Globális jelenségek

A naptevékenység vergõdését jól mutatja a sarki fény továbbra is, és immár szokatlanul gyenge megjelenése: Link

Rohamosan nõ az Északi-Sarki jégborítás!

És a tavalyi év?

Valójában tavaly nyáron írták,nem sejtették,mi lesz itt az idén(a visszatekintõben országosan elemeztem az idei csapadékeloszlást).Bizony az adatokból sok mindent ki lehet hozni,hisz a statisztika elõkelõ helyen áll a hazugságranglistán .
Ugyanakkor annyit illett volna észrevenni,hogy 2004 óta már ismét egyre nedvesebbek az évek,valóban elszoktunk az utóbbi évtizedekben ettõl.Ugyanakkor a múltkor ecseteltem,hogy egyre szélsõségesebbek az évek csapadék szempontjából.1999,2005 és 2010 alighanem benne lehet az utóbbi évszázad 5-10 legesõsebbjében.A 2000-es és 2003-as pedig a legszárazabbak egyike.Az is igaz,hogy akár 1-2 év múlva ismét aszály lehet,nem nagyon látok bizosítékot ellene az elmúlt évek tapasztalatai alapján.

Régi lemez, hogy a különbözõ éghajlati modellek bemeneti felbontása és adatsûrûsége rettentõ gyér. Kvázi semmire sem jók. Maximum arra, hogy egy valag pénzt elköltsön pár nagyfejû a létrehozásukra. Ezt a Hahahát se tartom komoly dolognak. Kiváltképp, hogy nagyfejû akadémikusok trónolnak a projekten, akikrõl tudva levõ, hogy azon kívül, hogy ontják a publikációkat, valójában csak szöszmötölnek és felveszik a fizetésüket. Akkor is, ha rosszul szöszmötöltek...

Ezt most találtam Link

"Szakértõk szerint látványosan megváltozik hazánk idõjárása a következõ évtizedekben: nõ az átlaghõmérséklet, csökken a csapadék mennyisége."

"a csapadék mennyisége és a csapadékos napok száma viszont csökken. Megváltozik a nyár: több kánikulai nap lesz, kevesebb lesz a felhõ, és 50 százalékkal csökkenhet a nyári csapadékmennyiség – ami kevesebbszer és nagyobb adagokban hullik le. Így 60 százalékkal is nõhet az aszályok gyakorisága."

"Csakúgy, mint a csapadékmennyiségben, de itt is jelentõs a különbség: míg az elõzõ évszázad elején 613 milliméter, addig 2000-ben csak 203 milliméter csapadék hullott."

2010-ben meg úszik az ország.

A csapadékos télhez egyértelmûen zonalitás kell a Skandináv-félszigeten. Ez ugyan viszonylag enyhe idõt jelent, tehát sík- és dombvidéken az esõ is gyakran bejátszik, de a hegyekben ilyenkor hízik igazán a hótakaró. (Az arrafelé rekordhideg 2009-2010-es tél viszont egyben rekordszáraz is lett.)

A nyár már nehezebb ügy, szerintem manapság pont ezért nincs ott kiterjedtebb jégtakaró. Két, ott eltöltött nyár során azt tapasztaltam, hogy a "hûvös, száraz" párosítás legfeljebb átmenetileg, az átvonult hidegfrontok mögött áll elõ. (Ahogy az itthon is kinéz tavasszal: erõs ÉNy-i szél, ragyogó napsütés, gomolyfelhõk, elszórtan futó záporral.) Viszont ez az óceáni irányítású felállás része, tehát 1-2 nap múlva már ott a következõ elõoldal és az újabb front, a maga nagy esõjével. A tartós száraz idõszakokat az tudja kialakítani, ha Skandináviára ráül az anticiklon - ez viszont egyben kontinentális jellegû, tehát az átlagnál melegebb idõt jelent... (Elméletileg tartós izlandi vagy északi-tengeri középpontú Ac lenne "jó", ami É-i áramlást stabilizálna Skandináviában, de a gyakorlatban ez nem szokott stabilnak bizonyulni.)

"Állandó" meridionalitás okozhatja a Skandináv-félszigeten a nyarak hûvösebbre fordulását?
Általában: milyen idõjárási felállás okozná Európa északi részén a telek csapadékosabbá, és a nyarak hidegebbé és szárazabbá válását, melyek véleményem szerint szükségesek egy ottani jégtakaró kialakulásához?
Arra szeretnék kilyukadni: minek kellene megváltoznia ahhoz, és hogyan, hogy újabb glaciális idõszak vegye kezdetét.

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65013 - 2010-09-23 14:03:15)

A szélsõség-kiegyenlítést alapvetõen az óceán biztosítja, függetlenül annak hõmérsékletétõl. A közepes szélességeken uralkodó nyugati szelek pedig a globális légkörzés részei, tehát elvileg nem állnak le attól, hogy változik egy tengeráramlás helyzete és hõmérséklete. (Észak-Amerikát sem az "óvja meg" a kiegyenlítõ hatástól, hogy a Csendes-óceánon nincs Golf-áramlat, hanem az, hogy a nyugati partjai mentén magas hegyláncok húzódnak.) Tehát nekünk elsõ közelítésben a hõmérséklet egyöntetû, minden évszakra érvényes csökkenését hozná a Golf-áramlat gyengülése, a szórásnak ettõl nem feltétlenül kell emelkednie. A részletekben jobban elmerülve persze számolhatunk azzal, hogy az izlandi minimum gyengül (csökken arrafelé az erõs ciklonokat kiváltó hõkontraszt, ill. a hidegebb tenger fölött könnyebben beül oda akár egy tartós anticiklon is), így valóban meridionalitás felé hajlik Európa idõjárása... de az "észak-amerikai" éghajlatot szerintem nálunk kizárja a földrajzi elhelyezkedés.

