Nem bizony. A növények egy jelentõs hányada élõhelyválasztásának szempontjából alapvetõ fontosságú az alapkõzet milyensége, illetve a talajreakció. Vannak ún. mészkedvelõ fajok, melyek csak a mészkövön és dolomiton fordulnak elõ, a kisavanyodó felszínû, mészmentes vulkáni kõzeteken, andeziten, rioliton, grániton, bazalton hiányzanak. Érdekes megfigyelni, hogy a mészkõbõl felépülõ Bükknek mennyivel másabb a flórája, mint a szomszédos, hasonló magasságú szomszéd hegységeinknek. Megfigyelhetõ az az érdekesség is, éppen a Bükk/Mátra-Sátor-hg. példáján, hogy ha a klimatológiai szempontból azaonos övbe tartozó hegységek flóralistáját vizsgáljuk, a Bükkben több a melegkedvelõ és a kárpáti (azaz hidegebb éghajlati-magassági övben élõ) fajok aránya is, mint a másik kettõben. Hogyan is lehet ez? A mészkõhegyek déli oldalai, az állandó erózió, mállás miatt teljesen egyedi körülményeket hoznak létre, amit csak a tûzõ napsütést és minimális talajréteget egyszerre elviselõ, délies elterjedésû növények, félcserjék tudnak elviselni. A hegységbelsõ töbrei pedig ugyanígy raktározzák a hideget, a Bükk-fennsík 900m feletti részein nem ritka a nyár közepi fagy.
Az andezit, riolit nem mállékony, déli oldalain is képes legalább karsztbokorerdõ kifejlõdni, felnõni, szilikátsziklagyepjei is árnyékosabb, hûvös helyeken találhatók. Fajkészlete is kiegyenlítettebb éghajlatra utal.
Van két még speciálisabb kõzet, a szerpentin és a dolomit, ami azon kívül, hogy teljesen egyedi flórát „hordanak a hátukon”, reliktummegõrzõ tulajdonságuk is van: csak a kõzet adta körülményeket elviselni képes fajokat találni rajtuk, melyek közül több a földtörténeti korok és fajképzõdés szoros összefüggésének függvényében önálló fajokat, alfajokat adtak a magyar flórának. Ilyen a híres-neves dolomitlen (korábbi nevén pilisi len), vagy több, csak a Budai-hg.-Gerecse-Vértes-Déli-Bakony melegkedvelõ, szubmediterrán jellegû sziklagyepjeiben élõ faj: a budai nyúlfarkfû, a magyar gurgolya, a magyarföldi husáng, a számtalan önálló berkenye-kisfaj, stb.
A Szársomlyó alapvetõen ugyanezt az élõhelyet kínálja, ám van a növényeknek természetes elterjedési területük, klimatológiailag és ökológiailag determinált flóravándorlási útvonaluk is, ami miatt ekkora távolságban nem egyezhet két mészkõvonulat flórája.
Felvetésedre, hogy ha Kaposváron lenne egy „Szársomlyó”, meg tudna-e élni a növény, nehéz válaszolni. A magyar kikericsnek nyilván kellenek bizonyos közelségben olyan potenciális élõhelyek, ahol legalább vegetatívan, mag formájában képes megtelepedni. Ez pedig, ilyen klímaoptimumú és talajigényû faj estében mindössze a Velebiten és a Szársomlyón adatik meg számára, valószínûleg már a Mecsek sem felelne meg neki, hiszen az ottani mészkõsziklagyepekben sem él.