Érdekes, hogy a társaság fantáziáját nem mozgatták meg (vagy nem írták le ötleteiket) a Nap változásainak esetleges földi kihatásai. A cikkben azt olvastam, hogy központi csillagunk sugárzó energiája annyira megnõ, hogy 1 milliárd év múlva a földi óceánok teljesen elpárolognak, sõt, a földkéreg is elolvad.
Arra gondoltam, mi van akkor, ha az óceánok egy része csakugyan elpárolog, de a vízgõz kicsapódik a felsõ légrétegekben, és a Földet, a Vénuszhoz hasonlóan, örökös, vastag felhõréteg veszi körül. Ez útját állja a további melegedésnek, és igen furcsa világot hoz létre a felszínen.
A világtenger szintje alaposan lecsökken, és a Föld "hideg" helyein is trópusi hõség uralkodik. Idõnként elképzelhetetlen méretû felhõszakadások zúdulnak le, mindegyik egy kis özönvíz.
Az evolúció elképesztõ irányokat vesz. A fotoszintetizáló növények az állandó félhomály miatt gigantikus leveleket növesztenek, és egyébként is óriássá fejlõdnek. A fantasztikus õserdõkben több magassági szinten fantasztikus állatok élnek.
Az ember? Kérdés, hogy lesz-e még akkor ember egyáltalán, és ha igen, milyen lesz... (ebbe most ne menjünk bele)
Aztán eljön az az idõ, mikor a vörös óriássá válás elõtt, a Nap "fûtõanyagának" kiégése miatt erõsen lecsökken a sugárzás. A lehûlés következtében a földi légkör vízpárái kicsapódnak, és az õsóceánok létrejöttekor jellemzõhöz hasonló gigantikus esõk kerítik hatalmukba bolygónkat. Ezután jön az eljegesedés: a Föld átmenetileg hólabdává fagy. Majd elkezd a Nap "puffadni"...
Arról is lehetne fantáziálni, hogy az emberiség, amennyiben megéri ezeket az idõket, hogy próbálna segíteni magán. Kolonizálna egy másik bolygót? Avagy megpróbálná külsõbb pályára állítani a Földet (napszél, nukleáris energia, másvalami?)
Szóval, nekem nagyon megindultak a gondolataim. Persze, mindez a scifi kategóriájába tartozik, egzakt tudományosságot ne kérjen számon rajtam senki.