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65012 - 2010-09-23 13:52:15)

Természetesen ez is benne van a pakliban. De ne felejtsük, hogy az Atlanti blocking nem törvényszerûen tolja el éghajlatunkat a kontinentalitás felé. Hiszen az "AB" és "Ae" helyzetek nem zárják ki egymást. Magyarul: lehetséges egy idõben anticiklon a Brit szigetek felett és tõlünk keletre, a kettõ között pedig egy többé-kevésbé kimélyült teknõ (kvázi CMw, vagy mCw helyzetek). Persze ez nem túl gyakori vagy stabil helyzet...

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65011 - 2010-09-23 13:31:2

Szeke, ez ránk nézve azt jelentheti, hogy egyre inkább kontinentális jellegûvé válik hazánk idõjárása? Példának okárét télen farkasordító hideg (-30 fok alatt), nyáron pedig az eddigieknél is nagyobb hõség? Vagyis Észak-Amerika azonos szélességi körön fekvõ részeihez hasonló éghajlat alakulhat ki? A Golf-áramlat biztosította éghajlat szélsõség-kiegyenlítõ hatás esetleges csökkenésének/megszûnésének elképzelésem szerint a mostaninál is kirívóbb meridionális áramlási muszterek, illetve a már említett kontinentális éghajlat térnyerése lenne a következménye. Tévednék netán?

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65010 - 2010-09-23 10:07:55)

Mielõtt elolvasnám a cikket: jó pár évvel ezelõtt tartottam a témában egy kiselõadást Pesten, a januári metnet szabadegyetemek egyikén. Akkor én találtam olyan mérési adatokat, amelyek bizony a norvégiai alábukó víztömegek sótartalmának egyételmû csökkenését állapították meg - mélytengeri mérésekrõl van szó. A Feröer-szigetek térségében megkérdõjelezhetetlen a tenger sótartalmának csökkenése. Bár ez még nem jelenti a Golf-áramlat halálát, de az biztos, hogy az áramlat változik. Az pedig valószínû, hogy a tengervíz édesedésével az alábukás tempója csökken. Az alábukás csökkenésével pedig az Észak-Atlantikumba szállított víztömegek torlódása jár együtt. Ha ez a folyamat elér egy szintet, az törvényszerûen vezet ahhoz, hogy a Golf-áramlat által szállított hõtöbblet alacsonyabb szélességeken adódik át a légkörbe - ezzel felthetõen átrendezve az uralkodó légköri képzõdmények elrendezõdését is. Ez pedig szükségszerûen befolyásolja Európa éghajlatát is.

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65009 - 2010-09-23 09:08:36)

Svadasz szerint ez egy média-hack. Kitalált egy bolgger vmi hülyeséget féligazságokba csomagolta és késõbb már hivatkozási alapként futótûzként terjedt el a világon. Nem érdemes sokat rágódni rajta.

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65008 - 2010-09-22 09:50:37)

Leginkább a 700 millió liter olajra... Mivel nincs rá tapasztalati adat, így mindenki mondhat rá bármit Szerintem ez a hatalmas (és környezeti szempontból katasztrofális) mennyiség egy áramlás tekintetében azonban csak csepp a tengerben. Komolyabb lenne a gond, ha a meleg víztömeg áramlása okán több jég olvadna el az É-i sarkon, így több édesvíz kerülne az áramlásba - ez viszont valóban boríthatná a Golf-áramlatot. Hogy ez most reális veszély-e, ill. az olajjal együtt bármit okozhat-e? Hm...

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65007 - 2010-09-22 09:44:31)

A Golf-áramlat vizének hõcsökkenése egy nagyon hosszú folyamat. Ahhoz, hogy ne tudja táplálni a skandináviai vizeket, sok mindennek kell bekövetkeznie, amit a fórum magas szinvonalú szakmai szerzõi a korábbi hozzászólásokban többször hangoztattak. A lengyel meteorológusoknak inkább a nyugatabbra kihúzódó szibériai anticiklon hideg levegõjétõl kellene tartaniuk. (A Gépház figyelmeztetését a legmesszebbmenõkig tudomásul veszem.)

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65006 - 2010-09-22 09:29:54)

Köszi, a szöveget értem, csak nekem sántít azért a dolog a Golf-áramlat lelassulásával, átalakulásával kapcsolatban. Nem látom, hogy mire alapozzák ezt a feltételezést.

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65005 - 2010-09-22 09:21:45)

Nem tudom komolyan venni ezt az anyagot. Ezektõl a Lengyel tudósoktól visszhangzik az egész sajtó, ami ezzel a témával foglalkozik.
Én egyelõre semmi jelét nem látom ennek az extrémitásnak amit õk várnak, állítanak...

