH keleti fele szélárnyékban volt. Aztán az erősősdő esti hidegbetörés le is tisztitotta a hegyet, mert már átbukott a gerincen.

Link

És miínusz 7 fokban ez volt egy laza mínusz huszas, husznötös hőérzet. Így "csak" egyetlen mentés maradt a mát részletezett párocska, akik visszafele a Csóványosról elvéreztek a hóviharban.
Remélem hogy komolyabb károsodás nélkül megúszta, bár a kékes-fekete lába nem éppen erre utalt...de reménkedjünk....

Kedves mikológus drága egy komám, egy picit árnyalnám a sarkos megfogalmazást, hogy finoman desztillál....akarom mondani disztingváljunk.
A munka az munka, általában -tól, -ig tart, adott UTM-en belül viszonylag konkrét földrajzi pozícióval megadható munkahelyen. Időnként, kevésbé szerencséseknek, kifejezett hétfő hatással spékelve. Ez rögvalóság sajnos, nem minősítés. Főleg kicsiny hazánkban.
S minden fellengzősség és könnybe lábadó szemű pátoszosság nélkül, az erdő - az  erdészettudomány egyes (de nem minden!) jeles képviselőitől, a tő melletti kerületvezető erdészek széles spektrumáig (és még néhány rokon, ebben a természetesebb közegben tevékenykedő, vagy éppen nem rokon, de hasonló cipőben járó szakma esetében - lásd "szárnyakat adunk vágyainak")  0-24-es szolgálat, ami egyben hivatást jelent. A szót (szavakat?) ma kevesen értik. Erősen avit a globális egyéni jólét (?) fókuszpontja körül forgó euroatlanti világban.
De ez egy több évszázados, mélyen gyökerező szakmai örökség, ami elődökről utódokra hagyományozódik. Bocsássuk meg hát neki az evolúciós elmaradottságát. Mert vannak még, akik nem illenek a trendvonalra az általános grafikonon, ami nem erény, vagy dicsőség, hanem állapot és kötelesség. (Ez utóbbi is a pusztuló diverzitás áldozata.) Azt le se írom, hogy esküt tesz...mert azon tényleg borulna a funkcionális analfabétizmus egyre szélesebb karimájú bilije...
S reményeink szerint, és a megélhetési 1%-os kampányokban felpörgő, mindig kéznél lévő ellenségképet keresők ellenére, a valósan látható állapotok és a területi kiterjedés alapján (szerény 2 millió hektár), nem is kevesen gondolják, érzik, élik meg még így az erdei (bár egyre több irodával terhelt)  mindennapokban, a fentieket.
Különben még mindig a 11%-nyi rontott erdőn róhatnák a turistautakat korunk kirándulói, a jelenlegi 22-23 %, számos kies hegytájunkon, dombvidékünkön égbe törő természetes, vagy természetközeli erdőterületek helyett. (Persze volna még hova fejlődni ezek arányának növelésben. Sőt!)
A fenti avit fogalmak hiányában viszont - bárki bármit állít -  csak múltba révedően pisloghatnánk a teljesen véletlenül határon túl szakadt 89 % még tövön álló maradékaira. A kosarad meg elég szegényes fajgazdaságú lenne hazafelé ballagva a mikorrhizás vadászmezőkről....
