Figyelem már egy-két napja, ahogy a korán jött kánikula hirtelen átcsap(hat) az ellenkezõjébe. Továbbra is érvényes, hogy zonalitásnak nyoma sincs, helyette szélsõséges meridionalitás, mega-blockingok. A mi lehetséges hidegöblítésünk egyik közvetlen kiváltó oka egy izlandi-grönlandi tengelyû hatalmas AC lenne, ami azért ilyenkor már eléggé szokatlan, ez inkább a tél végére (leginkább március 1. felére) jellemzõ, nem 2 hónappal (!) késõbb.
Most megpróbálom megmagyarázni, honnan ered a hatalmas szórás a fáklyán: egyáltalán nem biztos, hogy a hideg telibe talál minket, hanem a zöme ismét Délnyugat-Európára szakad le, ez mediciklont, esetleg egy egész ciklonsorozatot gerjeszthet, és ebbõl rögvest elõoldal lehet, illetve keveredési zóna. Azaz a száraz hideg verzió mellett, amit a GFS csökönyösen erõltet, könnyen el tudok képzelni egy olyan kimenetelt is, amit pld. a GEM friss futása mutat, illetve a most frissülõ ECM forgatókönyve sem kizárt, hogy aktív mély ciklon híján a hideg zöme egyszerûen fennakad az Északi-Kárpátok hegyvonulatán és legfeljebb apránként beszivárog hozzánk. Összegezve azt a következtetést vonom le, hogy ezek a 180 fokos makroszinoptikus oda-visszaváltások komoly fejtörést okoznak a modelleknek. Egy biztos: a hirtelen leszakadó nagy mennyiségû hideg levegõ biztosan egy éles keveredési zóna kialakulásához vezet majd, ennek mozgásától függ majd, hogy enyhe esõs, vagy éppenséggel derült, de sajnos hajnalonként (talajmenti) fagyos elsõ májusi hétvégénk lesz-e majd. nevet