Egy normál tél jelei vannak kibontakozóban semmi több...

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65004 - 2010-09-22 09:19:50)

Konkrétan nem tudom, hogy mi, de ez az amivel a Lengyelek rémisztgetnek, hogy az elmult 1000 év leghidegebb tele lehet az idei. A részleteket nem fordítottam le.
Más, a ciklon utáni lehülés, igen harmatosra fog sikeredni, legalábbis ahoz képest, hogy még 1-2 napja az átlag a 0 fokot súrolta, most meg már az 5 fokot is épphogy eléri. Én nem bánom

Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#65003 - 2010-09-22 09:16:07)

Hát ez meg mi? -> Link

Az, hogy a déli félteke jégborítottsága alig csökkent az utolsó jégkorszak vége óta, az az Antarktisz speciális elhelyezkedésének köszönhetõ. A kontinenst mind az óceánban, mind a légkörben teljesen zárt zonális áramlás veszi körül, alig lehetõséget adva a polárfront megszakadásának, és így meridionális hõcsere kialakulásának.
Ezzel szemben az északi féltekén a hõcsere jóval erõsebb tud lenni. Ez szintén némileg a szárazföldek speciális elhelyezkedése miatt van, ám ez egy másik speciális elhelyezkedés. Az Északi-sarkon ugyanis tengerjég van, aminek a széle hol jobban, hol kevésbé olvad el nyaranta, ezenkívül pedig a szárazföldek hol jobban, hol kevésbé havazódnak be telente. Egy-egy ilyen eseményt az albedóváltozás erõsít (hûlés -> jegesedés -> nagyobb albedó -> több visszavert energia -> hûlés; ill. fordítva). Ez az egyik oka, hogy a glaciális-interglaciális váltások elég "hirtelenek" tudnak lenni.

Az Észak-atlanti térségben egyébként véleményem szerint éppen a Golf-áramlat a sajátosság, õ az, ami sokat segít a szubtrópusi és a sarki hõkontraszt növelésében, tehát ez a fõ effektus. A szélrendszer mellett szükség van ehhez Észak-Amerikára is. Az Észak-atlanti áramlat északi vége pedig eléggé el tud kalandozni, ha pl. valamilyen hevesebb jégolvadás van a környéken. Ennek hatása nehezen számítható, de jelentõs lehet elsõsorban éppen Európára nézve, hiszen a légáramlásokat befolyásolja az óceánfelszín hõmérséklete.

Azt tudjuk, hogy a jelenlegi interglaciális mintegy 12 000 éve kezdõdött, az oda vezetõ felmelegedés pedig mintegy 18 000 éve. Egy-egy interglaciális a negyedidõszakban durván 10 000 évig tartott, a glaciálisok pedig 90 - 100 000 évig. Ez a kb. 100 000 éves periódus nem csak a T-kben, hanem a jégborítottságban, a növénytakarókban, és bizony a legtöbb nyomgázban is megjelenik, méghozzá "fázishelyesen".
Vegyük most a CO2-t. A glaciálisokban a klímarekonstrukciók alapján 50-150(-200) ppm között ingadozott a CO2-szint, az interglaciálisokban pedig 280-300ppm-re szökött fel (és nem többre, ez fontos!). Változásai nagyrészt párhuzamosan futottak a T-változásokkal (bár egyes helyeken rövid ideig jelentõs eltérések is megjelentek, ám ezek 100-500 év alatt megszûntek, és nem szóltak bele a tendenciákba).
Ma a CO2 koncentrációja az iparosodás óta emelkedik, és kb. 380ppm-nél tartunk. Ugyanakkor az idõsorokon még nem mutatható ki jelentõs T-emelkedés, tehát a változások nagyobb idõlépcsõjûek. (Ezért gondoljuk, hogy az emberi tevékenység igenis jelentõs szerepet játszik a klímaváltozásban, mivel még közel hasonló CO2-szint sem volt a földtörténeti közelmúltban; s ha a T leköveti, az akár jelentõs globális melegedét is jelenthet.)
Ugyanez a jelenség persze a többi nyomgáz esetén is megfigyelhetõ.
A növényekbe épített szénbõl azért elég sok nem kerül vissza, még hosszú idõlépcsõ alatt sem. Létezhetnek nagyonsokmillió éves fosszíliák is. A klíma ennél jóval kisebb idõlépcsõn változik, és összefügg a CO2-szinttel. Tehát nem mondható el, hogy az adott idõlépcsõn a CO2 vissza is jut a levegõbe /egyszóval az általad említett hosszú táv egyszerûen túl hosszú/.
(Még egy apróság: a negyedidõszakban a felmelegedések mindig nagyon hirtelenek voltak, a lehûlések jóval lassabbak; ráadásul elõbbi elég stabil változás volt, utóbbi teli volt erõs megingásokkal.)

