Globális jelenségek
Sikerült végigszenvednem ezt a videót. A vállmutogatós részen kívül még két rész maradt meg:
1. "Van esély arra, hogy 12 fokkal melegebb lesz a július."
2. "Nem tudom, milyen lesz az idõ holnap,... de 49 fok lesz Budapesten az évszázad második felében."
Aki ezt elhiszi:
A)tudatlan és halvány gõze sincs az ország éghajlatáról (többség ilyen)
B)van, akkor viszont nagyon korlátozott az illetõ.
1. "Van esély arra, hogy 12 fokkal melegebb lesz a július."
2. "Nem tudom, milyen lesz az idõ holnap,... de 49 fok lesz Budapesten az évszázad második felében."
Aki ezt elhiszi:
A)tudatlan és halvány gõze sincs az ország éghajlatáról (többség ilyen)
B)van, akkor viszont nagyon korlátozott az illetõ.
Ez rendben van, de én arra gondolok, amikor a riporter megkérdezte, hogy télen alacsonyabb szélességen miért nem égett le. Erre jött a vállmutogatós (ám amúgy is hibás) válasz. 
Én nem tudom, hogy mennyi a tudása és mihez van meg (valamihez biztos ért, különben nem õt kérdezgetnék....
), de ekkora marhaságokat beszélni nyilvános adásban régen hallottam. 
Én nem tudom, hogy mennyi a tudása és mihez van meg (valamihez biztos ért, különben nem õt kérdezgetnék....
), de ekkora marhaságokat beszélni nyilvános adásban régen hallottam.
A trópusokon vastagabb a légkör, és nagyobb az abszolút páratartalom is (még a sivatagban is, köszönhetõen a magas hõmérsékletnek!) Ennek ellenére a megfigyelés persze rossz, az ok az eleve fekete bõrszín. 
Amúgy a hölgynek meg lenne a tudása, csak a radikális nézetei miatt viselkedik úgy, ahogy.
Amúgy a hölgynek meg lenne a tudása, csak a radikális nézetei miatt viselkedik úgy, ahogy.
Zseniális riport, nagyszerû okfejtések.... 
Leszámítva a többször is hangoztatott és nyilvánvalóan orbitálisan nagy hazugságot hordozó számokat, azért ettõl a roppant komoly és nagy tudású menyecskétõl megkérdezném, hogy miként sikerült elvégeznie az általános iskolát pl. fizikából. (ha egyáltalán elvégezte....)
Csodásan kifejtette, hogy a trópusokon a nagyobb beesési szög miatt égnek le kevésbé. Nos két lehetõséget látok:
1., A hölgyemény azt gondolja, hogy az emberek álló helyzetben napoznak (erre látok esélyt, mert még mutogatta is a vállait). Ebben az esetben nyilvánvalóan bolond.
2., Ha azt gondolja, hogy fekve, akkor nem bolond (és kiváló megfigyelõ
) viszont fizikából az érdemjegye konkrétan elégtelen, és még mindig javában járja az általános iskolát.
Leszámítva a többször is hangoztatott és nyilvánvalóan orbitálisan nagy hazugságot hordozó számokat, azért ettõl a roppant komoly és nagy tudású menyecskétõl megkérdezném, hogy miként sikerült elvégeznie az általános iskolát pl. fizikából. (ha egyáltalán elvégezte....)
Csodásan kifejtette, hogy a trópusokon a nagyobb beesési szög miatt égnek le kevésbé. Nos két lehetõséget látok:
1., A hölgyemény azt gondolja, hogy az emberek álló helyzetben napoznak (erre látok esélyt, mert még mutogatta is a vállait). Ebben az esetben nyilvánvalóan bolond.
2., Ha azt gondolja, hogy fekve, akkor nem bolond (és kiváló megfigyelõ
) viszont fizikából az érdemjegye konkrétan elégtelen, és még mindig javában járja az általános iskolát.
Talán ide kapcsolódik: most az m2-n levegõkémiáról szóló elõadás lesz (Mindentudás Egyeteme). Nem friss a mûsor, sokminden azóta megdõlt az elméletekbõl.
Felháborító volt hallani, az IPCC-vonat dogmáit híven képviseli...
Ezzel szemben év-tízezres léptékekbe az IPCC-dogma nagyságrendjét jóval meghaladó változások elhallgatódnak...
Egy ellentétes véleményt hirdetõ, nagy jégkorszakot vizionáló kutatóra (Alley) reagáltam múlt õsszel: Link
Ez se épp a dogma irányát követi...
Ezzel szemben év-tízezres léptékekbe az IPCC-dogma nagyságrendjét jóval meghaladó változások elhallgatódnak...
Egy ellentétes véleményt hirdetõ, nagy jégkorszakot vizionáló kutatóra (Alley) reagáltam múlt õsszel: Link
Ez se épp a dogma irányát követi...
Egy aprócska adalék a nyugtalanító tényedhez: amennyiben a CO2 egy küszöbértéke váltja ki az éghajlat átbillenését egy jégkorszaki üzemmódba, akkor a civilizáció már torkon is szúrta magát...
Teljesen egyetértek.
Íme, egy ragyogó példa egy magabiztos klímakutatóra. Kötelezõ megtekinteni! Különösen 1.30. után és a beszélgetés legvégén hallható számokat ajánlom figyelmetekbe.
Link
Hiába sok szkeptikus vagy éppen elutasító meteorológus, klimatológus, fizikus, a globális felmelegedés hívõinek gõzhengerével, valamint a mellettük álló mainstream média mantrájával szemben nyíltan vállalni tudományos meggyõzõdését ma világszerte minden tudós számára veszélyes kiállás. Állásával játszik, illetve könnyen sarlatánnak, az emberiség sorsa iránt felelõtlen bajkeverõnek, vagy éppen az olaj-lobbi fizetett ügynökének minõsülhet, és kiközösíttetik. A bátor kevesek hangját - hogy az AMO és a napsugárzás változása nagy valószínûséggel külön-külön nagyobb hõmérséklet-befolyásoló (nem is beszélve a mérõállomások környezetének beépülésébõl adódó fals melegedésrõl), mint az antropogén eredetû üvegházhatású gáz koncentráció-növekedés - pedig elnyomja a propagandagépezet. A globális felmelegedésre ugyanis mára óriási iparág épült, amely védi érdekeit, mindenekfelett. A keze, akár a maffiáé, mindenhová elér. Hatalmas pénzszivattyú, amelyen állami programok, ENSZ-, EU-projektek, "klímavédelmi" cégek, kutatóintézetek, klímamodellezõk egyre gyarapodó sokasága él és virul. Pályázati pénzek, egyetemi ösztöndíjak megszerzésének legbiztosabb segítõje ma e bûvös szókapcsolat: globális felmelegedés. A nagy világközpontok pedig még az adatok nagyüzemi manipulációjától sem riadnak vissza.
De mint mindenben, az igazság elõbb-utóbb itt is kiderül.
Íme, egy ragyogó példa egy magabiztos klímakutatóra. Kötelezõ megtekinteni! Különösen 1.30. után és a beszélgetés legvégén hallható számokat ajánlom figyelmetekbe.
Link
Hiába sok szkeptikus vagy éppen elutasító meteorológus, klimatológus, fizikus, a globális felmelegedés hívõinek gõzhengerével, valamint a mellettük álló mainstream média mantrájával szemben nyíltan vállalni tudományos meggyõzõdését ma világszerte minden tudós számára veszélyes kiállás. Állásával játszik, illetve könnyen sarlatánnak, az emberiség sorsa iránt felelõtlen bajkeverõnek, vagy éppen az olaj-lobbi fizetett ügynökének minõsülhet, és kiközösíttetik. A bátor kevesek hangját - hogy az AMO és a napsugárzás változása nagy valószínûséggel külön-külön nagyobb hõmérséklet-befolyásoló (nem is beszélve a mérõállomások környezetének beépülésébõl adódó fals melegedésrõl), mint az antropogén eredetû üvegházhatású gáz koncentráció-növekedés - pedig elnyomja a propagandagépezet. A globális felmelegedésre ugyanis mára óriási iparág épült, amely védi érdekeit, mindenekfelett. A keze, akár a maffiáé, mindenhová elér. Hatalmas pénzszivattyú, amelyen állami programok, ENSZ-, EU-projektek, "klímavédelmi" cégek, kutatóintézetek, klímamodellezõk egyre gyarapodó sokasága él és virul. Pályázati pénzek, egyetemi ösztöndíjak megszerzésének legbiztosabb segítõje ma e bûvös szókapcsolat: globális felmelegedés. A nagy világközpontok pedig még az adatok nagyüzemi manipulációjától sem riadnak vissza.
De mint mindenben, az igazság elõbb-utóbb itt is kiderül.
Valóban rettenetesen bonyolult folyamatokról van itt szó, a tudomány messze van attól, hogy teljességében ismerje, átlássa azokat. Egy biztos: az üvegház hatás létezik, melegítõ effektusa vitán felül áll. Innentõl kezdve elég bizonytalan minden. Kezdve ott, hogy az üvegház gázok légköri jelenléte, az üvegház hatás teljesen természetes, évmilliárdok óta fennáll, nélküle jéggolyó lenne a föld (mint a híg légkörû Mars) Tehát nem a civilizáció "áldásáról" van szó, mint ahogy sokan gondolják.
