Egyébként ebben a helyzetben sem biztos a nálunk bekövetkezõ hideg. Ugyanis a polárfront nyáron jóval északabbra van (70° körül), ami azt jelenti, hogy egy-egy behullámzása sem feltétlenül tud olyan erõs lenni, hogy az országunkat elérje. A hidegleszakadások egyáltalán nem biztos, hogy eljutnak hozzánk, dacára az erõs brit vagy északkelet-európai AC-knak. Ilyenkor gyakran alakul ki a polárfronttól messzebb délre egy alapvetõen jellegtelen, de többnyire magas nyomású nyomási képzõdmény (nem tipikusan a bárikus mocsárhelyzetrõl van szó), mely legjellemzõbben a Balkán-félszigeten és a Balkán-hegységben van jelen a szárazföldön (azon kívül egyébként a Földközi-tenger medencéjében is jellemzõ). Pl. itt: Link az egész Földközi-tengeren van jelen. Ezt a képzõdményt Afrikai eredetû levegõ tölti ki, de ha lassan északabbra vonul, módosul (a tenger vizébõl felvesz egy kicsit). A talaj közelében ez a légtömeg a hideget nem engedi dél felé, ugyanis ez már a szubtrópusi jet vidéke alól jött, ami nem képes szakadásra. Emiatt nyáron jóval ritkább a messzire délre eljutó leszakadó ciklon, jellemzõbb, hogy helyette a hideg légtömegtõl délre fejlõdik egy másik, de ekkor is inkább Nyugat-Európa partjaihoz közel. Ez már a megszakadt polárfronttól eleinte függetlenül él, ezért eleve lassú.
Tavaly a május közepi ciklon elõtt ez a magas nyomású levegõ nem volt jelen Dél-Európában, ezért tudtak a ciklonok messze délebbre eljutni. Pl: Link

Összefoglalva: ez a mostani az a helyzet, melyekben az egyébként alkalmas makrohelyzet ellenére sem mindig jut el hozzánk a sarki hideg. Meglátjuk, hogyan mozognak az anticiklonok, de ha Dél-Európa fölött nem alakul ki valamilyen jellegzetesebb nyomás-elrendezõdés, a ciklonok szerintem nem fognak tudni átfurakodni, és - ahogy ilyenkor szokás - az Alpoktól és a Kárpátoktól északra megáll a hideg, nálunk meg legfeljebb a kialakuló meleg nedves szállítószalagok fogják termelni a heves zivatarokat egy-egy HF közeledésekor.
/Holnap lesz idõm részletesebben átnézni a modelleket./