Többféleképpen lehet definiálni a baroklinitást, általában szokásos (és talán a leginkább fizikai módszer) a grad(ró) kereszt grad(p), vagyis a sûrûséggradiens (ami a T-gradienssel szorosa összefügg) és a nyomásgradiens vektorok vektoriális szorzatából kiindulni. Ha ezt tesszük, akkor a baroklin-vektor az örvényesség idõbeli megváltozásával arányos. Szinpotikus skálán ez a felszín érintõsíkjában lévõ 2D-s mezõk megváltozásának (vízszintes vektorok) a vektorszorzata, és függõleges vektorként kell elképzelni. Ennek iránya dönti el, hogy valahol ciklon (függõlegesen felfelé mutat), vagy anticiklon (lefelé mutat) keletkezik.

Az anya-fiaciklonok esetében szerintem nem mindig igaz, hogy a délebbre lévõ ciklon nem olyan mély. Abban az esetben, amikor az északra lévõ ciklon elgyengül, de délen fennmarad a hõkontraszt, akkor a déli ciklon erõs maradhat. Erre télen van gyakrabban példa, de összességében tényleg nem gyakori eset, és fõleg nem általános helyzet.