Itt a mennyiég a mérvadó, melyet az emberi tevékenység valamivel tényleg megemelt az utóbbi 200 évben.
Aztán szem elõtt kell tartani, hogy a légkör stabil egyensúlyi állapotú rendszer, mely paramétereinek megváltozását nagy mértékben "pufferolni" képes, egyenúlyi állapotát megõrizni "törekszik". Ha nem így lenne, egyáltalán nem is beszélhetnénk klímáról. A föld éghajlata kb. 10000 éve, a legutóbbi eljegesedés befejezõdése óta nagyjából változatlan -a puffermechanizmusok jól mûködnek.
Nézzünk egy egyszerû példát: ha kissé megemelkedik a globális átlaghõmérséklet, az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak el. A szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjai közelebb kerülnek a sarkvidékhez, ott több hó esik, ezáltal megnõ a földgolyó albedója, s ez lehûléshez vezet. Az is könnyen elképzelhetõ, hogy az a folyamat, mely az egyensúlyi állapothoz való visszatérést eredményezi, kissé "túlszalad" azon, túlkompenzáció lép fel. Az elsõdleges felmelegedés paradox módon lehûlést okoz. Az egyensúlyi állapotából kibillentett klíma nem egycsapásra, hanem lecsengõ hullámzás útján tér visza ahhoz.
A puffermechanizmusok mellett olyanok is vannak, melyek kumulatív, öngerjesztõ módon instabillá teszik az éghajlatot. Ilyen nem sok van, illetõleg elképzelhetõ, hogy a paraméterek megváltozása bizonyos határig pufferoló hatást vált ki, azután viszont öngerjesztõvé válik. Az eddigi példánál maradva, a növekvõ albedó lehûti a légkört, az éghajlati övek visszafordulnak az egyenlítõ felé, kevesebb lesz a csapadék a poláris vidékeken és ezáltal csökken az albedó. Ellenben ha nagyon megnõ az albedó, az olyan mértékû lehûlést válthat ki, hogy olyan alacsonyabb szélességeken is tartós hó és jégtakaró jelenik meg,ahol azelõtt az nem volt. Természetesen ezzel tovább nõ az albedó, még jobban lecsökken a globális hõmérséklet. Valószínûleg ez a folyamat vezetett az eljegesedésekhez. Nyugtalanító tény, hogy nem tudjuk: az üvegház gázok felszaporodása milyen mértéknél indít el öngerjesztõ folyamatokat. Számomra úgy tûnik, a puffermechanizmusok hatékonyabbak a vártnál, de valószínûleg nincs ember, aki ebben a kérdében tisztán lát.
A klíma stabilizálódási hajlamával az emberiségnek élni kell,s nem visszaélni. Számtalan tényezõ van még, melynek hatását figyelembe kellene venni, mikor a klímaváltozást vizsgáljuk. Ezek közül néhány: a tengervíz gázoldó képessége a hõmérséklet függvényében, a sótartalom és ezzel kapcsolatban a tengeráramlatok, a bioszféra sokirányú és óriási befolyása. Aztán ott vannak az asztrális tényezõk, melyet nem tudom, figyelembe vesznek-e a klímára vonatkozó modellek: a naptevékenység és a kozmikus sugárzás ingadozásai. Éppen napjainkban derül arra fény, hogy ezek befolyása bizony nagyon erõs a föld éghajlatára.
Szóval, ezek az (amatõr) gondolatok azok, melyket hiányoltam a "profi" klimatológus által elmondottakból. Szinte hihetetlen, hogy milyen magabiztossággal rajzolnak "hokiütõket", és adnak meg pontos számokat a száz év múlva elõálló átlaghõmérsékletre vonatkozólag.
A klímaváltozás csakugyan nagy "biznisszé" vált civilizációnkban, és csak sejteni lehet, hogy ez befolyásolja a szakirodalmat, a tudományos közleményeket (a médiáról most nem szólok).
Itt a mennyiég a mérvadó, melyet az emberi tevékenység valamivel tényleg megemelt az utóbbi 200 évben.
Aztán szem elõtt kell tartani, hogy a légkör stabil egyensúlyi állapotú rendszer, mely paramétereinek megváltozását nagy mértékben "pufferolni" képes, egyenúlyi állapotát megõrizni "törekszik". Ha nem így lenne, egyáltalán nem is beszélhetnénk klímáról. A föld éghajlata kb. 10000 éve, a legutóbbi eljegesedés befejezõdése óta nagyjából változatlan -a puffermechanizmusok jól mûködnek.
Nézzünk egy egyszerû példát: ha kissé megemelkedik a globális átlaghõmérséklet, az éghajlati övek a sarkok felé tolódnak el. A szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjai közelebb kerülnek a sarkvidékhez, ott több hó esik, ezáltal megnõ a földgolyó albedója, s ez lehûléshez vezet. Az is könnyen elképzelhetõ, hogy az a folyamat, mely az egyensúlyi állapothoz való visszatérést eredményezi, kissé "túlszalad" azon, túlkompenzáció lép fel. Az elsõdleges felmelegedés paradox módon lehûlést okoz. Az egyensúlyi állapotából kibillentett klíma nem egycsapásra, hanem lecsengõ hullámzás útján tér visza ahhoz.
A puffermechanizmusok mellett olyanok is vannak, melyek kumulatív, öngerjesztõ módon instabillá teszik az éghajlatot. Ilyen nem sok van, illetõleg elképzelhetõ, hogy a paraméterek megváltozása bizonyos határig pufferoló hatást vált ki, azután viszont öngerjesztõvé válik. Az eddigi példánál maradva, a növekvõ albedó lehûti a légkört, az éghajlati övek visszafordulnak az egyenlítõ felé, kevesebb lesz a csapadék a poláris vidékeken és ezáltal csökken az albedó. Ellenben ha nagyon megnõ az albedó, az olyan mértékû lehûlést válthat ki, hogy olyan alacsonyabb szélességeken is tartós hó és jégtakaró jelenik meg,ahol azelõtt az nem volt. Természetesen ezzel tovább nõ az albedó, még jobban lecsökken a globális hõmérséklet. Valószínûleg ez a folyamat vezetett az eljegesedésekhez. Nyugtalanító tény, hogy nem tudjuk: az üvegház gázok felszaporodása milyen mértéknél indít el öngerjesztõ folyamatokat. Számomra úgy tûnik, a puffermechanizmusok hatékonyabbak a vártnál, de valószínûleg nincs ember, aki ebben a kérdében tisztán lát.
A klíma stabilizálódási hajlamával az emberiségnek élni kell,s nem visszaélni. Számtalan tényezõ van még, melynek hatását figyelembe kellene venni, mikor a klímaváltozást vizsgáljuk. Ezek közül néhány: a tengervíz gázoldó képessége a hõmérséklet függvényében, a sótartalom és ezzel kapcsolatban a tengeráramlatok, a bioszféra sokirányú és óriási befolyása. Aztán ott vannak az asztrális tényezõk, melyet nem tudom, figyelembe vesznek-e a klímára vonatkozó modellek: a naptevékenység és a kozmikus sugárzás ingadozásai. Éppen napjainkban derül arra fény, hogy ezek befolyása bizony nagyon erõs a föld éghajlatára.
Szóval, ezek az (amatõr) gondolatok azok, melyket hiányoltam a "profi" klimatológus által elmondottakból. Szinte hihetetlen, hogy milyen magabiztossággal rajzolnak "hokiütõket", és adnak meg pontos számokat a száz év múlva elõálló átlaghõmérsékletre vonatkozólag.
A klímaváltozás csakugyan nagy "biznisszé" vált civilizációnkban, és csak sejteni lehet, hogy ez befolyásolja a szakirodalmat, a tudományos közleményeket (a médiáról most nem szólok).
Sötétbe tapogatóznak a szakemberek, keverik a szezont a fazonnal, ha meg valamire rájönnek hogy na ilyen meg olyan lesz a klíma, akkor az már 15 éve olyan.
De hogy ezt a többfokos melegedést hogyan a fenébe tudják elképzelni, azt nem tudom.
Van egy elméletem, hogy a magyar szakemberek (aztán lehet a külföldiek is) miért nyomják ennyire ezt a globális felmelegedést, de azt megtartom magamnak, úgysem hinné el senki
De hogy ezt a többfokos melegedést hogyan a fenébe tudják elképzelni, azt nem tudom.
Van egy elméletem, hogy a magyar szakemberek (aztán lehet a külföldiek is) miért nyomják ennyire ezt a globális felmelegedést, de azt megtartom magamnak, úgysem hinné el senki
A légkörben a különbözõ folyamatok jól meghatározott karakterisztikus térbeli és idõbeli skálákkal rendelkeznek. A mozgásrendszereknél ez látványos, pl. egy ciklon mindig néhány ezer km átmérõjû, egy zivatarfelhõ általában néhány km sugarú, egy tornádótölcsér általában néhány 10 méteres, stb, illetve ugyanígy megvannak az idõkarakterisztikák is.
