Floo: az akác Magyarországon nagyjából 5-10 szélességi °-kal délebbre fordul elõ, mint természetes areájában (Észak-Amerika keleti felének belsõ részei, fõleg Appalache-hg.). Annak ellenére, hogy mint régóta meghonosodott adventív növény, bizonyos fokú adaptációt fejlesztett ki a más termõhelyi-éghajlati viszonyokra (ezért is lehet ilyen sikeres), nem számít meglepetésnek, hogy egy-egy erõsebb áprilisi fagy kárt okoz bennük. Hiszen õshazájában korábban megszûnnek a tavaszi fagyok, és õsszel pár héttel késõbb is köszöntenek be. Figyelembe kell venni azt is, hogy az akác nagyon levegõigényes fa, tehát kemény, kötött, agyagos, pangó vizû területeken nem él meg. Okozhat levélhullást, fapusztulást pl. a tél végi-kora tavaszi idõszakban hulló sok csapadék, amely nem képes mélyre jutni a talajban. Így a felsõ 50-100cm-es rétegben koncentrálódik a víz, amelyet az akác nehezen tûr.

Múlt héten a Gyõr-Székesfehérvár-Szekszárd-Pécs úton buszozva az éppen rügyezõ és a virágzó stádium közötti valamennyi fenológiai állapotot megfigyeltem az akácon. Volt, hogy egy útmeni fasorban az egyik fa virágzott, a mellette lévõn még alig volt levél.. Azt hiszem, rájuk teljesen hasonló abiotikus tényezõk hatottak-hatnak, mégis. Jaj, de változékonyak ezek a növények. kacsint Gyõr környéki kirándulásaimon az utóbbi napokban teljesen hasonlókat tapasztaltam.