Sajnos még nem volt idõm átolvasni-átnézni a hozzászólásokat, de látatlanban is mindenkinek gratulálok, aki szándékosan, vagy önhibáján kívül, de látta a napfogyatkozást. Aki hasonló okokból nem látta, annak csak drukkolni tudok, hogy a következõ alkalommal õ is teljes valójában élvezhesse majd a látványt.
Most végeztem a képek szortírozásával. Különösebb elõválogató nélkül bevennének bármilyen zombifilmbe szereplõnek...
A történetem:
Hajnal fél 3-kor ébredtem, de elõtte már felébredtem egyszer egykor és fél kettõkor is, így üdén és frissen keltem. Mûhold, kamerák, ég többszörös ellenõrzése, kis számolgatás majd konzultáció az észlelõtársakkal. Hatkor indultunk Veszprémbõl, Ladányi Tomival, illetve külön kocsival jött utánunk Földesi Ferenc is. A Kab-hegy tetejéig vezetõ úton sehol nem volt köd, kivéve Bánd völgyét. Ekkor még nem hitték el igazán a fiúk, hogy de totál beáll a köd odalenn. A hegytetõn az egykorvolt szélnyûtte bükkös nyomorult maradványai mellett felkanyarodtunk a tévétoronyhoz, majd kipakoltunk és átsétáltunk a szintén egykorvolt kilátó helyére. Ez itten kérem a Dunántúl második legszebb panorámája (az elsõ Balatongyörök-Szépkilátó)! Ekkor még csak pirkadt az ég alja, éppen hét óra volt, a Vénusz fényesen ragyogott a havas fák közt (az éjjel átrobogó hózápor lepakolt kb egy centit). A hegytetõn rajtunk kívül egy úrkúti srác volt már fenn távcsõvel, hozzá késõbb egy barátja még csatlakozott. A napkelte, ami szavakkal leírhatatlan szépségû volt, rögtön egy zöld fénnyel nyitott, amirõl majd Tamásnak lesz jó képe, én jól elcsesztem. Végig jó torzan kelt a Nap, amikor elhagyta a ködmezõt, még lett egy vörös villanás is az alján, na ez szuper lett.
A fogyatkozást a 300 mm-es teleobim és a ráapplikált napszûrõ fólia segítségével figyeltem, külön élmény volt a napfoltok el- majd visszatûnése. A Hold belépésekor annyira elbambultam a látványtól, hogy elfelejtettem exponálni is... Nagyon látványos volt a gyorsaság, ahogy a Hold rákúszott a Napra. A legnagyobb fázisnál jelentõsen érezhetõ volt a fényerõ csökkenése, újra sárgás színt öltött a ködfelhõzet, s érezni lehetett az ember bõrén is a hõ csökkenését. Visszafelé ahogy lekúszott a Hold, ugyanez fordítva is érezhetõ volt. A tereptárgyakon a hóréteg csak akkor kezdett olvadni, amikor véget ért a fogyatkozás s újra egész Nap ragygott a tájra.
Tomi hozott egy kávéfõzõ-szûrõt a Nap alakját kivetítendõ, én csak a markommal csináltam lyukkamerát, de ezzel is szépen látszott a maximális fedésnél, hogy sarló a Nap.

A ködmezõ viselkedése könyvet érdemelne, sose narkóztam, de olyan élmény volt látni, ahogy hömpölyög, emelkedik, fodrozódik, mintha be lettem volna lõve. Ahogy átbukott a dombokon, maga alá temetve a dombhátakat, ahogy átfolyt a völgyeken, beszivárgott az irtásokon, elõretört, egyenként ugrálva át a fákat, ahogy szinuszhullámokat vetve haladt tovább, valami felfoghatatlanul gyönyörû volt. A Balaton felett már hajnalban külön életet élt a köd, szabályos felhõdombokat alkotott, míg a szárazföld felett nem voltak benne ekkora magassági eltérések. Tényleg úgy tûnt, mintha körülöttünk egy hatalmas, színes, mocorgó élõlény volna, olyasmi, amit Lem írt le a Solaris c. regényében.
A fogyatkozás vége felé még egy kis melléknap is lett, de milliószor halványabb, mint amit Floo-ék láttak a Cicán.

A fogyatkozás képei
Link
A ködmezõ:
Link
A napkelte:
Link

Elnézést a hosszért.