Az ide tartozó hullámmozgások, hullámzások nem csak az általunk érzékelhetõ, kézzelfogható jelenségeket jelentik (ciklonok-anticiklonok váltakozása, Rossby-hullámok, lencsefelhõk), hanem a légkör állapothatározóinak változásait is.
A légköri kormányzóegyenletek dimenziótlanításakor bevezetünk dimenziótlan számokat (Reynolds-, Rossby-, Ekman-, Froude-, stb.), melyeket a vizsgálandó mozgásrendszer karakterisztikus méreteibõl számolunk. Ezekkel a számokkal kell elosztani az egyenlet egyes tagjait. Ha valamelyik szám nagy (nagyságrendileg >100), akkor az a tag elhanyagolható, az adott mozgásrendszer viselkedésében nem játszik. A mikro-skálán szerepet játszik a molekuláris viszkozitás (turbulens örvények tartoznak ide pl.), az fölött azonban az elhanyagolásokkal mindig lineáris diffegyenlet-rendszerhez jutunk. Ezeknek pedig mindig van síkhullám-megoldása.
A különbözõ mozgásrendszerekhez tartozó hullámok azonban egyszerre vannak jelen a légkörben. Egymásra hatásuk azonban bonyolult lehet. Közvetlenül csak a kb. egyforma hullámhosszú hullámok tudnak kölcsönhatni, mint egy rezonancia. Ha pl. egy blocking-anticiklon kialakul, akkor tõle nyugatra kimélyül egy ciklon /keletre nem feltétlenül!/, attól nyugatra újabb AC épül fel. Ez rendszeresen lejátszódik a légkörben, a (planetáris) Rossby-hullámokat a Föld forgása gerjeszti. Azonban egy kisebb hullám (mondjuk egy zivatar) a ciklon mozgását nem befolyásolja.
A klimatológiában, amirõl eddig beszéltünk, annyival bonyolultabb a helyzet, hogy nincsenek olyan egyenleteink, amiben klimatológiai idõskálájú tagok lennének. Ezért ott teljesen a valószínûség-számítás és a Fourier-analízis a kiindulás. Akármilyen külsõ gerjesztések hatnak a Föld-légkör rendszerre, az energiaszállítást mindig a három hatékony mozgásrendszer (a makro-, mezo- és a mikro-skála) fogja végezni, ezt nem szabad szem elõl téveszteni. Ennek következménye, hogy a meteorológiai skálán a hullámok karakterisztikus skálaparaméterei (élettartam, méret, sebesség) nem fog változni, csak bizonyos jelenségek gyakorisága változhat (gyakoribb lesz a viharciklon, kevesebb a blocking, stb.) Klimatológiai idõskálán olyan jelenségek léphetnek fel, mint egy eljegesedés, vagy a hosszú idõk klimatikus átlagai változhatnak. (Az idõjárás a szórásért és a ferdeségért felelõs, utóbbi elég változékony paraméter.)
Éppen ez a probléma tehát, hogy klimatológiai idõskálán alapvetõen nincsen szép egyenletekkel leírható kapcsolat a matematikai apparátussal, nem tudjuk mire ráhúzni. De tudjuk, hogy rá lehet húzni, ezért konstruálunk egy csoportot a légköri állapothatározók valószínûségi változóiból, és ebben a csoportban keressük a speciális tulajdonságokat. Ezek a speciális tulajdonságok jelenthetnek olyan megkötést az állapothatározókra, melyek nem fizikai egyenletek ugyan, mégis eleget tesznek neki.
A lecsengõ, meg felcsengõ függvényekrõl annyit külön, hogy minden lineáris diffegyenletnek van síkhullám megoldása, ami exp[i(kr-ot)] /mert ez a függvény a diff-operátor sajátfüggvénye k, ill. o sajátértékkel/, ahol k a hullámszám-vektor, o a körfrekvencia. Ha ezt a diffegyenletbe behelyettesítjük, akkor az o és a k között kapjuk a diszperziós relációt. Kiderülhet azonban, hogy bizonyos k vektorhoz komplex o tartozik. Ráadásul, ha o megoldás, akkor -o is megoldás (jobbra és balra haladó hullám). Ha az o komplex, akkor bevezetjük az O=-io jelölést, és akkor a hullám exp[ikr]*exp[ot] alakú lesz, ahol O0-ra idõben nõ az amplitúdó. Ugyanígy a hullámszámvektor is lehet komplex. Pl egy z-vel párhuzamos tengelyû üvegszálban a k-nak az x és az y komponense is komplex. Az általad említett idõtényezõt az idõben lecsengõ függvényekre csak ezek után vezetjük be: T'=1/O, és akkor T' egy karakterisztikus idõ (3-4 T'-nél az eredetihez képest elhanyagolhatóra csökken az amplitúdó).
Az ide tartozó hullámmozgások, hullámzások nem csak az általunk érzékelhetõ, kézzelfogható jelenségeket jelentik (ciklonok-anticiklonok váltakozása, Rossby-hullámok, lencsefelhõk), hanem a légkör állapothatározóinak változásait is.
A légköri kormányzóegyenletek dimenziótlanításakor bevezetünk dimenziótlan számokat (Reynolds-, Rossby-, Ekman-, Froude-, stb.), melyeket a vizsgálandó mozgásrendszer karakterisztikus méreteibõl számolunk. Ezekkel a számokkal kell elosztani az egyenlet egyes tagjait. Ha valamelyik szám nagy (nagyságrendileg >100), akkor az a tag elhanyagolható, az adott mozgásrendszer viselkedésében nem játszik. A mikro-skálán szerepet játszik a molekuláris viszkozitás (turbulens örvények tartoznak ide pl.), az fölött azonban az elhanyagolásokkal mindig lineáris diffegyenlet-rendszerhez jutunk. Ezeknek pedig mindig van síkhullám-megoldása.
A különbözõ mozgásrendszerekhez tartozó hullámok azonban egyszerre vannak jelen a légkörben. Egymásra hatásuk azonban bonyolult lehet. Közvetlenül csak a kb. egyforma hullámhosszú hullámok tudnak kölcsönhatni, mint egy rezonancia. Ha pl. egy blocking-anticiklon kialakul, akkor tõle nyugatra kimélyül egy ciklon /keletre nem feltétlenül!/, attól nyugatra újabb AC épül fel. Ez rendszeresen lejátszódik a légkörben, a (planetáris) Rossby-hullámokat a Föld forgása gerjeszti. Azonban egy kisebb hullám (mondjuk egy zivatar) a ciklon mozgását nem befolyásolja.
A klimatológiában, amirõl eddig beszéltünk, annyival bonyolultabb a helyzet, hogy nincsenek olyan egyenleteink, amiben klimatológiai idõskálájú tagok lennének. Ezért ott teljesen a valószínûség-számítás és a Fourier-analízis a kiindulás. Akármilyen külsõ gerjesztések hatnak a Föld-légkör rendszerre, az energiaszállítást mindig a három hatékony mozgásrendszer (a makro-, mezo- és a mikro-skála) fogja végezni, ezt nem szabad szem elõl téveszteni. Ennek következménye, hogy a meteorológiai skálán a hullámok karakterisztikus skálaparaméterei (élettartam, méret, sebesség) nem fog változni, csak bizonyos jelenségek gyakorisága változhat (gyakoribb lesz a viharciklon, kevesebb a blocking, stb.) Klimatológiai idõskálán olyan jelenségek léphetnek fel, mint egy eljegesedés, vagy a hosszú idõk klimatikus átlagai változhatnak. (Az idõjárás a szórásért és a ferdeségért felelõs, utóbbi elég változékony paraméter.)
Éppen ez a probléma tehát, hogy klimatológiai idõskálán alapvetõen nincsen szép egyenletekkel leírható kapcsolat a matematikai apparátussal, nem tudjuk mire ráhúzni. De tudjuk, hogy rá lehet húzni, ezért konstruálunk egy csoportot a légköri állapothatározók valószínûségi változóiból, és ebben a csoportban keressük a speciális tulajdonságokat. Ezek a speciális tulajdonságok jelenthetnek olyan megkötést az állapothatározókra, melyek nem fizikai egyenletek ugyan, mégis eleget tesznek neki.
A lecsengõ, meg felcsengõ függvényekrõl annyit külön, hogy minden lineáris diffegyenletnek van síkhullám megoldása, ami exp[i(kr-ot)] /mert ez a függvény a diff-operátor sajátfüggvénye k, ill. o sajátértékkel/, ahol k a hullámszám-vektor, o a körfrekvencia. Ha ezt a diffegyenletbe behelyettesítjük, akkor az o és a k között kapjuk a diszperziós relációt. Kiderülhet azonban, hogy bizonyos k vektorhoz komplex o tartozik. Ráadásul, ha o megoldás, akkor -o is megoldás (jobbra és balra haladó hullám). Ha az o komplex, akkor bevezetjük az O=-io jelölést, és akkor a hullám exp[ikr]*exp[ot] alakú lesz, ahol O0-ra idõben nõ az amplitúdó. Ugyanígy a hullámszámvektor is lehet komplex. Pl egy z-vel párhuzamos tengelyû üvegszálban a k-nak az x és az y komponense is komplex. Az általad említett idõtényezõt az idõben lecsengõ függvényekre csak ezek után vezetjük be: T'=1/O, és akkor T' egy karakterisztikus idõ (3-4 T'-nél az eredetihez képest elhanyagolhatóra csökken az amplitúdó).
