Bioszféra

Itt vannak a védett fajok, ezek között nem szerepel Link , viszont kíméletre szorulnak ritkaságuk miatt (főleg a király).
Szülőföldemen (Nógrád északi részén) egyszerűen csak "Igazi"-nak hívják a vargányát. 
Szer. ha jól látom két tinóru mégicsak szerepel a listán.

Követem a netes infókat, a Mecsek térsége az egyik legnyerőbb volt az idén! 

A tölgyes érdestinóru inkább zöldesre színeződik kezdetben,  és keményebb a húsa,  a gyertyán-érdesnyelűnél   finomabb, elég jellegzetes gomba itt Bp. környékén. Kóstolgatva szedem,  mert gyakran besavanyodnak (ahogy a barna nyálkásgomba, vagy az öregebb fenyőtinóruk is) és elviszik a pöri finom ízét...  de még a kóstolgatástól bajom nem lett.  Fagyasztjuk, és töltött húshoz stb. nagyon szeretjük, mert a vargányánál is intenzívebb zamata van hús mellé adva! -akkor is,  ha megfőzve feketére színeződik. Igazi csemege.

Aureoboletusok jönnek elő egyre gyakrabban. Ti tudtok valamit a védett/nem védett státuszukról? Szép nagy, aranysárga csöves, halvány kalapú, finomságos.

Szárított vargánya nélkül vadat én még nem ettem itthon, nem is fogok. Idén bőtermő év volt, 73 kg vargányát szedtünk, abból 22 kg-ot ezen a "száraz" őszön. Ebből a sokból kb. 50 tálcányi lett szárítva. 
Nálunk a királytinorunak királyvargánya a neve, én se hívom másként. Az ízletes vargányát is hívhatnánk ízletes tinorunak, mert ez is, az is tinoru. A gombáknak egyébként is annyi féle neve van (akár tájegységenként különböző is), hogy sok esetben még köszönő viszonyban sincs a "hivatalos" névvel. Ott van pl. a bőrös vargánya  . Megnéztem most, mi az amit itt bőrös vargányának hívnak, mert én se tudom a hivatalos nevét, a molyhos vagy arany nemezestinorut.

Ha rajtam múlna felvennem a vargányák közé a királytinórut is! Bár a húsa sárga, de vagasra nem változik a színe. Kitűnő, a varganyaval vetekszik a gomba értéke, a szaritmanya szép sárga marad rántva igazi csemege. Egyébként a vargánya fajokat, legalábbis a zsákmány egy bizonyos részét szinte kötelező szárítani, fokozódik így a zamata, szamtalan ételhez adják fűszerként. Konkrétan mi is sokféle ételhez rakunk egy keveset, magam nem vagyok egy gasztro fenomen, de pl. a vadhoz elengedhetetlen. 

Tegyük akkor tisztába kicsit ezt a vargánya témát!  Négy vargánya fáj van hazánkban, napjainkban az alábbi módon elkülönítve:

Ízletes vargánya :
A leginkább érzékeny a talaj pH - rá, erősen kisavanyodott talajú lomb és fenyőerdoben fordul elő, szinte kizárólag vulkanikus talajon. Persze a talaj nem egy egyszerű dolog, méterenként változhat, külön érdekesség itt a Bükkaljan a vulkanikus eredetű tufa, miközben a Bükk gyakorlatilag egy mészkő hegység. Viszont itt is vannak erősen kisavanyodott foltok. Ennek egyik kiváló jelzője a meszkerulo erdő, a meszkerulo tölgy, vagy bükk. Ezeket arról lehet megismerni, hogy több evtizedes voltuk ellenére csenevesz meretüek. Tudok olyan tölgyest itt a Bükkaljan, ami több évtizedes, és a legtöbb fa két méteres sincs. Nos a profi gombászok számon tartják ezen erdőket, mert itt jobb eséllyel lehet ízletes vargánya, és másfajta is. Megjegyzem ebben az erdőben ennek ellenére nem találtam ízletest még. A hűvösebb időben hoz termőtestet, leginkább az őszi hónapokban, a fagyokig. Igazából a lucosok gombaja, a Kárpátok ilyen erdeiben gyakoribb. Jellemző a legyölő galoca, is ahol í. V. van Előfordul hazánkban is, Zala Bükk, fenyő elegyeseiben, a dunántúli khg egyes helyein, az Alpokakján, Mátrában, Zempléni hegységben. A Bükkben olyannyira ritka, hogy a Miskolci, egri piacon kuriózum ha fel bukkan pár darab ami a Bükkből származik. 