Mert fújtak itt ám olyan veszett történelmi szelek....dőlt az erdő, dőlt az erdész, és dőlt egy országot kiszolgáló, második legfontosabb helyen álló, nehezen, vérrel, verejtékkel kiépített nemzetgazdasági ágazat - az  erdészeti kutatási intézetektől a legutolsó facsúszdáig Mindent újra kellett kezdeni....egészen a semmiből...
Aztán meg az már személyes meggyőződésem, hogy hátha egyszer összefutok még én is a Csallóköz sík árterén és a Róna-havason egykor szolgált apai és anyai dédnagyapáimmal. És majd illene kalapot emelnem. Olyan tölgycsillagosat. Hátha fogadják majd az ősi köszöntést: Jó szerencsét!
Így hát ebben a hivatásban (na nem minden munkakörben tegyük hozzá és nem mindenkinek), de időnként, vagy gyakran, összefolynak a nappalok, éjszakák, hétköznapok, ünnepnapok és hétvégék. Utóbbiakat az erdő sem ismeri.
E téren érdemes egyszer egy virtigli hivatásos vadásszal értekezni (ez vadgazda szakembert jelöl, nem bérkilövőt). Aki mondjuk egyben jogosult erdészeti szakszemélyzeti hivatást is gyakorol a kezelési területén, hogy egy erős bőgési szezon (főleg, ha egyszerre gím- és dámvadas területeken szolgál, ahol kissé hosszabb a dolog, mivel két hónapon keresztül követik egymást a küzdelmesen szerelmes időszakok), majd novembertől kb. februárig, márciusig alkonyi-hajnali cserkelésbe kísérgetések végtelen sora után, milyen is a biofiziológiája. És az alsó hangon megállapítható konstans "jet lag"-ot az egész éjszakás ASP (afrikai sertéspestis) kármentesítő show műsorok lesen üldögélésével fejeli meg parancsszóra, hogy a hazai sertéságazat ne omoljon már össze, ha nem muszáj. A társas "diagnosztikai vadászatok", hívjuk nyugodtan leánykori nevükön hajtásoknak, már csak a koktélmeggy.
Aztán nappal meg valakinek csak számba kell venni a  rakodókon a kamionokra pakolt, sarangolt lakossági "örömárazott", vagy szociális, de nagyon szükséges tűzifát. Az ipari választékokat nem is említem. És közben meg nevelni, művelni, ápolni is kellene azokat a fránya, maguktól minden fajta huncutságot kitaláló fiatalosokat. Hogy két generációval később szálerdők legyenek. Az egyéb műszaki kihívások nyújtotta élményekről mint utak, átereszek, hidak, rézsűk, pandalok, pászták már nem is beszélek.
Sajnos az tény, hogy e  hivatáson belül is egyre erősödik az "irodaerdész" fogalma, aki többet ül boroskólával a Netflix sorozatok előtt már délután 4-től, ha van esőnap, ha nincs, ahelyett, hogy a soha véget nem érő tanulást gyakorolná a felelősen, eskü terhe alatt rábízott 1000-1500 hektáron.
Hát így ez.
És kissé gonoszkodva jegyzem meg, a saját kisebbik, nem országos kitekintésű (van olyan is) hivatali fészkemen belül, ainkább nevezzük a realitásnak, hogy a Királyrét nevű külön bolygó, nem mindenhol általános ám, abból nem nagyon érdemes kiindulni.
Na erről ennyit, mert egész Lord Akelás lettem már, ami megtisztelő lenne, főleg, hogy sajnos már nem teheti ezt meg helyettem.
De hogy Bölkével együtt egyszer kínpadra vontok, az biztos.      