A szoláris eredetû röntgen(részecske)sugárzás a sztratoszférában termikus változást, hõmérséklet-emelkedést indit el a földi pólus fölött, az pedig nyomást gyakorol a poláris hideg levegõtömegre, azt (ciklonképzõdéssel, hideglevegõ-leszakadással) alacsonyabb földrajzi szélességekre készteti/tolja.
HA már létezik egy vagy több poláris ciklon, azok légnyomás-központjai a szoláris hatásra tovább mélyülnek - ezt nevezik akcentáció-törvénynek. Utóbbiról Ludmány András debreceni napfizikus irt az 1977-ben megjelent Csillagászati Évkönyvben (Bp, Gondolat Kiadó)
HA már létezik egy vagy több poláris ciklon, azok légnyomás-központjai a szoláris hatásra tovább mélyülnek - ezt nevezik akcentáció-törvénynek. Utóbbiról Ludmány András debreceni napfizikus irt az 1977-ben megjelent Csillagászati Évkönyvben (Bp, Gondolat Kiadó)
Ki volt az illetõ profi szakértõ? (Írhatod PÜ-ben is...) Fenntartom a gyanút, hogy elsõsorban az újságírói "tudomány" ragadt le a hokiütõnél.
A Floo által linkelt cikknél is úgy tûnik nekem, hogy egy rettentõen érdekes téma (az 56 millió évvel ezelõtti történet) eredményei után elég erõltetetten odakanyarították a "mostani felmelegedés" fordulatát, mintha az újságíró szerint csak így lenne izgalmas a kérdéskör. Rosszabb esetben a geológusok olyan pályázaton nyerték el a kutatásra való pénzt, ahol hozzá nem értõk elõtt kellett bebizonyítani, hogy mindez miért hasznos. Ilyenkor nem elég azt mondani, hogy a következõ pár száz évben valahány százalék eséllyel bekövetkezik a nagymértékû felmelegedés...
A Floo által linkelt cikknél is úgy tûnik nekem, hogy egy rettentõen érdekes téma (az 56 millió évvel ezelõtti történet) eredményei után elég erõltetetten odakanyarították a "mostani felmelegedés" fordulatát, mintha az újságíró szerint csak így lenne izgalmas a kérdéskör. Rosszabb esetben a geológusok olyan pályázaton nyerték el a kutatásra való pénzt, ahol hozzá nem értõk elõtt kellett bebizonyítani, hogy mindez miért hasznos. Ilyenkor nem elég azt mondani, hogy a következõ pár száz évben valahány százalék eséllyel bekövetkezik a nagymértékû felmelegedés...
Tegnap olvastam egy cikket a megyei napilapban az ún. "klímaváltozásról". Profi klimatológus asszonyt interjúvoltak meg az okoról és a kilátásokról. Úgy tûnik, a "hivatalos" tudomány még mindig a hokiütõ diagrammnál tart, ebbõl nem hajlandó engedni, történjen bármi. A klimatológus asszony pl. az évszázad végére 3,5 fokos globális átlaghõmérséklet-emelkedést prognosztizált, holott az elmúlt 100 évben az emelkedés 1 fokot sem tett ki. És éppen mostanság kezd kiderülni, hogy "nem oda Buda", ezek a folyamatok bonyolultabbak és máshogy játszódnak le, ahogy eddig feltételeztük.
Szóval nagy csalódásomra úgy tûnik, hogy az általad elrettentõ példaként linkelt cikk megállapításait a tudományos hivatalosság bizony osztja!
Szóval nagy csalódásomra úgy tûnik, hogy az általad elrettentõ példaként linkelt cikk megállapításait a tudományos hivatalosság bizony osztja!
Ne haragudj, biztos nagyon érdekes dolgokról irsz, jó lenne érteni -de nem értem!
Illetve, egyes részeit értem, de nem áll össze a kép.
Abból indultunk ki, ugye, hogy milyen mechanizmusok által hat(hat) a naptevékenység változása a földi klímára. Valószínûsítettük, hogy a napszél és/vagy az UV sugárzás eszközöl a felsõ légkörben apró változásokat, melyek nagymértékben módosítják a föld be és kisugárzási viszonyait. Amolyan "vécélehúzó" effektusra lehet itt gondolni, mely az elektronikában ismert és az erõsítõk mûködési elvének a lényege (kis hatás szabályoz nagyot).
A Fourier analízis alaptétele, ha jól emlékszem: bármilyen függvénygörbe elõállítható különbözõ frekvenciájú és amplitúdójú szinuszgörbék szuperpoziciójával. Az exponenciálisan le ill. "felcsengõ" függvényekrõl annyit tudok, hogy a kitevõkben ún. idõtényezõk vannak, melyek alapvetõen meghatározzák a görbe lefutását. Innentõl kezdve nálam óriási hiátus tátong: nem tudom összehozni az általad "mozgatott" matematikai apparátust a légkörfizikai mechanizmusokkal. Kérlek, ha lehetséges, fuss végig még egyszer a kommentedben leírtakon, esetleg más oldaláról megfogva a dolgot -nagyon érdekelne.
Illetve, egyes részeit értem, de nem áll össze a kép.
Abból indultunk ki, ugye, hogy milyen mechanizmusok által hat(hat) a naptevékenység változása a földi klímára. Valószínûsítettük, hogy a napszél és/vagy az UV sugárzás eszközöl a felsõ légkörben apró változásokat, melyek nagymértékben módosítják a föld be és kisugárzási viszonyait. Amolyan "vécélehúzó" effektusra lehet itt gondolni, mely az elektronikában ismert és az erõsítõk mûködési elvének a lényege (kis hatás szabályoz nagyot).
A Fourier analízis alaptétele, ha jól emlékszem: bármilyen függvénygörbe elõállítható különbözõ frekvenciájú és amplitúdójú szinuszgörbék szuperpoziciójával. Az exponenciálisan le ill. "felcsengõ" függvényekrõl annyit tudok, hogy a kitevõkben ún. idõtényezõk vannak, melyek alapvetõen meghatározzák a görbe lefutását. Innentõl kezdve nálam óriási hiátus tátong: nem tudom összehozni az általad "mozgatott" matematikai apparátust a légkörfizikai mechanizmusokkal. Kérlek, ha lehetséges, fuss végig még egyszer a kommentedben leírtakon, esetleg más oldaláról megfogva a dolgot -nagyon érdekelne.
Most akkor a röntgensugárzás lehûti vagy felmelegíti a sarki levegõt??
Érdekes amit írsz! Fõleg a felsõ lékörben elnyelõdõ UV sugárzás!
(
Sokan nehezen hiszik, de aki klimatológiával akar foglalkozni, érdemes megtanulnia részletesen a valószínûségszámítást /Fourier-analízis, momentumok/, valamint a lineáris (rezgés- és hullámtan) és a kaotikus differenciálegyenletek matematikáját (csoportelméleti vonatkozásokkal). Ez segítene mikiwan-nak is a megértésben.
)
A lényeg, hogy a rezgéstan magyarázza, miért lehet egy kis frekvenciájú kis amplitudójú változás hatása nagy mértékû egy nagy frekvenciájú változásban.
A káoszelmélet azt mondja ki, hogy nincs két olyan idõpont, amelyekben végtelen pontosan megegyezik a rendszer állapota. Ennek következménye, hogy az idõjárás nem ismétlõdik. Ha ez nem teljesülne, akkor az idõjárás periodikussá válna, és sérülne a csillagászat (Föld, Naprendszer kialakulása).
Klimatikus valószínûségi változók idõfüggései azonban bizonyos idõskálán belüli változásai azonban jó közelítéssel összerakhatóak néhány különbözõ hullámból, ezek a kvázi-stabil állapotok lokálisan jól leírják a klímát. Ekkor találunk olyan a meteorológiai elemek eloszlásainak momentumai között idõben kb. állandókat. Ezek nagyon érzékenyek a külsõ kényszerekre (gerjesztésre).
A gerjesztés (pl. napsugárzás, vagy a szomszédos régiók, felsõbb légköri rétegek állapotváltozása) hatására egy-egy komplex frekvenciájú rezgés lecsengése elõjelet válthat ("felcseng"). Ekkor az állandó momentum exponenciálisan elindul adott irányban. Ez nem folytatódhat akármeddig (nem robban föl a rendszer), hanem egy belsõ negatív visszacsatolás fog elindulni. Ezzel azonban a rezgés kikerült a kvázi-stabil állapotból, spektruma nem lesz kvázi-diszkrét, folytonossá válik, eltûnnek a periódusok, stb. Ilyenkor a klimatikus átlag lassú változásnak indul, a szórás megnõ, a ferdeség szabálytalanul változik, a csúcsosság lecsökken (vagyis szélsõségesebbé válik az idõjárás).