Nyári vargánya 
Jóval gyakoribb, elterjedtebb faj, kedvező időszakban tömeges a neki kedvező területeken, ami nagyságrendekkel nagyobb mint az ízletes elterjedése.  Kevésbé savanyú talajon is előfordul, viszont tápanyagdús, buja aljnövényzetű erdőben egyik fajta vargánya sincs! (pl alföldi erdők jó része.) Ez a faj a Bükkben is tömegesen fordul elő, amikor annak ideje vagyon. Jó lelőhelyei vannak a kisavanyodott homokon is, pl Somogy, Debrecen környéke, és gyakorlatilag minden dombság, hegység régióban vannak jó nyári vargányas helyek. Ez a gomba májustól általában novemberig fordul elő, de ritkán meg novemberben is elojon, főleg "verőoldalon" (napos oldalakon). 
Bronzos vargánya 
Ez a leginkább meleg kedvelő, meleg igényes faj. A magasabb régiókban hazánkban sem fordul elő. Később. Inkább csak júliustol jön elő de érdekes módon még október második felében is szedtem már többször is, ilyenkor a nyári vargánya már nem jellemző. Gyakran császár galócával találom őket egy területen. Megjegyzem,az októberi szedés már hegylábi, melegebb erdők, nem a Bükk! Ez a vargánya fáj a legkevésbé érzékeny a talaj pH - rá állítólag. 
Vörösbarna vargánya 
Sokat erről nem tudok, a Bükkben a Bükkszentlászlo környéki bükkösökben fordul elő. Egyes eszakabbi országokban gyakori faj. 
Tehát, minden vargánya megtartja a színét, hasonlóan értékes. Az ízletes vargányára jellemző a fényes, tapadós, ragadós kalspbőr, míg a nyári száraz időben bársonyos tapintású.,szárazabb időben repedezett a kalapbőr. Az ízletes kalap peremén fehér sáv látható. Tény hogy nem könnyű a két fajt elkuloniteni... A tönk, vagy kalap színe, de a tónk hálózatos rajzolata sem ég, értelmű jegy mindig. Az ízletes is elojohet nyáron is hűvösebb időben, főleg a magasabb hegységeinkben. 

Bő 30 éve az érdestinórukat nyersen enyhén mérgezőnek tanultuk. Megemlítették, hogy a méreganyaguk 40 °-on már elbomlik, úgyhogy bármilyen minimális hőkezelés után már fogyaszthatók. Egyedüli igazán mérgező érdestinóruért  tán Írországba kell utazni.

Az erdei szegfűgomba nem dohos szagú, Dohos szagú lehet a viszonylag közeli rokon fülőke fajok némelyike. Ezeket - ha a tönkjüket szedéskor a "profi szegfűgomba szedők" visszacsípik, rendkívül nehéz felismerni, elkülöníteni. Szerencsére ezek a fajok nem igazán mérgezők, csak legfeljebb rossz ízűek. Szakellenőr a talpán az, aki ezeket a szegfűgomba tömegből egyenkénti szagolgatás nélkül elkülöníti.