F@sza alvó lehetsz te is. Szerintem nem kifejezetten csak a ruha a lényeg, ezek az emberek tavasszal, vagy nyáron sem túráznak. Ti meg irogathattok teljesen feleslegesen a közösségi oldalra, amelyiken az egyik legnagyobb zseni nem képviselteti magát. Egyet találhatsz.   Nos ez így hajnalra sok volt, a zseni még a tippmixet is elcseszte. Vissza kell minősíteni.

A leírt, rendkívül felkészült téli éjszakai teljesítménytúrázó specialista felszerelésből és a kiváló terepismeretből következtetve, ha a Kisrigó után tovább menve is folyamatosan balra követték az aszfaltot, akkor valóban Dömösre jutottak.
Mondjuk így kicsit hosszabb lehetett az éccakájuk, mintha Sikárostól nem az Öreg-nyilás-völgy felé, hanem inkább a Királykúti-nyereg irányába küldöd őket.
És ha a "Vigyázz éleslövészet! tábla (ha meg van még!) is félre van csapva az útrézsűben, az OKT átkelő után, akkor bele se merek gondolni micsoda kavarodás támadt a jól átgondolt és tervezett esti kiruccanásba. 
Az is igaz, ha "végig balra húzzatok, amíg aszfaltot láttok" navigációt használják, akkor ez esetben a Királykúti-nyeregtől a Kakas-hegyi kis üdülő- és erdésztelepig  és ezzel Pilisszentkeresztre jutnak.
(Ha csak valami finoman ösztönös női érzéktől vezérelve, inkább menjünk lefele - mert az biztos vezet valahova kifelé a hegyek zűrzavarából gondolat mentén - nem nyomnak egy éles jobbost a Malom-patak völgyébe, a Királykúti út másik ágán maradva. Bár ott zavar lenne a zűrben, mert ha jól emlékszem - igen régen jártam arra -  akkor az a szakasz a Rám-szakadék bejáratáig "csak" stabilizált, időjárásbiztos erdészeti feltáróút kategória, és nem szilárd burkolatú.)
Persze közben a Rám-hegyi-út (húúú de bonyolult ez a Parkerdős aszfalt út hálózat) elágzásánál nagy veszélyt jelenthet egy jobbos, a maradj balos helyett,főleg egy frissen sült fasírt illata a nyálcsorgató nevű Fasírtgolyócska-szikla (nem a helyi Üvegtigris) felől megcsapja őket a hideg és bizonyára egyre kalóriaéhesebb éjszakában (ami valljuk be, meglehetősen nagy csábító erő!) .  Úgy már a Rám-hegyi út a szomszéd várba, Marótra viszi őket.
Jaj de nem jó így se a matek,  (vagy inkább kartográfia), mert a Hoffmann útnál meg megint a csak balos aszfaltossal meg szépen felkocognak Szentlélekig! Ezzel a fél, vadiúj aszfaltba csomagolt Pilis Bike-ot (álcázott erdészeti feltáró úthálózat - hú de irigyeljük is érte a Parkerdősöket!) be is járhatták volna, csak tartok tőle, hogy kb. most érhetnek be a Lélekbe, ha csak a Hoffmann kunyhó(-nak igazából nem nagyon nevezhető) 4 csillagos vadászházat ki nem szúrták az út mellett és a mindig segítőkész, sőt gemütlich (főleg három, árva, fiatal lekonyult mobillámpás fruska esetében )parkerdős erdész-vadász szeretet gondba nem vette őket.
A kissé erős íróniát félretéve, gondolom szó szerint jó, hogy beléd futottak, vagy inkább te beléjük...!..
Mert vasárnap este nálunk nem volt épp vidám a történet, mely azóta a fél országot bejárta. Szerencsére a kis Ipolyos hátszéllel lassan izmosodó Spéci Hegyimentősök még bevetésre készek voltak az NHH-án , de sajnos egyre inkább szükség van rájuk, mert alsó hangon három hypotermiás halottat termelt volna a két kemény téli hétvége, a Normafának nézett Magas-Börzsönyben. "Ugorjunk át a Csóvira!" jelige mellett.
Mondjuk amikor a hegyimentősök hivatalos műveleti jelentést elküldték és végig olvastam, egy jó darabig kerestem a homonida állkapcsomat, mert az elmúlt 30 évben sok érdekes ruházatot láttam már fenn a hegyen, de ez mindent vitt.
Csak őszintén remélem, hogy a fiatal hölgy lábujjait, vagy lábát nem....  
Link 
És, hogy minek irkál az ember péntek este, azt már nem is firtatom...
Link

De volt neki, én adtam át, amikor már végeztem. 

Igazából én féltem tőlük, hárman voltak és egyesével is erősebbnek tűntek nálam, mondjuk a hideg miatt ugye nehezen erőszakoltak volna meg
Amúgy kifejezetten csinosak voltak.

Honnan tudod, hogy nem ő a baltás gyilkos?
Beszámolt a találkozásról, innentől kezdve már elsősorban tanú.


Bocsánat Clive, vicc volt.

T akt.: -1,6 fok.

Még jó, hogy veled találkoztak és nem a baltás gyilkossal. 

Segíthettél volna nekik, vagy rusnyák voltak?

Hát Laci (LAM) igazad lett, valami fiatal nőt vasárnap kellett lementeni a Szabó-kövek környékéről, vitték a Cseresznyefa parkolóba. Ha már volt róla szó, ez is egy kampó hozzászólás. Nem baj.