Meglátásom szerint, itt nincs másról szó, mint a félteke cirkulációs jellegzetességének felméréséről a téli légkörzési rezsim
kezdetén. Ennek azért van jelentősége, mert e jellegzetesség nagyon gyakran fennmarad a meteorológiai tél első felében, de gyakran egész télen is, és alapjaiban meghatározza a telünk milyenségét. Erre a célra roppant alkalmas az AO index, ami éppen azt mutatja, ami minket az egészből érdekel: a hidegleszakadások lehetőségét. Egyébként éppen ezt mutatja a DAI is, csak"szűkebben", az Észak-Atlantikumra és Közép-Európa  vonatkozólag (emiatt inkább a NAO-val függ össze, ami persze magában is az AO speciális, észak-atlanti esete)
A továbbiakban a következőket vegyük figyelembe:

1. Hidegleszakadások

Szerintem itt kettőn áll a vásár: a féltekei általános nyugati drift ereje, illetve a "helyi" hidegmag. Úgy gondolom, ezek antagonizmusban működnek.
Előbbi a leszakadás ellen hat, utóbbi segíti a stabil ciklonosodást, meridiába fordulást. Bonyolítja, ellentmondásossá teszi a képletet, hogya nyugati drift viszont, megakadályozva az é-d-i hőcserét, "hízlalja" a hidegmagot.
Egyébként a fentiekben látom az okát annak, hogy néha rettenetes hidegfelhalmozódások se szakadnak le, máskor meg a "semmi" is leszakad.

2. Namias (szinoptikai) ciklusok

A meridionális hőkontraszt ciklikus megnövekedése és kiegyenlítődése, cirkulációs szempontból a zonális és meridionális képek (féltekei léptékű) periodikus váltakozása. Átlagos periódusideje 4-6 hét (de ettől nagyon
eltérő is lehet!)

3. A féltekei "vezér hidegpont" kérdése. Ez alatt a sarki/szubarktikus régiónak azt a területét értem, ahol a legjelentősebb hidegfelhalmozódás, hidegmag mutatkozik. A vezér hidegpont környezetében a félteke bárikus és légáramlási helyzetétől függetlenül le fog szakadni a hideg. Azaz, itt a "helyi" (vagy inkább regionális) hatások győzedelmeskednek. Ezt télen nemegyszer mi is tapasztaltuk már: előoldali és zonális áramlási képek képesek pár nap alatt semmivé foszlani a hatalmas sarki hidegtömeg környezetében, és akkor is hátoldalra kerülünk, amikor a hidegtömeg hiányában a ciklon hátoldalra kerülés belátható időn belül teljesen kilátástalan lett volna(lásd pl. 1979 jan. 1., 1979 dec. 30., 1996 karácsnyi ünnepek)
Ellenkezőleg: a többi hidegmagok leszakadását a vezér hidegpont nehezíti, gátolja
azon az alapon, hogy a félteke általános hőkontrasztjának növelésével
erősíti a nyugati driftet.

Nézzük most már a mostani helyzetet a fentiek fényében! Azt gondolom, hogy az AO-nál nemcsak az aktuális értékeket, hanem a görbe lefutását is figyelni kell. A görbe kilengései,hullámhegyei és hullámvölgyei a Namias ciklusoknak felelnek meg
(maximumok: zonális fázis, minimumok: meridionális fázis) A görbénken nagyon jól látszik a hullámzás kifejezettebbé válása szeptember második felétől, azaz a téli cirkulációs rezsimre való átállástól. Ennek oka a féltekei hőkontraszt megnövekedése. A nagyjából egy hónapos periódusidő is szépen kijön.

Link

Véleményem, hogy ennek a hullámzásnak a szabályos, vagy szabálytalan volta is alapvető jellegzetessége a félteke cirkulációjának. Ugyanis, ha nagyon erős a nyugati drift és/vagy nem nagyon vannak hidegmagok,  akkor a hideg sokáig seholsem tud leszakadni,
a ciklus torzul. A Namias-óra akkor ketyeg szabályosan, ha nem túl brutális a nyugati sodrás, és valamilyen hidegmagok azért vannak. Éppen ezt a szabályosságot látjuk az aktuális AO görbén. Ugyanakkor az is látszik, hogy sokszor van pozitív tartományban a görbe, és a negatív fázisok (eddig) nem jelentősek. Véleményem, hogy ez a sarki hidegbázis viszonylag csenevész voltával áll kapcsolatban. Hogy ennek ellenére mégiscsak voltak meridiába fordulások (az első mindjárt szeptember
második felében), az annak a következménye lehet, hogy a nyugati drift viszont az idei téli félév elején igen gyenge.
Ha a későbbiekben is fennmarad ez az állapot, akkor épp az fog folytatódni, amit eddig láttunk a tél cirkulációs "stílusából": gyakori teknőképződés, jelentősebb hidegadvekció nélkül. Változékony, nem túl hideg, de nem is
kifejezetten enyhe téli idő. Bár azt hozzá kell tenni, a hidegmagok erősödhetnek, ahogy befele megyünk a télbe.
Ami a tél kedvelői számára jó hír, hogy a vezér hidegpont egyelőre Kelet-Szibéria
térségében található. 

Link

Ha ez Észak-Amerika szubarktikus régiójában lenne, emellett erős volna a nyugati drift, akkor a hideg leszakadna Kanadára,
ill. az USA keleti felére. Hozzánk pedig folyamatosan érkeznének a nyugati sodrás által kelet felé "kihúzott", enyhe óceáni levegővel telt peremciklonok. A tartósan enyhe tél tökéletes receptje (lásd pl. 2013/14)
A mostani kép alapján ilyesmitől nem kell tartanunk.