Két dologgal egészítenélek ki, ha nem baj (egyébként teljesen jól látod).
Az egyik a léghõmérséklet. Azt tudjuk, hogy a kisugárzást erõsíti a hófelszín, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy megfelelõen vastag hófelszín esetén akármilyen erõs besugárzásra sem tud jóval fagypont fölé melegedni a levegõ. A hó olvadása ugyanis hõelvonással jár, ami alulról hût. Mivel alapból is (pl. nyáron, meg kb. mindig) alulról melegedne a felszín, ha nem lenne rajta a hó, ennek az a következménye, hogy hófelszín felett csak advekcióval érkezõ meleg levegõ hatására lehet fagypont fölött a hõmérséklet. (Ez az effekt jóval egyszerûbb, mint ahogy sikerült most leírnom, a hõszállítási egyenlet ilyenkor triviális megoldást /3D-ben! konstanst, hófelszín felett 0°C-t/ ad).

A másik:
Ha jégsapka van a sarkvidéken, akkor a sarki télen megjelenik egy anticiklon, ugyanúgy, mint Szibériában vagy Kanadában. A különbség az, hogy ez nem stabil. Az õt határoló (szintén csak télen létezõ) arktikus front ugyanis ugyanolyan hullámtulajdonságokkal rendelkezik, mint a polárfront. Tõle északra keleti a szél, délre lassú nyugati, kisebb a hõkontraszt, valamint más a Coriolis-paraméter. Ezért a rajta kialakuló hullámok négyes-hullámszáma más lesz (más lesz a frekvencia és a hullámhossz, de ugyanaz a diszperziós reláció).
Ha a jégsapka nagyon nagy, akkor az arktikus front télen nagyon délen alakul ki (mint ahogy általában a jégsapka méretváltozását átlagosan követik a klímaövek változásai is). Ennek következtében megintcsak megváltozik a hullámszámvektora. Ennek következménye, hogy a jégmezõk déli határán klímaátlagban igen erõs, és viszonylag határozott irányú (méghozzá északnyugati) szél jelenik meg. (Ez annyira stabil jelenség, hogy a geológiába is beleszól, a felszín morfológiájában igen jellegzetes vonások jelennek meg).

A elsõ következményeképpen a jégmezõk szélén igen nagy hõkontrasztok alakulnak ki, ami a polárfronton is erõsíti a hullámzást. Az erõs zonális áramlás megszakadásakor igen erõs ciklon-leszakadások következnek be, sõt, ilyenkor a blocking-helyzetek nagy része inkább leszakadó ciklon típusú lesz. Ez az, ami a jégmezõ határától délre biztosítja a hócsapadékot. Ugyanakkor a ciklon-elõoldalakon fölhúzódó advekciós meleg ezeket olvasztja is. (Ezen belül persze télen gyakoribbak és erõsebbek a ciklonok, nyáron ritkábbak és erõsebbek, de a konkrét idõjárási helyzettõl függõen elõfordulhat az is, hogy egy területen télen olvad el nagyon sok jég a sok elõoldal miatt; nyáron a zonális áramlások miatt a délebbre lévõ levegõvel keveredve melegszik a levegõ a jégmezõ szélétõl délre.) Attól függõen, hogy az olvadás a gyorsabb, vagy a csapadékhullás, a jég visszahúzódik vagy terjeszkedik. Utóbbi esetben a mérsékelt övi óceáni levegõ hozza a vizet. (Ez ugye Európába az Atlanti-ó felõl jön, ami viszonylag keskeny, így az Uralig, illetve Skandináviában kihull a nagy része, ezért jegesedett el jóval kevésbé Szibéria.
A "vérfagylaló hideg" általában a jégmezõkön marad egyébként.
/Szóval nagyjából azt írtam le, amit Te is, kiegészítve egy kicsit az okokkal; mondjuk nem feltétlenül pontos, amit írtam, de lényegében ilyesmit tanítottak nekem errõl. Tavasszal tervezem, hogy bejárok a geológusok Éghajlattan órájára, ha lesz publikus netes segédanyag, és emlékeztettek rá, belinkelhetem. Szerintem abban lesz szó ilyesmikrõl részletesen is./