Bizony, az idén szinte elmaradt a tavaszi idő: a télből közvetlenül a kora nyárba léptünk. Van valami mélyen abnormális az utóbbi hónapok cirkulációs jellegében. Hogy ez a polar vortex februári összeomlásának a következménye, vagy a napfoltminimumé, vagy pedig azért van, mert a GW csendesen szintet lépett (remélem, nem!) kérdés.
Elég az hozzá, hogy teljesen hiányoztak a tavasz elengedhetetlen makrocirkulációs helyzetei: az atlanti félblokkok-blokkok, sarki-maritim beáramlások. Egyáltalán, kiküszöbölődött az atlanti hatás, mint olyan. Óceáni levegő legfeljebb kerülőúton, harmatgyengén ér el, nagy ritkán.
Nagyon jellemző a jelenlegi kép is:

Link

Az egész óceáni medence egy AC, csak a labradori partoknál van mélyebb ciklon, ill. még jellemzőbb módon északkeleten, az orosz-skandináv térségben. Télen örültünk volna egy ilyen maghelyzetnek.
A kontinensen nagy területen bárikus mocsár, nálunk tartósan frontmentes, nyáriasan meleg idő, időszakonként helyi záporokkal, zivatarokkal.
Az ilyen időjárás július második felében és augusztusban szokásos, nem május végén.
A magam részéről nehezen tudom elképzelni, hogy ez így folytatódjon 3 hónapon keresztül. Elképzelhetetlenül, soha nem látott módon abnormális lenne. Valahogy, valahonnan dinamikát kell kapnia a légkörnek, meg kell indulnia a frontoknak.