Remélem, azért nagyjából sikerült érthetõen leírni, de mindenképpen javasolnám a matematika és a fizika fent leírt területeinek szakirodalmait (Bronstejn-ben a matek, a Landau-sorozatban meg a fizika részébõl sokminden benne van).
Sokan nehezen hiszik, de aki klimatológiával akar foglalkozni, érdemes megtanulnia részletesen a valószínûségszámítást /Fourier-analízis, momentumok/, valamint a lineáris (rezgés- és hullámtan) és a kaotikus differenciálegyenletek matematikáját (csoportelméleti vonatkozásokkal). Ez segítene mikiwan-nak is a megértésben.
)
A lényeg, hogy a rezgéstan magyarázza, miért lehet egy kis frekvenciájú kis amplitudójú változás hatása nagy mértékû egy nagy frekvenciájú változásban.
A káoszelmélet azt mondja ki, hogy nincs két olyan idõpont, amelyekben végtelen pontosan megegyezik a rendszer állapota. Ennek következménye, hogy az idõjárás nem ismétlõdik. Ha ez nem teljesülne, akkor az idõjárás periodikussá válna, és sérülne a csillagászat (Föld, Naprendszer kialakulása).
Klimatikus valószínûségi változók idõfüggései azonban bizonyos idõskálán belüli változásai azonban jó közelítéssel összerakhatóak néhány különbözõ hullámból, ezek a kvázi-stabil állapotok lokálisan jól leírják a klímát. Ekkor találunk olyan a meteorológiai elemek eloszlásainak momentumai között idõben kb. állandókat. Ezek nagyon érzékenyek a külsõ kényszerekre (gerjesztésre).
A gerjesztés (pl. napsugárzás, vagy a szomszédos régiók, felsõbb légköri rétegek állapotváltozása) hatására egy-egy komplex frekvenciájú rezgés lecsengése elõjelet válthat ("felcseng"). Ekkor az állandó momentum exponenciálisan elindul adott irányban. Ez nem folytatódhat akármeddig (nem robban föl a rendszer), hanem egy belsõ negatív visszacsatolás fog elindulni. Ezzel azonban a rezgés kikerült a kvázi-stabil állapotból, spektruma nem lesz kvázi-diszkrét, folytonossá válik, eltûnnek a periódusok, stb. Ilyenkor a klimatikus átlag lassú változásnak indul, a szórás megnõ, a ferdeség szabálytalanul változik, a csúcsosság lecsökken (vagyis szélsõségesebbé válik az idõjárás).
Remélem, azért nagyjából sikerült érthetõen leírni, de mindenképpen javasolnám a matematika és a fizika fent leírt területeinek szakirodalmait (Bronstejn-ben a matek, a Landau-sorozatban meg a fizika részébõl sokminden benne van).
Ezt tudom. Kár, hogy abszolút nem értetted meg a hozzászólásomat...
Meg az elõzõeket sem, amiket lazán részletkérdésnek minõsítettél, pedig az ott leírt folyamatokban van a kutya elásva, nem a kisugárzott energia 0,1 százalékos ingadozásában.
Meg az elõzõeket sem, amiket lazán részletkérdésnek minõsítettél, pedig az ott leírt folyamatokban van a kutya elásva, nem a kisugárzott energia 0,1 százalékos ingadozásában.
Hát pedig van összefüggés a kevesebb napfolt, és a hidegebb klíma közt. Például az ún. Maunder Minimum alatt, amikor kb. 70 évig szinte egyáltalán nem volt napfolt a Nap felszínén, érdekes módon pont akkor volt a kis jégkorszak leghidegebb periódusa. Az pedig, hogy a napfoltok hidegebbek, ránk nézve nem sok jelentõsége van, inkább annak van, hogy ha több a napfolt,az intenzívebb aktivitást jelent a Nap részérõl, míg az ellenkezõje épp a fordítottját. 
Ahogy az elmúlt napokban többen leírták, NEM a kevesebb folt miatt küld kevesebb hõt a Nap a naptevékenységi minimumok idején (mivel a napfoltok a környezetüknél HIDEGEBB területek a napfelszínen). Emellett (ahogy szintén többen leírták), valószínûleg NEM a Napból kisugárzott energia hajszálnyi változásaira reagál igazán a légkör, hanem a Napból jövõ részecskesugárzás és annak változásai hatnak a légkör felsõ rétegeire, azok pedig közvetve a klímára. Szóval a történet korántsem egyszerû, és a "részletkérdések" sokkal fontosabbak, mint gondolnád.
Osztom ama állitást, hogy a nagy kiterjedésû napfolt(csoport)oknak az ugyancsak nagy, kompakt napfoltmaggal rendelkezõ aktiv szoláris területek fölött találhatóak a Nap koronájában az úgynevezett "korona plázsok" (coronal plage-ok - francia eredetû kifejezés), ahonnan erõteljes röntgensugarak hagyják el a Nap térségét és kedvezõ helyzetben (fõként akkor, amikor az emlitett folt(csoport) a Nap keleti peremvidékén van) a földi pólusoknál elérik bolygónkat. A sarki hideg levegõ a sztratoszféra termikus felmelegitése révén gyakorol hatást a troposzférára (ezt francia kutatók 2000-ben bionyitották be, s közölzék egy rangos szaklapban!): a permanens hideg levegõ ciklonális görbületre kényszerül, és délebbi földrajzi szélességekre - többek között a Kárpát-medencébe - is eljut (ez saját tapasztalat). A kifejtett naphatéás markáns lehûlést és csapadékot okoz, de viszonylag rövid élettartamú.
Tényleg nem errõl van szó, én sem hiszem, hogy a napfoltciklus a napállandó változásain keresztül hatna a földi klímára. Ennek ingadozása annyira parányi, hogy csak nagyon hosszú idõtávon, a többi kondició (földpálya, földtengely hajlásszöge, üvegházgáz-tartalom, albedó, koninensek elhelyezkedése) változatlansága esetén befolyásolná -esetleg- a földi hõmérsékletet.
Igy hát más mechanizmus(oka)t kell feltételeznünk.
1. Az általad is említett napszél komolyan szóba jön. Részecskéi a pólusoknál ütköznek a légkör gázmolekuláival, kinetikus energiájuk részben hõvé alakul. Ez megváltozatatja a sarki magaslégkör hõeloszlását, így abba az irányba hat, hogy a kisugárzás lehetõsége csökken (saját hipotézisem). Tehát napfoltminimum esetén, mikor kicsi a napszél, a sarkvidék téli lehûlése nagyobb lesz, és vica versa. A mostani mély minimum idején az Antarktisz erõs lehûlése, a jégborítottság növekedése erõsíteni látszik ezen elképzelést. Érdekes módon mindez nem következett be az Arktisz esetében -azonban erre fel lehet hozni, hogy itt a jég alá befutó tengeráramlatok miatt a folyamatok bonyolultabbak, több hatótényezõ van.
2.A felsõ lékörben elnyelõdõ UV sugárzás szintén melegítõ effektus révén erõsíti a térítõi magasnyomást. Jelenleg számomra ez tûnik a legerõsebb faktornak. Közel egy éve figyelem a térítõi (azori) AC viselkedését, összehasonlítva azt a sarkvidék anticiklonjaival. Szintén figyelemmel kísérem a NAO és AO indexek alakulását, mint olyan indikátorokat, melyek fõképp a fenti arányra vonatkoznak. Úgy látom, elég egyértelmû összefüggés körvonalazódik. Az ominózus 2010-es évben az azori magasnyomás egészen visszahúzódott, a zonalitás ennek megfelelõen minimálisra csökkent. Az indexek huzamosan negatívak maradtak. Azóta erõsödött a naptevékenység, erõsödött a térítõi magasnyomás befolyása és a zonalitás -igaz, nem nagy mértékben, s ez teljesen meg is felel a még mindig elég alacsony naptevékenységnek. Májusban az addig növekvõ tendenciát mutató naptevékenység váratlanul visszaesett, és lám, a január óta kissé megnövekedett indexértékek újra csökkenni kezdtek. Mindez elég sokatmondó.
3.A napszél a kozmikus sugárzás eltérítésén keresztül is hat(hat) a földi klímára. A kozmikus sugárzás ionizáló hatásával a kondenzációt, a felhõképzõdést segíti. Ebbõl kifolyólag napfoltminimum idején a föld összfelhõzete megnövekedne. E mechanizmus mûködésérõl nincsenek adataim, megfigyeléseim.
Igy hát más mechanizmus(oka)t kell feltételeznünk.
