Meteorológiai társalgó

Bár a lassan - kisebb, nem túl acélos megingásokkal - több mint 50(!) napja tartó, a Börzsöny nagy részén uralkodó, szinte sztyeppei jellegű  időjárásnak vasárnap óta őszies jellege lett (párás, ködös, csepergős, borult, hűvös stb.), a látszat ellenére nem mondanám, hogy a következtében kialakult nagy fokú (nevezhetjük bátran súlyosnak is) szárazságot, aszályt az elmúlt 48 órában lehullott 1,5-2 mm-nek (Nagy-Hideg-hegy - 864 m tszf! - 1,9 mm) sikerült megtörnie. Ez körülbelül lehetetlen is.
Az elmúlt 30 napban 25 mm csapadék esett a főgerinc egyik legmagasabb hegycsúcsán (ld. fenn - NHH).
A 90 napos adatban a 188 mm-es, első blikkre jónak tűnő szumma (az eloszlásról most ne beszéljünk), 20 mm-es negatív anomáliát mutat!
A 90, 30 nap között egy 60 napos, vagy 50 napos adat elég "hajmeresztő" lenne, úgy, hogy egy alapvetően csapadékos hegyvidékről van szó.
A 0-100 cm-es vízhiány (kb. 130-140 mm)  a talajban, majdhogynem az Alföldre jellemző értéken áll, az Északi-középhegyvidék legnyugatabbi, csaknem 1000 méter magasságig emelkedő tagozatában. 
Ez és ehhez hasonló anomália értékek a vízhiány terén egyébként a Dunántúli-középhegységtől, egészen az Északi-khg. legészakibb tagjáig (Zempléni-hegység) megfigyelhetőek (az erdész kollégák és az erdészeti mérőhálózatok adatai is ezt igazolják mindenütt vissza), de érdekes módon általában az Alföldre ereszkedő déli hegységperemeken (Bakonyalja, Mátraalja, Bükkalja, Hegyalja). A Dunazug-hegyvidék és a Börzsöny területén pedig messze északra benyúlik. Ne felejtsük, hogy a Mezőföld hiába a Dunántúlon van, az Alföld tájegysége! A Dél- Dunántúlon már 170 mm körüli értékkel egészen a Mecsekig húzódik.

Vessünk egy felületes pillantást az erdőállományra, itt a Börzsönyben.

Csodaszép augusztus, mi itt baj?. Itália kék ege ragyog. Zöld az erdő. Nyár vége van, így hát persze, hogy kissé kopottasan sárgás az a rét. Csak, hogy a kép október 7-én készült. Kb. 350 m tszf.- magasságban, egy kiterjedtebb, legeltetésre is használt ún. hegyvidék szőrfűgyepes réten. Magyarul csenkeszes. Felette 500-530 méteres nyugat-keleti hegyvonulat gerince, cser és kocsánytalan tölgy erdővel.
A rét rommá van égve. Kb. 15-20 cm kiszáradt porréteg borítja, melyet vígan fúj a délkeleti szél. A jobb oldalon egy patakvölgyfő látható, ott húzódnak fel a vadkörte fák. Körben mindenütt cseres. Bele nagyítva a szép zöld erdőbe, a koronákon láthatóak a megégés, a felperzselődés barna nyomai. Nincs őszi elszíneződés, ugyanis annak beindulásához hidegsokk (fagy vagy fagypont közeli hőmérséklet) kell és őszi időjárás. A tölgyesek kb megrekedtek az augusztusi állapotukban és perzselődnek. A levelét csak az elegyes gyertyán dobta el csöröge szárazon és barnán (egyébként sárga lenne),. A tölgyről, főleg a cserre jellemzően, még télen se esik le a megbarnult levél. Így maradtak...Normális esetben egy ilyen csenkeszes rét október közepén kb. így néz ki.

De semmi gond, az erdőben minden a legnagyobb rendben. Összességében, úgy kb. zöld.
Azonban nézzünk be a lombozat árnyalása alá, csak a talajra.

Hopp. A Palóc Grand Canyon után a Börzsönyben is több helyen elindult a képződés. (A sötét szín senkit ne tévesszen meg!)

Lássuk méretarányosan. A hókanalas túrabot simán belefér és nem az alján áll, mert a talajrepedés (mely akár Békés megyében is elmenne, csak ez épp erdőállomány alatt van!) ferdén megtörik és kb. nem látni le az aljáig. Kb. 70-100 cm közötti mélységig lehet belátni.

     

Valóban mint egy gleccserhasadék, bevilágítva se látni az alját.
Összegezve azt mondhatjuk, a kerületvezető erdészeket is meghallgatva, hogy kb. kiheverhetetlen károkat szenvedett számos erdőrész. A cseresek biztosan. Olyan mértékű száradék képződik (elhalt fák), hogy a turistautak mentén pásztaszerűen kell kijelölni gyérítésre egy 4-5 méter széles sávot, hogy ne a túrázók fejére essen majd. Ilyet én még soha nem láttam a hegységben. 
Ezek a tények, sajnos....