A baj itt inkább az, hogy sok helyen a patakvölgyek mellett a dombokon egész magasra fölkúszik a láptalaj, és több helyen olyan furcsán helyezkednek el a vízzáró rétegek, hogy a patakparti láposból nem szívódik be a víz a patakmederbe. Tolmács és Diósjenõ között a vasút és a patak között végig áll a víz, mintegy egy méterrel a patakszint fölött, a patak pedig nem árad meg egy-egy nagyobb esõ után sem. A tavaly tavasz végi két ciklon a mocsarakat föltöltötte, azóta a fél éves szárazság alatt sem száradtak ki. Így a szántók, illetve a kertek patakhoz közeli részei ingoványossá váltak. Borsosberényben a 2-es út Horpács felõli oldalán is hasonló a helyzet, illetve a faluban a vasútállomás felé menet a jobb oldalon a völgyben is hasonló problémákat láttam, illetve Szilviék utcája elején is nagy nagy a sár (ma voltam ott focimeccsen). Tolmács és Borsosberény között a völgyek szintén hasonlóak.

Ugyanakkor a dombtetõkön elég jól kiszáradt a talaj, annak ellenére, hogy ma is volt kevés csapadék (gyakori, több órás, de gyenge esõbõl). Gyalog akartam menni a meccsre, valószínûleg a második völgy aljában elsüllyedtem volna, ott szokott a legnagyobb víz lenni.