Bezzeg régen mekkora telek voltak!
Szinte mindig decemberben leesett a hó és el sem olvadt február végéig. Az Eta mamám mesélte, hogy lovas szánnal közlekedtek egész télen és minden nap szánkóztak, a lovak hasig jártak a hóban, ott ahonnan a szél elfújta, ahova meg összehordta, ott több méteres torlaszok voltak, általában csak április végére olvadtak el.
Karácsonykor pedig mindig esett a hó, fõleg szenteste, de a Mikulás is szánon jött nem pedig vizisível, mint manapság.
Régen jóval hidegebb is volt, reggel mindig -10 fok alatt volt de volt, hogy hetekig -20 alatt volt, nem úgy mint manapság, hogy 20 fokok vannak hetekig.

Régen volt rendes õsz meg tavasz is, az õsz õsszel, a tavasz tavasszal, nem pedig úgy, mint most, hogy végig nyár van, utána meg két hét hó nélküli fagy, úgy, hogy még a legerõsebb növények is károsodnak és kifagy belõlük a vitamin.

Régen ha Katalin locsogott akkor Karácsony kopogott, nem úgy, mint most, hogy össze van minden zavarodva.

A modellek pedig hazudnak, bezzeg régen, az öregek mindig tudták elõre, ha jött a tél, a meteorológusoknak rájuk kellene hallgatniuk, nem pedig a számítógépekre, mert azoknak mindig tévednek.

Ha vörös volt az ég alja, akkor mindig nagy szél lett másnapra, most meg már az sincs, mert a globális felmelegedéstõl hiába vörös, szél sincs.

zivatar