Másokat is foglalkoztat a téma,más fórumokon is szerepel.Két dolgot tennék az elhangzottakhoz.
A talajok (igaz a sziklás magashegységekben és sivatagokban nincs) szintén sok szerves anyagot (humusz) tartalmaznak és háromnegyedét borítják a felszínnek.
A másik a késleltetet hatás téma a bioszférában.A kiindulás: az energiamegmaradás.Vagyis amennyi energiát(C fotoszintézise)) elnyel a növényzet(tárol),akkor ugyanannyit vissza is juttat (korhadás,bomlás,erdõtüzek stb.)Ha minél több zöldnövényzet van,annál több oxigén termelõdik.Ha kevés az erdõ,azt mondjuk nõ a CO2,mert nincs ami kivonja belõle a szenet és O2 sem szabadul fel.Vagyis a sok zöld tisztítja a levegõt,megment a CO2 felszaporodásától.De amennyit megköt,hosszú távon ugyanannyit vissza is juttat az elõzõ fejtegetések szerint (ha nem fosszilializálódik), vagyis semmivel sem lesz a növényzet hatására kevesebb a CO2 és így nem menekülünk meg a felmelegedéstõl(nõ a CO2 és az üvegházhatás). Valójában itt jön a késleltetés : évmilliók alatt sok boimassza fosszilis energiahordozóvá,üledékké,talajjá lett.Most felgyorsult ezek visszapumpálása az ember által a légkörbe,de egyes körök szerint ezt a növényzet (mivel kevesebb az erdõ) nem tudja ismét megkötni.Vagyis az elsõ verzió szerint a bioszféra indifferens a légköri CO2 szempontjából (amennyit megköt,annyit visszaad?)
A második szerint késleltettet hatás révén visszahat,mert képes (ha nem is közvetlen jelentõs hõenergiát) visszafogni jelentõs CO2 mennyiséget,s ha az ember ezt nem szabadítja fel a továbbiakban,akkor akár lassú globális lehûlés lesz a vége(ennek ugyanúgy nem örülne sok ember,én sem).
Nüanszok (és a puffer,de azt ki méri meg?) dönthetik el,hogy most a CO2 nõ,vagy csökken a bioszféra hatására(persze még vulkánok is vannak),melegszik vagy hûl ettõl a klíma...

Véleményem szerint a földi klíma egyik kulcsa,egyben instabilitási pontja az Arktisz atlantikus területe,nevezetesen,Grönland,Izland és a Skandináv-félsziget.Az,hogy a globális szélrendszerek sajátosságából kifolyólag itt rendkívüli erõvel ütközik össze a meleg,nedves levegõ a sarki hideggel,plusz az Északatlanti-áramlat túl dinamikussá,és sebezhetõvé teszi ezen terület éghajlatát.Csodálkozva olvastam egy hozzászólásban,hogy míg az utolsó jégkorszak óta az északi hemiszféra jégborítása jelentõsen csökkent,addig a délié alig változott.Úgy tûnik,az északi sarkvidéken és környékén nagyobb tere van az önerõsítõ klimatikus folyamatoknak,mint a föld egyéb részein.Érzésem szerint a Skandináv-félsziget különösen kitüntetett hely az északi hemiszféra klímamozgásainak szempontjából.Ebben nagy a szerepe a domborzatnak: a hegyláncok "megcsapolják" a ny-dny-i áramlások enyhe,nedves levegõjét,emiatt Norvégia nyugati része rendkívül csapadékos.Nem tudom,hány fokkal kéne csökkennie a globális átlaghõmérsékletnek ahhoz,hogy az itt lehulló hó átvészelje a nyarat,és meginduljon a jégfelhalmozódás.Gyanítom,nem nagyon sokkal.Alátámasztani látszanak a fentieket az utolsó eljegesedés viszonyai.Az európai jégtakaró centruma éppen Skandinávia volt,a jégár nyugaton elérte Anglia déli részét és Írországot,keleten viszont csak Moszkva vonaláig terjedt,az attól keletre fekvõ terület jégmentes volt.A jégtakaró topográfiájában,s magában az eljegesedés tényében biztos nagy szerepet játszottak a csapadékhozó atlanti szelek.Lehetséges,hogy aránylag csekély globális lehûlés újra Grönlandhoz hasonlóvá tenné Skandináviát,és hemiszférikus öngerjesztõ hõcsökkenést indítana el.

Egy cikk a metropol.hu-n,a klímaváltozásról. Interjú Láng István akadémikussal.
Link

A bomlás menete valóban ezerféle és rettentõ bonyolult is lehet, de ha a végtermék ugyanaz, mint amibõl a növény felépítette saját anyagát (szén-dioxid, víz), akkor pontosan annyi energia szabadul fel, mint amennyi a keletkezéskor elnyelõdött. Az energiamegmaradás (ld. középiskolás kémia) mindenképp igaz, bármennyire kacifántos a reakció. Azaz a tûz és a bomlás során pont ugyanannyi energia szabadul fel, a különbség csak az, hogy percek vagy évek alatt.

Energia akkor "marad bent" a szerves anyagban, ha oxigénmentes környezetbe kerül, így nem tud szén-dioxiddá visszabomlani. Természetesen ebbõl nemcsak a szén- és olajkészletekbe, hanem mindenféle, ezeknél kisebb szervesanyag-tartalmú, iparilag nem vagy csak nehezen feldolgozható kõzetekbe is jut, ráadásul szervetlen anyagok (leginkább a mészvázú élõlények vázai) is képzõdnek és felhalmozódnak... de az így tárolt energia ezzel együtt is csak amiatt hatalmas, mert százmillió éveken keresztül gyarapodott.