1. Az általad is említett napszél komolyan szóba jön. Részecskéi a pólusoknál ütköznek a légkör gázmolekuláival, kinetikus energiájuk részben hõvé alakul. Ez megváltozatatja a sarki magaslégkör hõeloszlását, így abba az irányba hat, hogy a kisugárzás lehetõsége csökken (saját hipotézisem). Tehát napfoltminimum esetén, mikor kicsi a napszél, a sarkvidék téli lehûlése nagyobb lesz, és vica versa. A mostani mély minimum idején az Antarktisz erõs lehûlése, a jégborítottság növekedése erõsíteni látszik ezen elképzelést. Érdekes módon mindez nem következett be az Arktisz esetében -azonban erre fel lehet hozni, hogy itt a jég alá befutó tengeráramlatok miatt a folyamatok bonyolultabbak, több hatótényezõ van.
2.A felsõ lékörben elnyelõdõ UV sugárzás szintén melegítõ effektus révén erõsíti a térítõi magasnyomást. Jelenleg számomra ez tûnik a legerõsebb faktornak. Közel egy éve figyelem a térítõi (azori) AC viselkedését, összehasonlítva azt a sarkvidék anticiklonjaival. Szintén figyelemmel kísérem a NAO és AO indexek alakulását, mint olyan indikátorokat, melyek fõképp a fenti arányra vonatkoznak. Úgy látom, elég egyértelmû összefüggés körvonalazódik. Az ominózus 2010-es évben az azori magasnyomás egészen visszahúzódott, a zonalitás ennek megfelelõen minimálisra csökkent. Az indexek huzamosan negatívak maradtak. Azóta erõsödött a naptevékenység, erõsödött a térítõi magasnyomás befolyása és a zonalitás -igaz, nem nagy mértékben, s ez teljesen meg is felel a még mindig elég alacsony naptevékenységnek. Májusban az addig növekvõ tendenciát mutató naptevékenység váratlanul visszaesett, és lám, a január óta kissé megnövekedett indexértékek újra csökkenni kezdtek. Mindez elég sokatmondó.
3.A napszél a kozmikus sugárzás eltérítésén keresztül is hat(hat) a földi klímára. A kozmikus sugárzás ionizáló hatásával a kondenzációt, a felhõképzõdést segíti. Ebbõl kifolyólag napfoltminimum idején a föld összfelhõzete megnövekedne. E mechanizmus mûködésérõl nincsenek adataim, megfigyeléseim.
Nem igazán errõl van szó. A hõmérséklete hidegebb ugyan a napfoltnak, de területén erõs anyagkiáramlás van. Ez az, ami miatt az aktív Nap napszele nagyobb, és ez a Földre érkezõ kinetkius energia alakul a felsõ légkörben hõvé, illetve késleltetve ez okozza az alsó légkörben is a "válasz-reakciókat", amirõl nem tudjuk, hogy konkrétan mik, de sejtjük, hogy vannak .
Amit a 7462-ben írtál, a wiki-s cikkben, amit Nunatak linkelt, szinte szó szerint benne van . Érdemes végigolvasni azt is, és a fáklyapontokról szóló wikit is: Link (Petrovay Tanárúrnak van egy pár könyve errõl, ha jól tudom. Ott tanít nálunk az ELTE-n, csillagászainktól majd kérdezõsködök, ha lesz lehetõségem.)
.Amit a 7462-ben írtál, a wiki-s cikkben, amit Nunatak linkelt, szinte szó szerint benne van
. Érdemes végigolvasni azt is, és a fáklyapontokról szóló wikit is: Link (Petrovay Tanárúrnak van egy pár könyve errõl, ha jól tudom. Ott tanít nálunk az ELTE-n, csillagászainktól majd kérdezõsködök, ha lesz lehetõségem.)
Hát nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg az interneten: a fényesebb területek neve kromoszferikus fáklya. Valóban a napfoltokat is létrehozó mágneses háborgások generálják, csak ellenkezõ elõjellel. Kimerítõ irás található minderrõl a neten Opitz Andrea tollából, "napállandó" címszóval lehet rákeresni.
Bevallom férfiasan, ezt nem tudom. Morfológialag nem a napfolthoz tartoznak az erõsebben sugárzó területek, minden bizonnyal a mágneses erõvonalak szisztémája teremt kapcsolatot köztük. Úgy képzelem, ezeknek olyan a struktúrájuk, hogy bizonyos helyeken akadályozzák a belsõ hõ felszínre jutását (ez a terület a folt), máshol meg segítik.
Valamelyik MetNet-es rovatban olvastam egyébként az erõs naptevékenységhez tartozó fényesebb területekrõl -nagyon értelmesen leírta az illetõ, mirõl van szó, rögtön felfogtam a lényegét.
Maga a mechanizmus 100%, hogy létezik, ezt onnan is tudni lehet, hogy a napállandó (a felületegységre jutó sugárzó energia) napfoltmaximumban egész kicsit nagyobb, mint minimumban.
Valamelyik MetNet-es rovatban olvastam egyébként az erõs naptevékenységhez tartozó fényesebb területekrõl -nagyon értelmesen leírta az illetõ, mirõl van szó, rögtön felfogtam a lényegét.
Maga a mechanizmus 100%, hogy létezik, ezt onnan is tudni lehet, hogy a napállandó (a felületegységre jutó sugárzó energia) napfoltmaximumban egész kicsit nagyobb, mint minimumban.
Ennek a melegebb és intenzívebben sugárzó területnek mi az elnevezése?
Úgy tudtam, hogy a napfoltok állnak két részbõl: umbra (a folt középsõ része, amely sötétebb, hidegebb) és penumbra (a folt széle,amely világosabb, de a nyugodt felszínnél még ez is hidegebb.
Úgy tudtam, hogy a napfoltok állnak két részbõl: umbra (a folt középsõ része, amely sötétebb, hidegebb) és penumbra (a folt széle,amely világosabb, de a nyugodt felszínnél még ez is hidegebb.
Az, hogy a 2010-es év a legmelegebb, ebben a relációban nem jelent semmit. A naptevékenység változásai (ha hatnak egyáltalán a földi klímára) nyilván hosszú latencia-idõvel éreztetik hatásukat. Ugyanilyen joggal azt is lehetne mondani, hogy 2010 és társai az 50-es évek "modernkori" naptevékenység maximumának késõi következményei.
Egy ideje figyelem az áramlási musztereket a naptevékenység függvényében. Most úgy látom, az elõbbi elég érzékenyen reagál az utóbbi változásaira. (Pesze lehet, hogy tévedek, amellett ez a bõ egy év messzemenõ következtetések levonására nem ad alapot. Az sem világos, hogy az áramlási muszterek változásai miképpen hatnak a globális átlaghõmérsékletre, vagy Európa átlaghõmérsékletére)
Mindenesetre a gyanú fenáll, különös tekintettel a sokat emlegetett Maunder-minimumra.
Itt két rendkívüli esemény (a napfolt nélküli 70 év és nagyon alacsony hõmérsékletû idõszak) idõbeli egybeesésérõl van szó, s ez mindenképp fel kell keltse a figyelmünket.
Ráadásul a múlt század 10-es éveiben is volt egy rövidebb inaktív periódusa a napnak, és akkor szintén elõfordultak szélsõségesen alacsony hõmérsékletek.
Egy ideje figyelem az áramlási musztereket a naptevékenység függvényében. Most úgy látom, az elõbbi elég érzékenyen reagál az utóbbi változásaira. (Pesze lehet, hogy tévedek, amellett ez a bõ egy év messzemenõ következtetések levonására nem ad alapot. Az sem világos, hogy az áramlási muszterek változásai miképpen hatnak a globális átlaghõmérsékletre, vagy Európa átlaghõmérsékletére)
Mindenesetre a gyanú fenáll, különös tekintettel a sokat emlegetett Maunder-minimumra.
Itt két rendkívüli esemény (a napfolt nélküli 70 év és nagyon alacsony hõmérsékletû idõszak) idõbeli egybeesésérõl van szó, s ez mindenképp fel kell keltse a figyelmünket.
Ráadásul a múlt század 10-es éveiben is volt egy rövidebb inaktív periódusa a napnak, és akkor szintén elõfordultak szélsõségesen alacsony hõmérsékletek.
Nem kell kijavítani, mert jól gondoltad. Az igaz, hogy a napfolt gyengébben sugároz, mint a nyugodt felszín, de a foltok mellett mindig megjelennek olyan területek, melyek viszont melegebbek, intenzívebben sugároznak az említett nyugodt napfelszínnél. A lényeg, hogy a szumma pozitív: a napfoltok kevésbé csökkentik a sugárzást, mint amennyire a fényes területek növelik. A "nyugodt" nap ezért valóban "hûvösebb".
Vagy mindkettõ. Az a baj, hogy egy ilyen "jóslással" is címlapra lehet kerülni...
Akkor ezek vagy hazudnak, vagy a cikk fordítója követett el kapitális baromságot..
"A napfoltban a hõmérséklet közel 2000 °C-kal alacsonyabb a napfolton kívüli, nyugodt napfelszín 5700 K-es hõmérsékleténél, ezért a foltból érkezõ hõmérsékleti sugárzás intenzitása csupán negyede a nyugodt napfelszínének."
Link
Link
A cikk forrása ugyanaz.
