"Az anya-fiaciklonok esetében szerintem nem mindig igaz, hogy a délebbre lévõ ciklon nem olyan mély. Abban az esetben, amikor az északra lévõ ciklon elgyengül, de délen fennmarad a hõkontraszt, akkor a déli ciklon erõs maradhat. Erre télen van gyakrabban példa, de összességében tényleg nem gyakori eset, és fõleg nem általános helyzet."

Amit írsz, az nagyon érdekes és jellemzõ, és szerintem téli cirkulációnk egy alapvetõ formáját mutattad ezzel be. Érdemes ezért itt elidõzni kissé.
Talán nem kis az a lényeg, hogy a "fiaciklon" ebben az esetben mélyebb az anyaciklonnál. Ez ilyenkor is vajmi ritka, viszont az a döntõ, hogy a "fiaciklon" (mediciklon) igen fejlett a teknõn belül, és teljesen irányítása alá vonja a mi idõjárásunkat.
Ennél sokkal figyelemreméltóbb, hogy ebben az esetben nem a teknõ hátoldalán, nyugati oldalán dél felé mozgó sarki-tengeri levegõ árasztja el a Kárpát-medencét. Ennek kezdeti, átmeneti beáramlása-beszivárgása ugyan legtöbbször megtörténik, de a hideghullámot nálunk nem ez váltja ki. Hanem a déli "fiaciklon" hidegszektorában északkeletrõl délnyugatra törõ szárazföldi hideg, ami "derekánál" kettéfûzi a teknõt. Végül túlnyomó dominanciára tesz szert az észak-északkelet-európai AC és a "fiaciklon" (mediciklon) kettõse, míg a teknõ északabbi része a mraitim hideglevegõvel teljesen "felszívódik"
Télen nem ritka ez a forgatókönyv, és benne, azaz a teknõ konfigurációjában, annak változásaiban, az északi hemiszféra hidegsapkájának télre jellemzõ hasadtsága jut kifejezésre: grönlandi-arktikus, ill. szibériai-szárazföldi hidegpool.
Mutatok mindjárt egy példát is, érdekes módon nem is a szorosan vett téli félévbõl, hanem október 2. felébõl (bár ekkor már téli jellegû a makrocirkuláció)

Link
Link

Jól látható a teknõ Nyugat, és részben Közép-Európa felett, és az is, hogy ennek hátoldalán elindult dél felé a sarki-tengeri levegõ A Brit-szigeteken át.
De az is látszik, hogy ennél lényegesen nagyobb mennyiségû, és hidegebb sarki-szárazföldi légtömeg helyezkedik el a teknõtõl keletre, az északkelet-európai AC keleti, délkeleti peremén. A következõ napokban jól nyomon követhetõ a teknõ "deréknál" való kettéfûzõdése, a mediciklon+északkeleti AC kettõs abszolút uralomra jutása térségünkben:

Link
Link
Link

Izoterma térképünk közben egyértelmûen mutatja az északkeleti hideg elõretörését térségünk felé:

Link

Végsõ soron az a "pikáns" helyzet áll elõ, hogy a mi hideghullámunkat nem a minket érintõ alacsony nyomású teknõtõl nyugatra, hanem az attól keletre felhalmozódott hideg légtömegek okozták! Ilyesmi kizárólag a téli félévben, téli jellegû makrocirkuláció mellett fordulhat elõ.
Télen az a leggyakoribb eset, hogy elõször a sarki-tengeri levegõ éri el térségünket, az alsóbb légrétegekben gyengébb-erõsebb, de inkább gyengébb lehûlést hozva. Ezután alakul ki a mediciklon, majd ha elégséges tömegû hideglevegõ van tõlünk keletre, északkeletre is, bekövetkezik az említett kettéfûzõdés, a lábas hideg beáramlása keletrõl, északkeletrõl.
Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a kezdeti északnyugati szeles, záporos-hózáporos napokat mediciklonos havazás követi, és annak végeztével fordul igazán szigorú hidegre az idõ.
Az sem ritka ellenben, hogy kevés a hideglevegõ tõlünk északkeletre, vagy egyáltalán nincs is fagyos szárazföldi légtömeg a közelünkben. Ilyen esetben a teknõ déli része nem erõsödik meg, nem fûzõdik le, nem önállósul -vagy, ha mindez kialakul is, csak gyengén és átmeneti jelleggel.
Ekkor a kialakult meridionális áramlási kép hajlamos gyorsan visszarendezõdni félzonálissá, zonálissá.
Az ellenkezõ véglet pedig az, hogy már a kezdeti hidegbeáramlást is mediciklon hátoldalán, északkeletrõl, lábashideg formájában kapjuk. Ez elég ritka, de annál érdekesebb téli helyzet. Erre egy példa:

Link
Link
Link
Link
Link