Üledék egyébként tartósan csak a süllyedõ aljzatú medencékben tud felhalmozódni, hegységekben egyébként semmilyen üledék nem halmozódik fel tartósan, hegységekben nem, hiszen ott a felszín folyamatosan ki van téve az eróziónak. A nyílt óceánok aljzatán pedig gyakorlatilag minden visszaoldódik ill. elbomlik, ezért ott is jelentéktelen az üledékképzõdés. A vastag üledékes képzõdmények kivétel nélkül szárazföldi vagy sekélytengeri medencék termékei.

Az utóbbi napok eszmecseréi számomra mindenképpen hasznosak voltak annyiban, hogy nem feltétlenül alkalmazzuk jól az idõtényezõt tekintve az egyébként helyes alaptételeket, mint pl. energiafelvétel és energia leadás. Itt megint igaz lehet, hogy persze, a bioszféra le is adja, amit felvesz, mint a kémialaborban. Csakhogy nem feltétlenül úgy, hogy az egyik pillanatban leadja, a másikban meg felveszi. Ez egy hosszabb idõlépcsõs folyamat. És ami földtörténeti léptékben a stabilitási tényezõk finom változása, pl. lehet egy néhány ezer éves folyamat, ez viszont emberi léptékben akár civilizációkat taszíthat a mélybe. Pedig földi léptékben nem történt semmi, csak egy kis szokásos kiigazítás. Az egyes energiafelvételek/átadások idõlépcsõiben történõ elmozdulások szerintem igen komoly visszacsatolásokat lehetnek képesek elindítani. Talán ilyen veszély rejlik a CO2 szintben is. És ehhez elég sok köze van a bioszférnak is.
Egyébként magam is úgy gondolom, hogy a bioszféra iszonyatos energiát tárol el, de az más kérdés, hogy esetleg ez mennyiben törpülhet el amellett az energia mellett amely a Napból jön, amivel bolygónk összességében dolgozik.

Hasonlóakra gondoltam,csak nem értem a bomlás ill.korhadás kémiáját.Hogyan szabadul fel pl. a növényekbe zárt energia.Ha égnek az erdõk a látványos és iszonyú hõt termel,persze csak rövid ideig.De a növények zöme nem égetéssel pusztul.Ha lehullanak õsszel a levelek,akkor az avar bomlásával visszakerül a bennük eltárolt energia a légkörbe ?Persze ez nagyon csekély szerintem is,de a szénhidrogénekben,kõszénben stb. szerintem rengeteg energia van,mert állandóan azt mondják,hogy elfogynak,de szerintem csak a nagyon jó minõségû és gazdaságosan kitermelhetõ készleteket használjuk évszázadok óta,mégsem fogytak el.Ki tudja még , hogy százmillió évek alatt mennyi halmozódott fel a hegységek mélyén,az óceánok aljzatában stb(amit sosem fognak kitermelni).Egyáltalán más szerves üledékes kõzetek nem zároltak energiát a napból ?

Az energiamegmaradás törvénye miatt ha egy anyag keletkezése energiát igényel, akkor az elbomlásakor ugyanannyi energiának kell felszabadulnia. Persze elõfordul, hogy az elhalt szerves anyag nem jut oxigénhez, így betemetõdik, mielõtt teljesen elbomlana, és az idõk során szén, olaj vagy földgáz lesz belõle. Ezeknek az elégetésekor a bomlás hiányában "bennük maradt" energia szabadul fel. De önmagában nem jelentõs ez a mennyiség: gondolj bele, az emberiség most évente eléget annyi szenet ill. szénhidrogént, aminek a keletkezéséhez több százezer év kellett, és szóba sem kerül, hogy az égés során felszabaduló hõ melegítené a teljes Földet. (Legfeljebb a városi hõszigetekben van hatása.) A felszabaduló szén-dioxid üvegházhatása már más kérdés.

Lehet,hogy butaság,elõre elnézést kérek(kémikusok elõnyben).
A Nap energiáját a bioszféra is használja.Ez is olyan elenyészõ mint a belsõ hõ hatása,ill. ugyanúgy visszajut a légkörbe,mint a felszíni meleg ?
Nem az állatok és ember energiafelvételére gondolok (azt fizikailag vissza is adjuk,amikor testünk hõveszteséget szenved),hanem az az energia érdekel,ami kémiai folyamatok (pontosabban biokémiai) során arra fordítódik,hogy a szerves anyag növekedjen. Abból indulok ki,hogy hatalmas hõmennyiséget tárolnak a szénhidrogének,melyek valaha élt élõlények maradványaiból lettek.Ezekben tárolva van sok energia (ha égetve már egyre többet visszaforgatunk is belõle a légkörbe).Az élõ erdõségek és a tengeri élõlények testtömege is sok energiát megkötött.Ha nem égetnénk el töméntelen fát,a sokkal nagyobb erdõségek fatömegével mi lenne ? A korhadással(az is oxidáció?) a légkörbe jut az elpusztult növényzet energiatartalma ?