Az hidegzuhanyként ért, hogy "a napfolttevékenység szüneteltetésének vajmi kevés köze van a Nap melegéhez és fényéhez". Én úgy tudtam eddig, hogy a napfoltmentes periódusokban a nap által kibocsátott energia kisebb, mint a napfoltos idõszakokban. De javítson ki valaki, ha rosszul gondoltam!
Az hidegzuhanyként ért, hogy "a napfolttevékenység szüneteltetésének vajmi kevés köze van a Nap melegéhez és fényéhez". Én úgy tudtam eddig, hogy a napfoltmentes periódusokban a nap által kibocsátott energia kisebb, mint a napfoltos idõszakokban. De javítson ki valaki, ha rosszul gondoltam!
Az indexen is lehoztak egy cikket ma. Link Elég érdekes összefüggésekben tálalják:
- minimális esélyt látnak az átlaghõmérséklet csökkenésére
- de(!) azért mérsékelni fogja a globális felmelegedést
- nade viszont(!) a 2010-es évet, amelyet napfoltmentesnek neveznek, minden idõk legmelegebb évének tekintik
Ki tudja mi (lesz) az igazság, ugyanakkor valahogy kimaradt a legutolsó dokumentált tartós minimum esemény, amit a középkori kis jégkorszaknak neveztek Európában. Bármelyik következtetés lehetõségét is fenntartva, hiányzik megint az objektivitás. Kíváncsian várom egyébként, mi történik, érdekes ez a mágneses tér gyengülés.
- minimális esélyt látnak az átlaghõmérséklet csökkenésére
- de(!) azért mérsékelni fogja a globális felmelegedést
- nade viszont(!) a 2010-es évet, amelyet napfoltmentesnek neveznek, minden idõk legmelegebb évének tekintik
Ki tudja mi (lesz) az igazság, ugyanakkor valahogy kimaradt a legutolsó dokumentált tartós minimum esemény, amit a középkori kis jégkorszaknak neveztek Európában. Bármelyik következtetés lehetõségét is fenntartva, hiányzik megint az objektivitás. Kíváncsian várom egyébként, mi történik, érdekes ez a mágneses tér gyengülés.
Úgy tûnik, igyekeznek belevinni a társadalmi gazdasági vonatkozásokat. Kemény dió, itt-ott nagy a bizonytalanság, néhány paraméter esetében egyelõre csaknem lehetetlen tisztán látni, így is valamiféle "szuperagyközpont" kellene az összes változó feldolgozásához. Irdatlan munka, hatalmas feladat.
Igen, elméletileg beleviszik. Az egyes szcenáriók (amikrõl az IPCC-jelentés elején lehet olvasni részleteket: Link ) feladata éppen az lenne, hogy megbecsüli, hogy ezek a kényszerek hogyan változnak az elõrejelzendõ idõszakban, s ezeket használják (idõben változó) határfeltételeknek.
Elvileg ebben csak az ember általi kibocsátás van benne, tehát ha a CO2 növekedésével a növényzet bujábbá válik, azt a modell másképpen veszi figyelembe. Erre vannak a felszín-légkör kölcsönhatást modellezõ parametrizációk, a sugárzásátvitel modelljei, stb. Ezek között van jónéhány, amelyet nem ismerünk megfelelõen, ugyanis a klímaváltozás hatására bekövetkezõ növénytakaró-változáshoz nem elég az agrometeorológia. Azt tudjuk, hogy a mostani növények közül mi száradna el, meg ilyesmi, de nem tudjuk, hogy egy-egy szárazságtûrõ növény hogyan terjed el a helyén, mivel mutációk léphetnek fel. Egyszóval az új klímához való alkalmazkodást nem látjuk át rendesen, márpedig ez /az új növények fajlagosan akár sokkal több CO2-t is megköthetnek pl./ rendesen beleszól a határfeltételek változásába.
Elvileg ebben csak az ember általi kibocsátás van benne, tehát ha a CO2 növekedésével a növényzet bujábbá válik, azt a modell másképpen veszi figyelembe. Erre vannak a felszín-légkör kölcsönhatást modellezõ parametrizációk, a sugárzásátvitel modelljei, stb. Ezek között van jónéhány, amelyet nem ismerünk megfelelõen, ugyanis a klímaváltozás hatására bekövetkezõ növénytakaró-változáshoz nem elég az agrometeorológia. Azt tudjuk, hogy a mostani növények közül mi száradna el, meg ilyesmi, de nem tudjuk, hogy egy-egy szárazságtûrõ növény hogyan terjed el a helyén, mivel mutációk léphetnek fel. Egyszóval az új klímához való alkalmazkodást nem látjuk át rendesen, márpedig ez /az új növények fajlagosan akár sokkal több CO2-t is megköthetnek pl./ rendesen beleszól a határfeltételek változásába.
A polár jet stream délebbre húzódásáról számol be Bill Patzert egy, a rendkívül heves tornádószezon okait boncolgató cikkben. Link
Modellezte már valaki, hogy amennyiben elégetnénk az ember által a jelen technika mellet rendelkezésre álló és üvegház gázokat légkörbe juttató erõforrásainkat a technikai lehetõségeink szerint meghatározott idõegység alatt, figyelembe véve a természetes visszakötõdést is, úgy az milyen hatással lenne a globális klímára?
A globális klímamodellek beleviszik-e a modellbe a Co2 emelkedést, vagy a jelenlegi adatok alapján vizionálják a hõmérséklet emelkedést? Ha beleviszik, miképp viszik bele ezt a változót és mennyiben veszik figyelembe pl. a természetes visszakötõdést (pl. óceánok), illetve negatív visszacsatolásokat (pl. ha már vízgõz, akkor mondjuk a megnövekedett vízgõz miatti besugárzás csökkenést, de ugyanúgy a vízgõz üvegház szerepét pl. csökkenõ kisugárzás).
Egyébként mint pusztán amatõrnek is, mindig szöget ütött a fejembe
, hogy a globális felmelegedést igencsak szeretik kiégett sztyepékkel, szomjazó állatokkal, sivataggal marketingelni. Eközben tekintve bolygónk kapitális vízmennyiségét, nekem valamiféle fülledt szauna érzetem keletkezik. Hogy is van ez?
A globális klímamodellek beleviszik-e a modellbe a Co2 emelkedést, vagy a jelenlegi adatok alapján vizionálják a hõmérséklet emelkedést? Ha beleviszik, miképp viszik bele ezt a változót és mennyiben veszik figyelembe pl. a természetes visszakötõdést (pl. óceánok), illetve negatív visszacsatolásokat (pl. ha már vízgõz, akkor mondjuk a megnövekedett vízgõz miatti besugárzás csökkenést, de ugyanúgy a vízgõz üvegház szerepét pl. csökkenõ kisugárzás).
Egyébként mint pusztán amatõrnek is, mindig szöget ütött a fejembe
, hogy a globális felmelegedést igencsak szeretik kiégett sztyepékkel, szomjazó állatokkal, sivataggal marketingelni. Eközben tekintve bolygónk kapitális vízmennyiségét, nekem valamiféle fülledt szauna érzetem keletkezik. Hogy is van ez?
A vízgõz fontosabb mint a szén-dioxid, mivel sokkal több van belõle.
Még egy tényezõje a glaciálishoz vezetõ öngerjesztõ folyamatnak: az alacsonyabb hõmérséklet miatt csökken a levegõ vízgõztartalma. A vízgõz pedig a szén-dioxid mellett a másik fontos üvegház gáz.
Off: Ne kérj bocsánatot, szándékosan nem is utaltam a foglalkozásomra, mert nálam sokkal jobban értenek itt többen is akár a kaotikus rendszerekhez, mint én. Én csak egy read-only érdeklõdõ vagyok, aki szívesen tanul a nála többet tudóktól.
A légkör olyan kaotikus rendszer, melynek egyenletrendszerében bármely három alap változóra az attraktora 2,06 dimenziós. Ennek következtében két alapvetõ globális (pontosabban hemiszférikus) idõjárási berendezkedés alakulhat ki. Az egyik a zonalitás, a másik a blocking, olyan 49-49%-ban. A maradékot szélsõséges események töltik ki. A változók terében az attraktor egy végtelen hosszú, folytonos, önmagát nem érintõ görbe (lerajzolva pillangóra emlékeztet).
Sok statisztikai elõrejelzés ezt figyelembe veszi, és ezek mondják azt, hogy az éghaljat nem fog tudni gyorsan lereagálni semmilyen külsõ változást. Ezt ugyanis többnyire úgy teszi, hogy a három változó értéke sokáig az attraktor egy bizonyos tartományán mozog (tartóssá válik valamelyik berendezkedés). Ez azonban egy energia jellegû mennyiségé növekedésének kezdetét jelentené, amit a kaotikus rendszer nem szeret. Egyszóval: bármilyen külsõ változás történjen (elsõsorban a Nap és a Földfelszín változásaira kell itt gondolni), a változás nem lesz drasztikus. A rendszeren belül (mint tudjuk a kaotikus rendszer egészben kaotikus) egyes részrendzerek (Kárpát-medence lokális klímája pl.) azonban a környezõ részrendszerek változásaira is reagálnak. Ez viszont akármilyen is lehet. Ha csak a Nap sugárzása lenne, és a Föld mondjuk nem forogna, akkor egy nagy cella vinné a légkörzést, és az egész Földön a trópusokéhoz hasonló (egyébként jóval könnyebben elõrejelezhetõ) idõjárás lenne. Így viszont klímaövek, és azon belül is részövezetek vannak, amiknek a saját dinamikája a helyi hatásoktól erõsen függ.
