Szemelvények a megyei napilap júl. 9. szombati számában megjelent, "Hõséghullám még három napig" c. cikkébõl:

"Bár sokan úgy érzik, régen is voltak ilyen nyarak, az adatok arról tanúskodnak, hogy manapság sokkal gyakoribbak a hõhullámok. Az OMSZ adatbázisa szerint a mostani a 21. hõhullám az elmúlt két évtizedben, miközben a megelõzõ 90 évben mindössze 13-at regisztráltak."

Megjegyzésem: nincs okunk arra, hogy e tényt a széndioxid emisszió "nyakába varrjuk". A gyakori hõhullámok 1988-tól datálódnak, s akkor, vagy röviddel azelõtt semmiféle ugrásszerû változás nem történt a légkör széndioxid koncentrációjában tudomásom szerint. Viszont az idõpont annál jobban korrelál a nap mágneses terének változásával, ugyanis ez épp akkortájt kezdett csökkenni, és csökken egészen mostanáig.

"L. M. éghajlatkutató lapunknak kifejtette, hogy az éghajlatváltozással leginkább a nyarak középhõmérséklete emelkedik a Kárpát-medencében."

Megjegyzésem: itt igazán nagy bajok vannak a kréta -azaz az üvegházhatás, globális felmelegedés dogmája- körül. Mivel az üvegházhatás a hõkisugárzás csökkentése által vezet felmelegedéshez, ezért a hõmérséklet növekedésének kifejezettebbnek kell(ene) lennie a téli félévben, mint a nyáriban. Ugyancsak kifejezettebbnek a kisugárzási lehetõségre különösen érzékeny poláris területen. Az elmélet hívei kezdetben így is gondolták, hirdették ezt. Mostanra kiderült, hogy éppen az ellenkezõje történt annak, aminek elvileg történnie kellett volna. A nyarak váltak érezhetõen melegebbé, míg a telek csak kis mértékben változtak. Átlagnál alacsonyabb, sõt jóval alacsonyabb középhõmérsékletû telek elõfordultak a közelmúltban Közép-Európában (ld. 2009/10), a nyarak viszont az utóbbi két évtizedben rendszerint átlag feletti, legfeljebb átlag körüli középhõmérsékletet hoztak. Kifejezetten hûvös nyár talán a 80-as évek közepén volt utoljára. Ennek oka egyértelmûen a nyugati áramlások elerõtlenedése, ezzel összefüggésben a nyáron hûtõ atlanti hatás csökkenése. Klímánk megváltozásában így nem a melegedés a feltûnõ elem, hanem annak kontinentálisabbá, szélsõségesebbé válása. A nyugatiáramlás-hajlam kisebbé válásának makroszinoptikai megnyilvánulása a légköri képzõdmények kelet felé áthelyezõdésének erõs lelassulása, ennek következtében a meridionális áramlási képek dominanciája a zonálisok ellenében. Ezt több kutató összefüggésbe hozta a gyenge naptevékenységgel, elképzelésüket én is igazolódni látom. A mostani hõhullám is annak a következménye, hogy az Atlanti- óceánról közeledõ ciklon a Brit-szigetek fölött stagnálni kezdett, ezért elõoldala huzamosan fölöttünk tartózkodik. A 70-es évek mostanitól különbözõ klímakorszakában is megvoltak a "kezdeményei" az efféle hõhullámoknak, de akkor a ciklonok relatíve gyorsan mozogtak kelet felé, a hátoldal hamarosan fölénk került -az elõoldali áramlás nem tudta tartósan "ránk húzni" a szubtrópusi forró légtömegeket, a hõhullám nem fejlõdhetett ki.

"A Magyar Tudományos Akadámia felkérésére tavaly publikált tanulmány szerint 2040-ig akár további 2,4 fokos melegedés jöhet ebben az évszakban."

Megjegyzésem: az effajta "játék a számokkal" nagyon jellemzõ. Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?

A cikk szakképzett klimatológus megnyilvánulásain alapszik, akinek szakértelmében nincs jogom kételkedni. Mégis a széndioxid emisszió-globális felmelegedés "kórusában énekel" õ is, szemmel láthatóan hamisan. Az ember értetlenül áll a tény elõtt. Az biztos, hogy bizonyos érdekkörök kiterjedt promóción, kongresszusokon, továbbképzéseken keresztül manipulálni képesek egyes szakágak tudományos közvéleményét. Talán ilyesmirõl van szó ebben az esetben is.