A földkéreg nagyon jó hõszigetelõ, ezért nem sokat számít a belsõ hõ. Az odabentrõl kijutó, és a légkört melegítõ teljesítmény tízezred része (0,01%-a) annnak, amit a Föld a Naptól kap, így legfeljebb 1-2 tized fokkal lenne hidegebb enélkül a felszín. Lásd pl.: Link

Salo: igen, ha csak a löszrõl van szó, akkor tökéletesen mûködik a sötét-világos, meleg-hideg összefüggés.

A témába vág, csupán érdekességként:
"A major drop in temperature 137 million years ago briefly interrupted the warm, equable climate of the Cretaceous Period. The water temperature in the Arctic Ocean fell from around 13°C to between 4 and 7°C, possibly causing the poles to freeze over."

"Current findings indicate that the global climate during the Cretaceous Period was warm and equable with high atmospheric CO2 values, although scientists have already speculated that this global warmth may have been punctuated by colder episodes."
Link

Nagyobb idõléptékben meg kell valósulnia az egyensúlynak, hiszen ha nem valósulna meg, a Földünk folyamatosan melegedne vagy hûlne.
A visszacsatolással igazad lehet ugyan, de a tapasztalat azt mutatja, hogy jégkorszak beköszöntekor az erõs vízpára csökkenés további hûléssel jár (valószínûleg) az üvegházhatás csökkenése miatt.
Késõbb az általad említett melegítõ visszacsatolási mechanizmus ezen túlnõhet; ezért elképzelhetõ az is, amit egyszer régebben említett valaki, hogy egy, a mostanihoz hasonló helyzetben két egyensúlyhoz közeli klímánk is lehet, melyek bár egymáshoz közel vannak hõháztartás szempontjából, mégis az egyik sok jeget, a másik keveset okoz a sarkvidékek környékén.

Usrin #7043: Valóban, eléggé leegyszerûsítettem, itt elsõsorban a löszpadokról volt szó klimatológia-órán, a "sötét-üledék" más tészta , másra is "használható".

"A Föld pontosan annyi energiát sugároz ki a világûrbe,mint amennyit a Naptól kap."Mi történik a Föld belsõ hõjével?Milyen súllyal eshet ez a latba?Ha nem lenne bolygónk belsejében atommáglya,vajon milyen lenne a felszíni hõmérséklet?Engem nagyon foglalkoztat ez a kérdés.

Az arktikus jég az elmúlt idõkben is roppant változékony volt mind kiterjedésre,mind eloszlásra nézve.A témában mindenkinek ajánlom figyelmébe a "Könyörtelen Északi-sark" címû könyvet.Okosan megírt,olvasmányos,letehetetlen.Kiderül belõle,hogy a régmúlt hajósai néha meglepõen magas északi szélességeket értek el,amit azután hosszú évtizedekig senkinek sem sikerült megismételni.

A modell a 2 méteres léghõmérsékletre jelzi ezeket a magas értékeket és valós probléma, nem néztem még meg, hogy a felszíni T mennyi, de többnek kellene lennie.
Egyébként itt Link lehet olvasni a dologról, van diagram is, és ahogy sejtettük, a klímakutatók is a konvekciót (+ advekciót), mint lehetséges hibaforrásokat említik.

Kereskedelmi forgalomban valóban nem terveznek jégtörõ nélküli utat, hiszen elõrejelezni nem igazán lehet, mekkora lesz és meddig tart a jégmentesség. De szerintem amit vitatni szeretnél (hogy az elmúlt évek nyarain hosszabb-rövidebb idõszakokban segítség nélkül is könnyen át lehetett hajózni, bármilyen hajóval), azt te magad is látod a jégborítottság-térképeken.

A normál hajók a modern jégtörõk megjelenése óta, azok meleg-váltásai között és takarítási mûveleti után járnak "magukban".

Ez jogos érv lenne, ha a változás abban nyilvánulna meg, hogy ma a legmodernebb jégtörõkkel megindulhatott az átjárókon a közlekedés. A helyzet viszont az, hogy "normál", nem jégtörõ hajókkal válnak manapság rendszeresen járhatóvá. (Az álló és a zajló jeget egyébként már több száz éve is megkülönböztették a hajósok, és pontosan dokumentálták, hogy melyikkel találkoztak... nem beszélve a jégen, gyalogosan vagy szánon közlekedõ expedíciókról.)

Azért ennyire ne feküdjünk rá a leírásokra, a 60-es években indult el jelentõs technológiai fejlõdés a jégtörõk esetében, azóta lehetséges sokkal jobban "tisztán tartani" hajózási útvonalakat.
Azaz egy már a 70-es években használt jégtörõ és 100ével az elõtti elõdje között ég és föld a különbség, elõbbieknek az erõs zajló jég volt a határ, mostaniaknak már egy kemény, 1,5-2méter vastag beállt jég se akadály.

Én (sokadmagammal együtt) úgy látom, hogy a "kézzelfogható" világ jelenségeinek vizsgálatában mindenképp érvényes. (Ne feledd, benne van, hogy csak addig, amíg az elmélet nem ütközik a tapasztalattal!) Az olyan területeken, ahol már a leírni kívánt jelenségek is nehezen foghatók fel józan ésszel, mondjuk a részecskefizikában, talán nem ennyire tiszta a helyzet, de ott is a minél "elegánsabb" elméletek (lásd: Nagy Egyesített Elmélet) irányába halad a tudomány.