Hát nem is tudom, hogy állunk ezzel a nyári vargányával. A net-en azt olvasom, hogy ez főleg vulkanikus talajokon szeret teremni, és a kalapja sötétebb színű az ízletes vargányánál. Amit én találtam, az részint mészkő talajon, részint kvarchomokon jött elő, és a kalapja kifejezetten világos volt. Viszont a vargánya alkat, a tönk halványbarna, hálózatos recézettsége, a hófehér, nem színváltó hús mindenképp a Boletus edulis rokonságára utalt. A szaga és íze is jellegzetes "vargánya szag és íz" volt.
Mind a Kalmár-Makara, mind a Dr. Krébecz féle gombászkönyv többször utal arra, hogy sok gombafajnak vannak változatai, alfajai. Például az ízletes vargányáról azt írják, hogy a  kalap színe a sötét csokoládébarnától a sárgásig sok árnyalatot mutathat. Többek között emiatt sem szabad futó benyomások alapján megítélni a talált gombát, hanem keresni kell a jellegzetes bélyegeket. A csöves termőrétegű gombák között fehér, és fehéren is maradó húsú csak a Boletus edulis (és változatai), ill. a szintén ehető gesztenyetinóru. A (szerencsére csak enyhén) mérgező tinóruk mind színt váltanak és/vagy keserű ízűek. Ezek közül amit esetleg megfőz és megeszik az ember, az a sátántinóru, ami nem kesernyés. Dr. Krébecz szerint ez a gomba is főzve nagyrészt méregtelenítődik, de a sátánpörit azért nem kóstolnám meg...
A minap olvastam a MIGE (Miskolci Gombász Egyesület) lapján, hogy a vörös érdestinórunak van egy tölgyfával gyökérkapcsolt változata. Ez a gomba küllemre alig különbözik a nyárfák alatt termőtől, viszont nyersen enyhén mérgező! 15-20 perces főzés szükséges, éppúgy, mint a változékony tinóru esetében. Évekkel ezelőtt a balatonalmádi-káptalanfüredi Nagykő orra oldalában, tiszta tölgyes erdőben találtam vörös érdestinórut, ami nagyon talányos volt a számomra. Most ez a kérdés megoldódott.
Mostanában azt csinálom, hogy a régebbi szakkönyveimben leírt gombafajokat egymás után felkeresem a net-en. Ez azért jó, mert sok  fényképet lehet találni pl. az előbb említett MIGE lapján is a ritkábban előforduló gombákról. A több oldalról összeszedett információk sosem ártanak. Példának okáért rádöbbentem arra, hogy mennyi a megfelelően nem kipróbált gombafaj, melyek étkezési értékéről (sőt mérgezőségéről) eltérően nyilatkoznak az egyes források. A MIGE lapján olvasom, hogy az erdei szegfűgomba dohos, földízű, nem ennivaló. A Kalmár-Makara könyv viszont ezt a gombát szegfűgomba illatúnak, jó ehetőnek mondja. Személyes tapasztalatom ebben nincs, ezzel a fajjal még nem találkoztam.
E tény is azt erősíti, hogy nem kell próbálkozni mindenféle "egzotikus", bár nem mérgező gombafajjal. Van 8-10 nagyon jó gombafaj, ami ízletes és bajt biztosan nem csinál. Azokat kell gyűjteni.
Az idei gombaszezont gyenge közepesre értékelem. A szeptember eleji nagy esőzés elég jó gombatermést adott a hó végén, október elején a Bakonyban, és a Gönyűi-erdőben. Ennek a hullámnak a lecsengése után a szárazság miatt gombaszegénység állt elő. Az október végi esők hatása most már esetleg mutatkozik. Meglátjuk. Sajnos, a késő ősz gombászati szempontból gyenge szokott lenni.

A likatönkunek én is csak a fiataljat szedem, szerencsére van néhány közeli telepem, így optimális időben van begyujtve... 
Remélem a horgászat azért jobban sikerült! Nekem gyengébb mint a tavalyi, de a lakóhajos éjszakai ragadozózás több süllőt, és néhány csukat adott az utóbbi bő hétben, szinte minden alkalommal kerül valami a horogra. Szerencsére a Tisza tavi vízleeresztes a tíz fok feletti vizhofok miatt kitolódik, így tovább lehet őket apritani... A késő őszi pontyozas egy nulla. Egyszerűen nem eszik, pedig ezek a hetek a kapitális dögökről szoktak szólni. Egy szeptember végi 14,7 kg csak összejott, de már vagy két hete felhagytam a ponttyal annyira nulla. 

Felénk nem volt 5 mm, azt meg napközben a száraz déli szél agyonvágta.

Lilatönkűt már évek óta nem szedek csak kóstolónyi mennyiségben. Optimális időjárás lenne számára a hidegsokk után 15-20 mm eső, utána ac középpont 4 -5 °C-os minimum hőmérséklettel délelőtt  9-10 körül felszálló és du. 3 körül leszálló köddel. A laskának és a júdásfüle kedvencemnek dettó. Volt eset, amikor kocsánytalan tölgy tuskóson két elvetemült cimborámmal 50 kg-nál több júdásfülét szedtünk. Az elmúlt években örültem egy-két maréknak. Úgy néz ki, az idén  a laskát  agyonveri a meleg száraz idő, utána meg az első érdemi fagy végleg leállítja. Az idei gombaszezonom egy nagy bakfitty, vagy ahogy Télember mondja: nudli. De sajnos tényleg nudli. Sajnos a Bükk, vagy Zala nekem messze van. Az összes gombám idén az általam beöntözött horgásztelkem melletti ezüstnyárasból származott. Volt vagy fél kiló.

Volt össz tizenöt mm eső. Nagyon várom már az őszi kedvencemet, a likatönku pereszket. Viszont a jelenlegi, és a várható időjárás egészen más, ha nem lenne ez a saját neméhez vonzódő szárazság, jó esély lehetne a meleg igényes (bronzos, nyári) vargánya fajok termotest képzésére! Nem csodálkoznék, ha helyenként ez így is be következne. (Az ízletes vargányát épp az ilyenkor szokásos, fagyok előtti hűvösebb idő indítja be, tehát az más tészta...) ránézek azért a kert végi lilatonku pereszkés helyekre, mert a gombavilag  mindig szolgál meglepetésekkel. 

Felénk a laska nulladik (tuskós) hullámát leszámítva eddig a teljes idei gombaszezon elmaradt.

Más: megérkeztek a varjak a Kárpátokon túlról.

