"Mindenki hozzátegye a saját támogató vagy megcáfoló gondolatait/érveit"
E sorodat a "keringõre való felhívásnak" veszem, ezért ide írom egynémely gondolatomat.
Szubjektivitás is lesz ebben bõven, de azt akarom, aki olvassa, ne csak értse, hanem át is érezze, mirõl van szó.
Szóval, nekem mély és megingathatatlan meggyõzõdésem, hogy kb. 1988-tól kezdve jelentõsen, a nyár tekintetében DRASZTIKUSAN csökkent az atlanti behatás a Kárpát-medencében. Ez a behatás nálunk mérsékli a nyári forróságot, ezért gyengülése a hõségidõszakok súlyosbodásával, gyakoribbá válásával jár. A súlyosbodás, gyakoribbá válás már statisztikailag is kimutatott.
Az ilyen kánikulai idõszakokat "saját használatra" "szupernyárnak, ötödik évszaknak" neveztem el, ugyanis ilyenek az én sráckoromban (hetvenes évek, nyolcvanas évek eleje) nem fordultak elõ. Akkoriban Észak-Dunántúlon a legmelegebb idõszakokban is általában 30 fok alatt maradtak a maximumok -ha nagy néha elérte a hõmérséklet a 30-31-32 fokot, már azt mondtuk: "jé, harminc fok van!" Édesanyám néha hõségnapot emlegetett a nyári szünetben: hõségnapot, 28-29 fokos csúcshõmérséklet mellett... Strandidõ július második dekádjáig csak ritkán, és rövid idõre köszöntött be a hetvenes években (markáns kivétel volt 1976 júniusa-rendkívülinek is tartottuk) A tartós meleg rendszerint júli közepén, második felében érkezett, és nagyjából 3, legfeljebb 4 hétig tartott. De 35 fokot megközelítõ, pláne azt meghaladó maximumhõmérsékletekre ilyen idõszakokban se volt példa.
Mindennek az volt a végsõ oka, hogy a ciklonok és a hozzájuk tartozó frontok nyugat-keleti áthelyezõdése gyors volt. Az elõoldali dél-délnyugati légáramlás ránk húzta volna akkor is a forró, száraz afrikai légtömegeket, de mielõtt ez megtörtént volna, már el is ért minket nyugat-északnyugatról a hidegfront, mögötte hûvös, óceáni légtömegekkel. Nem tudott tartósodni az elõoldali pozició, mely a sivatagi levegõ közép-európai megjelenését és uralmát lehetõvé tette volna. A gyakori frontátvonulásból adódóan rendesen járt az esõ is, s nemcsak záporszerû, konvektív formája: a hidegfrontot követõ néhány napban sokszor csendes esõs, szeles, hûvös volt az idõ a balatoni vendéglátók legnagyobb "örömére".
A szupernyárnak éppen az a lényege, hogy az atlanti ciklon csigalassúsággal helyezõdik kelet felé, vagy éppenséggel stagnál. Elõoldali délies áramlása ezért nem 1-2 napig (mint a 70-es, 80-as években), hanem 1-2 hétig tartózkodik felettünk, s ez óriási különbség. A szaharai forró levegõnek bõven van ideje rá, hogy átkeljen a Földközi-tengeren (mely legtöbbször fikarcnyit sem enyhít annak szárazságán és forróságán) és elárassza a kontinens középsõ részét. E levegõfajta, tulajdonságai folytán, nemcsak nehezen elviselhetõ hõséget, de tartós szárazságot is okoz nálunk -beáramlásának elsõsorban kezdeti idõszakában még konvektív csapadék is kizárt szokott lenni.
Személyes élmény: a hetvenes, nyolcvanas évek nyarain az erõsödõ déli-délnyugati szél, lefelé mozduló légnyomás szinte csalhatatlan jele volt a hidegfront közeli érkezésének.
Ha a Balatonon, a csopaki strandon a vízparton állva azt láttam, hogy egyre magasabbra emelkednek a hullámok a Tihanyi-félsziget csúcsa felõl fújó szélben, tudtam, hogy estére villámshow lesz a hegyek felõl kifutó, viharos széllel. És másnapra felhõs, északnyugati szeles idõ, 20 fok körüli hõmérséklet az elõzõ napi 27-28 fok után.
Mostanában, ha élénkül a déli szél a Balatonon, általában másnap, meg harmadnap, és késõbb is az fúj változó erõvel, s a hõmérséklet jócskán 30 fok fölé megy. Még egy dolog: régebben az jelezte a tartós hõségidõszakot, ha a déli part és Tihany párákba burkolózott, alig kivehetõvé vált. A jó látótávolság, a túlparti magaslatok éles körvonalai a rossz idõ elõjelének számítottak. Most pedig a legjobb látási viszonyok mellett jön gyakran a legnagyobb hõség: ez is jelzi a páraszegény sivatagi levegõ jelenlétét, mely azelõtt -nyugodtan mondhatjuk- ritkaságnak számított.
A nyugat-keleti áthelyezõdés lassulásának másik oldala az, hogyha mégis eljut térségünkbe egy igazán "szaftos", nedves légtömeg, akkor az nem tud gyorsan odébb állni kelet felé, az összes vizét itt ejti ki ránk. Ekkor özönvízszerû esõ van napokig, gyakran veszélyes áradásokkal. Az ilyen ciklonok mindvégig felettünk pörögnek, itt jutnak fejlõdésük utolsó fázisába, míg végül hidegörvénnyé válnak, és okklúziós frontjukat forgatják. Közben esik és esik... A talajközeli meleg fokozódása miatt, nemkülönben a vízszintes légmozgások gyengülése folytán, elõtérbe lép és erõsödik a konvekció. Valóban gyakoribbaknak tûnnek az igazán nagy zivatarok, jégverések.
A légköri képzõdmények áthelyezõdésének lassulása mellett a másik tünet a meridionális muszterek uralma elsõsorban a szárazföld felett, illetve ezen muszterek kiterjedése nyugat felé, a leggyakrabban zonális áramlású Atlantikum irányába.
Az átlagember persze a globális felmelegedés rovására írja a szupernyarat. Én azonban úgy látom, a melegedés jobbára a nyarat érinti, a tél nem sokat változott kisgyerekkorom óta. Lehetséges persze, hogy statisztikailag kimutatható némi enyhülés az utóbbi 25 év telein, de a különbség nem feltûnõ. Talán csak annyi, hogy ritkábbak lettek a nyugatról érkezõ sorozat-frontok, az "atlanti futószalag" ritkábban van felettünk -a téli zonalitás rendszerint északi mostanság. S valamivel gyakoribbá vált a kontinentális, a lábas hideg beáramlása.
Ami még nagyon feltûnõ az utóbbi két évtizedben, hogy határozottan rövidebbé váltak az átmeneti évszakok. Gyakran már május elején van néhány hõségnap (ld. tavalyi tavasz), és a május nagyon gyakran mindvégig nyárias. Ezt is tulajdoníthatnánk a globális felmelegedésnek, ha nem vennénk figyelembe azt a tényt, hogy a másik oldalon meg megjelentek az október végi havazások, télies epizódok (2003, 2009, 2012!) Régebben ilyesmi szélsõséges ritkaságnak számított, én magam csupán 1973-ból emlékszem egy októberi havasesõ-záporra.
Mi lehet ennek az oka? Én úgy magyarázom, hogy zonális áramlás esetén sokáig izoterm légtömegek érkeznek hozzánk, távol tartva a délen már kialakult nyarat (vagy az északi telet) Az uralkodó meridionális légmozgások viszont gyakran idõ elõtt elhozzák ezeket Közép-Európába.