Nem Verne-regények, hanem útleírások és a sarkvidéki felfedezésekrõl szóló irodalom alapján merem állítani, hogy a 17. századtól kezdve folyamatos, gyakran igen vakmerõ próbálkozásokról volt szó, ahol egyáltalán nem fordultak vissza úszó jégtáblák láttán, csak akkor, amikor már fizikai képtelenség volt továbbhaladni. Vagy még akkor sem - ami egyébként nem kevés emberéletbe került, egészen a 19. század végéig... [persze azt nem szabad elfelejteni, hogy a felfedezések idõszaka épp a kis jégkorszakkal egyszerre kezdõdött, a jégmentesebb idõszakok esélye pedig inkább az azt megelõzõ századokban merül fel.]

Grönland: egy az egyben azért korántsem volt zöld sziget, a több kilométer vastag jégsapka nem ezernél is kevesebb év terméke, az elnevezésben pedig köztudottan némi "marketing" szempont is közrejátszott... A gleccserek nyilván hátrébb húzódtak, a keskeny tengerparti sáv növényzete a mainál valamivel dúsabb volt - de az a 2 millió négyzetkilométeres sziget a viking fénykorban is legfeljebb néhány ezer embert tudott eltartani.

Ockham borotvája a filozófiában (talán) mûködõ dolog, de a természettudományban nem - ezzel nagyon sok természettudományi szakember egyetért.

A magasabb légrétegekben, lecsapódással felszabaduló hõ kisebb része már tényleg nem jut vissza, onnan valóban könnyebben elszökik a világûrbe... De nem hinném, hogy ez a hatás megállítsa a felszín melegedését, hiszen az üvegházgázok nagyobb koncentrációja szükségszerûen azt jelenti, hogy az elszökõ "kisebb rész" arányában (százalékban) még kisebb lesz, mondjuk a troposzféra tetejérõl, hiszen fölfelé haladva több üvegház-molekulával fog találkozni. Egyfajta visszacsatolásként nyilván számításba kell ezt is venni, biztosan lehet ezzel pontosítani a modelleket, de nem látom azt, hogy alapjaikban rengetné meg õket.

Ne felejtsd el, hogy pár jégtábla elõl azok a fa vitorlások úgy menekültek mintha pestisest látnának. Remélem Verne Gyula regényei nem lesznek perdöntõek e témában! Semmi bizonyíték - mint ahogy azt elõttem a témát jobban ismerõk is elmondták - arra hogy ne lehetett volna az elmúlt századokban, vagy egy - két évezredben is hasonlóan alacsony jégborítás. Olvastam már ezt bizonygató cikket, a forrást sajna nem tudom megnevezni. Azért megnéztem volna akkoriban a nyári jégborítottság minimumot,amikor Grönland valóban zöld sziget volt, az éghajlat térségünkben egy árnyalattal ha enyhébb lehetett a mostaninál.

"Van még egy-két dolog: a paleoklimatológiai tapasztalat/törvény(?) azt mondja, hogy ahol a kõzetek sötétebbek (pl. OH-vegyületekbõl több van), annak keletkezésekor volt vegetáció, tehát melegebb, nedvesebb, és (nagyon fontos!) CO2-ben /és metánban/ is dúsabb légkörû éghajlat volt. Ahol pedig világosabbak (oxidos vegyületek dominálnak), nem volt vegetáció (hidegebb, szárazabb, CO2-szegényebb éghajlat)."

Ez azért nem ilyen egyszerû, az üledékek színét (oxidáltságát) leginkább helyi tényezõk alakítják. Pl. a Fekete-tenger alján vagy a tõzegmocsarakban ma is javában képzõdnek a rengeteg szerves anyagot tartalmazó fekete üledékek, miután a környezet oxigénszegény... ez független attól, hogy éppen mennyi CO2 van a légkörben. A régebbi "sötét üledékek" képzõdéséért is leginkább ilyen speciális környezetek felelõsek - vagy épp az óceáni vízkörzés olyan felborulása, ami nem engedte, hogy oxigénben dús víz jusson a tengerfenékre, de ez megint csak nem függ össze szorosan a CO2-vel.

A modellekbõl adódó 45-50 fokról nekem az jut eszembe, hogy száraz, viszonylag kopár talaj esetén felszínhõmérsékletnek teljesen reális érték lenne. Mekkora ezeknek a modelleknek a függõleges felbontása, azaz milyen vastag légrétegre vonatkoznak ezek az értékek? Nincs olyan feltétel a modellben, ami miatt a legalsó szint hõmérsékletének a talajfelszíni értékkel kell megegyeznie? Illetve: mennyire pontosan írja le a modell a konvekciót? Ha valamiért nem a talajról, hanem magasabbról indítja, akkor átkeverés híján "túlforrósíthatja" a legalsó szintet... Vagy akkor is hasonló az eredmény, ha a kis konvektív cellák fel- és leáramlásait összegezzük, és csak azzal számolunk, hogy napsütésben a teljes területrõl feláramlik valamennyi levegõ, leáramlás (azaz átkeverés) pedig nincs... Bár attól tartok, nem itt van a kutya elásva, ezek a hibák már réges-rég eszükbe jutottak volna a modellfejlesztõknek is.