Ezeken a helyeken jártunk , és tényleg csodálatosak, egy jó barátom, akivel sokat túráztunk régen - főleg a Börzsönyben - a kedvence lett a Bakony a maga "békés" hangulatával, akkor még nekem a "kevésbé kedvenc" túrahelyeim közé tartozott (kivéve az előző levelemben leírt helyeket), de mára már nagyon megszerettem és ennek a folyamatnak a része volt a most általad leírt helyek megismerése.
Ha már szurdok, a Csesznek melletti szurdokban nem voltam még, pedig már többször kiszemeltem, de pici gyerekekkel nem mertem bevállalni, majd később.

A Bakonyerdő hatalmas, én is csak bizonyos részeit ismerem jól. A magam számára 3 részre osztom:  várpalotai (keleti), zirc-veszprémi (középső), pápa-bakonybéli (nyugati)  A  középső részre sokat járunk kirándulni, a nyugati, és főleg a várpalotai részt eddig kevésbé jártuk be.
A Bakony fő specialitása szerintem a sok, látványos szurdokvölgy, mindegyik külön egyéniség. A sokak által jól ismert Cuha-szurdok mellett mindenképp érdemes megnézni a bakonynánai Gaja-szurdokot (római fürdő), ez a Bakony igazi Grand-kanyonja, sok emelet magas, függőleges sziklafalakkal, meglepő méretű vízeséssel. Van pár igen jelentős aknabarlang, elsősorban Tés környékén a Keleti-Bakonyban (Csengő zsomboly és társai), valamint a Keszthelyi-hegységben (Csodabogyós barlang), már ha azt is a Bakonyhoz számítjuk. Ami még "specialitás", az a sok zárt, hegyvidéki bükkös. A fenyőfői ősfenyves pedig állítólag jégkori reliktum, pontosabban maradvány az eljegesedés utáni nyír-erdeifenyő korszakból.
Szóval, sok érdekes dolog van errefelé, érdemes eljönni túrázni.
Az én most már felnőtt lányom is kisebb korában imádott "kőmászni" a Bakonyban, ő is a patakmederben mászkált a sziklák között az ösvény helyett.
Egyszer pedig a Tési-fennsíkra mentünkben egy egész csapatra való sátánistával találkoztunk, még zászlókat is vittek, onnan jöttünk rá mifélék.

Ma délután nálunk megvolt az őszi gombaszezon első bakonyi gombász-túrája. A Fenyőfőhöz közeli ősfenyves-részben alig volt gomba. Ellenben a Bakonyszentlászló és Vinye-Sándormajor közötti alsóbbrendű autóút Vinye vasúti megállóhoz közeli szakasza melletti erdőben sok gombát találtunk. Ez középkorú tölgyerdő, helyenként dús aljnövényzettel, de másutt aljnövényzet mentes, mohapárnás részek is vannak benne. A gombákat itt kell keresni. Rég megfigyeltem, hogy bizonyos helyeken, bizonyos időszakokban bizonyos fajok rettenetes, elképesztő túlsúlyra tudnak jutni. Itt és most ez a faj a piruló galóca. Mázsaszám lehetett volna szedni, 10 gomba közül 8 piruló galóca volt. A galóca alkat, valamint ennek a gombának nyersen mérgező volta azonban elriasztott. Nem "álltunk szóba" a pirulókkal. Szerencsére találtunk számos ízletes vargányát is. Érdekes módon ezek jó része kicsi és a szokottnál karcsúbb volt, de a hófehéren maradó hús, és a tönk halványbarna, hálózatos recézettsége kétségtelenné tette a gomba mibenlétét. Ami külön érdekesség, hogy az egyik boletus edulis kalapja fehéres-sárgás, és táblásan repedezett volt.
A gomba bizony nemegyszer nem pont úgy néz ki, ahogy a "nagykönyvben" meg van írva. Találtam nagy, eléggé érett példányt is, a csöves rész lefejtése után ez is használhatónak bizonyult. Volt aztán egy gesztenyetinóru, 2 fiatal őzláb, pár molyhos tinóru (köztük egy óriásnövésű, 15 cm kalapátmérőjű, túlérett példány) és sok-sok galambica. A galambgombák között sok volt a kékhátú, ráadásul fiatal, egészséges, nem kukacos példányok. Úgy látszik, ebben a szezonban viszonylag kevés az őzláb, viszont mindenfelé nagyon sok, különféle tinóru jött ki. Érdekes.
A túra végeztével remek vadragu ill. gombalevest ettünk a vinyei Kőpince fogadóban (aki ezen a vidéken jár, próbálja ki: hangulatos hely, remek konyhával, normális árakkal) A szedett gombákból pöri lett, most is nyaljuk a tíz ujjunkat.