A mikroklíma esete is azok közé tartozik, mikor bár mindenkinek van elképzelése arról, hogy az adott dolog micsoda, mégis, ha pontosan definiálni kellene, hát bajban lennénk. Nem is érdemes, nem szabad merev definiciókkal bajlódni, mert úgyis csak szócséplés, szõrszálhasogatás lenne a vége. Jobban járunk, inkább megközelítjük az igazságot, ha szépen körüljárjuk a kérdést.
Ennek elõrebocsájtásával kijelentem, hogy a mikroklíma fogalma igenis jogosult. Véleményem szerint ez 3 körülményt foglal magába. Elõször is, kis területrõl van szó. Hogy mennyire kicsi -hány négyzetméter vagy négyzetkilométer- pontosan nem határozható meg, nagy vonalakban azt mondhatjuk, a "makroklíma" kiterjedési területéhez képest mérete ELHANYAGOLHATÓ. Másodsorban, bizonyos idõjárási elemeknek (hõmérséklet, légnedvesség, etc.) a mikroklimában jeletõsen el kell térnie a makroklímára jellemzõktõl. Harmadrészt, ennek az eltérésnek rendszeresenek és következetesen ugyanolyan irányúnak kell lennie.
Nézzünk példákat: tipikus mikroklimatikus hely például egy mély patakvölgy. Itt a légnedvesség nagyobb, mint a környéken, a szélsebesség valószínûleg kisebb. A késõbbi napkelte, korábbi napnyugta miatt az éjszakai lehûlések erõsebbek, árnyékos voltánál fogva a talaj közeli maximumok is valamivel alacsonyabbak. Még alacsonyabbak a minimumok a lefolyástalan töbörben, amihez még hozzájárul a nagyon sekély talaj és az alkotó kõzetek kis hõkapacitása. Északi kitettségû hegyoldal szintén árnyékos, ill. a napsugarak hajlásszöge kicsi -ezért hûvösebb a környezeténél, méginkább a déli kitettségû lejtõknél.
Igen jellegzetes mikroklímája van nagyobb tavaknál (pl. Balaton) a kb. 1 km széles parti sávnak. Itt a napi hõingás az, ami eltér a makroklimatikustól: annál lényegesen kisebb. A víztömeg éjjel fût, nappal hût. Télen, hidegre forduló idõ esetén, amíg a tó be nem fagy, a nagy hõkapacitású víz szintén melegíti a parti sávot. Melegedés esetén ennek a fordítottja történik: a jégtömeg sok negatív hõenergiát raktároz, a part mellett jóval hidegebb idõt okozva. Sajátos mikroklímája van a nagyvárosoknak, a növényzet és a csupasz talaj hiánya miatt csekély a párolgás, ezért sokkal jobban felmelegszenek környezetüknél. A hõsziget "meghajtja" a felszálló légmozgásokat, labilis légrétegzõdés esetén a metropoliszok fölött gyakrabb és nagyobb mértékû a zivatarképzõdés. Télen viszont az épületek hulladékhõje folytán csekély itt az éjszakai lehûlés -saját megfigyelés szerint csendes, derült éjszakán akár 4-5 fokos pluszt is elkönyvelhet a környezethez képest akár egy százezres város is.
Hirtelenjében ennyi jutott eszembe, biztos vannak más mikroklimatikus lehetõségek is.
A mikroklíma annyira létezõ, hogy gyakorlati következményei vannak. Például, más jellegû növényzetet mutat a mikroklimatikus hely, mint a többi. Jellegétõl függõen lehetnek itt jégkorszaki, vagy szubtropikus reliktum-fajok. Vagy, senkinek sem jutna eszébe északi kitettségbe szõlõt, fügét telepíteni. nevet