Miskolczi-modell: lehet, hogy helytelenül gondolom, de bennem a bonyolultsága (tényleg úgy tûnik, hogy senki sem érti, a szakmában sem) eleve kétségeket ébreszt. Hiszen van egy sokkal egyszerûbb, világosabb elméletünk, a klasszikus "üvegház-modell". Igaz, hogy az ezen alapuló modellek nem adják vissza hajszálpontosan a valóságot, de a fizika törvényeinek ez az elmélet sehol sem mond ellent. Nekem úgy tûnik, hogy Miskolczi sem mutatott az üvegház-egyenletekben konkrét elvi hibát, hanem az egészet eldobta, és összerakott egy sokkal bonyolultabb elképzelést. Az efféle "túlbonyolítások" viszont a természettudományban ritkán válnak be .

Hogy Adaz kérdésére is válaszoljak: napjaink tizedfokos nagyságrendû ingadozásait valóban nem sikerült meggyõzõen alátámasztani az üvegház-modellel, miután itt pozitív és negatív visszacsatolások kavalkádjával van dolgunk. (A hó, jég jelenléte egyébként elsõdlegesen tovább erõsíti a lehûléseket, mivel a sugárzás sokkal nagyobb részét veri vissza, mint a talaj vagy a vízfelszín.) Az viszont kiszámítható pusztán az "üvegházat" leíró képletekkel, hogy a Föld mai albedója, mai légköri összetétele és a napsugárzás mai erõssége mellett a bolygó átlaghõmérséklete mintegy 15°C - és tényleg annyi. Légkör nélkül -15°C körül lenne - és a Holdé tényleg annyi. A Marsé is annyi, amennyi az ottani paraméterekbõl adódik. Nagy vonalakban a Földé is úgy alakult története során, ahogy a kérdéses adatok alapján várható, stb.

Köszönöm, jó gondolatok, szakmaibb nyelven íródva. Ugyanakkor, hogy van az, hogy a Föld pont annyi energiát sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap, ezt alá is húztad. Talán sugározhatna ki, így lenne evidens, nem? Vagy úgy érted, hogy nagyobb idõléptékben valósul meg egyensúly? És pont ez az egyensúlytalan, ám folytonosan az egyensúlyi helyzetre törekvõ állapot maga a klímánk? Valamennyinek energiának itt kell maradnia, hogy ne fagyjunk meg. Valamennyinek el is távoznia, mert ha mind itt maradna, akkor viszont ropogósra sülnénk. Annyi bizonyosan feltehetõ, hogy a vízgõz szerepe ebben igen szignifikáns súllyal kell, hogy latba essen kétségtelenül gigantikus mennyiségû és viszonylag állandó jelenléte, valamint kémiai tulajdonságai okán. Ennek a felsõbb légrétegek felé történõ hõközvetítésének figyelembe vétele mindenképpen indokolt a bolygó hõcseréje szempontjából, feltehetõ, hogy igen jelentõs szerepe van a pozitív és negatív visszacsatolások akár globális szintû megjelenésében.

Igen találónak tartom, hogy a földi növényzetet megemlítetted, könnyen elképzelhetõ, hogy mint a földi élet részei, komolyabb befolyással bírtak a klíma alakulására, mint az ember addig valaha is. Önmagában rejtély, hogy vajon miért jött létre a Földön egy olyan vegetáció, amely globális méretekben vesz részt a CO2 háztartásban. Egyáltalán az is rendkívül érdekes, hogy a önmagában a földi élet mennyi Napból érkezõ energiát tárol el.

Kétségtelen az is, hogy a víz jéggé/hóvá való állása (leszámítva némi szublimációt) jelentõs energiát von ki a légkörbõl azáltal, hogy a továbbiakban nem tud részt venni a hõtranszportban, illetve kémiai sajátossága miatt albedója nagy. Ha viszont igaz lenne az, hogy a hõtranszportban való részvétele összességében és hosszú idõléptékben energiaveszteséget is megvalósít a világûr felé, akkor ez is csökkenne, tehát a szárazabb klíma fokozatos melegedéssel járna. Amellett, hogy nõne a felszínen a napsütéses órák száma, a vízpára által a világûrbe transzportált hõátadás is csökkenne. Azaz egy jégkorszak egyben a melegedés irányába ható pozitív visszacsatolást is megvalósíthatna.

"Tényleg, jut eszembe, van olyan modell, hogy a jelenlegi CO2 szint szerint milyen melegnek kellene lennie? Tehát pl. van egy mûködõképes egyenlet, amibe ha beütöm a jelen CO2 szintet, akkor kidobja a jelenlegi földi átlaghõmérsékletet?"

Az "egyenlet-et" a globális klímamodellek képezik. Az elmúlt pár évben több oda-vissza cikk is született, hogy a modellek jól követik-e a mért hõmérsékletet vagy sem. A legfrissebb publikáció (google elsõ találat: McKitrick, McIntyre and Hermans paper) szerint nem követik jól a trendeket, köszönhetõen a 10 éve tartó hõm. emelkedés lassulásnak, idézet a következtetésbõl:
"Over the interval 1979 to 2009, model-projected temperature trends are two to four times larger than observed trends in both the lower and mid-troposphere and the differences are
statistically significant at the 99% level."