A lényege a mondandómnak, hogy a külsõ hatásokra történõ reakció tehát nem teljesen közvetlen. A troposzférában a reakció már többszörös áttételen megy keresztül, s ezért nem tudjuk elõre, hol is jelentkezik. Viszont a kaotikus attraktor nem engedi a gyors változásokat.
Valahol olvastam errõl egy cikket, de nem találom. Lehet, hogy a részletekre rosszul emlékszem. Majd jövõre fogok tanulni csoportelméletet, ha minden igaz lesz szó errõl is, akkor okosabb leszek. Ja, és bocs a zavaros fogalmazásért, csak mostanság nem érek rá aludni, úgyhogy kicsit fáradt vagyok.
Sok statisztikai elõrejelzés ezt figyelembe veszi, és ezek mondják azt, hogy az éghaljat nem fog tudni gyorsan lereagálni semmilyen külsõ változást. Ezt ugyanis többnyire úgy teszi, hogy a három változó értéke sokáig az attraktor egy bizonyos tartományán mozog (tartóssá válik valamelyik berendezkedés). Ez azonban egy energia jellegû mennyiségé növekedésének kezdetét jelentené, amit a kaotikus rendszer nem szeret. Egyszóval: bármilyen külsõ változás történjen (elsõsorban a Nap és a Földfelszín változásaira kell itt gondolni), a változás nem lesz drasztikus. A rendszeren belül (mint tudjuk a kaotikus rendszer egészben kaotikus) egyes részrendzerek (Kárpát-medence lokális klímája pl.) azonban a környezõ részrendszerek változásaira is reagálnak. Ez viszont akármilyen is lehet. Ha csak a Nap sugárzása lenne, és a Föld mondjuk nem forogna, akkor egy nagy cella vinné a légkörzést, és az egész Földön a trópusokéhoz hasonló (egyébként jóval könnyebben elõrejelezhetõ) idõjárás lenne. Így viszont klímaövek, és azon belül is részövezetek vannak, amiknek a saját dinamikája a helyi hatásoktól erõsen függ.
A lényege a mondandómnak, hogy a külsõ hatásokra történõ reakció tehát nem teljesen közvetlen. A troposzférában a reakció már többszörös áttételen megy keresztül, s ezért nem tudjuk elõre, hol is jelentkezik. Viszont a kaotikus attraktor nem engedi a gyors változásokat.
Valahol olvastam errõl egy cikket, de nem találom. Lehet, hogy a részletekre rosszul emlékszem. Majd jövõre fogok tanulni csoportelméletet, ha minden igaz lesz szó errõl is, akkor okosabb leszek. Ja, és bocs a zavaros fogalmazásért, csak mostanság nem érek rá aludni, úgyhogy kicsit fáradt vagyok.
Áthelyezve innen: Hosszútávú esélylatolgatások (#67010 - 2011-05-24 20:07:50)
(elõzmény: 7434.)
Adatlapodból látom, hogy fizikus vagy. Bár én is szigorlatoztam fizikából, más a foglalkozásom. Bevallom, kissé elszégyelltem magam a kommentem "hetyke" stílusán, hiszen én nem vagyok "céhbeli" fizikus (a kaotikus rendszerekhez nem sokat konyítok), ezért bocsánatodat kérem.
Hogy pontosan mik azok a "fizikai összefüggéseken alapuló mechanizmusok", melyek a száraz és nedves idõszakok között kapcsolatot teremtenek? Kicsit gondolkodnom kellett ezen. Vegyünk egy végtelenül primitív modellt (azért primitív, mert egyáltalán nem veszi figyelembe az advekciót): ebben a teljes vízmennyiségen a levegõ páratartalma, ill. a felszíni vizek és a talajnedvesség osztoznak. Ha esik az esõ, a levegõ szárazabbá, a talaj nedvesebbé válik. A szárazabb levegõ a csapadék megszûnéséhez vezet. Aztán a napsütésben a vizek párolognak, a levegõ újra nedvessé válik, s kezdõdik minden elõlrõl. Tehát adott egy mechanizmus a száraz és nedves idõszakok váltakozásának magyarázatára.
Egyébként a légkör bizonyos szempontból valóban kaotikus rendszer, de ugyanúgy az is igaz, hogy paramétereinek "kaotikus" ingadozásai egy többé-kevésbé stabil egyensúlyi állapot körül történnek (mely természetesen maga is változik, csak sokkal lassabban).
A szélsõségek "felélik" az õket létrehozó tényezõket, és a folyamatok visszafordulnak a közép irányába, sõt, túl is lendülnek azon (ez történt a tavalyi és idei év csapadékának relációjában). Ha nem így volna, akkor az anomáliák progresszíve erõsödnének, végül a klíma egyensúlya felborulna, s klímáról, mint olyanról nem is beszélhetnénk.
(elõzmény: 7434.)
Adatlapodból látom, hogy fizikus vagy. Bár én is szigorlatoztam fizikából, más a foglalkozásom. Bevallom, kissé elszégyelltem magam a kommentem "hetyke" stílusán, hiszen én nem vagyok "céhbeli" fizikus (a kaotikus rendszerekhez nem sokat konyítok), ezért bocsánatodat kérem.
Hogy pontosan mik azok a "fizikai összefüggéseken alapuló mechanizmusok", melyek a száraz és nedves idõszakok között kapcsolatot teremtenek? Kicsit gondolkodnom kellett ezen. Vegyünk egy végtelenül primitív modellt (azért primitív, mert egyáltalán nem veszi figyelembe az advekciót): ebben a teljes vízmennyiségen a levegõ páratartalma, ill. a felszíni vizek és a talajnedvesség osztoznak. Ha esik az esõ, a levegõ szárazabbá, a talaj nedvesebbé válik. A szárazabb levegõ a csapadék megszûnéséhez vezet. Aztán a napsütésben a vizek párolognak, a levegõ újra nedvessé válik, s kezdõdik minden elõlrõl. Tehát adott egy mechanizmus a száraz és nedves idõszakok váltakozásának magyarázatára.
Egyébként a légkör bizonyos szempontból valóban kaotikus rendszer, de ugyanúgy az is igaz, hogy paramétereinek "kaotikus" ingadozásai egy többé-kevésbé stabil egyensúlyi állapot körül történnek (mely természetesen maga is változik, csak sokkal lassabban).
A szélsõségek "felélik" az õket létrehozó tényezõket, és a folyamatok visszafordulnak a közép irányába, sõt, túl is lendülnek azon (ez történt a tavalyi és idei év csapadékának relációjában). Ha nem így volna, akkor az anomáliák progresszíve erõsödnének, végül a klíma egyensúlya felborulna, s klímáról, mint olyanról nem is beszélhetnénk.
"Öngerjesztõ folyamat" - valóban? Az IPCC és a Kelet-Angliai Egyetem Klímakutató Intézetének (CRU) adatsora alapján semmi jel sem utal erre.
1850-2010 között 0.7°c-os globális hõmérséklet emelkedés: Link
Az elmúlt 40 év: Link
Elmúlt 15 év: Link
Lehet bennem van a hiba, mert nyomát sem találom egyre gyorsuló melegedésnek. Az ismert klímamodellek képtelenek a megfigyelt hõmérsékletváltozás valódi mintázatának visszaadására, az 1915-1940 közötti 0.5°c-os melegedést egyszerûen "nem látják". Link 1997 óta a globális hõmérséklet egyetlen tizedfokkal sem emelkedett, ami teljesen ellentmond az elõrejelzéseknek. A prognosztizált trend kb. 0.15-0.4°c emelkedés évtizedenként...
1850-2010 között 0.7°c-os globális hõmérséklet emelkedés: Link
Az elmúlt 40 év: Link
Elmúlt 15 év: Link
Lehet bennem van a hiba, mert nyomát sem találom egyre gyorsuló melegedésnek. Az ismert klímamodellek képtelenek a megfigyelt hõmérsékletváltozás valódi mintázatának visszaadására, az 1915-1940 közötti 0.5°c-os melegedést egyszerûen "nem látják". Link 1997 óta a globális hõmérséklet egyetlen tizedfokkal sem emelkedett, ami teljesen ellentmond az elõrejelzéseknek. A prognosztizált trend kb. 0.15-0.4°c emelkedés évtizedenként...
Igen. De a természet nem épített városokat. Az ember evvel helyettesíti, azt a vissza nem pöföghetõ szén dioxidot. Hiszen kevesebb a szén-dioxidot feldolgozó növény van, és sok kivágott növény kerül elégetésre. Emellett ez is egy öngerjesztõ folyamat.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat