A mûholdfelvételeket elemezve tettenérhetõ a középtroposzféra erõs dinamizmusa az északi félteke fölött. A kontinensünket elérõ frontrendszerek az Egyenlítõ mentén a nyugati hosszúság 120 fok körüli térségébõl (!) származnak, a Mexikói-fennsíkon átkelve jutnak el idáig, elõretartó mozgást végezve nem csak ÉK felé tartanak, hanem K felé is araszolnak. Nem valószínû, hogy a cikloncsalád hetek vagy hónapok múlva hosszabb ideig szünetelnének, esetleg meg is szûnnének. A fölöttünk húzódó anticiklont is hamarosan fölmorzsolja az egyik ilyen frontrendszer. Algéria felõl pedig nagy valószínûség szerint néhány nap múlva magas szintû felhõket kapunk.
A DNY-ÉK-i áramlás a továbbiakban még erõsödni fog, ami gátat szab a mostanihoz hasonló erõs anticiklon kialakulásának. Az El Nino mûködik. Hatása még csak ezután fog igazán látványosabbá válni: Nyugat-Európában a ciklon-sorozatok mind jobban tombolnak, mi tartósan azok melegszektorában tartózkodunk majd.
Ilyen idõjárási helyzetben kimondott téli idõre február második felében (mint 1983-ban) vagy márciusban (1998-ban a fagy és a hó elmaradt, a hõmérséklet viszont átlag alattinak bizonyult).