A mérsékelt övi ciklonok és anticiklonok keleti és nyugati oldalán játszódik le a hõcsere. Egyik oldalon megy a meleg, másikon jön a hideg. Minél nagyobb a hõkontraszt az adott képzõdmény északi és déli része között, annál erõsebb lesz a hõcsere, annál hevesebb eseményeket tud produkálni a képzõdméy.
Ha viszont kicsi, vagy nincs hõkontraszt, ezek a képzõdmények nagyon gyengék, vagy ki sem alakulnak. Stabilitásukat szerintem nem az határozza meg, hogy pl. egy AC-t szétrombol-e egy ciklon, hanem az, hogy a hõkontraszt mennyi ideig és milyen mértékben marad fenn. Hõcsere hiányában tehát nem csak az nincs, ami megzavarná a képzõdményeket, hanem a képzõdmények maguk sincsenek nevet , hiszen ha a hõcsere megtörtént, megszûnt a hõkontraszt, akkor megszûnik az áramlás és ezért leépül a képzõdmény.
És, mivel ezek a folyamatok a légkör szempontjából belsõ folyamatok, a légkör összenergiáját nem változtatják.

A Nap sugárzása tudja növelni az összenergiát, ez igaz, ráadásul csillagászati okokból ez úgy valósul meg, hogy a sarkok és az egyenlítõ között nõ a hõkontraszt, ezért amikor a Föld éghajlata melegebb, akkor általában nõ a hevesebb események száma az erõsebb ciklonok, anticiklonok miatt (más kérdés, hogy az anticiklon nem lehet tetszõlegesen erõs, a ciklon viszont igen). Ha "kikapcsolnánk" a Napot, akkor elõbb utóbb a légkör hõmérséklete kiegyenlítõdne és megszûnne a teljes légkörzés, függetlenül attól, hogy mekkora a légkör belsõ energiája.

Még egy tényezõ van, a sarki jég. Ha a sarki jég olvad, az jódarabig visszafogja a sarkok melegedését, majd amikor elolvadt, az óceáni áramlások megindulásával jóval gyorsabban kezd melegedni, ami pozitív visszacsatolásként gyorsabb hõcserét eredményez. Ezért (bár ez csak tipp inkább) a leghevesebb ciklonok akkortájt tudnak kialakulni, amikor éppen fogyóban van a jég, vagy már épp elfogyott.