Thermometer jelen!
Véleményem a következõ: a telünk minõségét alapvetõen meghatározza majd az észak-atlanti ciklontevékenység erõssége. Nem lehet nem észrevenni, hogy az idei és tavalyi tél "tönkremenése" elsõsorban az õrületes tempóban mûködõ "csigagyár" következménye volt. Emlékszem, szegény Donnie milyen sóvár szemmel figyelte a reykjavik-i nyomásfáklyát, mikor indul felfelé... Nem indult, legalábbis tartósabban nem... Nyuli azt írta akkor, hogy ez a rémületes izlandi ciklonaktivitás kupán csap minden blocking-kezdeményt. Igaza volt!
Bennem is csak most tudatosult, milyen hatalmas idõjárás-módosító tényezõ a túl erõsen tevékenykedõ észak-atlanti légnyomási minimum. A mega-ciklonrendszernek gyakorlatilag egész Európa, az Uralig az elõoldalán van: meg is lett ennek az eredménye. A kontinenst az állandó jellegû atlanti ciklontevékenység teljesen telepumpálta enyhe (meleg) levegõvel. Olyannyira, hogy végül már a jó helyen (Skandinávia) létrejött AC-k is elég hosszú ideig nem tudtak hideg légtömegeket ránk forgatni az elõoldalukon. Ugyanakkor Észak-Amerika keleti felén (a ciklon hátoldalán) emberemlékezet óta nem tapasztalt tél tombolt.
Míg nálunk hónapokig a sokéves átlagot reprezentáló piros vonal fölött futott az ens és az op. is a legtöbb fáklyán, addig a montreal-i hõfáklya a következõképpen nézett ki: piros vonal (sokéves átlag), alatta több emelet semmi, majd valahol lent, a "pincében" az operatív és az ens...
Tovább megyek: a mostani hõhullámos nyár elõállásában is benne van a még mindig nagyon élénk észak-atlanti ciklontevékenység "keze". Hiszen innen származnak azok a nyugati teknõk, melyek elõoldalukon ismételten ránk húzták a forró, észak-afrikai légtömegeket. Egyébként is, már sok hónapja tart nálunk a pozitív hõanomáliás korszak. Kijelenthetõ, hogy az átlagosnál hosszasan élénkebb észak-atlanti ciklontevékenység hatásával állunk szamben. Tér és idõbeli kiterjedésénél fogva ez a cirkulációs anomália éghajlatingadozást kiváltani képes tényezõ.
Hogy mi lehet az oka az izlandi minium nagy aktivitásának? Ennek kijelentésére én nem vagyok hivatott, azonban az biztos, hogy a nyugati áramlási szalag sebességének (ebbõl kifolyólag a teljes hemiszféra nyomásviszonyainak), továbbá a féltekei hõeloszlásnak döntõ szerepe van ebben.
De hogy nem kerüljem meg a kérdést, mondok egy ötletet: állítólag bizonyított, hogy a maagas naptevékenység megerõsíti a térítõi AC övet. Emiatt a teknõk talán nem tudnak kellõen dél felé megnyúlni, gátolt a hõtranszport. Ennek kettõs következménye lehet: elõször is, hozzánk nehezen jut sarki hideg. Másodsorban, mélyek, igen aktívak maradnak az izlandi ciklonok.
Most már csökkenõben van a naptevékenység. Hogy ennek hatása lesz-e a következõ hónapok ciklontevékenységére, az a jövõ zenéje.