Én is épp errõl ejtettem szót az imént a társalgóban.
Átrakom ide akkor, ha már itt is felmerült. Talán itt jobb helyen lesz, hátha valakinek még eszébe jut a kérdés, akkor már rögtön láthatja is a válaszunkat elõre. kacsint

"Egyszer már ejtettünk róla szót nemrég, még decemberben, de soha nem árt az ismétlés. nevet

Tehát akkor hogyan is lehet ónos szitálás olyan helyzetben, amikor a légkörben végig, minden szinten fagypont alatti a hõmérséklet???

A válasz a csapadékképzõdés mikrofizikájában rejtõzik.

Ugyanis az a helyzet, hogy kb. -7, -8 °C-os hõmérséklet felett MINDEN felhõben, MINDENFÉLE idõjárási helyzetben csak túlhûlt vízcseppek képzõdnek. A jégkristályok képzõdése csak ezen hõmérséklet alatt indul meg.
Azaz: amelyik felhõben a hõmérséklet minden szinten magasabb a fent említett értékeknél (ezek tipikusan: St, Sc, illetve egyszerû köd is lehet), egyszerûen nem képzõdik jégkristály, csak vízcsepp. Hiába fagyos alatta a teljes légoszlop, akkor sem tudnak kialakulni hópelyhek.

Ennek klasszikus példája a hidegpárnás helyzet azon fajtája, amikor az inverzió szintje alatt a legalacsonyabb hõmérséklet -7, -8 °C körül van. Kialakul ugyebár a Stratus, alul végig fagy, és mégis csak ónos szitálás van, és a világért sem akar szemcsés hó esni.

Ugyanez a jelenség van most is: a frontfelhõzet alatt kialakult egy vékony St-réteg néhány száz m magasan (esetleg ködbõl), és abból van az ónos szitálás.

(Sõt: kevesen tudják, de van is olyan elnevezésû jelenség, amikor havazás van szitálással: mégpedig ezek ugyanúgy a ww=68, 69 kódok, mintha sima havasesõ lenne.)

Tehát vannak ilyen furcsaságok is néha az idõjárásban, de hát a mi légkörünk itt a Földön már csak ilyen. nevet"